Film: Hajsza a győzelemért (2013)

A tesóm és a barátnője akarta eredetileg megnézni, utána csatlakoztam én és anyukám, majd a bátyám később nem látta. Szóval egy szerda esti csajosmozizás volt egy közel sem nőies filmmel. Rólam tudni kell, hogy én szeretem a Forma1-et, bár elismerem, hogy unalmas tud lenni. Nekem személy szerint a mostani kedvencem Sebastian Vettel, mert ő egy aranyos kis német meg Michael Schumacher, bár most nem róluk van szó, hanem a híres Niki Lauda és James Hunt párharcáról, igazából nekem semmilyen fogalmam sem volt erről, csak annyira jöttem rá az elején, hogy ott volt Niki Lauda nagy balesete. Igyekszem spoilerek nélkül beszámolni a... (Majd a végén leírom azt a három szót.) 

Tartalom: 1976 - a Forma 1 aranykora, a hihetetlenül izgalmas, és látványos száguldó cirkusz legendás szezonja, két felejthetetlen versenyző harcával: James Hunt, a vagány brit pilóta, a Forma 1 rocksztárja, és Niki Lauda, az osztrák fegyelmezett zseni, az 1975-ös világbajnok néz egymással farkasszemet a világ legveszélyesebb pályáin. Igazi ellenfelek, akik bármire képesek a győzelemért.
Lauda a sporttörténelem egyik legemlékezetesebb teljesítményét viszi véghez: alig hat héttel balesete után újra volán mögé ül, hogy visszaszerezze bajnoki címét, és bebizonyítsa, hogy ebben a hajszában mindenkinél gyorsabb. Mert minél közelebb vagy a halálhoz, annál jobban dübörög benned az élet.

Általában egy év filmkínálatból maximum ha ötöt látok, akkor közte szokott lenni a legrosszabb általában. Idén talán eddig kettőt (?) ha láttam, erre itt van majdnem az év vége és keményen az asztalra csapnak. Magyarán én imádtam a Rusht az első perceitől az utolsóig, mert olyan zseniálisan volt megcsinálva az egész, mintha a nagymami híres húsleves lenne, ami után megnyalod mind a tíz ujjad. Néhány napja láttam, de még mindig a hatása alatt vagyok, ahogy elgondolkodom a dialógusokon, a karaktereken, a zenén, a színészeken, az operatőri munkán, hát így kell kérem szépen tökéletes művet csinálni. Persze, még nem is írtam le, hogy szerintem mitől zseniális ez a Forma1-es film.

A történet nem tudom, hogy valójában mennyire hiteles, bár Niki Laudával sokat beszélgetett a forgatókönyvet jegyző, Peter Morgan, és a háromszoros világbajnok szerint tökéletesen vissza lett adva az egész. Igazából nem is maga a történet az eszméletlen, hisz a mai napon is gyakoriak a sportolók közötti rivalizálások. Ez az egész a páros kapcsolatának fejlődése miatt jelentős, hogy mennyire motiválják, utálják és mégis tisztelik egymást. Igazából mindkét figura két tök ellentétes pólus, hisz ott van James Hunt, a partiarc és Niki Lauda, a "patkány". Tök furcsa volt az elején, hogy igazából ha beszélgettek szikrázott közöttük a levegő és közben mindkét részről elhangzott az asshole meg pár kósza fuck you. Szerintem is a szeretet jele. Lauda balesetéig kimondottan utálták egymást, hisz egymást akarták legyőzni, aztán mivel Hunt felelősnek érezte magát és Lauda az ő győzelmeiből merített erőt a felépülésre, mondhatni egyszerű rivalizálássá normalizálódott a kapcsolatuk, megvolt a kölcsönös tisztelet, erre nagyon jó példa van, de nem lövöm le. A végjáték a legizgalmasabb.

Először beszéljünk az angol ficsúrról, James Huntról, aki nőket döngetett, bulizott, viszont igazi versenyszellem tombolt benne. Én túlságosan nem szimpatizáltam vele, mert az a tipikus playboy, aki minden nőt megkap, mert jóképű és dögös, mégis ahogy jobban megismerjük azért találunk benne szimpatikus vonásokat. Chris Hemsworth szerintem úszott a szerepben, én csak a Hófehér és a Vadászban láttam, viszont itt jobban alakított, talán elégé ráérzett a karakterre. Viszont az ütősebb figura egyértelműen Niki Lauda volt, akit mindenki patkányozott, pedig szerintem a baleset után sem volt ronda. Sokan mondják, hogy mindkettőjükkel egyszerre szimpatizáltak, de én inkább Laudával, mert ő részt vett a háttérmunkákban és jól eljátszadozott a százalékokkal, elismerem, hogy flegma volt, mégis sokkal összetettebb volt, mint az ellenfele. Oké, én valamiért bukok a német anyanyelvűekre. Úgy bírtam a flegma beszólásait a sajtónak. Ő még példaképnek is tökéletes, hisz egy majdnem halálos baleset után 42 nappal visszatért, itt látszik, hogy az emberi akaratnak mekkora ereje és kitartása. Én csak a feleségét sajnáltam, hogy hogyan bírhatta ezt ki. Meg kell említeni Daniel Brühlt, aki a legjobb alakítást hozta, Tökéletesen átvette Niki Laudát, még a beszéde is tökre hasonlított, sőt külsőleg is. Ők ketten elcipelik a hátukon az egész filmet. Egy mellékes megjegyzés: hülyeség volt csak Chris Hemsworth képét rányomni a plakátra.

Az operatőri munka annyira tökéletes, olyan, mintha én is ott lettem volna a versenyen, tökéletesen fel lett véve és összevágva. Amúgy a '70-es éveket is tökéletesen visszaadták. Amúgy jókat kuncogtam azon, hogy ma 3 másodperc alatt cserélnek gumit, ott meg 3 percig szerencsétlenkedtek. Tök furcsák azok az autók és sisakok a maiakhoz képest vagy az is durva, hogy a fotós simán ott feküdt a füvön a verseny közepén. Tényleg sikerült megmutatni azt, hogy régen gyakorlatilag az életükkel játszottak a pilóták, hisz sokan meghaltak. Bennem nem tudom, hogy lenne egy ilyen sokk után annyi erőm, hogy visszaüljek az autóba. Mondom, hogy Niki Laudatól sokat lehet tanulni. A zene pedig Hans Zimmer és szuper, főleg a rockosabbak tetszettek, bár a vonósok is elérték a drámai hatást.

Összességében: 2013-ban az év filmje és 10/10*

Ennél többet nem tudok hozzáfűzni, mert ez az első képkockától az utolsó stábtag nevéig zseniális, engem lány létemre is teljesen megfogott, úgyhogy csajok nektek is tetszeni fog. Még mindig a hatása alatt vagyok, úgyhogy fizessetek érte kivételesen. Igazából csak azt tudom elmondani, amit egy csomó kritikus elismételt. Különben bárkinek ajánlom, nem baj, ha nem szereted a Forma1-et, de ezt látni kell. Bárcsak kapna Oscart, de csak álmodik a nyomor.