Könyvkritika: Róbert Katalin - Szívből, színből igazán

Nem sok LMBT könyvvel találkoztam eddig, konkrétan kettő olyat olvastam eddig, amiben volt ilyen karakter és kapcsolat, sorozatban már rengetegszer találkoztam ilyennel. Róbert Katalin művéről először media-addict-on olvastam, aztán azonnal várólistámra tettem, és végre sikerült megkaparintanom. Érdekes, hogy pont most legalizálták az USA-ban a meleg házasságot.

Tartalom: Alex és Lilla testvérek, szeretik egymást, ám mindketten Patrik után vágyódnak.

Patrik azonban nehezen ereszt bárkit közel, édesanyja halála túlontúl fájó, apja elutasítása pedig túl könyörtelen. Úgy érzi, többé nem képes szeretetre senki iránt. Mégis összebarátkozik Alexszel, és a kapcsolat egyre mélyül, egyre fontosabbá válik számára a fiú. Csakhogy neki mindig a lányok tetszettek, és Lilla mellett sokkal vidámabb és könnyebb az élet.

Alex fél a saját másságától és tehetetlen. Miközben próbálja megtalálni az útját, helyt kell állnia azokban a játszmákban is, amelyeket Patrik diktál. Mégsem képes elszakadni a fiútól, és attól a keserves, de gyönyörű szerelemtől, ami hozzá köti.

Lilla féltékenyen figyeli a fiúk hatalmi harcát, de hisz abban, hogy Patrik végül őt választja. A párkapcsolatért kész küzdeni, még akkor is, ha szeretett bátyja a másik fél. És egy nap Patrik végre odafigyel Lillára is…

Ők hárman egy különleges, érzékeny játszmát játszanak, ahol rendkívül nagy a tét: a boldogság.

A könyv fő témája a szerelem és kapcsolatok, ezért is került a középpontba egy szerelmi háromszög. Két fiú és egy leány a főszereplők, ami elsőre nem furcsa, csak úgy fordul a kocka, hogy egy srác van ennek a közepén és egy testvérpár a másik oldalon. Sosem vagyok/voltam ezeknek a rajongója, de ha jól vannak tálalva, akkor jó ízűen lenyelem. Az írónő is így tett, ráadásul nagyon szépen mutatta be ezt a kálváriát, bár elég nyilvánvaló ennek a végkimenetele. Valahogy gonosz mód örültem, hogy a két visszakozó külső körben lévő fél egy testvérpár, akik között ez elég feszültséget szül.

Három főszereplőt adott nekünk a sztori Patrik, Alex és Lilla, ők ketten testvérek. Mindegyikük nagyon jól van ábrázolva, nagyon emberiek, sokat megtudunk róluk, ehhez hozzájön az elbeszélésmód. Mind hárman kaptak szemszögöt, amik E/3-ban íródtak, E/1-es nézőpontokat is kaptunk, amikor teljesen belelátunk a fejükbe. Nekem ez a megoldás nagyon tetszett, kicsit egyedi ízt adott hozzá. A legkülönösebb számomra az volt, hogy mindegyiket el tudtam különíteni egymástól, oké fel volt írva, hogy kinek a fejében vagyok, de én magam is tudtam, hogy ez az a szereplő. Ezen kívül szerintem Róbert Katalin gyönyörűen ír, ráadásul reálisan mutat be mindent.

Egyik szereplőt sem érzem kiemelkedőnek, bár hozzám szerintem Alex állt a legközelebb, és ő volt a legszimpatikusabb. Ő elég erősen küzd az érzéseivel, mivel ő meleg. Megértettem teljesen a helyzetét, hogy miért és hogy viszonyul Patrikhoz. Patrik egy magabiztos és nőcsábász srác, aki tud uralkodni Alex felett, mégis a külsőségek ellenére egy sokkal összetettebb figura, talán még Alex-nél. Leginkább az ő kapcsolatukon van a hangsúly, ugyanis elég bensőséges viszonyuk van legjobb barátokhoz képest. Külön érdekesség, hogy Patrik hetero valójában. Talán az ő fejében való barangolást élveztem a legjobban, mert annyira sokrétegű, főként az apjának a bemutatása tetszett a legjobban.

A harmadik sorban kapott helyett Lilla, aki elég önzőnek tűnik, szerintem ő a legkevésbé szerethető hármuk közül. A néző pontjából egy egoista, magabiztos, elkényeztet, akaratos lányt ismerhettük meg, de úgy gondolom, hogy nem volt az a cél vele kapcsolatban, hogy megszeressük. Ő gyakorlatilag Patriknak a megszállottja és azt akarja, hogy a pasija legyen már néhány éve. Azért el kell ismernem, hogy ez kicsit beteges. Nagyon durva, hogy önmagát mennyire a sráchoz igazította. Szerintem ő elrettentő példa, hogy a lányok ne rendeljék alá magukat egyetlen férfinek sem. Alexszel nagyon közel állnak egymáshoz, mert ő az egyetlen, aki nem kereste a kegyeit. A Patrikkal való kapcsolata érdekes és elég egyoldalú.

Patrik és Alex kapcsolatának átélhetjük a hullámhegyeit, völgyeit és boldogságukat. A legfontosabb dolog, amit elértek nálam, hogy én tiszta szívből tudtam szurkolni nekik, hogy gyerünk, jöjjetek össze. Sajnos az írónő elég fajsúlyos problémákat tárt fel nekünk, amik elég szomorúak, hogy léteznek. Általánosan arra is kitért, hogy miért nem jó homoszexuálisnak lenni Magyarországon, hogy az embert ezért bántják és megszólják. Én abban bízom, hogy úgy is a magyarok szeretik az amerikaiakat majmolni, akkor előbb-utóbb a tengerentúli mentalitás megjelenik nálunk is. Amúgy volt egy olyan csavar, ami engem meglepett, de teljesen meg tudtam érteni, hogy miért teszi azt, amit, attól még egy elég durva döntés, hisz hazudik magának és másnak, plusz mindkettő élet tönkremegy. Több féle hozzáállást is megismerhettünk a történet folyamán ehhez kapcsolódóan, szerintem a legérdekesebb mindenképpen Alex szüleié volt.

Nagyon tetszett az is, hogy nagyon jól be lett mutatva az ő barátságuk az alapoktól kezdve. A legfurcsább számomra az volt, hogy mennyire jól megértették egymást. Gondolkodtak azon, hogy pontosan mi az, ami köztük van. Valamilyen szinten elszórakoztatott az is, ahogy Patrik eljátszadozott néha Alexszel, hogy elérje, mindenképpen akarja őt. Oké, Patrik néha elég szemét volt. Amit még nagyon szerettem, hogy mennyire odaadóak egymás iránt, hogy mindent meg tudnak beszélni. Már azt is tudom, hogy egy heteroszexuális is beleszerethet egy azonos neműbe, ráadásul ez is tök jól meg van magyarázva. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megfoghat a sztorijuk.

Nem is tudom, hogy mikor került ennyire jó romantikus regény a kezembe, amit az elsőtől az utolsó betűig ennyire szerettem volna. Azért szerettem a Szívből, színből igazán, mert reálisan mutatja be a szerelmet, nem pedig rózsaszín szemüvegen keresztül, mint a legtöbb ilyen sztori, plusz kapunk a kemény valóságból is szeleteket. Fiataloknak érdemes igazán a kezébe adni, mert szélesítené a látókörüket és toleránsabbak lehetnek ettől. A könyv számomra mindenképpen egy 10/10-es élmény volt, biztosan helyet kap az év végi listámon.