Supernatural (Odaát): az 5. évadról

Nem unod még? - kérdezheti magában a lelkes olvasóm, amire a válaszom: Még csak most jöttem bele. Még mindig Supernatural és valószínűleg ezenkívül még lesz 4 bejegyzés a sorozatról, hogy a rajongók nem szenvedjenek hiányt. Szóval elérkeztünk az 5. etaphoz, amit még Eric Kripke dirigált, aki eredetileg is eddig tervezte. Gondoltam, hogy a zseniális 4. évadot nem igazán fogja elérni, sőt még a 3. évadot se, olyan 1-2. évad szintje között mozog, de valahogy alulmúlták magukat. Nem lesz túlságosan dicsérettől zengő kritika, mert legnagyobb bánatomra a történet menetével, az időhúzással és a csavarokkal volt a legnagyobb problémám, pedig lelkesen vetettem bele magam ebbe is, mert jól kezdődött, viszont az évad közepe után a nagyszerű finálé ellenére kisiklott a vonat. Tovább spoilerezem.

Szerintem maguk a készítők se tudták nagyon, hogy hogy a fenébe lehetne Lucifertől megszabadulni, ezért érzem úgy, hogy az Apokalipszis négy lovasának gyűrűjét az utolsó pillanatban találták ki. Tudtam, hogy az utolsó részek emiatt összecsapottá válnak, mert a végén tudták ezt meg, amikor két gyűrű már megvolt, ezért egy részbe belesűrítették a maradék két lovast, ami szerintem nem volt jó ötlet, mert egyrészt túl hamar lettek elintézve, legalább kaphattak volna ők is külön-külön két részt. Valahogy a saját csapdájukba kerültek, így a Colt újbóli behozatala vagy a folyamatos menekülés és kutatás felesleges időhúzásnak tűnt.

Nem sikerült valahogy a tétet éreztetni. Míg a 4. évadból sütött a kétségbeesés, a feszültség, ebből valahogy ez nekem hiányzott. Itt volt az Apokalipszis meg voltak gonosz démonok és angyalok, de viszonylag nyugodt volt minden, úgy nem aggódtam, hogy na most itt a világ vége és mindenki meghal, hisz az ember lánya tudja mit néz.

Ez a porhüvelyes mizéria nekem csak félig tetszett. Az a két rész, amikor Dean majdnem elfogadta Mihály arkangyal ajánlatát nekem személy szerint az évad fénypontja volt, viszont bennem még mindig az a kérdés motoszkál, hogy az angyalok hatalmas lények és tudnának maguknak emberi alakot teremteni maguknak. Én vagyok az egyetlen aki ezen rugózik. Elismerem sikerült ebből valamit kihozni, mert szorítottam nekik, hogy nehogy igent mondjanak, így lett a fináléban hatalmas WTF?, amikor Lucifer beköltözött Sambe. 

Az évadnak gyakorlatilag az én szemembe két főgonosza volt Lucifer és az angyalok, mindegyikük majmoknak tartja az embereket. Lucifert nem igazán bírtam, viszont nem egy egysíkúan ábrázolt gonosz, hanem meg lehet érteni a háttértörténetét és a motivációját. Őt Mark Pellegrino alakította félelmetesen lazán és Jared Padaleczki is jól hozta a fináléban. Az a jelenet tetszett, amikor végül is egymással vitatkoztak. Mihályt is megismerhetjük egy tipikus felsőbbrendű lény. Akik megküzdenek egymással, de szeretik egymást. Velük az a baj, hogy nagyon keveset szerepeltek.

Sam és Dean igazából végig dilemmázik, mert egyikük sem akarja elfogadni ezt, közben Dean haragszik Sammy-re a Ruby ügy miatt. Amúgy érdekes párhuzamban van helyezve az ő kapcsolatuk Luciferével és Mihályéval. Mondjuk annyira nagy szakadékot kettőjük között nem éreztem, mint az előző évad folyamán. Közben szegény Bobby tolószékes lett feleslegesen és Castielt kizárták a mennyből. Castielt nagyon megszerettem, mert hatalmas egy figura gyakorlatilag fapofa, de olyan vicces jelenetek köthetők hozzá, hogyha beugranak elmosolyodom.

Néhány régi mellékszereplő is visszatért, mint Jo és Ellen.Úgy éreztem, hogy azért jöttek vissza, hogy legyen egy fájdalmas haláleset. Feltűnt a színen Rufus, Pamela és Ash is. Tényleg jó volt a régi arcokat látni. Új szereplők is voltak, mint az Apokalipszis 4 lovasa, akik stílusos kocsin jártak és nem voltak jófejek, leszámítva a Halált.

A finálé, ami gyakorlatilag felfogható sorozatzárónak is, ezután sokan nem értették, hogy hogyan lehetne ezt folytatni és minek, így a 6. évad majdnem felénél járva lehet. Szerintem nagyon jó volt az egész és a végén tökös húzás volt, hogy Sam bekerült a ketrecbe. Megkockáztatom, hogy ez volt eddig a legjobb finálé, viszont nekem az utolsó 10 másodperc eléggé tönkretett mindent, mert megjelent Sam és nézte a boldog családot, ezt a részt nyugodtam kivághatták volna. Amúgy ötletes volt, hogy Chuck képében elköszönt Eric Kripke.

Összességében: 10/7

Az a baj, hogy a történet miatt vontam le ennyit, plusz az előzőekhez viszonyítottam, viszont még így is maximálisan szórakoztató volt. Szóval meglátjuk a 6. évad mit alkot.

Reign: Pilot

Az őszi pilot felhozatalból nagyon keveset konkrétan kettőt láttam, de a Reign-t mindenképpen meg akartam nézni, mert egyrészt emiatt nem rendelték be a The Selection-t, másrészt kosztümös dráma. Mondjuk nem volt az biztató tény, hogy a The CW rendelt be, ahol sajnos nagyon szeretnek ráfeküdni a szerelmi kavarodásokra, pedig érdekes, hogy a 3 legnézettebb sorozata közül, csak egy ilyen. Sajnos a félelmeim valamennyire beigazolódtak, emiatt nem is igazán tudom hova rakni a Reign-t, viszont a 2. rész megkapja az esélyt. Amúgy nem igazán megy jó nézettséggel, mert nem igazán tudta a The Vampire Diaries felvezetését megtartani és innen nem hiszem, hogy fel tudja az adatait tornázni. Valahogy ami a TVD mögött megy sorozat, az mindig elbukik. Oké, tavaly a Beauty and The Beast valami elfogadhatót produkált, viszont most hétfőn siralmas adatokat szállít. 

1557-ben járunk Franciaországban, ahol a fiatal skót királynő, Stuart Mária egy kolostorban nevelkedik. Az ő szülei és a francia királyi pár elhatározták a kislány gyerekkorában, hogy hozzámegy Francis-hoz, a francia trónörököshöz. Az esküvő napjának közeledtével beköltözik a francia királyi udvarba, ahol vonzalmat érez Francis, de a király törvénytelen gyereke, Sebastian iránt is. Közben az ifjú lány életére is törnek. A pilotban zajlottak az események, úgyhogy nagyon nem unatkoztam.

Túl szappanos volt nekem. Valószínű a felvázolt szerelmi háromszög miatt, mert én ezeket unom, azért egy csókot sem sütöttek el. Gyakorlatilag mindkét srácba hamar belezúgott, bár az egyik erősen tiltakozott ellene. Az udvarlányok viselkedése nem korhoz illő. Úgy viselkednek, mint a mai viháncoló csitrik, hát azt hittem annál a pontnál lekapcsolom a részt. Akkoriban hogy is mondjam valamiféle tisztelet és tartás jellemző volt az emberekre. Már azon sem lepődtem volna meg, hogyha egy okos telefont nyomnak ezeknek a kezében. A végén pedig amit a Lola nevű csaj művelt, bár így már a 16. században éreztem magam. Tényleg igaz, hogy ez egy középkori tinisorozat.

A karakterek nem annyira sablonok, mégis nekem elég tipikusak. Vegyük Sebastiant, aki a rosszfiú, mindent nőt megkapó, de a szeretett nőért bármit feladó férfi, mégis szimpatizáltam vele, mert visszahozta az ifjú királynő kutyáját. Tudom, hogy ez már egyértelmű jelzés. Francis a jófiú, aki mégsem annyira az. Azt mondta, hogy nem hasonlítanak a testvérével, pedig szerintem vannak közös vonásaik nők terén. Azért egy kicsit jól rávilágítottak arra, hogy ő is szívesebben csinálna mást, mint, hogy uralkodjon. Az viszont nem jött be, hogy Mary-t ennyire eltaszította, pedig láthatóan van szikra.

El kell ismernem, hogy Mary nem egy nebáncsvirág. Egy igazi uralkodónőhöz mérve van tartása, határozott elképzelései, magyarán feminista karakter, aki elfogadja azt a tényt, hogy férjhez kell mennie, viszont nem csinálták belőle egy hisztis csajszit, hanem az önállósága miatt inkább szimpatikus lett. Adelaide Kane egész jól belerázódott a szerepébe.

A Sebastian és Mary és a Francia és Mary páros között is megvan a szikra. Szóval élvezett volt mindegyikük közös jeleneit nézni. Igazából a folytatásban mindegyikükre látok reális esélyt.

A mellékszereplők közül nekem leginkább a francia királynő karaktere tetszik, főleg amikor kiderül, hogy mit tervez teljesen érthetően. Mondjuk nekem a végén az a jelenet emlékeztet az Arrow pilotjának a végére. Valójában ő szálak mozgatója. Nostradamus-ban is látok még potenciált. Amúgy eléggé megleptek, hogy ő is bekerült a történetbe. A király olyan tipikus francia, aki falta a nőket. Szerintem jó poén volt, hogy Mary megérkezésekor mellette állt a felesége és a szeretője is. Nyílt titok volt, hogy mit művel. Kíváncsi vagyok ki a titkos segítő.

CW-s sorozathoz képest a díszletek és a ruhák meglepően korhűek lettek. Tényleg az azt az érzetet keltette, mintha több 100 évvel ezelőtt lennék. Az instrumentális zene is ezt sugározta, viszont a popszámok hangulatgyilkosok voltak. Nem tudom ki találta ki, hogy egy középkori sorozatba modern gagyi popszámokat kell vinni.

Összességében: 10/6

Ha a modern dolgokat kihagynák egész jó lenne, azért a díszlet és a háttérben húzódó összeesküvés szerintem itt fog tartani engem. Az a baj, hogy az első rész tényleg felkeltette az érdeklődésem, ami miatt tényleg szeretném folytatni. Amúgy a színészi játék is egész jó volt.

Supernatural (Odaát): a 4. évadról

Lehet, hogy egyesek unják már a Supernatural-ról szóló írásaimat, én mondjuk még nem :) Szóval néhány napja sikerült az áll leesős 4. évad végére érnem. Komolyan mondom, hogy ez eddig a legjobb természetfeletti sorozat, amit láttam, mondjuk abból sem volt sok. Sokan ezt az évadot tartják az Odaát legjobb évadának és fénypontjának, másoknak az 5., azt is elkezdtem már. A 3. évad nálam betette a sokkolásával és a javulásával a kaput, ott azt kérdeztem, hogy hogyan lehet ezt egyszerűen tovább fokozni. Mit csinál Eric Kripke rátesz még egy lapáttal, pedig a 3. évadot is egyszerűen csak dicsérni tudtam. Már kezdek tartani a 6-7. évadtól, bár láttam más sorozatnál is egy kikiáltott mélypontot, ami nekem nem is volt az. Innentől extra spoileres leszek, mert csak így tudom megmutatni, hogy szerintem miért volt király ez az etap.

A 3. évad fináléja után négy hónappal vesszük fel a fonalat, amikor is Dean lelke a pokolra került, Sam pedig túlélte az összecsapást. Szóval egyszer csak Dean ki kelt a sírjából, maga sem érti hogyan került vissza a földre, ezután elmegy Bobby-hoz, aki először azt hiszi démon, aztán megkeresték Samet, ő titokban Ruby-val gyakorol, így újra összekerülnek a Winchester-fivérek. Közben feltűnik a színen Castiel, aki az Úr egyik angyala és ő mentette meg Deant. A rosszfiúk pedig a 66 pecsét feltörésén ügyködnek, hogy visszatérjen Lucifer, amit meg kell akadályozni.

Az évadzáró után azt mondtam, hogy a 4. évad epikus lett. Mert most már nem simán a démonokat kellett visszaküldeni a pokolra, hanem elkezdett egy menny és pokol párharc kibontakozni az angyalok megjelenésével, amin már túlnőtt a srácok életén. Elég merész lépés volt szerintem a keresztény vallás alakjait behozni a történetbe, ami egy tökéletes húzás volt, ugyanis az évad végére egyre magasabb lettek a tétek és egyre több dolog derült ki. Az évadzáró például tele volt olyan jelenetekkel, amikor tátva maradt a szám, hogy milyen lépések lépnek meg. Ügyesen csűrték-csavarták erre-arra a szálakat.

Tehát a sztori új alakjai az angyalok lettek, akiknek felsőbbrendűség érzésük van az emberekkel szemben. Őszintén nekem nagyon tetszett, hogy az angyalok egyáltalán nem olyan jók, ártatlanok, mint amilyennek az ember elképzeli őket. Fel vannak ruházva emberi tulajdonságokkal, sokkal inkább ellenszenvesek, mint szimpatikusak. Szerintem sok mindenben nem is ütöttek el a démonoktól. Nem kedveltem meg őket többségében, főleg, ahogy gyakorlatilag állandóan lemajmozták az embereket. Gyakorlatilag az a véleményük, mint Lucifernek, de ők engedelmeskednek Istennek. Mondjuk szerintem baromság az, hogyha azért elvesztett valaki mindent, mert engedetlen volt. Ennyi erővel minden ember mehetne a pokolra. Maximum ez szűk látókörű keresztényeknek lehet fájó pont, hogy elég negatívan vannak ábrázolva az angyalok, hiába a menny harcosai.

Két angyalt kedveltem meg az egész évad folyamán. Az egyikük az egész évadban jelenlévő Castiel, akit először annyira nem bírtam, de a részek során egyre jobban a szívemhez nőtt és megkedveltem, főleg azt tetszett, amit a fináléban tett, hogy szembeszegült a paranccsal. Olvastam, hogy sokak kedvence lett és több ilyen listára is felkerült, abszolút megérdemelten, hisz eljutott a fapofától a megteszek-bármit-a-srácokértig. A másik Anna, aki kevés részben szerepelt, de nagyjából az emberekhez hasonló gondolkodással rendelkezett, ő is engedetlen volt, micsoda bűn, aztán került az emberek közé. Sokkal inkább volt emberibb, mint a társai.

Dean, akit még mindig nagyon szeretek, nagy meglepetésemre visszatért a pokolból, pedig azt hittem, hogy ez lesz az évad fő szála. Persze, flashback-jelenetekben kiderült, hogy Sam vissza akarta hozni, de egy démon sem állt vele szóba. Őt leginkább a megtörtség jellemezte, hiába voltak a szokásos humoros beszólások. Kiderült, hogy a pokol tényleg olyan szörnyű, amilyennek lefestik és ott egy időre tényleg azzá vált, ami nem akart lenni. Őt is kínozták úgy 30 évig, addig bírta, aztán ő kínozott további 10 évig, ami az első pecsét feltörését jelentette. Ezek miatt az élmények miatt bűntudata volt, hiába próbált ettől megszabadulni, az továbbra is kísértette.

Sam megint egy nagyobb jellemfejlődést produkált, de nem pozitív irányba, ugyanis el kezdett gonosszá válni Ruby manipulálásának köszönhetően. A bátyó távollétében el kezdte használni a démoni képességeit, ezzel először láthatólag nem volt gondom, mert még úgy maga volt. Aztán az arc el kezdett gonosszá válni, ahogy űzte a démonokat, sőt még ölt is. Mondjuk ennek a legdurvább rész az volt, amikor kiderült, hogy azért olyan erős, mert issza a démonvért, mint egy drogos. Az egyik új szereplő jól mondta, hogy ettől tényleg unszimpatikussá kezdett válni a karaktere, hisz már egy dühöngő szörnyeteget kezdett belőle válni. Becsszó volt olyan pillanat, amikor nem csak Dean, hanem én is féltem tőle. Ki kell emelnem Jared Padaleczki alakítását, mert félelmetesen jó volt az utolsó két részben. Tényleg sikerült hátborzongatóvá tennie Samet és az elvonási tünetek. Kirázott a hideg.
Az ő kapcsolatuk továbbra kiemelt szerepet kapott, de megváltoztak, így el kezdtek távolodni egymástól. Az a 4 hónap tényleg ekkora gondot okozott, mondjuk Sam magánórái sem tettek nekik jót. Deanen néha azt lehetett észrevenni, hogy néha fel sem ismeri az öccsét. A kémiájuk még mindig jó.

Ruby is visszatért, aki amilyen szimpatikus volt az előző évadban, egyre ellenszenvesebbé vált a mostani részek során. Amikor megláttam, hogy a Sam-nek démonvért adott, valahogy minden szimpátiámat elvesztette. Úgy voltam vele, mint Dean, hogy egy szuka és van valami vaj a füle mögött, hát volt is, mert átverte Samet. Lilith volt az utolsó pecsét, akit Sam megölt, így kiszabadult Lucifer, de a barátunk abban a hitben volt, hogy ha megöli az első démont, pont, hogy ezt akadályozza meg. Ironikus módon a saját késével nyírták ki. Bobby is itt volt, bár kevés részben szerepelt. Megismertük Chuckot, aki Isten prófétája és ő megírta a fiúk történetét, egész szimpatikus figura.

A 3. évad lazaságához képest, azért sötétebb lett a hangulat, de közel sem úgy, mint a 2. évadban során, hisz itt a világ vége volt a tét. A finálé és az azelőtti rész lett a legjobb, mert ügyesen keverték a kártyákat, hisz mekkora csavar az, hogy az angyalok direkt hagyják feltörni az utolsó pecsétet, hogy pénisz összeméregetést tartsanak a pokollal. Mondjuk csak szerintem hülyeség az, hogy emberi testre van ehhez szükségük, hisz szerintem tudnának maguknak teremteni sajátot, amikor végtelen a hatalmuk, nem szegény párákat megszállni, ez a démonokra is vonatkozik.

Összességében: 10/10*
Zseniális volt az egész szezon. Nagyon jó ötlet volt az angyalokat és Istent behozni a képbe, a finálé pedig tele volt csavarokkal. Az 5. évad egyelőre ezt a szintet nálam nem ugorja meg, de nem is vártam el tőlük. Sötét hangulat, mindenféle mitológiai lények és egy klasszikus szörnyfilm rész várja a nézőket. Tessék ezt megnézni.

Supernatural (Odaát): a 3. évadról

Mondtam, hogy elég nagy sebességgel darálom a Supernaturalt. Igazából nem is akartam a 3. évadot ilyen hamar letudni, de pénteken unatkoztam, aztán huss el is szállt a nap, aztán maradt vissza négy rész. Szerintetek ezután valaki szünetre teszi? Amúgy már a 4. évadban is benne vagyok, pedig már a Trónok harca és a Bates Motel is egy ideje a gépemen csücsül, utóbbinak pedig láttam öt részét, azóta szüneten van. Őszintén szólva, ami zavart a 2. évadban azt teljesen kiiktatták ebből az etapból, eddig a 3. évad a kedvencem. Annak ellenére, hogy az írósztrájk miatt csak 16 részt csináltak, mégis teljesen jó lett, talán komplexebb is lett az egész, mégsem lett vontatott, összecsapott és elhúzott. Tovább spoilerezem.

A 2. évad végén ugye Azazelt megölte Dean, aki ezek után habzsolja az életet és penge élen táncol, mintha az élete ilyen könnyű lenne. Addig Sam igyekszik megoldást találni arra, hogy hogyan mentheti meg bátyja lelkét, közben szembe kell szállniuk a kijutott démonokkal és vadásznak tovább. Az évad két főszála Dean egy éve és Sam megmentése volt. Ugye a 2. évadban azt róttam fel, hogy a főszállal főleg az évad második felében nem foglalkoztak, itt viszont ha nem is ez volt a rész mozgatója, mégis benne voltak a részekben és beszéltek róla.

 

Dean először vakmerő volt és össze-visszacsinált minden hülyeséget, mert úgy érezte, hogy belefáradt a vadászatba, de amikor megtudta, hogyha a pokolra jut pár év, évtized vagy század múlva ugyanolyan szörnnyé válna, mint amikre vadászott. Az évad egyik legjobb jelenete szerintem az volt, amikor a 10. részben álmodtak és ott szembe kellett néznie magával. Talán ennyire kiszolgáltatottnak még őt sem láttuk, bár megmaradt a humoros önmagának, mégis volt valami jellemfejlődés. Megsajnáltam, mert megértettem az érzéseit. Tudjátok mi lepett meg leginkább, hogy a fináléban tényleg a pokolra került. Én úgy gondoltam, hogy biztos legyőzik ezt a Lilith-et, ezé a démonlányé lett a lelke, aki amúgy tartott szemtől és meg akarta ölni. Tetszett ez az egész számvetés az életével dolog, még az a gondolat is, hogy fia lehet, és, hogy az emberben mégis milyen életösztön van.

Sam többet változott, mint a testvére. Persze, megmaradt annak a rendes srácnak, aki szereti a testvérét, de tökösebb lett és kevesebb érzelmet vitt a vadászatba. Most nem is panaszkodott. Voltak olyan jelenetei, amiben valószínű a démonvére átvette az irányítást. Például a fináléban a kislányt, akit Lilith megszállt megölte volna, bár most a képességei nem kaptak különösebb teret, de azért ez a Lilith tartott tőle. Amúgy Sam erejét az is mutatja, hogy amikor a kiscsaj, aki egy fénycsóvával megölt három embert nem esett baja, bár ezt a spoilert olvastam, mégis én is tökre meglepődtem, hogy nem lett semmi baja. Van egy olyan érzésem, hogy ez a démoni vér a folytatásban fog leginkább gondot okozni.

Még mindig teljesen jól működik együtt a két színész. Még mindig tudnak jó drámai és humoros jeleneteket produkálni együtt. Mondom, hogy ők a legjobb tévéspáros.

Amúgy amennyire sötét volt a 2. évad, most annyival lazább lett a 3. évad. Jól lavíroztunk a dráma és a humor között. Amikor arra számítana az ember, hogy egy elkeseredett harcot folytatnának a srácok, hogy megmentsék Deant. Nem éppen akkor lesz teljesen ideillően fesztelenebb az egész. A másik az, hogy itt van az évad legviccesebb része a 3x03. Örülök, hogy az egész nemcsak ilyen vadászatról szól, hanem közben vannak ilyen nyúllábak. Plusz volt egy groteszk karácsonyi különkiadás, ami megint nagyon jó lett. A személyes kedvenc részem a 3x12, amikor megint megjelent az FBI-ügynök és egy csomó démon, plusz megtudják milyen hatalmas személy vadászik rájuk. Szerintem jó, hogy különösebb szerelmi szálat nem iktatnak be, valahogy az teljesen felesleges drámázáshoz vezetne. Imádom a popkulturális utalásokat.

Mindenképpen ki kell emelnem a szemrevaló mellékszereplőnőket. Elsősorban a ma a The Walking Dead-ben játszó Lauren Cohan által játszott Belat, aki varázstárgyakat ad el és többször is borsot tör a srácok orra alá. Különösebben a múltjába nem mentek bele, csak annyira, hogy ő is eladta a lelkét. Szórakoztató volt és Lauren jól hozta ezt a szerepet. Jó kémiája volt Dean-nel meg az is nagy volt, amikor Sam róla álmodott. A másik új szereplő Ruby volt, aki egy jó oldalon álló démonlány és segít a fiúknak fogalmam sincs miért, mert megvan az emberi oldala. Tökös csaj. Katie Cassidy alakított, aki ugye most az Arrow-ban Laurel, itt sokkal jobban játszik, mintha talán közelebb állna hozzá ez a fajta karakter, itt volt benne valamilyen tűz.

Hadd említsem meg, hogy szerintem jó a szinkron. A 4. évadot is így nézem. Szóval nagyon jó hangokat választottak, pont a jellemekhez passzol és még a fordítás is rendben van szerintem, már, mint amit a tükörfordításból le tudtam szűrni. Sajnos az RTL Klub csak két évenként adja ezt a nagyszerű sorozatot valamilyen halálsávban, bár tudtommal a Viasat 3-on is ment. Emlékszem 10-11 éves koromban láttam az ajánlókat. Meg akartam nézni, de későn volt és baromságnak tűnt.

Összességében: 10/10

Nem vonok le a Ghosfaces-ért, mert nekem tetszett. A sorozat mintha most találta volna meg önmagát és a 2. évad enyhe csalódása után, ez a szezon öröm volt, hogy mennyi minden fejlődött. Jó, hogy itt már nem hagyták a CW akaratát érvényesülni.

Supernatural (Odaát): a 2. évadról

A Supernaturalt mondhatni iszonyatos sebességgel darálom, ugyanis már a 4. évad első hat részén túl is vagyok, ahogy a 2. évadot is hamar végignéztem. Én mindig azt mondom, hogy egy sorozat jóságát azt mutatja, hogy mennyire élvezed és milyen hamar jutsz a végére. Az Odaát egy abszolút jó természetfölötti szörnyekre vadászgatós cucc, amiből mostanában jó nincs is sok. A 2. évad nekem őszintén szólva a 12. részig "tökéletes" volt, aztán az évad második fele valahogy nem volt számomra annyira rendben. Talán ez a The CW-nek köszönhető. Amennyire beleszerettem az elején, annyira kezdtem el felfedezni ennek az etapnak a hibáit. Tovább spoilerezek.

Az 1. évad ott ért véget, hogy a srácok megtalálták aput, de nem kapták el a démont, végül egy kamion beléjük gázolt, míg Sam és John egész simán megúszták, Dean élet-halál között lebegett. Nem vagyok az autóbalesetek szakértője, de nekem az a logikusabb, hogyha az sérül meg a legjobban, aki pont a kamion felőli oldalt ült, nem a bal hátsóülésen ülő srác? Engem ez egy kicsit zavart. Igazából az első rész az első évad fináléjának eseményeit oldotta meg, aminek az eredménye, hogy John eladta a lelkét és a Coltot Azael-nek, hogy Dean megmeneküljön, ez tényleg az igazi apai szeretet. John-nal különösebb gondom nem volt, csak sajnáltam szegényt és becsültem, hogy tényleg mennyire szereti a fiát.

Szóval az évad főszála a kiválasztottság és Azazel üldözése volt, ugye Azazelon a srácok bosszút akartak állni. Aztán sokat foglalkoztak Sam-mel, aki attól félt, hogy gonosz lesz. Sokan fel is rótták azt, hogy mennyit panaszkodik Sam, hát engem nem zavart, mert megtudtam érteni, hogy attól parázik, hogy pusztító lesz. Az évad a második felében a rinyáláson kívül Azazelel nem is igazán foglalkoztak, csak random mód bedobták őt az utolsó két részben. Ez zavart, mert sima epizodikus részek voltak gyakran a vége felé. Ez rá is nyomta a bélyegét az évadzáróra is, mert összecsapott lett. Amúgy olvastam egy kritikát, hogy az egészet nézőbaráttá igyekezték tenni, ami nézővesztéshez vezetett végül is, úgyhogy a The CW hibája, mert őket ilyen téren nagyon lehet kritizálni. Amúgy az FBI is üldözi őket. Hú a bankrablásos rész nagyon-nagyon jó volt.

Maga a finálé nem volt rossz, de olyan hülyeségnek tűnik az, hogy a sárgaszemű démon azért csinál médiumgyerekeket, hogy végül összeeressze őket, mert egyikük lesz a démonsereg vezetője. A katonák logikusabb magyarázatnak tűnnek. Mintha ez egy kicsit légből kapott ötlet lenne. Persze, maga a megvalósítás, hogy a két megismert médiumot visszahozták és újakat is megismerhettük számomra jó ötlet volt, főleg az első rész végén volt sokkoló, amikor Sam meghalt, pedig Azael-el értettem egyet abban, hogy én is ráfogadtam volna. Mondjuk közben azon filóztam, hogy szerintem vagy Sam vagy a katona lenne jó vezetőnek, nem, mintha a gonosznak szurkolnék. Aztán Dean eladta a lelkét az ördögnek, hogy az öccse éljen. Végül megnyílt a pokol kapuja, így rengeteg démon szabadult el, de legalább Azael meghalt.

Az évad hangulata is sötétebb lett, mint az előző, de még így is megmaradt a humor, amivel mosolyt csaltak az ember arcára, viszont az egészet áthatotta a John iránti gyász és Sam vergődése. Karakterfejlődés leginkább Dean esetében volt, hogy próbált az egészhez felnőni és a kétség őt is jellemezte. Ő tipikusan az a férfi, aki vagány, de mélyen belül elrejti az érzéseit. Sosem jó, hogyha az indulatokat és a gyászt magába fojtja az ember. Sam pedig félt mondjuk azt, hisz nem akar a világ elpusztítójává válni, de miután meghalt valami volt benne, azért kezd tökösebb lenni. Még mindig jó a párosuk. Szerintem a The CW sorozatai közül itt van a két legjobb színész az tuti. Lehet, hogy azért mert még a WB talán a külső mellett a tehetségre is ráment.

Megismerhettünk pár új mellékszereplőt is, akik közül én Bobbyt említeném meg, aki egy szimpatikus figura, a srácok másik apja, egy teljesen jófej öreg vadász, aki megmondja a frankót a fiúknak. Ellen-nel is találkozhattunk, akinek egy bárja volt, afféle vadászgyülekező hely, erős nő. Jo-t, Ellen lányát  mindenképpen megemlíteném, aki jó a tesztoszteron túltengés ellen, enyhe feminizmus. A tökös csaj, aki vadászni akar és meglehetősen jó kémiája van Dean-nel. Sajnos az évad második felében már csak egyszer tűnt fel. Kár, pedig simán lehetnének itt badass csajok is a srácok mellett. Új vadászokat is megismertünk a bolond Gordont és a vega vámpírokat. A mitológia megint tovább bővült.

Összességében: 10/8

Ha minden sorozatnak ennyire lenne gyenge a második etapja, mint az Odaátnak nem szólnék. Itt is nekem egyedül ez a főszállal nem foglalkozunk az évad második felében dolog vitte lejjebb a pontot, pedig az évad elején totál lelkes volt és mondtam, hogy jobb, mint az első, de egyelőre azt nem ugorta át, viszont a 3. évad... Arról majd egy másik írásban.

Miley Cyrus: Bangerz - visszatért

2013 Miley Cyrus-ról szól, ha akarod, ha nem ő folyik a csapból a köszönhetően megmozdulásai pontosabban botrányai miatt, hogy milyen ruhát vagyis pontosabban mit nem viselt, aztán a hírhedt VMA-fellépésről nem is beszéltünk. Szerintem ez -lehet hülyézni-, de ez zseniális, hisz mindenki róla beszél, ami hatalmas reklám, igaz negatív. Szerintem elég sok minden megjátszik, amit az okos marketingesei találnak ki. Ezek után én mit gondolnak róla? Nem azt, mint egyesek, akik egyszerűen a r betűs szóval illetik, viszont valamilyen szinten azt az álláspontot is meg tudom érteni, hogy valaki ezt gondolja. Mondjuk szerintem felfújják az egészet, mert végül is Miley szerintem nagy bűnt nem követett el.

Leszűrhető a soraimból, hogy vele kapcsolatban nem igazán tudok objektív lenni, ezért ez az írás valószínűleg eléggé elfogult lesz. Én szeretem Miley-t, mint hírességet és mint énekesnőt. Kb. 12 éves korom óta bírom, mint sokan én is a Hannah Montana-ban láttam először, de engem igazán a 7 Things-szel fogott meg, ami egy tökéletes kamaszlányos tomboló dal, ahogy a Breakout is. Emlékszem rongyosra hallgattam. A 7 Things-et pedig még mindig imádom, ez a legjobb hajrázós dal. Amikor otthagyta a showt, megértettem a döntését és tetszett az új irány, a Can't Be Tamed, ami egész jó számokkal volt tele. Már akkor sokan elfordultak tőle akkor. Nem értettem akkor se, sem most, hogy miért kerekítettek akkora feneket annak, hogy stílust váltott, én ezt 14 éves fejjel felfogtam, mert nekem bejött, pedig most járja inkább Rihanna és Britney-féle utat, de még mindig kedvencem. Persze azóta kinőttem már egy picit, de ez nem számít. Nem tudom hogy sikerült megnyernie újra. Talán a régi szeretetnek köszönhetően. Itt van 2013, amikor az én ízlésem is nem sokat, de valamilyen szinten megváltozott és itt a Bangerz. Mondjuk hozzáteszem, hogy nem vagyok rajongó, csak szeretem, mert jellegzetes hangja van. Amúgy érdekes, hogy Demi és Selena is idén a negyedik lemezükkel jelentkezett, amik mondjuk nem voltak nagy durranások, csak a felvezető dalok. (Tudom, hogy Selena-nak a Stars Dance az 1.önálló albuma, de én a The Scene-t szólóprojektnek tekintem, ugyan valaki tudja a bandatagok nevét? Mert az róla szólt.) Szóval a sok személyeskedés után ideje a Bangerz-ről beszélni, ami talán valami újat jelent Miley karrierjé9ben.

Az első szám, Adore You elég monotonnak tűnő zenével indít, aztán szép lassan a refrénben összeáll minden. Nem tudom, hogy mennyire szerencsés kezdet egy középtempójú szerelmes dal. Mindegy, mert kellemesen elringat. Nagyon tetszik a szöveg, ami elég egyszerű, szóval az én kevéske angoltudásommal is értem, hogy mennyire szeret valakit. Nekem azért tetszik, mert hagyják szárnyalni benne Miley hangját. Szerintem neki igazán az ilyen típusú számok valók. A We Can't Stop, aminek a klipjét csak negatív kritikák érték és magát a számot is, aztán jókat röhögtem, amikor top 3-ba került az USA-ban és első lett az angoloknál. Igazából elég egyszerű szövege van, csak a szórakozásról szó, de van egy sor ami nagyon bejön : ,,Forget the haters cause somebody loves=felejts el az utálkozókat, valaki szeret", legalább egy kis üzenet is van. Szerintem nem egy igazi partidal, plusz a néhányszor bele is nyúltak a hangjába, nem is fülbemászó, de újra-újra lenyomom replay-t. Amúgy jó volt első kislemeznek, mert jől tükrözi az album stílusát. Egy sima R'n'B-dal, amit énekelhetne Rihanna is. Aztán szerencsére az elején túl vagyunk a mélyponton, ami a beharangozott Britney Spears-duett. A zenével annyira komoly bajok nincsenek, de a rengeteg géphang idegesítő, főleg ami a számba rágja, hogy ez a Bangerz. A tipikus tökös csaj mentalitást fejezi ki. Amúgy tök felesleges volt Britney-t ebbe a számba beleszuszakolni, mert semmit nem ad hozzá. Szerintem Miley menedzsere, aki Britney-é is felhívta a szőkeséget: ,,Gyere szerepelj Cyrus-dalában, mert mekkora reklám ez!" Britney válasza: ,,Persze, mert minden szemétre kapható vagyok." Talán ez az utolsó mondat erős lett. A 4x4 ezután király. Nekem tetszik, mert keveredik benne a hip hop és a country. Kiderül, hogy Miles egy lázadó csaj, akit a barátja elfogad. Nelly része is egész jól beleillik. Valahogy az egész ezt a lezser déli stílust követi, hogy tesznek, amit tesznek, és nem aggódnak. Abszolút passzol az énekesnő személyiségéhez. A My Darling Future-ral együtt készült, aki fogalmam sincs kicsoda. Ez egy sima hip hop alapú elválós szám, ami szerelmesnek tűnik. Az egyszerűségére ellenére rá lehet hangolódni. Nem akarok nagyon bulvároskodni, de szerintem Liam Hemsworth-nak szól néhány sor. Gondolom én, hogy még jóval Miley megőrülése előtt gondok voltak a kapcsolatukkal, mert a My darlin egy párbeszédnek tűnik. Szerintem igazam van, ha azt mondom, hogy az album legjobb felvétele a Dr. Luke jegyezte Wrecking Ball, amiből sugárzik a fájdalom, a panasz és a hang,az egész teljesen őszintének tűnik. Kicsit Ellie Goulding-ra emlékeztett ez a szinti alapra énekelt el a ballada, ami nem jelent rosszat. Van benne valami erő, ami miatt szívhez szóló. Én örülük neki, hogy ez lett Miley Nr. 1 dala a Billboard listán, mert ez egy remekbe szabott popfelvétel. Lehet, hogy túlzok, de mondjuk úgy, hogy a katartikus élmény. A jó után jön egy rossz dal, Love, Money, Party, ami szerintem spanyolos hangzásvilággal nagyobbat ütne. Az egész olyan semmilyen. Maximum az az egy érdekessége, hogy Miley szövegel egyet, ami után Big Sean jelenléte feleslegesnek tűnik. Ez a tipikus dobjunk rappert a nótába eset, mert kell, ha Eminem lenne elmenne, de Big Sean-ben nincs semmi extra. Ezután felüdülés a megint laza délies hangzású #GETITRIGHT, amiben szárnyalja az ének és pironkodunk a szerelmen. Az egész megint egy hip hop és country hibrid. A Drive a Liam-mel kapcsolatos feltételezéseimet erősíti. Az egészből sugárzik a szemrehányás és a szomorúság, ezeket a szövegből vontam. Egyedül zene tud zavaró lenni, mert a géphang úgy hangzik, mert egy tönkrement hajszárító, mondjuk más számban is van ilyen a gondom. A FU lett a duettek körül a legjobb, mert ez tényleg egy párbeszéd, egy szakítós, elhagyós szám, csak ezt jó köntösbe tekerték. Jazzesen kezdődik és simán hagyhatták volna abban, úgy változatosabb lenne. French Montana is kap terepet. Ez a melegebb éghajlatra küldöm a barátomat típusú szám. Jön a Will.I.Am jegyezte Do My Thang, ami szerintem a közvéleménynek szól, hogy ő teszi a dolgát és nem érdekli más véleménye. Klubokba való, hisz tele van káromkodásokkal feleslegesen. Nem lepne meg, ha kislemez lenne. A Maybe You're Right khm. Liam-nek szól szerintem ez inkább a karrierjében való döntéseire utal, amiről a párjának is van véleménye, talán igaza van. Amúgy egy tipikus R'n'B-szám szokásos alappal és hangkieresztéssel. A Someone Else szintén klubokba való felvétel, de ebben is másodlagos a zene, mert a teret megint az ének kapja, ez is hasonló vonalat képvisel, mint az előző. A Rooting For My Baby inkább a szerelmes vonalat képviseli egy letisztultabb hangzással. Nekem itt tűnik fel igazán, hogy milyen karakteres hangja van neki. Nekem ez az egyik kedvencem. On My Own szintén slágergyanús a kémfilmbe illő zenével. Az egész egyszerűen stílusos, laza, fiatalos, hogy tudja, mit tesz. A Hands in The Air felszabadulós partisláger.

Szerintem jó számokkal pakolták tele a lemezt, viszont voltak géphangok, amik kimondottan zavaróak voltak, mintha a gépem haldoklását hallanám olyan volt és volt pár gyenge szöveg, plusz az SMS (Bangerz) egyszerűen pocsék és a Love, Money, Party tartalma sem fogott meg. Amúgy nem tudom azt sem, hogy egy pár számban van miért kellett elmondani, hogy a Mike Will Made It csinálta? Vannak tucatnak tűnő dalok, de mégis az egész valahogy stílusos, laza és fiatalos, hogy az ember elsiklik a hibák fölött. Szerintem Miley bebizonyította, hogy itt van a helye.

Összességében: 10/7
Szerintem ez egy reális pontszám, mert van még alakítgatni az új zenéjén. Ilyenkor gondolom azt, hogy Miley jól tette, hogy menedzsert, producert és kiadót váltott, egyedül a körítéssel kéne csinálni valamit. Amúgy szerintem a korának teljesen megfelelő album ez, hisz a szórakozásról szól és szerintem ezek a számok tényleg az jók. Nem mondom azt, hogy ez átlagon felüli poplemez, de zeneileg szerintem jó úton jár. Mondjuk Miley-nak szerencséje van a hangjával, mert neki mindenféle stílus jól áll. Azért egyszer megnéznék tőle egy soul vagy egy igazi rocklemezt, viszont egyelőre beérem a Bangerz-zal, ami nem az év lemez, viszont egy jó folytatása egy karriernek. Igazából azoknak ajánlom, akiknek a We Can't Stop bejött, mert olyan a lemez is, de azoknak is akik, csak a botrányt látják.

Supernatural (Odaát): az 1. évadról

 

Ha azt mondja valaki, hogy egy hónap alatt beleszeretek az Odaátba, szerintem kinevetem. Persze, az 1. évadot felírtam, hogy majd egyszer megnézem, aztán tesóm barátnője ajánlotta és hupsz le is töltöttem. Valami vonzott benne, pedig ez a szellemre vadászgatós cucc nem tűnt jónak. Tényleg igaz, hogy ne a borítójáról ítéld meg a könyvet. Valahogy úgy vagyok mostanában, hogy ami azt hiszem nem tetszik, az tetszik, ami azt hinném tetszene, nem tetszik, így jártam a Bates Motellal, aminek még mindig a 6. részénél tartok, hát a Wichester-tesók ellopták a szívemet, hogy közhelyekkel éljek. Egyelőre a 2. évadnál tartok, ami nagyon jó egyelőre. Majd kíváncsi leszek, hogy a 6-7. évad, amit a mélypontnak tartanak bejön-e, viszont nézzük a kezdést. Kíváncsi lennék, hogy engem cikinek tart-e valaki, mert most fedeztem fel ezt vagy szerencsésnek, mert belevághatok az ismeretlenbe. Igyekszem kerülni a további évadok spoilereit.

A két testvér, Sam és Dean nem is sejtik, milyen veszélyes kalandra vállalkoznak, amikor nekivágnak, hogy felkutassák apjukat, akivel hosszú idő után végre sikerül felvenni a kapcsolatot. Sam Winchester (Jared Padalecki) mindent megtesz, hogy felderítse családja hátborzongató történetét. Ellentétben bátyjával, Deannel (Jensen Ackles), Sam visszautasítja a családfő megszállott kutatását, hogy leleplezze a bűnös erőt, amely elvette az anyjuk életét.
Apjuk titokzatos telefonüzenete egy kaliforniai városba vezeti a Winchester testvéreket, ahol megmagyarázhatatlan halálesetek tartják félelemben a lakosokat. Hamarosan szembe kell nézniük a helyi legendával, a fehér ruhás hölggyel, a kísérteties és gyönyörű stoppossal, aki a környék útjain vándorol éjszakánként, fiatal férfiakat csábítva a halálba. Egy teljesen újszerű, borzongató világba viszi őket a végzetük, ahol megmagyarázhatatlan jelenségekkel kell szembenézniük. A veszélyes túlvilági küldetés Coloradóból indul és Nebraska kietlen tanyavilágába, Wisconsin elszigetelt tavaihoz vezet, ahol a természet törvényei fenekestől felfordulnak. A hagyomány szó szerint életre kel, a rémtörténetek, babonák teremtményei megelevenednek, s rettegésben tartják a vidéket.

Szerintem a történet egésze maga nagyon jól felépítve, mert a vadászat során kiderül a vad története, amibe még meglepő csavart is hoznak, bár néhol akad kiszámíthatóság, mégis néha meglepő fordulatokat is sikerül az egészbe beleírni. A mitológia is jó, hogy szerteágazó, mert mondjuk valamelyik északi vallásból választanak ellenséget vagy egy régi legenda köré szőnek valamit, úgyhogy találkozunk mindenféle szellemmel, démonnal, vámpírral, szörnyeteggel. Szóval az egész remekül ki van dolgozva, de az egyetlen negatívum, hogy számomra néha maradnak lezáratlan szálak, megválaszolatlan kérdések. Egyedül ez zavar. Emellett a parafaktor is általában működik, viszont azért horrorklishéket felfedezhetünk, plusz erre a hirtelen hanghatások is rátesznek. Ez komoly feladat, és ezt a Supernatural készítői majdnem tökéletesen megoldották. Alig hiszem el, hogy ez az Eric Kripke, aki ezt csinálta, hogy tudott olyan gyenge szériát, mint a Revolution összehozni. Amúgy azt kell, hogy mondjam, mégsem ez viszi el a sorozatot a hátán.

 

Ki kell emelnem, hogy az alkotók remekül megírták a két főszereplőt, meg hát ha ketten vannak könnyebb lehet velük foglalkozni. A legjobb az egészben az a két testvér, Sam és Dean. Ők a mozgatórúgók, akik elviszik az egészet. Mondom, hogy előny a két főszereplő, mert csak velük kell foglalkozni, így szórakozik az ember a legjobban. Samet ismerjük meg először, ő az a srác, aki szembefordult az apjukkal, mert tanulni akart. Ő a lelkiismeretes, rendes, megfontolt, jófiús, akinek tényleg őzike szemei vannak. Egy abszolút szimpatikus férfi, így sokan talán jobban kedvelik őt, mint Dean. Pedig Dean is abszolút jó arc. Ő a vagány, magányos farkas, szarkasztikus, enyhén rosszfiús nőfaló, mégis egy komplex karakter, mert belül elrejti az érzéseit. Szóval két ellenpólus, akik remekül kiegészítik egymást. Ők oldják fel a sorozat sötét hangulatát, ugyanis sok jó beszólást hallunk Dean-től, plusz mivel az öccsével különböznek, jókat lehet a vitáikon röhögni. Mégis a jó testvérkapcsolatra remek példák, mert mindig számíthatnak egymásra. Olyan jó drámai és humoros pillanataik vannak. Persze, az egész nem működne a két jó színész, Jared Padalecki és Jensen Ackless nélkül, mindkettőjük úszik a szerepében és tök jó kémia van közöttük. Ha legjobb tévés párosról lesz szavazás, tessék őket berakni, mert gyakran egy nő és egy férfi között nincs ilyen jó dinamika. Amúgy visszatérő poén, hogy melegeknek nézik őket. Férfias a két színész, viszont örülök, hogy mindössze egyszer vették le mindketten az ingüket, azért, mert nem így kell egy sorozatot eladni. Persze, nincs mint szégyellniük ;)

Imádom, hogy az egész nem veszi komolyan magát. Tökéletesen lavírozunk a drámai, a horror, a humoros jelenetek között, ezért is nyújt az egész kitűnő szórakoztatást az átlag néző számára. Van egy sötét hangulat teljes humorral fűszerezve. Egyesek tanulhatnának tőlük. A klasszikus rockzene szintén tökéletesen passzol az egészhez. Ideje letölteni ezeket a dalokat. Örülök, hogy valami nem silány popdalokkal operál, főleg akkor, amikor meghallom a Highway to Hell-t.

Összességében: 10/9
Az első évad remek, úgyhogy fogalmam sincs, hogyan lehet ezt fokozni. Tudom, hogy ez inkább ajánló lett, mert az 1. évadról nagyon nem írtam, de szeretném ha valaki ezt elolvasná és bepróbálkozna a Winchester-tesókkal. Amúgy akarok egy Chevrolet Impala '67-est.

Arrow: Kezdett a 2. évad

Félelemmel telve ültem le az Arrow folytatásához, hisz nem tudtam elképzelni, hogy hogyan lehet folytatni az egészet az 1. évados finálé után, de nagy szerencsémre teljesen eloszlattak ezeket a készítők. Szerencsére minőség tekintetében úgy folytatták az egészet, ahogy abbahagyták. Mondjuk nekem a 2. évad 1. részének nézése után az ugrott be, mintha az egész érettebb és komolyabb lenne, ez szerintem a múltkori finálé után nem igazán meglepő. Amikor néztem, rájöttem, hogy tök jó, hogy van újra Arrow, pedig mindig azt mondom, hogy ez a világ távol áll tőlem, de mégis megcáfol magamat. Oké, én vagyok az, akinek a darkos részek bejönnek. Spoilerezek a továbbiakban.

Kb. 3 hónapos ugrással kapcsolódunk be ismét a történetbe. Oliver Tommy halála után maga mögött hagyja a várost, úgyhogy visszamegy a szigetre, hogy nyalogassa a sebeit, ahol feltűnik Felicity és Diggle. Az első jelenet teljesen megmosolyogtatott, amikor Felicity pánikolt és szokás szerint mondott valamit a repülőgépen. Ezek után jövök rá, hogy Felicity a legjobb karakter az egész bagázsban a természetességével és a beszólásaival. A legjobb hír pedig az, hogy ebben az évadban több játékidőt szánnak neki, úgyhogy tündökölhet. Diggle pedig szokás szerint Diggle, akit ezért is szeretünk, Oliver pedig mintha még komolyabbá vált volna, szerintem Stephen Amell jobban bele is jött a szerepébe. (Az uncsitesójáról ez nem mondható el.) 

 

Szóval ezek után visszatérnek Starling City-be, ahol új csuklyások tartják magukat igazságszolgáltatónak. Oliver nem szeretne újra csuklyás lenni, mert már egy gyilkosnak érzi magát, hisz sok emberrel végzett. Kicsit ezt a kérdést is boncolgatják újra. Én személy szerint örülök, hogy a gyilkosságokat nem veszi a sorozat félvállról. Olivernek lelki vívódása van, hisz a barátja miatt bűntudata van. Sajnáltam szegényt, de ő már nem akart Robin Hood lenni. Le is esik nekünk és neki, hogy emiatt hozták vissza a barátai a városba. Amúgy közben a családi céget is fel akarják számolni, aminek társvezetője lesz Ollie. Közben feltűnt a Fekete Kanári a rész végén és egy új keménykötésű üzletasszony, akivel még lesznek gondok. Újra feltűnt Walter a színen, jó volt újra látni.

Oliver amúgy leszámol a rosszfiúkkal és úgy dönt újra folytatja az egészet, amit elkezdett, de nem a megtorlást, hanem tényleg hős akar lenni. Ez a gondolkodás nekem személy szerint tetszik, hogy inkább az igazi rosszal akar leszámolni. Közben Laurelt is tök feleslegesen visszahozták, hogy kiderüljön el akarja kapni a Csuklyást, aztán nem lesznek együtt Oliverrel. Én személy szerint nem is akarom, hogy újra egypár legyenek. Szerintem lesz valami Felicity és Oliver között, mármint volt egy-két olyan jelenetük, amiből ezt vontam le. Én ennek tökre örülnék, mert valahogy számomra tök elképzelhetőek együtt, úgyhogy remélem Laurel-lel nem terveznek semmit és ne legyen szerelmi háromszög. Én Oliver és Felicity párost akarom. 

Thea-t és Roy-t is láthattuk. Thea felnőttebb lett, átvette Oliver klubját, ezenkívül sok mindent nem csinált, csak helyrehozta a kapcsolatát az anyjával, ez szerintem egy egész jó jelenet lett. Aztán Roy, akiről megtudtam, hogy a Teen Wolf Jacksona játssza, nekem le nem esett, amikor olvastam, azóta tök feleslegesnek látom szegényt, köszönhetően Colton Haynes nem felemelő játékának. Nem tehetek róla, nekem valahogy ő nem szimpatikus, de azért hajrá.

Összességében: 10/8

Szerintem ez a rész alapozás volt, ezért kapja a szokásos pontszámot rá. Annyi lehetőség van az egészben, hogy remélem kihoznak belőle mindent, főleg remélem, hogy egy-két dolog, amit szeretnék ha összejönne, mint Oliver és Felicity :) 

The Tomorrow People: Pilot

Amióta Misfits-et ledaráltam nyáron, azóta érdekelnek a szuperhősös sorozatok, ezért voltam kíváncsi a 'A holnap emberei'-re, ami egy angol sorozat amerikai adaptációja, de sokan hasonlították a Hősökhöz és az X-Men-hez. Ezek után én kíváncsi lettem a szériára, aminek az első részének a megnézése után az volt az első szavam, hogy szerintem ez az egész egy nagy közepes, így érthetően csalódott voltam, mert elég sok minden kritizálható benne.

Az első percek sem tetszettek, amikor úgy éreztem tényleg hülyének néznek a nyitó monológ miatt, ahol elmondja a főszereplő, Stephen Jameson, hogy ki ő, hol lakik, ki mije, bocs én ezt ezek nélkül is le tudtam venni. Szájbarágós volt. Amúgy az alaptörténet elég szokványos, ez a másik nem tetsző pontja a pilotnak. Van Stephen Jamieson, akin nagyon látszik, hogy több mint 20 éves srác "alakítja", tinédzser, mint mindig, egy nap furcsa dolgok történnek vele pl. más ágyában ébred, jó ez vicces volt :), aztán megtalálják különleges képességű fiatalok, aztán az Ultra. Szóval a mutánsok, akik közé a főszereplő tartozik A holnap emberei, azért mások, mert mutáció következményei, akik azt akarják segítsen nekik, elméletileg jók fiúk, a másik Ultra, akik a mutánsokkal le akarnak számolni, de szerintük mégsem olyan gonoszak. Szerintem az egésznek tiszta X-Men hangulata volt, mert elég sötét volt és komolyan vette magát.

A karakterek meg aztán tényleg sablonok és elég kidolgozatlannak tűnnek. A főszereplő a tipikus összezavarodott srác, akiről kiderül, hogy a legerősebb hős, ő  extra különleges, aki az elején nem fogadja el magát, aztán mégis, kellemes kiszámíthatóság. Ott van Cara, aki a tökös csajnak tűnik, és telepatikusan kommunikál a Stephennel, aztán az Ultra vezető és van az ázsiai hapsi, aki szerintem azért volt, hogy ne legyen fehérorientált a sorozat. Az a baj, hogy mindegyik elég semmilyennek tűnik, van indok, de kevés. Mondjuk erre rátesz az elég közepes színészi játék. Egyedül Luke Mitchell hoz valami elfogadhatót a vagány John szerepében, őt bírtam, magasan ő volt a legjobb.

A másik amitől előre félek, hogy ugye a The Vampire Diaries készítője, Julie Plec is besegít, aki már meg is pedzegette a szerelmi háromszög lehetőségét. Mivel a néninek ez a mániája. Szerintem itt majd Cara-Stephen-John szerelmi trió lesz, ami nem kellene, mert felesleges péniszméregetés és Twilight-szenvedés. Amúgy Cara John-nal jár. Itt jön a kiszámítható rész a történetben.

Ezek után miért írtam fent, hogy közepes, amikor sok negatívumot soroltam fel, mert szórakoztatott. Először is a harcjelenetek és a képességek vagyis a vizuális effektek jók. Plusz a történetben számomra akadnak érdekes részek, mint a rész végén Stephen döntése és a meglepetés húzás, bár előbb-utóbb jó oldalon fog állni, vagy John és Mr. Gonosz kapcsolata érdekel. Ha több szerepet adnak John-nak szuper lesz az egész. Az alapkonfliktus sem rossz, hiába szokványos és kíváncsi vagyok, hogy behoznak-e majd olyan szuper képességű srácot, aki bűnöző. Szóval a pilot után még látok benne lehetőséget. Akadtak poénok is, mint a hashajtó vagy a szomszédnál ébredt rész.

Összességében: 10/5

Szóval én a határeset vagyok, aki normális esetben a gyenge pont ellenére nem folytatná, de mivel nem vagyok normális és a kíváncsiság vezérel folytatom, csak javítsanak a történeten. Arrow alkotója is itt van, úgyhogy egy jó folytatásban mindenképpen reménykedek, mert nem volt rossz így elsőre.

Klipdara

Britney Spears - Work Bitch

 

Britney számomra a popipar legmegkérdőjelezhetőbb személye, ugyanis kislányos hangja van és semmi köze sincs a dalaihoz. Maximum a korai évein látszik, hogy élvezte, amit csinált, aztán nyomatták, mert eladható márka lett. Kérlek, ha annyira jó lenne, az utóbbi években nem playbackelt volna. Ugyan különösebb értelme nincs a számainak, de ennek ellenére becsülöm a talpra állását és, hogy a producerei milyen enyves kezűek. Szóval a pophercegnő, ez a cím mondjuk inkább Rihannat vagy Katy Perryt illeti, visszatért megint egy tucat klubokba való 300-jára játszott felvétellel. A dal is annyi, hogy dolgozz, mert akkor leszel gazdag. Kb. Britneyt a klipben is királynőként tisztelik, amikor különösebben nem csinál semmit. Abszolút tucatklip, amiben menősködik, hogy a producereinek köszönhetően a feneke alá raktak egy luxusautót. Amúgy a sivatag szép és a drága verda is bejött. A táncosok jók voltak, viszont én ezt már láttam. Elismerésem, hogy ilyen jól néz ki Brit. Más dicsérni való nincs táncol, nagyképűsködik, emberek húzzák. Mondjuk én felháborodtam volna, hogyha ilyenre kényszerítenek. Nekem az jött le a klipből, hogyha hagyod magad kizsigerelni, akkor lesz villád, a másik, hogy én nekem van ilyenem, neked nincs. 

Eminem - Survival

 

Eminemet én mostanában nagyon megkedveltem, pedig sok rapet nem hallgatok. A Survival nekem jobban tetszik, mint Berzerk, pedig azt is szeretem. A zene enyhén rockos lett, ez illik a túléléshez. A klip különösebb extrát szerintem nem nyújt, persze passzol a dalhoz. Van egy csapat graffitiző, akik koponyákat festenek, közben vannak fellépésekről bevágott képek és valamilyen katonás játékot is vetítenek a háttérben, az egész passzol. Nekem a végén tetszik a régi ház, ami szerintem régen otthon volt, de most már nem az. Kíváncsi vagyok az új korongra. Ha ilyen felvételek lesznek rajta, én megvagyok nyerve.

Lorde - Royals

 

Az új-zélandi tini, aki jött látott és győzött, ugyanis első lett az USA-ban. Idő kérdése, hogy Európát is letarolja és pont ez a szám volt. Igazából a dal már fél éve megjelent, de világszerte most kezdik el inkább forgalmazni. A szám egész jó, enyhén Lana Del Reys. Egyfajta beszólás a mai slágereknek, hogy ami azokban meg van írva, a valóságban az nem így van, hisz Lorde is énekli a refrén: Sohasem sem leszünk uralkodók, ezért is jön be a kisasszony. A klipben két hétköznapi srácot látunk, akik szórakoznak, mint mi többiek.

Lorde - Tennis Count

 

Na, ez nem tudom miről szól, de bejön, pedig enyhén gépies. Szerintem Lorde albumáról is fogok mindenképpen még írni. A szám jó, de a klip baromi unalmas lett. Lorde gót sminkben és ruhában mutatkozik és néz, ennyi történik, közben Yeah-zik és néha a fény elhalványul. Biztos van benne valami művészi, de én nem látom.

Rihanna - Pour It Up

 

Rihanna sosem a visszafogottságáról volt híres, de ilyen klip egy egész jó Stay után nem kellene, mégis eddig több mint 40 millióan látták. Szerintem ez majdnem pornó videó, mert sok olyan mozdulat van, ennyi erővel egy férfit is belerakhattak volna. Amúgy különösebben nem durva, engem a botrányos dolgok nem borítanak ki. (Új Miley-fan vagyok.) Valakik szerint ezzel jelez Miles-nek, hogy ő a nagyobb... Szerintem egyikük sem az. A szám klubnóta. Mondjuk voltak tág szempillantásaim bizonyos jeleneteknél. Amúgy rekordot döntött ez lett a leghamarabb korhatárosított videó vagy mi. Ez egy kicsit perverz rész lesz, de szerintem ezt férfiaknak csinálták, hogy legyen mire maszturbálniuk. Kinézem a készítőkből.

Ariana Grande: Yours Truly - Az új R'n'B-csillag

Ariana Grande is Nickelodeon-sztár, mint Victoria Justice és a Big Time Rush, még ma is az, hisz a legutóbbi komédia, Sam and Cat sztárja, engem személy szerint a karaktere irritál, de nem az ő játéka miatt. A kollégái csak szeretnének olyan sikert, mint az övé, hisz van egy igazi top 10-es dala és No. 1 albuma a Billboard listáján, aminek az első heti eladás kicsivel lekörözte Selena Gomez és Demi Lovato lemezét, pedig ő nekik masszív rajongótáboruk van, míg Ariana most indította be a zenei karrierjét. Még a Disney-nél a Hannah Montana két mellékcsillaga Emily Osment és Mitchel Musso hiába próbálkoztak, ő addig lehagyta Victoriat, ott nem is engedtek igazán teret neki a sorozatban. Szerintem ő sem számított arra, hogy hirtelen a kellemes, dallamos zenéjét ilyen könnyen megszeretik az emberek.

Szerintem az év egyik legkellemesebb meglepetését szolgáltatta. Amúgy szegény Ariana már egy hónapja akarok írni a korongról, csak sohasem jött össze eddig. A The Way nem fogott meg különösebben, csak egy újabb R'n'B-dal, mégis megvan a maga bája, amibe feleslegesen rakták bele rapet. Valahogy az egészből sugárzott az önbizalom, a szerethetőség és a természetesség, ilyen a Yours Truly, aminek a számait előző barátja ihletett. Na ezért megérte két évig dolgozni, mert minden felvétel a maga módján tökéletes, főként azért, mert jól előadja őket és nem csinált tucatzenét, mint Demi Lovato vagy Selena Gomez, egyetlen dalt leszámítva. Nem vagyok különösebben oda az R'n'B-ért, mint zene, de vannak kivételek, amibe ez a lemez beletartozik. Valószínű nem lesz újító, viszont felüdülés az elektronikus katyvaszok után.

Szerintem a kisasszonynak még a hangja is remek, ez leginkább az Almost Is Never Enough-ban mutatkozik meg és a Tattoed Heart-ban, viszont tud egy kicsit flörtölni a Baby I-ban. Szerintem simán lehet olyan énekesnő munkájához hasonlítani, mint Beyoncé és Whitney Houston, utóbbi inspirálta is az egészet, érezhető is a hatása. Abszolút komolyan vehető fiatal lányt látok, aki nem próbálkozik semmivel, mint Demi vagy Miley, hogy a zenéjét megvegyék. Egyszerűen természetes, aki kicsit kacérkodik. Ez egy abszolút jó korong, amin talán némely felvétel lett hasonló, viszont az egész színvonalas. Ki gondolná, hogy a Catet játszó lánynak ilyen jó hangja van? Szerintem ez a stílus fekszik is neki. Valahogy hozzá nem passzolna egy rockos ámokfutás.

A dalok mind a szerelemről szólnak, hogy a kiszemelt mennyit jelent és, hogy mennyire szereti. Ahogy írtam szerintem a két legjobb felvétel a Tattoed Heart, bár kicsit tipikus szerelmes szám és az Almost Never Enough, amit Nathan Skyes-szal (jelenlegi párja) énekelte fel, ez egy nagyon harmonikus duett és szép. A pörgősebbek közül a Baby I és a a Lovin' It jött be leginkább. Amúgy a legtöbb szám, inkább középtempójú. Szóval nagyon szerelmeseknek tudom leginkább ajánlani. Engem egyedül Big Sean zavart és, hogy közben egy férfihang beleszólt némelyik számba. Engem személy szerintem zavar, amikor valamibe belemerülök és belebeszélnek. A legpoposabb szám a Popular Song, ami slágernek való, mégsem az és a You'll Never Know. A szövegek könnyen érthetőek.

Összességében: 10/8

Abszolút kezdőpontszám, viszont szerintem az év egyik legkellemesebb meglepetését okozta Ariana, akit remélem sokat megszeretnek, mert joga van itt lenni, aki ennyire szórakoztató, kellemes nótákat énekel. Egyedül a rapperektől szabaduljon meg és attól, aki belepofáz a felvételekbe. Megkockáztatom, hogy az év női albuma az övé szerintem, bár még jön Lady Gaga, Katy Perry és Avril Lavigne.

The Originals: Pilot

 Ritkák a bejegyzések, főleg a sulinak köszönhetően, plusz lusta is vagyok, mert ha gép elé kerülök, inkább lazításként sorozatot nézek. (Supernatural és Bates Motel-dara zajlik.) Azért időt szakítottam a Vámpírnaplók testvérsorozatára az Eredetiekre. Nekem a The Vampire Diaries egy jó fél éve darának van bekészítve, de mostanában tuti, hogy nem kerül rá a sor, így el tudok én vonatkoztatni tőle. Szóval a The Originals-ba úgy vágtam bele, hogy én nekem első élmény lesz, bár a backdoor pilot-ról írtam, amit rossznak ítéltem. Sokkal jobbnak a pilot alapján sem ítéltem, mert gyakorlatilag a backdoor epizódhoz hozzáadtak néhány pluszjelenetet, mégis a maga módján szórakoztató volt ez a baromság. A rajongók kíméljenek meg.

Szóval a helyszín, New Orleans, ami egykoron az Ősöké volt, de az apjuk elüldözte őket, így Klaus tanítványa, Marcel a város királya lett, elűzte a vérfarkasokat és megfélemlítette a boszikat. A pszichopata Klaus visszatért fogalmam sincs miért, marad is, mert újra uralkodni akar. Nagy vonalakban ennyi a történet. Igazából amilyen izgalmasnak hangzik, annyira nem az.

A legjobban az zavart, hogy a számba rágták mindent. Azt hittem, hogy Elijah-nak, aki a legszimpatikusabb karakter, mert van benne valami elegancia, egy tőrt döfök a szívébe, mert ötször biztos elmondta, hogy milyen fontos a család, és az jelenti a hatalmat. Szép üzenet, csakhogy én már elsőre felfogtam, hogy mi neki a fontos, így jön képbe a hibridbaba, ami a család újraegyesülését jelentené. Ez egy mézesmázos családi film, ami ehhez a sötét, komolyan veszem magát hangulat abszolút nem passzol. A terhes vérfarkas csajt még mindig röhejesnek tartom, most elkap a röhögőgörcs, hogy majd a pszichopata gondos apuci lesz. 

Szerintem ez a Klaus nem jó főszereplőnek, mert egy idegbeteg, őrült állat, aki amúgy simán kinyírhatná a boszikat és Marcelt, de, hogy legyen valami esemény elhúzzák több részen keresztül, mert amúgy Marcel-nél van egy csaj, aki megérzi, ha a boszik varázsolnak, ők meg őt akarják. Néha úgy éreztem, hogy tényleg hülyének néznek. Nem tudok neki szurkolni. Amúgy a Klaust alakító Joseph Morgan hatásos gonosz, főleg az monológ előadása tetszett, ahogy Elijah is. Nekem ő teljesen bejött, csak az utolsó percben húztak fel, amikor Klaus leszúrta a bátyját, mert, hogy ő a gyengesége. Mondjuk a jelleméből kiindulva, ez nem meglepő, de pont az egyetlen értelmesnek tűnő szereplőt teszik el láb alól. Még Marcel sem tűnik különösebben rossznak, viszont a színész egész korrektül hozza.

A boszik és a félig vérfarkas, félig vámpír baba egy hatalmas baromság, viszont sikerült lekötnie, ennek a banális történetnek, mert volt egy szimpatikus szereplő és a helyszín jó. Valamiért szórakoztató volt. Amúgy a rész nézése közben az ötlött fel bennem, hogy az Ősök menekülése vagy ahogy beköltöztek a városba, vagyis a pár száz évvel ezelőtti sztori sokkal izgalmasabb lenne, mint ez a hatalmi harc. A flashback jelenetek ennyivel érdekesebbek voltak a jelennél, hisz mennyi mindent lehetne abból kihozni, amikor felfedezik a képességeiket az Ősök vagy ahogy próbálják az életüket menteni vagy amikor Klaus-ból a vérfarkas énje is kibújik. Ezekben sokkal több potenciál van, mint a jelenben.

Összességében: 10/6

A történet rossz, viszont vannak érdekes szereplők és a flashbackek jók voltak, ezért maradok, hisz akármekkora hülyeség engem elszórakoztatott. Valahogy agykikapcsolásnak az ilyen tökéletes. A színészek is egész jók voltak The CW szintjén. Amúgy az ő pilotjaikat nézem még meg.