Taylor Swift Book Tag

Az egyik kedvenc külföldi könyves vloggeremnél (Katytastic) láttam ezt a taget, ami könyvekhez kapcsolódik meglepő módon. A tag lényege az, hogy össze vannak szedve különböző Taylor Swift dalok címei, és azokhoz kell találni egy szerintünk ahhoz passzoló kötet. Gyógyíthatatlan Swiftie vagyok már hat éve, így összekötöttem a kellemeset a hasznossal, hisz imádom a könyveket is. Hál’ Isten nyáron már jó pár a kezeim közé került, amikről valószínűleg nem lesz kritika, mert lusta disznó vagyok, csak egy összefoglaló szerűség. Gyors voltam, aztán nem volt kedvem íráshoz meg pár film is lecsúszott, mondjuk elsődleges cél Supernatural és Forever dara ezerrel. Szerintem majd írok egy listát a kedvenc szerelmes párjaimról is majd, ha már nagyon nincs kritizálós kedvem.

1.    We Are Never Ever Getting Back Together – egy olyan könyv vagy sorozat, amit tiszta szívből szerettél, aztán szakítani akartál azzal

Stephenie Meyer: Twilight Saga

Sajnos nem tagadhatom le, hogy pár évvel ezelőtt sok tinicsajhoz hasonlóan én is imádtam ezt a könyvsorozatot, és igen bele voltam zúgva Edward-ba. Eléggé meghatározó könyvsorozatként maradtam meg az életemben és a pocsék filmeket is szerettem. Ma már kissé szégyellem ezt az egészet, hisz semmi sem történik benne, plusz annyi jó sztori lehetne benne, és Bella a világ legrosszabb főhősnője, de legalább a fiatalok olvasnak. Mai fejjel tudom, hogy mi sohasem jövünk újra össze SOHA. Ráadásul mennyi pénzt kiadtam érte francba.

Könyvkritika: Róbert Katalin - Szívből, színből igazán

Nem sok LMBT könyvvel találkoztam eddig, konkrétan kettő olyat olvastam eddig, amiben volt ilyen karakter és kapcsolat, sorozatban már rengetegszer találkoztam ilyennel. Róbert Katalin művéről először media-addict-on olvastam, aztán azonnal várólistámra tettem, és végre sikerült megkaparintanom. Érdekes, hogy pont most legalizálták az USA-ban a meleg házasságot.

Tartalom: Alex és Lilla testvérek, szeretik egymást, ám mindketten Patrik után vágyódnak.

Patrik azonban nehezen ereszt bárkit közel, édesanyja halála túlontúl fájó, apja elutasítása pedig túl könyörtelen. Úgy érzi, többé nem képes szeretetre senki iránt. Mégis összebarátkozik Alexszel, és a kapcsolat egyre mélyül, egyre fontosabbá válik számára a fiú. Csakhogy neki mindig a lányok tetszettek, és Lilla mellett sokkal vidámabb és könnyebb az élet.

Alex fél a saját másságától és tehetetlen. Miközben próbálja megtalálni az útját, helyt kell állnia azokban a játszmákban is, amelyeket Patrik diktál. Mégsem képes elszakadni a fiútól, és attól a keserves, de gyönyörű szerelemtől, ami hozzá köti.

Lilla féltékenyen figyeli a fiúk hatalmi harcát, de hisz abban, hogy Patrik végül őt választja. A párkapcsolatért kész küzdeni, még akkor is, ha szeretett bátyja a másik fél. És egy nap Patrik végre odafigyel Lillára is…

Ők hárman egy különleges, érzékeny játszmát játszanak, ahol rendkívül nagy a tét: a boldogság.

Outlander: Kritika az 1. évadról

Már tavaly felkeltette a figyelmemet az Outlander, csak valamiért mégis kimaradt, plusz megtudtam, hogy féléves szünetet iktattak be a szezon két része között. Jókat hallottam róla, és sejtettem, hogy ez az én sorozatom lehet. Nem olyan régen fejeződött be az 1. évad, így fogtam magam, hamar le is töltöttem, hogy egy hét alatt bedaráljam. Nem kapott rövid szezont, mert 16 részt rendelt be a Starz csatorna. Amúgy ők adták a sokak által kedvelt Spartacus, amiből én egy képkockát sem láttam, nem is akarok. Nekem elég tőlük ez, ami már a pilot után egyből belopta magát a szívembe.

A sorozat alapja egy eddig nyolcrészes regénysorozat, amit Diana Gabaldon szerzett. Minden évad egy-egy könyvet dolgoz fel. A megjelenése előtt sokan a Trónok Harcához hasonlították, ami elég nagy hülyeség. Annyi a közös bennük, hogy adaptációk, történelmiek és szex+erőszak is van bennük. Teljesen más a kettő, a történetük, szereplőik és a hangulatuk. A regényeknek megvan a rajongótábora és egész jó nézettséggel futott a Starzon, ezért be is kérték hamar a 2. évadot, ami azt hiszem, hogy jövőre jön.

Filmkritika: The Imitation Game - Kódjátszma (2014)

Az engem érdeklő idei Oscar-díjas filmeket szép sorjában igyekszem megnézni, ennek volt az újabb állomása a The Imitation Game, az az a Kódjátszma. Ezzel kapcsolatban egy dologban vagyok biztos, hogy Sherlock-rajongók valószínű, hogy megnézték, mert Benedict Cumberbatch játszik benne. Őt én még korábban semmi másban nem láttam. Ígérem, hogy még idén végignézem a sorozatát. Persze, nem ő az egyetlen ismert arc az egészben, hanem Keira Nightley bukkant még fel. A sztoriról sokat nem tudtam, mondtam lepjenek meg, hát meg is leptek.

Tartalom: A második világháború egyik legnagyobb hatású, mégis talán legkevésbé ismert hőse a tragikus sorsú Alan Turing, aki nélkül ma lehet, hogy egészen máshogy nézne ki Európa és a világ térképe. A zseniális matematikus 1912-ben született, napjainkban pedig a modern számítógép-tudomány egyik atyjaként tisztelik. A második világháború alatt a brit Bletchley Parkban működő kódtörő központ munkatársaként dolgozott és kulcsszerepe volt a német Enigma nevű titkosító gépek jeleinek megfejtésében. Ez a becslések szerint legalább két évvel rövidítette le a második világháborút és elősegítette a németek legyőzését. A teljes titokban zajló műveletről egyébként a hetvenes évekig senki sem tudott. Ez a tény szomorú szimbóluma is lehetne Turing életének, akinek homoszexualitása miatt rejtőzködő életmódot kellett folytatnia, Nagy-Britanniában ugyanis az azonos neműekhez való vonzódást ez idő tájt még betegségként kezelték. 1952-ben lelepleződött és választania kellett a börtön, vagy a hormonkezelés között. 1954-ben találtak rá holtan, az pedig a mai napig nem ismert, hogy öngyilkosság vagy merénylet áldozatává vált-e.

The Originals: Kritika a 2. évadról

Pontosan egy évig nem láttam egyetlen egy részt sem az The Originals-ból, de végre megtört a jég, hogy magamévá tegyem a vámpírcsaládi drámát. Azért nem hetiben folytattam, mert úgy éreztem, hogy úgy egyáltalán nem vártam, csak egy korrekt szintet hozott, így megvártam, míg az összes rész felgyűlik. A sorozat 1. évadát szerettem, viszont eléggé tele volt hullámvölgyekkel a folytonos területcserélések miatt és Claire Holt lelépett, de viszonylag jó szereplőket kaptunk, ami miatt érdemes belevágni. Amúgy nincs szükség a megértéséhez a The Vampire Diaries-ra. A 2. évad darálását már nagyon vártam, mert nagyon ütős cliffhangereket hagytak nekünk tavalyról elég annyi, hogy Mikaelson családi piknik, ami annyira jól sült el szerintem, hogy jobb lett, mint az előző etap.

A sorozat amúgy hétfőként került adásba. Ez a nap elég gyenge a CW-nál, fogalmam sincs miért. Sajnos az 1. évad végi csökkenés nem állt meg, bár nem esett sosem egy millió néző alá, de most is elég gyenge eredményekkel zárt az etap. Ha ezt mondjuk tartja bőven van esélye, csak aggasztó ez, mert lehet, hogy mégis máshogy gondolja ezt a csatorna, aztán kasza. Most úgy néz ki, hogy csütörtökre rakták, ahol az anyasorozattal fog együtt megküzdeni az életben maradásért. Amúgy szerintem a Vámpírnaplók következő szezonja az utolsó lesz, hisz Nina Dobrev kiszállt, ez nincs kijelentve, csak saját vélemény. Jó lenne, hogyha még az eredetiek kitartanának pár évig. Tovább spoileresen folytatom.

Teen Wolf: Robog az 5. évad

A Teen Wolf idén már az 5. évadját kezdte. El sem hiszem, hogy pont két éve találtam rá a szériára és szerettem bele. Azt is bizton állíthatom, hogyha összeállítanék egy top 5 kedvenc sorozatlistát, akkor ez tuti szerepelne rajta, jó látni, hogy azért fejlődött/fejlődik, persze, vannak még hülyeségek. A 4. évadot szerettem, annak ellenére, hogy elég összecsapott szezon volt, a végéről már ne is beszéljünk, de idén tiszta lappal indulnak valamennyire. A rajongók legnagyobb örömére húsz részt kapunk két részletben, szóval nyáron és télen is meglesz a heti adagunk, ráadásul a Comic Con-on kiderült, hogy lesz 6. évad is szintén 20 résszel.

Az első két részről akartam írni a kritikát, csak lusta és melegem volt, kint 40 fok van és a gép is inkább hőt ad át, ezért nem volt a múlt heti részről sem semmi, de most összekaptam magam. Jobb később, mint soha. Most is tovább tárul a természetfeletti világ kapuja, hogy újabb érdekességekkel bombázzanak minket. Az évad témája az orvosok, mármint nem köpenyes gyógyítók, hanem a szomszédszobában kísérletező Frankenstein teremtő kontárkodók. Engem valamiért az orvosok és a tudományok valamilyen szinten érdekel, ezért is jöttek be az első körben kiadott előzetesek, nagyon creepyk voltak. Tovább spoileresen folytatom.

How To Get Away With Murder: Kritika az első évadról

A How to Get Away With Murder még egyetlen egy bekezdés sem kapott az oldalon, pedig tavalyi év egyik legígéretesebb újoncáról van szó. A sorozatot Shonda Rimes cége gyártja, de nem ő a showrunner, hanem Peter Nowalk, azonban le sem tagadhatja a nagyasszonyt. Shonda Rimes a tévés ipar egyik nagy mágnása, aki eddig olyan siker szériákat tett le az asztalra, mint a 11. évadát taposó Graice Klinika, az ABC legnézettebb drámája, a Scandal és a már befejeződött Dr. Addison, ezekben a remek történettel együtt töménytelen mennyiségű szappan is dominál. A sorozatot itthon jól fogadták, hogy aztán negatív irányba csússzon a dolog, mégis sokan kitartottak. Az első etap 22 rész helyett 15 lett, mivel Viola Davis, csak ennyit vállalt, bár jót tett a sztorinak, mert így is hullámvasút volt az egész.

Azt gondolná az ember, hogy a kevés részt sikerült jól kihasználni, mert kevesebb időt kell kitölteni, azonban elvéreztek az évad közepén nagyon az írók. Az elején még én is nagyon lelkes voltam, aztán a 5-9. részig átverve éreztem magam, csak dühös voltam, hogy maradék 6 részt ledarálva kellemesen szórakozzak. Mi volt a hiba a gépezetben? Itt előjött a Scandal 3. évadának betegsége a túlzott szappan, annyira idegesítően tolták a szerelmi szálakat a képünkben, ha HBO lenne teljes nagyságban láthattuk volna még a szexjeleneteket. Az nem baj, hogyha a karakterek magánéletével foglalkoznak, csakhogy ha nincsenek kémiák és jó szereplők, ráadásul lenne egy érdekesebb ügy, ami simán kitöltene 40 percet, akkor nem merik bevállalni. Akkor ott ez nálam nagyon sokat rontott az élményen.