Arrow: A legjobb képregényadaptáció

Nem is olyan régen búcsút vettünk a Zöld Íjász 2. évadjától, ami a CW legnézettebb fináléja lett idén. Többször is értekeztem már az évadról, aminek a hibái az idei részekben tűntek fel, azonban még így is messze az Arrow nyújtotta a legjobb szórakozást a heti sorozataim közül, mert néhány hullámvölggyel karöltve egységes minőséget hozott. Persze, hogy akadtak unalmasabb, töltelékrészek, amiket az ember simán átugorhat, ha darálja.

Idén nem az utolsó részekre kaptak elő egy főszálat, hanem ráhúzták az egészre, ami mellett pár karakter meg is kapta a maga történetét. Szerintem jót tett az egésznek az átívelés, aminek köszönhetően nyomasztóan sötét lett a hangulat, sőt néhol már erősen drámaivá váltak a részek. Sikerült az egészet jobban felépíteni, hogy előrevetítenek egy végjátékot, és annak az útját figyelhetjük meg. Okosabban, ügyesebben szerkesztettek idén, mint tavaly, bár szerintem maguk a készítők is úgy döntöttek, hogy az 1. évad az egy előzménytörténet. Ehhez kapcsolódik egy negatívum, hogy az írók hadilábon állnak az idővel, mert hol elhúzzák a dolgokat, hol pedig valamibe belekezdenek, amit nem fejeznek be.

A karakterek többségében remekül teljesítettek. Oliver hőssé vált, viszont a rossz döntései visszaütöttek, ami lelkileg megviselte őt. Szerencsére ott volt neki a két legjobb barátja az évadban a méltánytalanul hanyagolt Dig, aki még mindig a szimpatikus bölcs társ szerepében remekel és a még mindig imádnivaló, jó beszólásokkal rendelkező, Felicity, akit hanyagoltak kicsit az évad második felében, bár voltak jelenetei. Amúgy én baromira kíváncsi lennék Felicity háttértörténetére, mert keveset tudunk róla. A kedvenc szereplőm persze, hogy rá vagyok a legkíváncsibb. A legnagyobb pozitív változás Laurel-nél figyelhető meg, aki az utolsó részekben szimpatikus lett, és elindult a Kanárivá válás útján. Roy a csatlakozásán kívül nem sok vizet zavart, ahogy Thea sem, őt tényleg megkínozták ebben az etapban.

Az Oliver-Diggle-Felicity trió pedig még mindig a legjobb jeleneteket szállítják. Hihetetlenül jó a dinamikájuk, hisz ez élvezethez jutattja a nézőket. Felicity és Diggle pedig a bajban mindig ott vannak Oliverrel. Itt főként az Oliver és Felicity között levő kémia a részek fénypontja. Mindig nyálcsorgatva nézem a jeleneteiket. Én régen láttam ennyire jó párost a képernyőn, pedig nincsenek is együtt. Igazából fogalmam sincs, hogy ez miért működik ennyire jól.

A finálé tökéletesen lezárta az évadot, bár maradéktalanul ez sem tetszett, mert azt éreztem rajta, hogy a készítők a harmadik évad tudtával a zsebükben csinálták meg, hisz csomó elvarratlan szálat hagytak, bár kellenek a cliffhangerek. A főszereplőkért igazán nem tudtam izgulni, mivel lázadás lenne, ha Felicityt vagy Digglet feláldozták volna. Azonban ez a rész is mind akció, mind dráma szempontjából remekül volt összerakva. Még azt mondom, hogy a színészi játék is nagyjából rendben volt. Még a humort is megengedték maguknak. Tovább spoilerezem.

Mindannyian tudjuk, hogy az epizód csúcspontja az Oliver vs. Slade harc volt. Szerintem az idevezető utat szuperül köveztek ki. Egyszerűen nekem tetszett, amilyen pszichológiai hadviselést folytatott Slade Oliver ellen, aminek a csúcspontja Moira halála volt, azonban a fináléra fordult a kocka, úgyhogy átverték a nézőket egy csavarral. Manu Bennett egyszerűen félelmetes főgonosz volt egy teljesen megmagyarázható indokkal. Nekem a leginkább a két karakter között lezajló párbeszéd tetszett, azoknak minden egyes pillanata. Ahogy Slade előadja Oliver bukását. Szerintem a rész végén lévő monológ ütötte a legnagyobbat, amikor Ollie elmondta, hogy miatta lett hős. Nem bánom, hogy a logikával ellentétben nem iktatták ki Sladet, hisz később még előugorhat. Amúgy szerintem jó pont, hogy a szigetre zárták be.

Sokakat idegesít az Íjász senkit sem ölök meg programja. Szerintem lélektanilag érthető a döntése, és jó volt ezt is előhúzni a kalapból. Józan paraszti ésszel azt mondja az ember, hogy meg kell ölni Sladet, azonban ha ő a képed röhögve hall meg, akkor nem érezheted magad megkönnyebbülve. Érdekes volt a szembesítés, amit Nyssa is mondott, hogy emiatt tart itt a város, ahol most van. Meg lehet érteni Oliver döntését, ahogy a másik félt is. Szerintem az 1. évadban hoztak ki túl sokat a gyilkolós témából

.

Számomra a legjobb jelenet Oliver szerelmi vallomása volt, amivel beetettek. Nem tudtam elképzelni, hogy nem mondja őszintén, főként azt, hogy Felicity-nek mondja ezt. Enyhe sokkot kaptam, amikor láttam, mert erre vártam, és volt végre valami kézzel fogható. Én azt gondolom, hogy komolyak voltak ezek a szavak, annak ellenére, hogy egy terv része volt. Szeretném, ha az írók nem a rajongói nyomás miatt hoznák össze őket, hanem azért, mert ők is látják, hogy működőképes a dolog. Felicity a fény Oliver életében, plusz eszméletlenül jó a kémia a két színész között, ezért nem vagyok Laurel és Oliver mellett. Pont, hogy a kémia hiányzik közül, maximum testvérekként látom őket. A készítők maguk sem hitték, hogy az IT lány produkálja majd a legjobb jeleneteket.

Ki kell térnem Oliver zseniális tervére is. Én is filóztam azon, hogy vajon ki az a nő, akit a legjobban szeret a hősünk. Természetesen Laurelt rabolták el, hisz Slade csak őt tudta, viszont a vallomásnak köszönhetően Felicityt is elfogta. Akkor ültettek a kispadra, amikor az ellenszert Felicity belebökte Slade-be, amiről kiderült, hogy egy terv volt, úgyhogy a vallomás átverés volt. Őszintén szólva nekem ez az ötlet, egyáltalán nem fordultam meg a fejemben, ezt okosan oldották meg. Ezek után tessék ilyen kis badassosra venni még őt.

Az ARGUS is közben akciózott egy sort, mert Slade serege miatt Amanda Waller el akarta pusztítani Starling Cityt, azonban Diggle rajtaütést szervezett. A Team Arrow-ra volt kihegyezve a finálé. Lyla, az ex-felesége, barátnője is feltűnt segíteni, hisz a szerelme az elpusztítandó városban volt, ahogy az Öngyilkos Osztag is besegített. Mondtam már, hogy bírom Deadshotot? Amandat is meg tudtam érteni. Itt mondjuk számomra az volt a csattanó, hogy kiderült, John apa lesz, ezt akarta Lyla elmondani az ajtónál.

Kaptunk pár cliffhangert is a végére, hogy legyen min izgulnunk őszig. Quentin Lance bácsi megsérült, de nem veszembe, hogy meghal. Thea és Roy is szerepelt a fináléban, bár szerintem elhanyagolhatóak voltak. Thea meg lelépett Merlyn-nek, amiben semmi logikát nem látok, azonban jó lehet az utózöngéje. A flashbackben pedig Oliver megismerkedett Amanda Waller-ral. Még nyitva hagyták nekünk Oliver és Felicity kapcsolatát.

A 3. évadhoz a reményeim is vannak. Minél több Oliver és Felicity pillanat. Amúgy szívatnak az írók. Adják magukat a jeleneteik csók szempontjából, de nem lépik meg. Laurel további szép építése. Egy kemény Thea. Diggle apává válása. Plusz Oliver fiáról se feledkezzünk meg. Mondjuk poén lenne, hogyha lány lenne a képregénnyel ellentétben. Minél több információ Felicity hátteréről.

Összességében: a finálé 10/8 és az évad 10/8,5. Nem egy tökéletes sorozat, azonban az egyik legjobban összerakott akció, dráma sorozat, ami a tévében fut. A CW kínálatból pedig messze ez a legjobb szórakozás. Az írók idén szintet léptek, úgyhogy remélem ezt a lécet sikerül ősszel megugorniuk, mert úgy érzem, hogy van még itt bőven potenciál, plusz várom a Flasht.