New Girl: a szerethető komikum

 

Én alapjáraton sorozatokban inkább drámákat nézek, maximum Family Guy-t, Simpson Családot vagy Weeds-et nézek, azért a Comedy Central volt az egyik kedvenc csatornám nyáron. Mégis nekem a Két pasi meg egy kicsi vagy az Így jártam anyátokkal egyszerűen szokványosak, nem látom benne a nagyságot, bár mindkettőből, ha elkapok egy pillanatot elmosolygok, kb. így voltam a New Girl-lel, amiről csak áradozó kritikákat olvastam, ez vett rá, hogy megnézzem és Zoey Deshanel miatt. Láttam a pilotot, ami túl átlagos, semmilyen volt nekem, egyedül a három srác kapcsolata Jess-szel tetszett, nem jött be, amúgy tavasszal láttam. Valahogy a sorozatjunkie.hu-n dicsérőek voltak a kommentek és nem tudom a második rész után faltam az egészet, így ez igazi első őszi darám. Igazából előtte megnéztem a 2. évad zárórészét, amiben Taylor Swift szerepelt, és láttam, hogy valakik együtt vannak, emiatt tértem vissza.

Beleszerettem a New Girl-be szó szerint. Az egész hangulata, a szereplők, a viccek, nem röhögöm halálra magam, mégis úgy fel tudja dobni az embert egy pocsék nap után, személyes tapasztalat. Pedig aztán én ritkán nézek szitkomokat. Nem is gondoltam, hogy a bizonytalan kezdés után valami ennyire klassz lesz. Persze, ez sem egy egyedi valami, de manapság jónak és kicsit kilógónak számít. Mégis szerintem a legtöbb mainál jobb és főként a szereplők miatt, így félek a folytatástól, mert kíváncsi vagyok, hogy tudják-e tartani a lendületet. Egyszerűen nem tudom, hogy mi a titka? Talán az, hogy feelgood és egyáltalán nem veszi komolyan magát.

Mielőtt írnék a karakterekről számomra kedves apróságokat írok meg, amik miatt tényleg megszerettem az egészet. Ismerős arcokat és zenéket hoztak be. Szerintem mindenki tudja, hogy milyen jó érzés számára, ha általa szeretett színészeket láthat egy szériában. Nekem is ilyen volt látni Stephen Amellt, aki még vígjátékban sem rossz, Jamie Le Curtis-t, Jess anyjának szerepében, igazi energiabomba, Brenda Song-ot, őt is kezdik felfedezni az országos csatornák, Dylan O'Brien, tök jól alakított még ez a szerep is passzolt hozzá vagy Taylor Swift-et, aki az egyik kedvenc énekesnőm, bár kis szerepe volt, de aranyos volt. Nekem tök nagy öröm volt az AC/DC You Shook Me All Night Long-ját, Taylor Swift 22-ját, Pink Blow Me (One Last Kiss)-ét vagy Ellie Goulding Anything Could Happen-jét felfedezni, utóbbihoz pedig a legkedvesebb jelenetem kapcsolódik. Én még a poénokban is elejtett utalások is tetszenek, például volt egy Adele-vicc. Hozzám, ezért is áll közel az egész.

A főszereplő, Jess, akit a pasija megcsalt, ezért villámsebesen elköltözik, talált egy hirdetést, azt hitte, csajok adták fel, de kiderült három srác volt a feladó, akikhez végül beköltözik, így kezdődik egy kicsit szokatlan helyzet. Sok helyen olvastam, hogy nem ő a mozgatórúgó, hiába ő a főszereplő, de nekem Jess, a kedvencem, mert valahogy a bohókás személyisége egy kicsit közel áll hozzám. Egy abszolút optimista, kicsit bolond lány, aki a különcségei ellenére is tökéletesen szerethető figura, pont azok által nő az ember szívéhez, főleg amilyen ostobaságokat elkövet. Zoey Deschanel tökéletesen ráérzett a szerepére, szó szerint úszik benne és élvezi az egészet. Én bírom ahogy énekel.
Nick, a srácok közül a legfőbb kedvencem, mert szerintem ő egy reális pasifigura. Tudjátok a morgós medve, aki valójában egy csupa szív fickó. Jake Johnson szintén tök jól eljátssza ezt, én leginkább az arckifejezései miatt bírom, főleg az tetszik, amikor tágra nyílnak a szemei, és, hogy tök természetesen veszi a poénos pillanatok. Ő igazából nem a tökéletes férfi, sőt teli van hibával, mint bármelyik más karakter, de idővel kiderül, hogy ő is miért vált ilyenné.
Schmidt, mondhatni az ügyeletes szépfiú, abszolút tenyérbemászó. Nekem az első részben unszimpatikus volt, amiatt, hogy elvolt telve magától, viszont a szokásai ellenére hamar megszerettem. Mondjuk én teljesen kiakadtam, hogy mennyi energiát fordít a külsejére, mert én lány vagyok és a negyedét sem csinálom annak, amit ő. Igazából egy kövér srác volt, aki lefogyott, így lett csajmágnes. Amennyire önteltnek látszik, annyira helyén van a szíve.
Winston, a fekete srác, én őt is bírom, hiába utálják sokan, viszont én magam is elismerem, hogy szegényke valahogy kicsit feleslegesnek látszik a srácok között. Mondjuk az ő bizarr perverzióin is jókat lehet mosolyogni. Kíváncsi vagyok, hogy most cicája van mit kezd vele. Furcsa fickó, de tényleg el kell ide ő is.
Végül az ötödik kerék, Cece, Jess legjobb barátnője, aki egy dögös indiai modell csaj. Én leginkább a szarkasztikus beszólásai és az esze miatt bírom, mert megdönti azokat a téveszméket, hogy a modellek ostobák.
Igazából az ő barátságuk a lényeg. A srácok és Jess olyanok, mint a testvérek, ebből jön az, hogy mindenkit hamar megkedvel az ember. Például mindig igyekeznek segíteni egymásnak és tanácsokat adni, de röhögnek is egymáson. Már csak azt várja az ember, hogy mikor jön össze valamelyikük Jess-szel ;) Innentől spoilerezek.

Két fő szerelmi szál van, amik mindegyike jó, de megvannak a veszélyeik.

A mostani kedvenc tévés szerelmes párom, Nick és Jess, mert eszméletlen, hogy mennyi kiegészítik egymás és milyen dinamika van a két színész között. A vitáiknál szó szerint izzik a levegő, az ember már csak az egymásnak esésüket várja. Én már az 1. évad végén sejtettem, hogy valami alakul közöttük, amikor Jess nem akarta, hogy Nick elmenjen, plusz ott volt Nick lerészegedős része, ahol elmondta, hogy kedveli Jesst, én úgy értettem. A 2. évadban pedig tényleg kiépítették a hozzájuk vezető utat, vagyis hogy egy pár váljon belőlük. Pont tegnap értem el azt a részt. Ki is írogattam a twitteremre. Nekem leginkább a 2x08 tetszett, ahol Jess szüleinek a kapcsolata volt kontrasztba helyezve az övékével. Nagyon-nagyon vártam az első csókot, ami meglepetésként ért. Az abszolút favorit, mégis a 2x23, ahol enyhe féltékenység látszott a férfin, aztán a végén felkapta a lányt és egymáséi lettek. Szerintem a szerelem a valóságban is ilyen, hogy az ember nem gondolkodik, miközben történik. Szerintem a kételkedés magvait is jól vetették el, hogy tényleg illenek-e egymáshoz, de végül is sikerült ezeket megölni. A 3. évad elején látszik, hogy mennyire jók együtt. Én már csak a szeretlek szót akarom hallani :)

Schmidt és Cece, akik először testi kapcsolatot folytattak, aztán elkezdték kedvelni egymást, majd szerelmesek lettek. Az ő párosuk is eléggé passzol, mert hasonlóak. Sajnáltam, amikor az 1. évad végén szakítottak, persze teljesen érthető, hisz bizalom nélkül egy kapcsolat sem működik. A 2. évadban az ő összeboronálása is folyt kevés sikerrel, ugyanis Cece férjhez akart menni, de szerencsére nem jött össze. Igazából Cece-t egy jelenetben nem értettem, amikor Schmidt egy őt dicsőítő monológot mondott, én visszafogadtam volna a helyében. Amúgy bekerült a képbe Schmidt exe, Elisabeth, akivel kövérként négy évig együtt volt, újra megszerette. A 2. évad végén választani kellett volna kettejük között, ez átjött a 3. évadra. Mindkettőt szereti és nem akarja őket megbántani, ezért jár mindkettőjükkel, ez sem jó, mert összedől előbb-utóbb a kártyavár, és mindkettőjüket elveszíti. Meg lehet érteni, hogy miért csinálja ezt.

Összességében: 10/9
Egyedül a szokványosság miatt vontam le, de a többi téren remekel a New Girl. Annyira tele van szívvel és lélekkel, hogy csak mosolyt akar csalni az ember arcára, hogy engem megnyert.

Bones: kezdett a 9. évad

A Bones az enyhén siralmas 8. évad ellenére még mindig a kedvenc sorozatom, ami mellett már ki fogok tartani, mert szerintem maximum még egy évadot húznak le róla, hogy meglegyen a 10. etap. Nem vagyok jós, úgyhogy nem tudom mi a FOX stratégiája. Őszintén ideje lesz ezzel törődnöm. Nem tudom, hogy mennyien tartottak ki a sorozat mellett, én maradok, de nekem a sorozatjunkie.hu-n található kritikával ellentétes a véleményem, mert szerintem ez egy abszolút szokásos Bones-rész volt pár ordenáré baromsággal. Tovább spoilerezek...

Az előző évad végén Booth visszamondta az esküvőt, mert Pelant megfenyegette, hogyha elveszi Brennant, akkor random megöl öt embert és az ő boldogságuk nem olyan fontos, mint az ártatlan életek. Komolyan mondom, hogy ez hülyeség, főleg, hogy semmilyen elektronikus eszköznél nem mernek beszélgetni. A rész végén is olyan hatásvadász volt, hogy az óra átperdült, mert figyeli őket. Persze, Hart Hanson hülye, mert egy elárulta, mert meghal a Pelant, második Booth és Brennan összeházasodnak, ez meglepetés lett volna, viszont ez elúszott.  

Amúgy az eset miatt törés volt Booth és Bones kapcsolatában, amit egy random idegen férfi monológja old meg. Ez olyan semmilyen volt, főleg, hogy ezt is egy rész alatt intézték el, mint Bones menekülését. Szóval megy a haragszom rád, ami az utolsó 40 percben rendeződik. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sajnáltam őket, mert ilyenkor esik le, hogy szeretem őket és örültem, amikor rendeződött a dolog, viszont mindenki számonkérő stílusa nem tetszett, mert mi közük hozzá. Kár, hogy nem lett vicces a rész.

Az ügy elég jelentéktelen volt, pedig ha a CIA is tényleg beavatkozott volna, akkor izgalmas lett volna. Végül is ők most csak azért kellettek, hogy az ügynök elsüsse tartoznak Booth-nak. Fogalmam sincs mit kérhetne például Pelant elkapásában segítenek majd. Amúgy még mindig nem értem a CIA és a FBI péniszméregetését, mondjuk ez nem idetartozik. Azért elismerem engem ez a 40 perc lekötött.

Összességében: 10/7 (jószívből)

Valaki biztos nem tart normálisnak, de én élveztem ezt a részét. Mondjuk ennek ellenére elég rövid lett a kritika, mert különösebben nem tudtam semmit hozzáfűzni, mert csak ennyi szót érdemelt az egész. Aki már megunta az otthagyta már rég, aki meg nézi, az kitart.

Film: Hajsza a győzelemért (2013)

A tesóm és a barátnője akarta eredetileg megnézni, utána csatlakoztam én és anyukám, majd a bátyám később nem látta. Szóval egy szerda esti csajosmozizás volt egy közel sem nőies filmmel. Rólam tudni kell, hogy én szeretem a Forma1-et, bár elismerem, hogy unalmas tud lenni. Nekem személy szerint a mostani kedvencem Sebastian Vettel, mert ő egy aranyos kis német meg Michael Schumacher, bár most nem róluk van szó, hanem a híres Niki Lauda és James Hunt párharcáról, igazából nekem semmilyen fogalmam sem volt erről, csak annyira jöttem rá az elején, hogy ott volt Niki Lauda nagy balesete. Igyekszem spoilerek nélkül beszámolni a... (Majd a végén leírom azt a három szót.) 

Tartalom: 1976 - a Forma 1 aranykora, a hihetetlenül izgalmas, és látványos száguldó cirkusz legendás szezonja, két felejthetetlen versenyző harcával: James Hunt, a vagány brit pilóta, a Forma 1 rocksztárja, és Niki Lauda, az osztrák fegyelmezett zseni, az 1975-ös világbajnok néz egymással farkasszemet a világ legveszélyesebb pályáin. Igazi ellenfelek, akik bármire képesek a győzelemért.
Lauda a sporttörténelem egyik legemlékezetesebb teljesítményét viszi véghez: alig hat héttel balesete után újra volán mögé ül, hogy visszaszerezze bajnoki címét, és bebizonyítsa, hogy ebben a hajszában mindenkinél gyorsabb. Mert minél közelebb vagy a halálhoz, annál jobban dübörög benned az élet.

Általában egy év filmkínálatból maximum ha ötöt látok, akkor közte szokott lenni a legrosszabb általában. Idén talán eddig kettőt (?) ha láttam, erre itt van majdnem az év vége és keményen az asztalra csapnak. Magyarán én imádtam a Rusht az első perceitől az utolsóig, mert olyan zseniálisan volt megcsinálva az egész, mintha a nagymami híres húsleves lenne, ami után megnyalod mind a tíz ujjad. Néhány napja láttam, de még mindig a hatása alatt vagyok, ahogy elgondolkodom a dialógusokon, a karaktereken, a zenén, a színészeken, az operatőri munkán, hát így kell kérem szépen tökéletes művet csinálni. Persze, még nem is írtam le, hogy szerintem mitől zseniális ez a Forma1-es film.

A történet nem tudom, hogy valójában mennyire hiteles, bár Niki Laudával sokat beszélgetett a forgatókönyvet jegyző, Peter Morgan, és a háromszoros világbajnok szerint tökéletesen vissza lett adva az egész. Igazából nem is maga a történet az eszméletlen, hisz a mai napon is gyakoriak a sportolók közötti rivalizálások. Ez az egész a páros kapcsolatának fejlődése miatt jelentős, hogy mennyire motiválják, utálják és mégis tisztelik egymást. Igazából mindkét figura két tök ellentétes pólus, hisz ott van James Hunt, a partiarc és Niki Lauda, a "patkány". Tök furcsa volt az elején, hogy igazából ha beszélgettek szikrázott közöttük a levegő és közben mindkét részről elhangzott az asshole meg pár kósza fuck you. Szerintem is a szeretet jele. Lauda balesetéig kimondottan utálták egymást, hisz egymást akarták legyőzni, aztán mivel Hunt felelősnek érezte magát és Lauda az ő győzelmeiből merített erőt a felépülésre, mondhatni egyszerű rivalizálássá normalizálódott a kapcsolatuk, megvolt a kölcsönös tisztelet, erre nagyon jó példa van, de nem lövöm le. A végjáték a legizgalmasabb.

Először beszéljünk az angol ficsúrról, James Huntról, aki nőket döngetett, bulizott, viszont igazi versenyszellem tombolt benne. Én túlságosan nem szimpatizáltam vele, mert az a tipikus playboy, aki minden nőt megkap, mert jóképű és dögös, mégis ahogy jobban megismerjük azért találunk benne szimpatikus vonásokat. Chris Hemsworth szerintem úszott a szerepben, én csak a Hófehér és a Vadászban láttam, viszont itt jobban alakított, talán elégé ráérzett a karakterre. Viszont az ütősebb figura egyértelműen Niki Lauda volt, akit mindenki patkányozott, pedig szerintem a baleset után sem volt ronda. Sokan mondják, hogy mindkettőjükkel egyszerre szimpatizáltak, de én inkább Laudával, mert ő részt vett a háttérmunkákban és jól eljátszadozott a százalékokkal, elismerem, hogy flegma volt, mégis sokkal összetettebb volt, mint az ellenfele. Oké, én valamiért bukok a német anyanyelvűekre. Úgy bírtam a flegma beszólásait a sajtónak. Ő még példaképnek is tökéletes, hisz egy majdnem halálos baleset után 42 nappal visszatért, itt látszik, hogy az emberi akaratnak mekkora ereje és kitartása. Én csak a feleségét sajnáltam, hogy hogyan bírhatta ezt ki. Meg kell említeni Daniel Brühlt, aki a legjobb alakítást hozta, Tökéletesen átvette Niki Laudát, még a beszéde is tökre hasonlított, sőt külsőleg is. Ők ketten elcipelik a hátukon az egész filmet. Egy mellékes megjegyzés: hülyeség volt csak Chris Hemsworth képét rányomni a plakátra.

Az operatőri munka annyira tökéletes, olyan, mintha én is ott lettem volna a versenyen, tökéletesen fel lett véve és összevágva. Amúgy a '70-es éveket is tökéletesen visszaadták. Amúgy jókat kuncogtam azon, hogy ma 3 másodperc alatt cserélnek gumit, ott meg 3 percig szerencsétlenkedtek. Tök furcsák azok az autók és sisakok a maiakhoz képest vagy az is durva, hogy a fotós simán ott feküdt a füvön a verseny közepén. Tényleg sikerült megmutatni azt, hogy régen gyakorlatilag az életükkel játszottak a pilóták, hisz sokan meghaltak. Bennem nem tudom, hogy lenne egy ilyen sokk után annyi erőm, hogy visszaüljek az autóba. Mondom, hogy Niki Laudatól sokat lehet tanulni. A zene pedig Hans Zimmer és szuper, főleg a rockosabbak tetszettek, bár a vonósok is elérték a drámai hatást.

Összességében: 2013-ban az év filmje és 10/10*

Ennél többet nem tudok hozzáfűzni, mert ez az első képkockától az utolsó stábtag nevéig zseniális, engem lány létemre is teljesen megfogott, úgyhogy csajok nektek is tetszeni fog. Még mindig a hatása alatt vagyok, úgyhogy fizessetek érte kivételesen. Igazából csak azt tudom elmondani, amit egy csomó kritikus elismételt. Különben bárkinek ajánlom, nem baj, ha nem szereted a Forma1-et, de ezt látni kell. Bárcsak kapna Oscart, de csak álmodik a nyomor.

Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű - a megcsalás tényleg ekkora bűn?

Klasszikus és említés volt róla az SzJG-ben, ott az ragadta meg a figyelmem, hogy azt mondták a főhősnek egy nagy A betűvel kellett az emberek között járnia, ez egy bélyeg volt. Gondoltam, hogy nekem ezt mindképpen el kell olvasnom. Az SzJG-t már ilyen szempontból megérte elolvasni, mert egy csomó kultikus könyvet fedez fel azok között az ember. Amíg nálam volt egyszer elkezdtem, de untam, aztán második nekifutásra gyakorlatilag faltam az oldalait. 

Tartalom: „Nagy író volt, még ha nem mentes is egyfajta beszűkítettségtől. Nem adatott meg neki, hogy nagyvárosban, mi több, hogy fővárosban éljen. Vidéki maradt az életről, a lélekről, a jóról és rosszról alkotott felfogásában, bár nem volt tehetség híján. Olykor azt a benyomást kelti, mintha hosszú sétákat tenne a láthatatlanba, ahonnan a gondolatok bőségével tér meg, s ezt kevés szóval roppant mélyértelműen kifejezi.”

Ritkán szokott olyan lenni, hogy én konkrétan felhúzom magam egy könyvön. Sajnos pont nem is olyan tartalmat másoltam be, amiből kiderül a történet. Miért mániájuk a könyvkiadóknak, hogy klasszikusokra valami jellemzőt írnak az íróról? Szóval a történet arról szól, hogy Hester félrelépett, aminek eredménye is lett. Ez mindenkinek tudomására jut, akkoriban a törvény büntette a házasságtörőket, még halál is járhatott érte, hát őt végül is nem akarták kivégezni, mert volt egy gyereke, viszont büntetésül kiszabták rá, hogy mindennap (?) ki kell állnia a főtérre és egy A betűt kell hordania a mellkasán. Először én sem tudtam, hogy miért A, de a könyvben leírták, hogy angolul az a megcsaló asszony. Ezenkívül kivívta az emberek ellenszenvét és megvetését. Amúgy tudni kell, hogy a férje egy öregember és két éve nem találkoztak, ott halottnak is hiszik. 

Nekem akkor ment fel a vérnyomásom, amikor ezt a részt olvastam a könyvben. Mi közük van hozzá, hogy kivel van Hester? Milyen jogon ítélik el? Hát a vallásos USA-ban vagyunk, ahol ez főbenjáró bűn. Kb. úgy kezelik a hősnőt, mint egy leprást. Én ideges lettem, mert mindenki azt hiszi, hogy ők micsoda szentek, tipikus akkori mentalitás. Egyszerűen elítélik, mert elkövetett egy apró hibát. Oké, szerintem sincs rendben a megcsalás, de több fajtája, itt például teljesen érthető volt, hisz adott egy fiatal nő, akinek az igényeit egy vén ember nem elégítheti ki, ráadásul nem szerelemből voltak házasok. Persze, hogy beleugrott a szerelembe, mert magányos volt, valaki a támasza volt. Abszolút meg tudtam érteni, hogy miért tette ezt. Mondjuk a könyvből nem derült ki, hogy ezek a hitbuzgó barmok honnan tudták meg. Mondjuk, ha el kezdett kerekedni a pocakja, azt nehezen lehetett eltakarni. Szerintem teljesen érthető a felháborodásom. Én Hester partnerére voltam dühös, aki elég képmutatóan viselkedett még rosszfiú is volt. Nem csoda, hogy a szüleim nem neveltek ilyen elvek szerint. Mondjuk olvastam, hogy ez kritika volt az egyház felé az író részéről.

Hester karaktere szerintem példamutató, mert abszolút méltósággal és becsülettel viselte a rá kirótt büntetést. Az ő kitartását és erejét csak irigyelni lehet. Sajnáltam, hogy ezt művelték vele, viszont az meglepett, hogy lélekben kitartott a szeretett férfi mellett, pedig én ezt a szégyent az ő szemére is vetettem volna, mert mindketten vétkesek voltak. Hester kislánya, Pearl érdekes tündéri mégis ördögi teremtés volt, valahogy a bűn heves szerelméből fogant, kicsit utálatos gyerek volt, bár néha voltak jó megmozdulásai. Azért szép volt az a szerelmes jelenet és a vége is szerintem hatásos volt.

Egyedül azt tudom felróni, hogy valahogy kiszámítható, mert tudtam, hogy ki az apa és ki a titokzatos idegen, de az én egyéni szocproblémám. Amúgy a végén a nagy vallomás nekem nagyon tetszett, ahogy beismerte valaki a tettét. Amúgy van egy bevezetés a regény elején, kicsit sokat rizsázik benne az író.

Összességében: 10/8

Ilyenkor nyugszom meg, hogy mennyivel jobb a 21. században élni, mert mondhatni lazább a világ és nyitottabb, hisz ma mondhatni ez divat. Hú, ilyenkor tudom utálni az egyházakat, amikor pokolra jut az, aki félrelép, persze nem helyes, de meg kell vizsgálni, hogy az melyik fajta. Hester karaktere számomra tökéletes volt, ő tökéletesítette az erős bűnbe esett nőt. Ha háborogni akarsz ajánlom.

Leiner Laura: Bábel

Ha azt mondom, hogy Leiner Laura, akkor sokan rávágják, hogy Szent Johanna Gimi, hát igen a kultikussá vált könyvsorozat már jó fél éve véget ért, de az írónő nem akar leállni, ezért fél évenként szeretné bombázni a hazai könyvpiacot ifjúsági regényekkel, ennek az útnak az első mérföldköve a Bábel, ami nem a bibliai históriáról szól, hanem egy fesztiválról, ami az esemény színességét jelzi. Igazából nekem komoly elvárásaim nem voltak a kötet felé, csak legyen laurás és szórakoztató, amit sikerült teljesíteni, sőt szerintem még jobb és másabb lett, mint az SzJG, bár én igyekeztem attól az olvasásközben elvonatkoztatni, többnyire sikerült is.

Tartalom: Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.

„Nagyon örülök, hogy Laurának sikerült megjeleníteni és tökéletesen visszaadni a fesztiválok hangulatát, és kifejezetten tetszik a humora. Gratulálok!” Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója

Bár a fent említett művel igazán nem lehet összehasonlítani, hisz az sorozat, ez meg csak egyrészes regény, viszont a szereplőket össze lehet vetni. Szerintem itt sokkal jobb és érdekesebb karaktereket kapunk, plusz reálisabbak is, hisz tényleg megy a vadulás, bár kulturált kereteken belül. A főszereplő, Zsófi, már eleve egy talpraesettebb, határozottabb és makacsabb lány, aki megszállottja Anthony Kiedis-nek, valaki ezt hibának rótta fel, bár szerintem nem volt az, hisz az átlagos kamaszlányok bele szoktak zúgni egy sztárba, tökéletes figurázás, viszont az szerintem is enyhe naivságra utal, hogy azt hiszi, elveszi feleségül. Bírtam, hogy enyhe bajkeverő is volt, ehhez csak annyi hozzáfűznivalóm van: I love szekuritik! Tetszett a cinizmusa, jókat lehetett nevetni a beszólásain, abszolút vagány csaj. Napsi, Zsófi legjobb barátnője, ő egy szép lány, akire buknak a pasik és a többi csaj irigy rá, ezt ki is használja, egy abszolút szerethetően néhol butus leányzó. Abdul, a szépfiú, aki a csajok felszedésével ügyködik, akinek szívesen összeborzolnád a hajad, mert én lánylétemre sem foglalkozom ennyit a külsőmmel, mint ő. Szasza, a szívtörő, mégis szerethető figura, kicsit rosszfiús, de egy igaz barát. Hipó pedig a legemlékezetesebb alak, aki állandó látogatója volt az orvosi sátornak, na, rajta szakadtam. Igazából ők egy baráti társaság. Tetszett, az ő haverságok, hogy egymás is verték néha, mégis számíthattak egymásra. Napsi bátyja, mindig részeg volt és Kolos volt az a kedvencem, főleg bírtam, ahogy állandóan vitáznak Zsófival. Azért szerettem őket, mert itt előfordult részegség, eltűnés stb., ami jellemző a fiatalokra. Azért szerencsére a drogokig nem jutottunk el.

A szereplőkön kívül magát, a Bábel-fesztivált szerettem meg igazán, amire én is elmennék, de sajna nem létezik. Tele van jópofa programokkal, ötletekkel,játékokkal, rengeteg emberrel, bulival. Már maga az alapkoncepció, hogy van öt színpad és mindegyik tökre más, kajában is, így kicsit az ember kultúrát is megismerhet, miközben bulizik. Főleg, az volt hihetetlen, hogy bármit terveztek, az biztos, hogy nem úgy lett. A kedvenc részem az esküvős rész volt. Én a hangulatot is bírtam, hogy tele van rengeteg fajta emberrel és nagy a nyelvi káosz. A hollandok voltak a legjobbak :) Már eleve kiderül az, hogy milyen rafináltnak kell lenni sátorépítésnél, hely szempontjából. Én sajnos még nem voltam egy fesztiválon se, de majd egyszer.

Maga a könyvfelépítése se volt hétköznapi. Mondhatnánk naplóregénynek, pontosabban blogregénynek, hisz azokon keresztül meséli el a sztorit a főhős, plusz kapunk SMS-ket, Facebook-hozzászólásokat és twitter-üzeneteket. Érezhetően 21. századi regény. Laura humora még mindig nagyon jó, sőt mintha még fejlődött is volna. A könyvben is szinte mindig történt valami, szóval nem volt szöszmötélés, pörögtek az események. Élveztem az enyhe kritikát a sok facebookozás miatt és kicsit a tinikedvencek leszólását is. Én díjaztam, hogy elég váratlan dolgok is történtek, mégis volt olyan rész, ami kiszámítható volt.

Viszont nem egy tökéletes könyv, persze a maga műfajában remek, de ami miatt nem fog maximális pontszámot kapni az a szerelmi szál, mert sablonos lett. Nem akarom elspoilerezni, így nagy vonalakban írom le. Az elején tökéletesen el kezdtek építkezni, úgy, hogy a két fél állandóan vitatkozott, így tök izgalmasan alakult volna az egész, de nem elő kellett szedni a legjobb barátomba vagyok szerelmes kártyát, hogy itt sem tudta a két fél, de valaki mégis, viszont nem segítene. Persze, szépen találnak egymásra, csak annyira filmes az egész, meg annyiszor olvastam ilyen románcokról más könyvekben, hogy így már unalmas. Szerintem enélkül is teljes lett volna az egész. Magyarán ordenáré klisé.

Összességében: 10/8

Ez nem 2013 legjobb könyve, de egy abszolút szórakoztató olvasmány barátokról, fesztiválról és szórakozásról, úgyhogy agykikapcsolásnak tökéletes. Főleg, azoknak ajánlom, akik utálták Renit, és egy talpraesettebb Leiner-karaktert akarnak látni. Mondjuk nekem maradt valami hiányérzetem, valahogy a szerelmi szál szerintem el lett barmolva, mégis azt mondom, hogy tud az írónő, így érdemes erre benevezni.

Film: Alice Csodaországban (2010)

Nyár utolsó szombatján tartott filmmaraton résztvevője. Miért néztem meg? Avril Lavigne írta a betétdalt, ami szeretek, egész hatásos sötét nóta. A rendező pedig Tim Burton, akinek elég sok alkotását megnéztem a nyár folyamán. Egy netes barátnőm (Jazi) Burton-rajongó, így ő is ajánlott tőle egy vagon filmet, úgyhogy tuti, hogy írok még azokról is ha lesz kedvem, na meg időm megnézni tőle valamit. Egyelőre New Girl-dara lesz hétvégén. Igazából vegyesek voltak a vélemények a filmről, hát szerintem vannak hibái, de közel sem rossz.

Tartalom: Alice tizenkilenc éves, felnőtt lány. Férjhez akarják adni, ám egyetlen porcikája sem kívánja, hogy a csúnya, ellenszenves fiatalemberhez menjen hozzá. Szerencsére a lánykérést megzavarja a Fehér Nyúl felbukkanása. Alice persze utána iramodik, és hamarosan újra annál a bizonyos üregnél találja magát, amelybe sok évvel ezelőtt beleesett. A történelem ismétli önmagát, Alice megint Csodaországban találja magát. Ám Csodaország már nem olyan, mint régen. Az első látogatása óta minden a feje tetejére állt. Ő az egyetlen, aki megszabadíthatja a világot a zsarnok Vörös Királynő rémuralmától.

A klasszikus mesét se nem láttam, se nem olvastam, de a történetét ismerem. Abból kb. talán a helyszín ugyanaz, mert egyszerűen szőttek köré egy sablon fantasy-történetet. Megvan jósolva, hogy jön a kiválasztott Alice, aki legyőzi a sárkánygyíkot vagy mit, valami förtelmes gyíkszerű izét, így meg kell szerezni valami szuper kardot, aztán minden tuti lesz. Ezt már annyiszor elsütötték, hogy egy szerencsétlen valaki elkerül egy másik világba, aztán kikiáltják Megváltónak, ő neki hinnie kell magában. Oké, ez a gyerekeknek tanulságos, viszont kicsit idősebb fejjel ez már lerágott csont. Szóval a történet az egyik negatívum, de a film eleje tetszett, hogy Alice nem helyesli a fűzőt meg többi ilyen 19. századi divatelemet, egyszerre megszólalt a feminista énem és éljeneztem meg a film végén is, én meg is őrültem volna abban a korban. A másik nem tetsző dolog, hogy bennem számtalan kérdés felvetült: miért nem lopták el eddig a kardot? Más miért nem lehet a kiválasztott? Mitől különlegesebb Alice? Voltak ott harcosok, az ellen az ocsmány gyík ellen.

 

 Nekem Alice lázadó természete bejött. Úgy tudom, hogy ez volt Mia Wasikowska első nagy játékfilmje, hát nekem elmegy volt, bár passzolt hozzá a szerep, nekem a valóságos jelenetei tetszettek, de kicsit zavart a sok értetlen arckifejezése. Mondjuk egy Jane Austen álmokkal tele és saját elhatározásokkal, amit az ottani kor szokásai igyekszenek kiirtani belőle, meg is tudom érteni, hogy miért menekült el. Johny Depp, aki szerintem elvette a show-t a Bolond Kalapos szerepében, nagyon bejött, mert elszórakoztam rajta. Aztán a két testvér is vicces volt. A Vörös Királynőn meg jókat röhögtem. Látszik, hogy az egész nem vette komolyan magát. Azok a mimikák, Helena Boham Carter tud. A Fehér Királynő kicsit ilyen elvarázsoltnak tűnt, de pont passzolt Anne személyiségéhez. Egyedül az arcoskodó kis egér idegesített, én már a film elején lecsaptam volna, persze nem csinálták ezt.

Már nem is meglepő, hogyha azt mondom, hogy a film látványvilága abszolút korrekt volt, hát Oscar-nyert, bár nekem az egész nagyon mű volt. Szép volt, mert voltak tájak, a sötétek azok tényleg ijesztőek lettek. A film végi harcjelenet meg egyszerűen semmilyen volt, mégis ezek ellenére tök jól elszórakoztam az egészen.

Összességében: 10/6

Bár enyhén negatív a hangvétel, de a történetet leszámítva a többi téren korrektül vagy remekül teljesített a film. Mondjuk szerintem enyhe túlzás volt az 1 millió dolláros bevétel, amikor ennél sokkal kifogástalanabb művei is vannak a rendező bácsinak, de ami király, azt nem nyomatják. Ha agykikapcsoló mesére vágytok egyszer megéri megnézni, max a látványtervezés miatt, bár nekem az sem jött be.

How to Train Your Dragon - Így neveld a sárkányodat (2010)

Egy unalmas szombati napon egy be nem tervezett filmes délutánt tartottam, amin ez volt az első, amit megnéztem. El kell ismernem, hogy én nagyon szeretem az animációs filmeket. Szeretem a Verdákat, a Madagaszkárt, a Felt, a Jégkorszakot, így bátran vetettem rá magam az Így neveld a sárkányodat című filmre, igazából mostanában ez volt az első hagyományos animációs film, amit láttam. Sajnos, az egyik legnagyobb spoilert a megnézése előtt lelőtték nekem egy kommentben YouTube-on, azért is néztem meg. Szóval éreztem, hogy ez nekem való.

Tartalom: A Cressida Cowell sikerkönyve alapján készült film a melák viking harcosok és vad sárkányok világába röppenti nézőit. A történet középpontjában egy viking tinédzser áll, aki Berk szigetén él, ahol a sárkányokkal való küzdelem a mindennapi élet része. Elérkezik a beavatás ideje, amikor hősünk bizonyíthatja rátermettségét törzsének és apjának. Ám amikor találkozik egy sebesült sárkánnyal, és végül összebarátkozik vele, a kis "sárkányölő" világa a feje tetejére áll.

Egyedül az alaphelyzetet találtam szokványosnak és ezt tudom csak negatívumnak felhozni. Adott a lúzergyerek (Hablaty), akinek az apja a "nagymenő" kiváló sárkányvadász és törzsfőnök, ő próbálkozik bizonyítani rátermettségét ügyetlenül, plusz álmai hölgye a tökéletes sárkányölő, és a többi gyerek lenézi. Ha ez lenne a leírás azt hinném, hogy valami máshova adaptált tinifilm. Persze, utólag ha belegondolok, ilyen a valóságban is, hogy szülők a gyereküket szégyellik valamiben, mert nem érnek fel velük, közben a többi kölyök céltáblája. Mondhatni szegény srác be van zárva ebbe a skatulyába. Mondjuk szegénynek a neve is milyen már Hablaty, így kell büntetni szegényt. Próbál ebből kitörni. Itt is az van, hogy ez sikerül is.  Plusz az idegennel való összebarátkozás.

A történet viszont egyedi és tökéletesen halad, fent tartja az ember figyelmét. A másik az, hogy tele van meglepő csavarokkal, talán egy dolgot vesz biztosra ez ember, de a film végén van egy nagyon meglepő húzás, amit egy gyerekfilmben sem láttam. Szerintem elég jól rávilágítanak az előítéletre, nem is ez a jó szó erre, meg próbálom kifejteni egy példával. A vikingek biztosra veszik, hogy a sárkány gyilkoló gép, ezekről vannak feljegyzéseik, mondjuk a sárkányok is sokszor támadtak, de közelebbről sosem próbálták megismerni őket. Mondjuk be kellett volna fogni egyet és a viselkedését megvizsgálni, ezt a 21. századból könnyű mondani. Teljesen negatív képet alkottak róluk. Ha belegondolunk szerintem ez manapság is totál jellemző. Aztán Hablaty ahogy összebarátkozik Fogatlannal, rájön, hogy mekkora tévedésben élnek, és valahogy ezt be akarja bizonyítani. Ebből az egy animációs filmből kész pszichológiai szakdogát lehetne írni Hablaty jelleméről, az apjával és a sárkányával való kapcsolatából.

Az abszolút legjobb részek szerintem Hablaty és Fogatlan közös pillanatai. Végül is az ő kapcsolatuk kialakulását láthatjuk, magyarán barátok, társak lesznek. Olyan szórakoztatóak és aranyosak együtt, ahogy épül a bizalom, hogy először mindkettőjük furcsán méregeti a másikát, aztán megismerik egymást. Nekem Fogatlan egy kutya volt, mert olyan hűséges lett a gazdájához. Például a magyarázat is tetszett, hogy Hablaty miért nem ölte meg, mert magát látta meg benne, ahogy a szemére nézett. Kiderült, hogy vannak érzései. SPOILER a végén elég meglepő, hogy Hablaty elveszíti a lábát meg ugye Fogatlannak is hiányzik egy repülést segítő valamije, ebből azt vontam le, hogy egyformák SPOILER VÉGE. Amúgy a többi szereplő is szimpatikus lett meg őket is megértettem, de ők elhalványították a többi figurát.

A sárkányvilág kialakítása is remek, főleg, hogy nem az volt, hogy mindegyik tüzet okád, mindegyiknek volt gyenge pontja és más-más tulajdonságai. Nekem Fogatlan volt a kedvencem közülük. Ők is sok nevetést okoztak. Főleg az ő méhrendszerük tetszett, nem mondom meg miért, az eredménye egy látványos harcjelenet a végén. Látványra is mindegyikük jól nézett ki.

Összességében: 10/8
Az ódaáradat után kevésnek tűnik, de szerintem ennyi, viszont akkor is egy remek animációs film. Én a megnézése óta akarok egy Fogatlant. A világ egyedi és a történet is, egy remek betekintés egy szokatlan barátság kialakulásába. Jövő nyáron jön a folytatás.

Videoklip dömping

Hú, mostanára sok videoklip gyűlt össze, amikről már írni akartam, de egyszerűen elmaradt vagy azért, mert megfeledkeztem róla vagy mert lusta voltam rá, de most bepótolom az idei néhány hét kliptermését, amik között akad néhány kedvenc.

Miley Cyrus - Wrecking Ball

Miley vadonatúj videója tegnap debütált a VEVO-n, úgyhogy számomra természetes, hogy vele kezdem, mert már kiderült, hogy én szeretem őt, bár vannak botlásai, de kinek nem. A Wrecking Ball-ról már áradoztam, imádom, nekem az a nyár dala, így megérkezett hozzákészült kisfilm, amit Terry Richardson rendezett. Ő egyfajta művész. Nos, nekem első ránézésre nem tetszett az első kép, mert falfehér volt Miles, bár megállapítottam, hogy gyönyörűek a szemei, aztán jött a vasgolyó és beindult az egész. Ahogy nézem jóval több a like, nem vegyes a vélemény, mint az előzőnél. Valahogy van benne valami érzelmes, főleg, amikor sír és egyedül van. Mondjuk, az meglepett, hogy meztelenkedett. Különösen az tetszik, hogy a refrén szövegét megvalósították. Nekem végül is tetszik, mert viszonylag visszafogott. Egyszerűen nagyszerű.Amúgy megdöntötte a legnézettebb videó 24 óra alatt rekordot, amit az 1D tartott. Jelenleg 18 millión látták, ez hihetetlen eredmény.

Katy Perry - Roar

Katy Perry új daláról már korábban kifejtettem a véleményem, én szeretem a Roar-t, az is az ébresztőm. A klip a múlt héten látott napvilágot, ami a dzsungelben játszódik. Katy a dalszövegben sokszor használja hasonlatként a különböző állatokat, így e szerint csinálták meg a videót. Nekem ez is nagyon tetszik, mert abszolút passzol a szöveghez ez a képvilág, hogy először gyenge, aztán alkalmazkodik és bumm ő a királynő. Igazából szerintem ez nem olyan, hogy most ettől komolyan veszem, mert a videoklip tele van kicsit abszurd jelenetekkel, amiket megmosolyogtam. A személyes kedvencem a majom, így én is elélnék. Jópofa kisfilm, nem megszokott. Katy klipjei mindig bohókásak.

Lady Gaga - Applause

Lady Gaga szokásos stílusú videoklippel jelentkezett, már mint az ő videográfiájában átlagos. Én azóta szeretem a számot, amióta láttam a VMA-fellépést, ahol megelevenítette a korábbi korszakjait. Különösebb összefüggés és történet nincs. Nekem az egész művészkedős, olyan színházas az egész, ahogy különböző jelmezekben felvonul. Talán valamiféle tiszteletadás látok a színházak, a művészet iránt is, ehhez még passzol is. Van egy jelenet, ami szerintem koppintás Miley Cyrus - The Climb klipjéből, amikor lila fénycsóvában sétál. Azon sem lepődtem meg, hogy egy keveset takaró cuccban is volt. Nekem leginkább a táncos részek meg a fehér lepedővel való táncolás tetszett.

Ariana Grande - Baby I

Ariana Grande csillaga egyre fényesebben ragyog, úgy tűnik a Nickelodeon támogatottjai közül messze ő a legsikeresebb, hát még a debütáló albuma is most jelent meg, amiről akarok írni. Szeretem ezt a számot, és ezt a mondatot negyedjére írom le. Igazából a dalhoz készült klipben semmi extra nincs csak tánc és különböző ruhaváltások vannak a napfényes Kaliforniában. Én többet vártam, mert ez simán elbírt volna egy pasival való táncolást, hisz Baby I a cím. Sok értelme a sok táncos felvonulásának szerintem nem volt, mert a legtöbb popvideó ilyen.

Zendaya - Replay

Idén hál' Isten véget ért a Risza fel! című Disney trágya, de a csatorna nem engedi el a főszereplők kezét. Zendaya, mint a hozzá hasonló összes Disney-sztár énekesi pályába kezdett. Idén ősszel meg is jelenik a debütáló lemeze. A csajnak annyira sok hangja nincsen, de Bridgit Mendler-rel szemben nem próbált meg eltérni a trendektől, hanem összehozott egy elektronikus katyvaszt egy bugyuta szöveggel. A klip alapján azt szűrtem le, hogy leginkább Beyoncé és Ciara ihlette. Amúgy jól táncol, de egyes jelenetekben teljesen elmaszkírozták és vénlánynak tűnik, pedig pont annyi idős, mint én.

Eminem - Berzerk

Az egyetlen férfi a listában, aki ráadásul rapper. Terveim szerint majd meghallgatom Eminem új lemezét. Amúgy nem hallgatok sok rapet, de neki néhány számát (főleg a napokban) szeretem és ez a dal tetszik. Nem vagyok különösebben otthon ebben a műfajban, de tudom, hogy itt is mostanában az elektronikus zajra felvett szövegelés (alá Florida) volt a divat. Eminem inkább a gyökereihez nyúlt, mert szokásos hip hop zene hangsúlyos elektronikus gitárral (:)) jellemző erre. A klip is inkább szokványos rapvideó. Gondolom, a régi jó hip hopot akarja visszahozni ő és újra szőke. Nekem tetszik a klip, bár halvány lila dunsztom sincs miről szól.

Ellie Goulding: Halcyon

Teen Wolf: a 3. évad első feléről

 

A Teen Wolf az a sorozat, amely röhejesen néz ki, mégis egy érdekes fantasy dráma bontakozik ki vígjáték elemekkel. Szóval ez az sorozat, amiről rosszat sejtesz, aztán bumm máris függőjévé válsz, mert van minősége, ez meglep egy Alkonyat-nyáladzás után. Én is hamar befaltam a legutóbbi tizenkét részt, és jönnek továbbiak majd januárban, hát azt szerintem negyedik évadnak is lehetne hívni, mert a 12. részben volt egy viszonylagos lezárás, aminél hagytak cliffhangert is. Szerintem a TW évadról-évadra jobb lesz. Persze, olvastam olyan véleményeket, hogy van, akinek ez nem jött be, ezért kaszálta, mert lassú volt, mivel én daráltam nekem ez annyira nem tűnt fel, de a sok kérdés felvetése igen, amiket többnyire megválaszolták, bár bennem maradtak megválaszolatlan kérdések, leginkább a lezárás kapcsán, ami gyenge lett. Tovább spoilerezem.

Meglepett, hogy Tibinek ennyire tetszett az félévad rázó rész, mert nekem nem. Egyszerűen nekem a rész végén a totális happy end nem tetszett, szerintem ez ehhez nem passzolt. Leginkább az elvarrás okozott problémákat, amiből volt, amivel meg voltam elégedve. Az első, amit nem értettem, hogy Deucalion-t, az ördögfarkas Alfát, miért engedték el egy ejnyebenyével, amikor amilyen veszélyes tuti visszajön és bosszút áll. A második happy end. A harmadik szerintem könnyen vált Scott Alfává. Az tetszett, hogy a mezítlábas Kalit és kutyusait megölték, bár nem értettem, hogy a darach hogyan került oda, bár legalább Kali és Jennifer meghalt. A rész legeslegjobb pillanata Peter volt, akit pedig kezdtem megkedvelni, de kiderült, hogy megint nagyfőnök akar lenni. Amúgy előkerült Scott apja, aki eddig bagózott a gyerekére és próbálna békülni.

Talán mégsem a zárórész kielemezésével kellett volna kezdenem a kritikát, bár én így láttam jónak. Nos, az évad egyik főszála a Alfa-falka volt, akik veszélyt jelentettek és sokszor elverték a mi kedvenc vérfarkasainkat. Az ő vezetőjük Deucalion, aki valamikor jó Alfa volt, de a gonosz Allison nagypapi megvakította és átverte. Mondjuk nem értettem, hogy az öregen miért nem állt bosszút, hisz mindennek ő az oka. Ez a fickó a vörös szemeivel parás volt, de amikor átalakult úgy nézett ki, mint egy majomember, amikor ránézek elfog a röhögőgörcs. Ő meg akarta szerezni Scott-ot, mert ő egy igazi Alfa, bár parázott is tőle, úgyhogy nem értettem miért nem iktatta ki, pedig több alkalom is volt rá. Szerintem egész jól felvázolták ennek a rendszerét és tetszett ez a szál, bár néha nem értettem. A falka tagjai voltak az ikrek, Aiden, a hetero és Ethan, a meleg, mert csak az alapján különböztetheted meg őket, hogy kivel vannak, igazából csak nekik van fontosabb szerepük, mert átállnak majd a jó oldalra, nekem Ethan volt a szimpibb, mert jófej volt a srácokkal és aranyosak voltak Danny-vel, nem vagyok különösebb melegszereplők fanja, elfogadom őket, de ők olyan aranyosak voltak, nekem az a jelenet tetszett, amikor Danny fellépése előtt mentolos cukrot adott neki Ethan, valahogy most ők a kedvenc párom a sorozatban. Amúgy Aiden Lydia-val jött össze, én még mindig Stiles és Lydia drukker vagyok. Az ő háttértörténetük is jó volt. Aztán ott volt a lábfetisiszta Kali, aki jó poén alapanyag volt, a többiek pedig elvesztek a ködben, ahogy Erika és Boyd is.

A másik főellenség, a Darach volt, aki hármasával szedte az áldozatait a rendszere szerint, engem meglepett, amikor kiderült, hogy Jessica az, pedig örültem, amikor Dereknek lett csaja, mert az ő első szerelmét is megismerhettük. Szerintem ő parásabb volt, mint az Alfák. Sikerült érdekessé tenni. Végül is a bosszúját megértettem, bár az ártatlan emberek életének elvételét nem. Szerintem jó ötlet volt, hogy a három főszereplő szüleit rabolták el (Stiles apja, Scott anyja, Allison apja), főleg, ahogy ők elpoénkodtak a rejtekhelyen, azt bírtam, mikor Allison apja a késeit kereste. Örülök, hogy végre Stiles apja is megtudta az igazságot. Kíváncsi vagyok milyen szerepük lesz a továbbiakban.

Szerintem jellemfejlődés igazán Scott és Lydia irányában volt megfigyelhető. Scott tényleg igazi Alfaként viselkedett a részek során, még Isaac s úgy tekintett rá és Lydiáról, ahogy kiderült mi, hogy ő egy banshie, ezt elfogadta és remélem a képességei több teret nyernek. Allison különösebben nem izgatott, főleg, hogy maga sem tudta mi van vele, de tökös maradt. Isaac-et már az előző évadban megkedveltem, kellemes ember. Most Ali-vel alakulgat valami közöttük, bár Scott és Allison nekem az igazi. Dereket jobban megismerhettük, így egy kicsit jobban megszerettem, főleg, hogy képbe került a húga, Cora, aki nekem semleges. Hogy érte beáldozta az Alfaságát, hogy megmentse nemes volt. Igazi testvér. Stiles pedig a régi maradt a szokásos szarkazmusával, még mindig ő a legjobb karakter a bagázsban, úgy szeretem őt. Jackson nem hiányzik.

Összességében: 10/8

A Teen Wolf a szórakozás fellegvára, viszont még mindig nem vagyok maradéktalanul elégedett, főleg a mostani zárórész miatt, de egyre izgalmasabb, főleg, hogy jönnek új lények. Szóval ha ilyen szinten marad a folytatásra, akkor én boldog leszek.

Felnőtt tinisztárok - Miley Cyrus

 

Most Miley Cyrus-ról fogom megfogalmazni a véleményem, hisz ő volt az egyik ok, amiért belevágtam a cikksorozatba, pontosabban Demi-Miley-Selena trióról akartam írni, de csomóan írtak már így róluk, én meg gondoltam, hogy több exről is legyen szó. Igazából a mostani részben nem róla, hanem Lindsay Lohanról vagy Rihannaról akartam írni, de mivel egyikőjüket sem szeretem különösebben, ezért lett Miley a kiválasztott, aki elég megosztó hírességé vált az elmúlt néhány év alatt, mióta vége lett a sorozatának. Én még mindig szeretem őt és ő a kedvencem a hármasfogatból, mert neki van a legegyedibb hangja, de nem a legjobb, mert a három lány énekesi kvalitásait nem igazán lehet összehasonlítani, hisz Demié egyértelműen a legnagyobb, teret kitöltős Kelly Clarkson-szerű hang, Selenaé a Britney Spears-szintű kislány hang és Miley-é a sajátos karcos Pinkes hangszín. Talán már a kedélyek is csitultak a hírhedt VMA-fellépés óta.

Szerintem vannak, akik kollektívan felvonják a szemöldöküket, hogy én hogyan merem felnőttek közé sorolni őt, ők a botrányaiból és az egyéb szerepléseiből indulnak ki. Szerintem idetartozik, de a botránymentesebb utat járhatná, bár különösebben engem ez nem érdekel, mert nekem Miley, mint ember és énekesnő továbbra is szimpatikus, én szeretem őt, mert megvan benne a HM-csaj, hisz ugyanaz, mint régen, vagyis nem, de az is a része maradt. Különösebben nem tudom a felkapott dolgain izgatni magam, elolvasom a cikket, véleményt formálok, aztán tschüs. Igen, meg lehet lepődni, hogy valaki szereti az "új" énjét, de most nosztalgiázzunk.

2006-ban került a képernyőkre a Hannah Montana című zenés komédia sorozat, aminek a főszerepét a mindössze 13-14 éves Miley Cyrus kapta meg. A műsor kábeles rekordot döntött és világszerte nagy sikereket aratott. Miley lett a legfiatalabb énekesnő, aki első helyen debütált az amerikai slágerlista élén, akkor még az első Hannah Montana-lemezzel. A HM 2011-ig ment, ugyanis négy évad után véget ért a széria, pont a főszereplőnő miatt, aki szeretett volna túllépni ezen a skatulyán. A Disney-nek mai napig ez az egyik legsikeresebb műsora, aminek köszönhetően tinisztárrá avanzsált Miley. Még mozifilm is készült belőle, ami 150 millió dollárt hozott és egy koncertfilmet is kiadtak, amely szintén nagy bevételre tett szert. Ennyi idős fejjel már látom a sorozat hibáit, ami leginkább Miley-hoz köthetők és a többi karakterhez, mert tudtak idegesítőek lenni, leszámítva Robby Ray-t, Billie Ray Cyrus-t, akinek a figurája a legjobb arc volt a bagázsban és igen szórakoztató volt. Miközben manapság elkaptam egy-két részt ebből rájöttem, hogy szerintem Miles néha kicsit túljátszotta a szerepét meg a fejvágásai megérnének egy kép összeállítást. Rossz nem volt, hisz a barátság és a család szerepet kapott benne. Ez például olyan volt, hogy évadról évadra jobb lett, főként a negyedik vett le a lábamról, hisz kiderült a titok és bejött a karrier vs. tanulás dilemma. Szóval a készítők tudtak jó témákat, meg a gyerekes humoron el lehetett szórakozni. A sorozat zenéje is szintén egyre jobb lett, valahogy passzoltak a szereplő felnőtté válásához. Érdekes mód ez a lemezeladásokban nem nyilvánult meg, mert a HM Movie soundtrack-je után az utolsó kettő megbukott.

Színésznőként szerintem nem rossz, de nem is jó, mert nem elég felnőtt ezekhez, bár akad egy jó filmje a The Last Song, ami egy egész jó romantikus dráma, hát Sparks-könyvből készült. A LOL az egy tipikus tinifilm, amit elég sokan lehúzták, pedig simán van közepes és a So Undercover, amiről már írtam és nem volt rossz, abszolút elszórakoztatott. Azért meglátszik, hogy inkább komikus vonala van neki. Én leginkább az öniróniáját bírom, hogy különösebben nem csinál nagy ügyet a hibáiból, hanem lazán veszi a dolgokat. A Saturday Night-ban is fellépett, ahol énekelt egy dalt a bakijairól, amiben elárulta, hogy nem tökéletes, ahogy a VMA-botrány sem vette el a kedvét, mert ő csak szórakozni akart, plusz az egész média erről beszélt, úgyhogy boldog-boldogtalan megtudta, hogy ki is ő, hát ezért szerintem megérte. Szerintem kár botránnyá dagasztani mindent, bár ezt ő is elhagyhatná, mert egy marha tehetséges énekesnő. Emlékszem tavaly sokan kiakadtak, hogy levágatta a haját, én már megszoktam. Igazából így tök Pinkes a kinézetes, egy kicsit örülnék, hogyha az ő útját követné zenében is. Szóval poprock anyagokat csinálhatna, de a mostani számai sem rosszak. Remek ballada a Wrecking Ball.

Ideje szerintem a mindenki számára ismert zenei munkásságára rátérni. Az első önálló albuma a Meet Miley Cyrus egy dupla lemezen jelent meg egy HM soundtrackkel együtt, akkor jött a Best of Both Worlds Tour is. 14 évesen megint első az amerikai slágerlistán és az első kislemeze, a See You Again top 10-be került, mondhatni ez az áttörést hozó slágere, hisz más országokban is bekerült az első tízbe. Érdekesség, hogy Miley szólódalai sorra kerültek fel a világ slágerlistáira, míg Hannah-ként csak az amerikai listák hátsó felén kullogtak a dalai. Ráadásul az első lemeze tripla platina lett és 7 milliót adtak el belőle. A See You Again tényleg egy remek dal, ilyen fiatalkori szerelemről szól, viszont az album többi száma erősen középszerű poprock nóták, amikben nincs sok erő. Amúgy egy kis érdekesség, eredetileg Miley a See You Again-t nem is akarta felvenni, mert más, mint a többi, de szarvashiba lett volna lehagyni, főleg, hogy ez áttörés volt neki.
Sokáig nem totojázott, ugyanis 2008-ban megjelent a show-tól független első szólóalbuma a Breakout, ami szintén nagy siker lett, hát két hétig első volt Amerikában és több mint 4 millió példányt adtak el belőle. A lemez legismertebb felvétele a 7 Things, ami tinilányok millióinak szakítós himnusza lett, én nem éltem át ilyet, de 12 éves koromban emlékszem rongyosra hallgattam, és ma is élvezem az odamondogatást az exnek, Nick Jonas-nak. A Breakout dalai kiforrottabbak, energikusabbak, lendületesebbek és fiatalosabbak. Tipikus tinédzser anyag lett a szerelmen kívül szóba került a szakítás, a suli és a szórakozás. Szinte mindegyik felvétel tökéletes poprock szám.  
Aztán jött a The Climb és a Party in the USA, ami a két legsikeresebb slágere mai napig. Ezek megjelentek a The Time of Our Lives EP-en, amiből szintén 4 millió példány kelt el, és nálunk is aranylemez lett. Egyre inkább kirajzolódott, hogy kezd ő felnőni, így 2010-ben a HM fogatásának befejezése után itt volt a Can't Be Tamed, aminek csak a címadó dala lett sláger, de maga az album szerényen szerepelt mindössze 1,5 milliót adtak el belőle, bár Miley lemezeladásait Selena és Demi megirigyelné, mert Amerikában kb. mindketten annyi lemezt adtak el, mint a CBT-ből amennyi fogyott. Ekkor ez éles váltás volt, mert merész és elektronikusabb lett a hangzása, ami miatt jó páran elfordultak tőle, bár nekem bejött. A CBT egy elfogadható poplemez, amin a hangot kieresztős balladák a legjobbak. Utána jött a szünet.
Szóval itt vagyunk 2013-ban, amikor sokan tűkön ülve várják a Bangerz-t, amit a lelkes Smilerek már előrendeltek. A felnőtté váláshoz Miley a magamutogatást és az őrültséget választotta, ami szerintem passzol hozzá, bár előbbit kihagyhatná, így jött a We Can't Stop, ami sláger lett és mindenki ismeri, akár tetszik neki, akár nem.  A videoklip elég hírhedt lett és népszerű, internetes vírus. Sokan a számot is kritizálták, ahogy a videót is, de mégis ősz van és a WCS top 5-ben van Amerikában és a klip is rekordokat döntött és jelöléseket kapott, bár a tetszési index vegyes. Az eladások alapján ez a Miley tetszik az embereknek. Hétfőn jön a Wrecking Ball!!!

Felőlem a starity nevezetű bulvároldalon a felhasználók lehordhatják őt, mert én szeretem, mert ő volt az első kedvencem és nem vagyok prűd. Persze, mindennek van határa, de ő próbálkozik. Bírom, amikor az emberek úgy ítélkeznek felette, mintha másabbak lennének. Oké, kimerítettem a rajongó ént. Amúgy is zenében az adatok alapján veri Demit és Selenat. Igazából elfogadom, hogy valakinek nem tetszik, de utálom a hisztit, hogy kérem vissza a régi Miles-t. Ez van, el kell fogadni, hogy mindenki változik.

Skins Pure: Cassie története

Öröm hír, hogy már megnéztem a Skins hatodik évadát és a második filmet. Nekem jobban tetszett Cassie története, mint Effy-é. Igazán nem tudom megindokolni, hogy mi működött jobban, talán a szereplők voltak sokkal szerethetőbbek. A hetedik évad eddig nekem hozza azt a szintet, amit kell, de szerintem valami osztálytalálkozófélét hozhattak volna össze, mert szerintem az emberek nemcsak ezt a három szereplőt szerették. Nekem személy szerint Tony és Sid a kedvenceim, de Cassie-t és Maxine-t is kedveltem, magyarán én első generáció fan vagyok, mert a másodikban Emily és Naomin kívül igazán mást nem szerettem, őket meg a 4. évadán kiiktatták ebből a státuszokból, én a harmadikat jobb szeretem. A Skins minden tekintetben a legjobb tinédzsersorozat, amit valaha láttam. Tovább spoilerezem...

Cassie maga mögött hagyta New Yorkot, és Londonban él mindentől elzárkózva, leszámítva a munkáját. Egy nap kiderül, hogy valaki titokban fotózza őt és felrakja az internetre. Nem tetszik ez neki, amíg meg nem tudja, hogy ki a fotós személyes, különös barátság szövődik kettőjük között. Plusz Cassie próbálja a családját "életben" tartani. 

Gondolom, hogyha olvasod azt a sort, hogy barátja lesz a fotósnak, Jakobnak, akivel egy helyen dolgoznak, összevonod a szemöldököd. Igazából én magam is furcsállottam, hogy barátok lesznek, mert gyakorlatilag ez zaklatásnak minősül és beperelhetné, de aztán kiderül, hogy a srác igazából senkinek sem akar ártani, csak szerinte Cassie gyönyörű és ezért fotózza. Nekem az ő kapcsolatuk tetszett, volt benne valami különösen szerethető, de a végén összevesznek, mert Cassie modellkedett, nem volt túlságosan tiszta, hogy miért rágott be emiatt a srác, aztán még leszajházta a lányt. Nem tetszett, hogy így varrták el, ahogy szerelmi szál sem alakult ki igazán. Emiatt befejezetlennek érzem.

Elég fontos szerepet kapott Cassie családja is. Nem is tudjátok, hogy mennyire örültem, amikor Bristol tengerpartját megláttam, valami ismerős helyszín.Cassie édesanyja amúgy közben meghalt, az apja bánatában az alkoholhoz menekült, de a fiát nem bántotta, bár nem is igazán foglakozott vele. Valahogy Rueben és Cassie nagyon aranyos volt együtt, főleg, amikor a végén hozzáköltözött az öccse. Még az apját is megértettem. A problémamegoldás nekem tetszett, az egész teljesen szerethető volt. Ez nem hatott lezáratlannak. Szerintem jó volt, hogy a család szóba került.

Magára Cassie-re akartam személy szerint kitérni, mert tökéletesen elvitte a hátán az egészet. Az egykor optimista, anorexiás lány helyett, inkább kicsit fásultnak tűnő, megkomolyodott, antiszociális nőt kapunk, aki eléldegél Londonban. Gondolom a múltja miatt volt visszavonult. Furcsa volt látni, hogy már ő sem egy felhőtlen kamasz, de a végén valamiféle kis élet visszatért belé. Hannah Murray érdekes egy színésznő, mert nem kellett megerőltetnie magát, hogy elvigye az egészet. Valahogy elég volt az ő jelenléte. Van benne valami különleges.

Miután megnéztem a két részt, azon csodálkoztam, hogy milyen gyönyörű a fényképezés. Tényleg minden kép művészi a tájtól át Cassie-ig. Nagyon tetszett ez a remek operatőri munka, olyan szép volt a szürkeség. Gyönyörűek voltak a fényképek is, pedig Hannah Murray-re nem mondanám, hogy milyen kivételes szépség, mégis van benne valami különleges báj. Az ő fotóit még én is megvenném.

Összességében: 10/9

Rájöttem, hogy szerintem azért nem lett nagyon lezárva, mert az élet sem ilyen, ezek ellenére nem adom meg a maximumot. Nekem az egész mozgatója tényleg Cassie volt, fogalmam sincs, hogy Hannah hogyan csinálta, de elvitte az egészet, övé volt a show magyarán. A másik amit imádtam a látványt. Szóval szerintem jobb lett Effy-nél.

Film: The Blair Witch Project - Ideglelés (1999)

Egy szombaton néztem meg, amikor unatkoztam és egymás után három film is lement, ez volt a harmadik. Valamilyen videóblogon hallottam róla, hogy ez egy kultuszfilm és horrorokat szívesen elnézek, mert csak, bár szerintem mostanában a REC-en kívül igazán jót nem láttam. Előre leszögezem, hogy okoskodó kommentektől kíméljetek, mert nem túl pozitív véleményem van erről az alkotásról.

Tartalom: 1994 októberében három főiskolás belevág, hogy filmet csináljon a hírhedt Blair-i boszorkányról, akinek szelleme állítólag már kétszáz éve kísért a környéken. A három fiatal nyom nélkül eltűnik az erdőben, ám a kamera egy év múlva előkerült, benne a hátborzongató filmfelvétellel. Napjaink legnépszerűbb kultuszfilmjét 35 ezer dolláros amatőr költségvetésből forgatták és hihetetlen sikert aratott előbb Amerikában, majd az egész világon - és bevétele csak az amerikai mozikban meghaladta a 140 millió dollárt.

Úgy tudom, hogy ez az első áldokumentarista horrorok közé tartozik és sokan szeretik. Nem vagyok különösebben otthon ebben a műfajban, csak a Baaad Movies keretein belül láttam pár silány darabot. Gondoltam, hogy ez egy kultuszfilm, hát biztosan király lesz, hát tévedtem, mert szerintem ez nem volt egy eget rengető film szerintem, mert horrorhoz képest alig történt benne valami félelmetes, így ütközünk szerintem a legnagyobb hibába, hogy túl sok benne a tökölés és nem igazán horror, mert a szereplők pánikba esését figyelhetjük meg, inkább valami pszichológiai tanulmányhoz jó ez, nem igazán ijesztgetésre. Az egész nagyon el van húzva, ami miatt a néző majdnem halálra unja magát, csak szerencsére a filmben bedobnak pár félelmetes jelzést, aminek köszönhetően nem csukódott le a szemem. Igazából ezt a felhajtást ekörül nem igazán értem, mert nem egy nagy 'was ist das?'. Csak az megy, hogy az elején mindenki tök jól érzi magát, aztán eltűnnek dolgok, pánikba és egymásnak esnek a szereplők, akik egyszerű fiatalok, pedig maga a legenda egész filmen át tartó rettegést ígér, de nem, bár az elején a kutakodás valamennyire érdekes.

Sajnos a 70. percig kell várni, hogy igazán maga alá csináljon az ember. Becsszó azalatt a pár perc alatt féltem. Persze, nem volt olyan mértékű, mint a Rec során, ami egész végig magasan tartotta a parafaktort. Addig itt nagyon lassan építkeznek, viszont az utolsó percek tényleg ijesztőek. Egy valamit nagyon értékeltem a filmben, hogy nem volt szörnyeteg. Valahogy maga a helyzet tette félelmetessé az egészet, pedig nem volt szörnyszülött, feszült zene, csak egyszer feltűnő alak, aztán huss képszakadás. Azok az utolsó percek mentették meg attól, hogy közepes film legyen. Azért be tudtak dobni pár ijesztő dolgot, hisz maga a legenda is félelmetes, csak valahogy ezt a hangulatot rá kellett volna húzni az egészre.
A szereplők kétségbeesése körbelengte az egész filmet, amit végül is megértek, hisz eltűnt a térkép, fogyott a kaja, a víz, valaki meg szívatta őket, így bűnbakokat kerestek. Nem csoda, hogy sokszor egymásnak estek. Szerintem ez ebben a helyzetben teljesen érthető volt, de különösebben nem kedveltem őket, bár hitelesek voltak.

Összességében: 10/6
Ahogy láttam ez az átlagos osztályzat a filmre, mert csak ennyit érdemel, főként az utolsó percek miatt. Szerintem az egész teljesen el van húzva. Valószínű bennem van a hiba, hogy nem tetszett, pedig többet vártam, mert kultusza van, de hát nem minden arany, ami fénylik.

Skins: a 6. évadról

 

A harmadik generáció is elbúcsúzott. Néhány hete a videólejátszó nem akarta nekem lejátszani a 6. évadot, pedig a végére akartam érni, még nyáron be akartam fejezni. Mégis sikerült a célom, hogy a Skins-t letudjam a nyári szünet alatt. Oké, a Skins Rise-t még nem láttam. Elárulom, hogy maradéktalanul ezzel az évaddal sem vagyok elégedett, mint mindig, de nekem jobban tetszett, mint az előző, még ha a pontszám nem is ezt fogja tükrözni.  Még mindig nem értem azt a sok negatívumot, amit ezt a generációt éri, hisz simán hozza a színvonalat, mert az egész szórakoztat, de most leírom az én véleményemet. Tovább spoilerezem...

Számomra a legnagyobb negatívum Frankie karaktere volt, míg az előző etapban kaptunk egy furcsa lányt, aki próbált beilleszkedni és valahogy különc volt, itt ezt szépen kiirtották belőle. Minden ami szerethetővé és egyedivé tette, emiatt kedvencem is volt, nos, az eltűnt, ugyanis kapunk egy önző, bunkó, felelőtlen, pasifaló libát (ide szerintem a p betűs szó illik). Nem is tudom, hogy hogyan lehet egy szereplőt ennyire gyökeresen megváltoztatni. Hozzá köthető az évad másik legidegesítőbb momentuma is a szerelmi háromszög. Az egész elcsépelt, felesleges, hisz egyik srácot sem szereted, hogy szurkolj nekik melyikük kapja meg. Mindegyiknél csak azt láttam, hogy a lány csak hülyíti őket. Nicket úgy még bírtam is, de Matty-nek a feje ellenszenves. Mondjuk nem tudom, hogy hozzá minek kellett még az a bűnözés is.
Engem az új mellékszereplő, Luke is kimondottan zavart. Már a feje önelégült volt, ami miatt legszívesebben szétvertem volna. Ráadásul negatív figura is és részben ő felelős Grace haláláért. Frankie ezzel kapcsolatban is kiakasztott. Nem bírtam felfogni, hogy minek megy vele, minek jön össze vele egy időre, amikor az egyik legjobb barátjának haláláért felelős. Ami esze volt a lánynak, szerintem az ezek után elveszett. Nem is tudjátok, hogy mennyire haragudtam rá.


Az évad elején, ahogy minden páros számú Skins szezonban jellemző meghalt valaki, itt Grace volt az, aki az egyik legszimpatikusabb és legaranyosabb szereplő volt. Nekem ebben az tetszett leginkább, hogy az egész kihatott a szereplők életére, hisz próbálták magukat is rendbe tartani és feldolgozni a tragédiát. Emiatt tetszett az új szereplő, Luke epizódja, akinek a nagymamáját hajították a vízbe, így jelképesen elbúcsúzva Grace-től. Végül is annak ellenére, hogy meghalt valahogy ott volt még a szereplők életében afféle támaszként és próbálta őket a jó útra terelni. Hozzá is köthető az évad egyik legjobb része Riché, aki sajnos az évad végére háttérbe került. Rich előtt megjelenik a barátnője, ez egyfajta búcsú volt, de romantikus volt. Egyedül az zavart, hogy a srácokat nem engedték el a temetésre, mint a 2. évadban.

A legnagyobb fejlődést Minnie mutatta, mert ő felnőtt lett a szemembe. Ide is behozták a terheses szálát, aminek végül is pozitív végkimenetele lett. Minnie és Alo a szezon elején jöttek össze, de csak testi kapcsolatot folytattak, míg a vörös srác be nem vallotta, hogy szereti Minnie-t, azután derült ki, hogy a lány gyereket vár tőle. Szerintem az ő kapcsolatok a maga módján szívmelengető volt, ahogy mindkettőjük elfogadta a másikat és, hogy mostantól szülők lesznek. Például az ő saját házuk bemutatása aranyos volt. Az ő párásuk volt a legjobb az egészben.

A fináléval nem voltam maradéktalanul elégedett, mert Frankie-nek és az ő választásának szentelték, még behozták az igazi családját is, de könyörgöm minek, amikor a többiek sztorijának lezárása jobban érdekelt volna, plusz ha alapjáraton utálsz valakit, nem őt akarod látni. Azonban örültem Minnie és Alo egymásra találásának és a kislányuknak, és, hogy Matty vállalta a tettéért a felelősséget, feladta magát a rendőrségen. Plusz a Matty és Nick jelenet is szép volt. Lezárult az ő fejezetük. Talán még a maga módján ez volt a legbefejezettebb Skins etap, bár így is sok minden az ember képzeletére van bízva.

Összességében: 10/7
Hiába tetszett jobban az ötödiknél, de annyira szétbarmolták Frankie-t, hogy a nyavalygásai miatt falra kentem volna, plusz amihez köze volt, az elromlott, még jó, hogy ő is belátta ezt. Mégsem mondanám rossznak, mert a többi részével elégedett voltam, főleg Minnie és Alo kapcsolatával. Grace halála pedig az elején merész húzás volt. Szóval ennyit ért ez a szezon. Viszlát harmadik generációs arcok.