A Supernatural 9. évada is véget ért néhány napja igen magas nézettséggel, amivel a CW finálék házi versenyében második lepett meglepő módon, még az Arrowot is majdnem elkapta. Ilyen szempontból hatalmas tisztelet a szériának, mivel a tavalyi évadban ingadozóbbak voltak az adatok, addig idén elég stabilan két millió felett teljesített, bár tavasszal benézett az alá, viszont még így is simán az egyik legnézettebb. A vicc az, hogy a pár éve még CW zászlóshajójának számító The Vampire Diaries simán maga mögé utasította. Igazából nem tudom, hogy a nézők miért most fedezték fel a Winchester-srácokat, főként úgy, hogy messze nem ez volt a legjobb évaduk.
Tavaly év végén átlagosnak ítéltem szezont a szokásos SupNat klisékkel és hibákkal. Sajnos nálam ez a minőség visszaesés rányomta a bélyegét az évad maradék részeire, mivel kezdtem az átlagos, gyengébb és jó részek között a lelkesedésemet, pedig a 8. évad után azt éreztem, hogy kilábaltak a gödörből, erre megálltak a fejlődésben, azonban messze nem vagyok olyan negatív. Kezdem belátni, hogy a srácok darálva lehet, hogy sokkal jobb élményt nyújtanak, mint hetiben, bár a cliffhanger miatt ezt a tervem lehet, hogy sutba kell dobnom. Tovább spoilerezem.
Az évad elején én nagyon rajongtam azért az ötletért, hogy az angyalok közöttünk járnak, Castiel ember és Sam meg van szállva, azonban ezzel, a helyzettel semmi érdekeset, izgalmasat nem tudtak produkálni, sőt a végén már legyintettem rá, hogy öldösik egymást, mert idióták. Metatront idézem tényleg birkák. Szerencsénkre az alkotók is úgy látták, hogy az idegesítő Bartoromeót el kell intézni, a másikat meg egyszer sem láttunk. Utána maradt ez a séma Castiel és Metatron állt egymással szemben, utóbbi saját kis tervét vitte így keresztül. Ebben a szálban sem éreztem az életet. Aztán az angyalok kritizálják az embereket...
Nem tudom, hogy hogyan álltok Metatronnal, én bírtam a fazont, annak ellenére, hogy ő volt beállítva a negatív figurának, viszont nem találtam különösebben gonosznak, csak egy önző, kitűnni vágyó embernek tűnt. Mondjuk, nekem szimpatikus volt azzal, hogy írogatott és olvasott. El kell ismerni, hogy maga a terve zseniális volt, csak a kivitelezése számomra nem volt túl érdekes egészen a 22. részig. A monológja pedig tökre igaz volt Istennel kapcsolatban, ezt mondjuk a többségében vallásos USA torkán nem tudom, hogy megy le. Abból a részből is csak az jött le, hogy nem gonosz, csak valami nagyot akar. Nem tehetek róla, de a színésznek jóságos nagypapa hatása van. Amúgy nekem gagyi húzás, hogy úgy bukott el, mert Castiel bekapcsolta a rádiót, aztán ő elmondta a véleményt az angyalokról, így hallották. Nem bánom, hogy nem halt meg. Még törjön borsot az ember orra alá.
Az utóbbi részek egyedüli érdekes pontja Dean volt Káin-pecsétjével és az Első Karddal. Meg kell említenem, hogy az évad messze legjobb része a 12. volt, amikor a srácok külön voltak, és mással lógtak. Tetszett, hogy ez a démoni dolog mit művel a kedvenc tesómmal, hisz Káin nem hiába mondta, hogy nagy árral jár ez az erő. Őszintén szólva ez jobban áll neki, mint Sam-nek. Nem hiába szoktam Jensen Ackles színészi készségeit dicsérni, mert ez a gyilkológép szerep jól áll neki. Ez a szál a következő évadra is áthajlik. Amúgy vicces volt, hogy Dean végül is Crowley-val haverkodik, utóbbi is szállította a beszólásokat.
A finálé igazából tetszett a hibái ellenére, mert egyedül a Winchester-tesók, különösen Dean sorsa érdekelt. Az angyalok végre hazamehettek és a napot Castiel, a hős angyal mentette meg. Ezekbe a részekbe egy csepp feszültséget sem sikerült csempészni. Egyedül a popkulturális utalások javítottak az összképen, főként Metatron bukásának a módszere nem jött be, hisz annyi filmben láttam már ezt elsütni. Végre láthattuk a Mennyek börtönét, ami semmiben sem különbözik a földiektől, és megszabadultunk Gadreel halovány karakterétől. Egy egyszerű áldozati bárány.
Szerintem a rész fénypontja Dean volt, mert láthattuk, hogy tényleg mit művelt vele a Kard és a pecsét, mert ha nem használta, akkor meghalt volna. Mondjuk ez volt az a rész, amikor összevonta a szemöldökön, ugyanez volt tavaly a betegség terén. Megoldódott végre a Sam és a Dean között húzodó konfliktus, aminek során Sam-nek sikerült magára cáfolnia. Teljesen ki volt akadva, hogy beengedte az angyalt Dean, míg ő haldoklott, aztán ő démonnal akarta visszahozatni a bátyját, ennek a szálnak így aztán nem volt semmi értelme.
Újdonságot nem mondok azzal, hogy megint meghalt az egyik Winchester-tesó. Tavaly Sam, idén Dean volt a soros. Hihetetlen, hogy ezt a trükköt nem tudom, hogy hányadjára játszották el, mégis sokkolt és izgalmas lett. Egyszerűen megvettek ezzel a jelenettel, pedig még mosolyogtam is. Ez valami fétise az alkotógárdának. Akkor is megható volt, még Samtől könnyeket is láttunk, és aggódtunk, hogy szegény. Mondjuk, nem tudom, hogy abban a szent pillanatban miért nem hívta Casst, bár ő benne merül az elem. Jövőre vajon feltölti-e?
Míg Sam Crowley-t próbálta megidézni, mert rájött nem tud a bratyó nélkül élni, addig utóbbi mesélt egyet a halottnak Káinhoz kapcsolódva. Lényegében arról volt szó, hogy Káin, ahogy Dean is rájött, hogy inkább meghalna, mint, hogy szörnyeteg legyen. Rendezgette a testét. Kezébe nyomta a kardot. A mese lényege az volt, hogy a pecsét nem tudta Káint elengedni, így feléledt, ez történt Dean-nel is. Legalább nem ez a cliffhanger. Az az érdekes, hogy fekete szemekkel nézett ránk, úgyhogy démon lett belőle.
Így győztek meg az alkotók, hogy a 10. évad első részét biztosan megnézem ősszel, mert ennek a következményeit muszáj látnom. Dean démonná vált a hajcihő miatt. Szerintem ebben rengeteg potenciál lehet, hogyha nem bagatelizálják el úgy, mint idén, akkor remek etapnak lehetünk tanúi. Amúgy bennem a 4. évad zárósnittjét idézte fel meg a 3. évadét, hisz mindkét tesó volt már fekete szemű. Kíváncsi vagyok a reakciókra, és, hogy mit fognak Dean-ből így kihozni, hisz maga ura lesz, őrült vagy Crowley ölebe.
Összességében: finálé a cliff miatt 10/7, az évadot viszont nem érzem többnek 10/6,5-nél. A heti ügyek többsége is unalmas volt, plusz a főszál súlytalanná válása sem volt jó, viszont vannak remek beszólások és engem a Kardos történetszál teljesen megfogott. A 10. évadban remélem, hogy ennél többet fognak tudni. Nálam ez messze nem kaszaszint, mert még mindig remek szórakozás, viszont lehetne magasabban a léc.
Tavaly év végén átlagosnak ítéltem szezont a szokásos SupNat klisékkel és hibákkal. Sajnos nálam ez a minőség visszaesés rányomta a bélyegét az évad maradék részeire, mivel kezdtem az átlagos, gyengébb és jó részek között a lelkesedésemet, pedig a 8. évad után azt éreztem, hogy kilábaltak a gödörből, erre megálltak a fejlődésben, azonban messze nem vagyok olyan negatív. Kezdem belátni, hogy a srácok darálva lehet, hogy sokkal jobb élményt nyújtanak, mint hetiben, bár a cliffhanger miatt ezt a tervem lehet, hogy sutba kell dobnom. Tovább spoilerezem.
Az évad elején én nagyon rajongtam azért az ötletért, hogy az angyalok közöttünk járnak, Castiel ember és Sam meg van szállva, azonban ezzel, a helyzettel semmi érdekeset, izgalmasat nem tudtak produkálni, sőt a végén már legyintettem rá, hogy öldösik egymást, mert idióták. Metatront idézem tényleg birkák. Szerencsénkre az alkotók is úgy látták, hogy az idegesítő Bartoromeót el kell intézni, a másikat meg egyszer sem láttunk. Utána maradt ez a séma Castiel és Metatron állt egymással szemben, utóbbi saját kis tervét vitte így keresztül. Ebben a szálban sem éreztem az életet. Aztán az angyalok kritizálják az embereket...
Nem tudom, hogy hogyan álltok Metatronnal, én bírtam a fazont, annak ellenére, hogy ő volt beállítva a negatív figurának, viszont nem találtam különösebben gonosznak, csak egy önző, kitűnni vágyó embernek tűnt. Mondjuk, nekem szimpatikus volt azzal, hogy írogatott és olvasott. El kell ismerni, hogy maga a terve zseniális volt, csak a kivitelezése számomra nem volt túl érdekes egészen a 22. részig. A monológja pedig tökre igaz volt Istennel kapcsolatban, ezt mondjuk a többségében vallásos USA torkán nem tudom, hogy megy le. Abból a részből is csak az jött le, hogy nem gonosz, csak valami nagyot akar. Nem tehetek róla, de a színésznek jóságos nagypapa hatása van. Amúgy nekem gagyi húzás, hogy úgy bukott el, mert Castiel bekapcsolta a rádiót, aztán ő elmondta a véleményt az angyalokról, így hallották. Nem bánom, hogy nem halt meg. Még törjön borsot az ember orra alá.
Az utóbbi részek egyedüli érdekes pontja Dean volt Káin-pecsétjével és az Első Karddal. Meg kell említenem, hogy az évad messze legjobb része a 12. volt, amikor a srácok külön voltak, és mással lógtak. Tetszett, hogy ez a démoni dolog mit művel a kedvenc tesómmal, hisz Káin nem hiába mondta, hogy nagy árral jár ez az erő. Őszintén szólva ez jobban áll neki, mint Sam-nek. Nem hiába szoktam Jensen Ackles színészi készségeit dicsérni, mert ez a gyilkológép szerep jól áll neki. Ez a szál a következő évadra is áthajlik. Amúgy vicces volt, hogy Dean végül is Crowley-val haverkodik, utóbbi is szállította a beszólásokat.
A finálé igazából tetszett a hibái ellenére, mert egyedül a Winchester-tesók, különösen Dean sorsa érdekelt. Az angyalok végre hazamehettek és a napot Castiel, a hős angyal mentette meg. Ezekbe a részekbe egy csepp feszültséget sem sikerült csempészni. Egyedül a popkulturális utalások javítottak az összképen, főként Metatron bukásának a módszere nem jött be, hisz annyi filmben láttam már ezt elsütni. Végre láthattuk a Mennyek börtönét, ami semmiben sem különbözik a földiektől, és megszabadultunk Gadreel halovány karakterétől. Egy egyszerű áldozati bárány.
Szerintem a rész fénypontja Dean volt, mert láthattuk, hogy tényleg mit művelt vele a Kard és a pecsét, mert ha nem használta, akkor meghalt volna. Mondjuk ez volt az a rész, amikor összevonta a szemöldökön, ugyanez volt tavaly a betegség terén. Megoldódott végre a Sam és a Dean között húzodó konfliktus, aminek során Sam-nek sikerült magára cáfolnia. Teljesen ki volt akadva, hogy beengedte az angyalt Dean, míg ő haldoklott, aztán ő démonnal akarta visszahozatni a bátyját, ennek a szálnak így aztán nem volt semmi értelme.
Újdonságot nem mondok azzal, hogy megint meghalt az egyik Winchester-tesó. Tavaly Sam, idén Dean volt a soros. Hihetetlen, hogy ezt a trükköt nem tudom, hogy hányadjára játszották el, mégis sokkolt és izgalmas lett. Egyszerűen megvettek ezzel a jelenettel, pedig még mosolyogtam is. Ez valami fétise az alkotógárdának. Akkor is megható volt, még Samtől könnyeket is láttunk, és aggódtunk, hogy szegény. Mondjuk, nem tudom, hogy abban a szent pillanatban miért nem hívta Casst, bár ő benne merül az elem. Jövőre vajon feltölti-e?
Míg Sam Crowley-t próbálta megidézni, mert rájött nem tud a bratyó nélkül élni, addig utóbbi mesélt egyet a halottnak Káinhoz kapcsolódva. Lényegében arról volt szó, hogy Káin, ahogy Dean is rájött, hogy inkább meghalna, mint, hogy szörnyeteg legyen. Rendezgette a testét. Kezébe nyomta a kardot. A mese lényege az volt, hogy a pecsét nem tudta Káint elengedni, így feléledt, ez történt Dean-nel is. Legalább nem ez a cliffhanger. Az az érdekes, hogy fekete szemekkel nézett ránk, úgyhogy démon lett belőle.
Így győztek meg az alkotók, hogy a 10. évad első részét biztosan megnézem ősszel, mert ennek a következményeit muszáj látnom. Dean démonná vált a hajcihő miatt. Szerintem ebben rengeteg potenciál lehet, hogyha nem bagatelizálják el úgy, mint idén, akkor remek etapnak lehetünk tanúi. Amúgy bennem a 4. évad zárósnittjét idézte fel meg a 3. évadét, hisz mindkét tesó volt már fekete szemű. Kíváncsi vagyok a reakciókra, és, hogy mit fognak Dean-ből így kihozni, hisz maga ura lesz, őrült vagy Crowley ölebe.
Összességében: finálé a cliff miatt 10/7, az évadot viszont nem érzem többnek 10/6,5-nél. A heti ügyek többsége is unalmas volt, plusz a főszál súlytalanná válása sem volt jó, viszont vannak remek beszólások és engem a Kardos történetszál teljesen megfogott. A 10. évadban remélem, hogy ennél többet fognak tudni. Nálam ez messze nem kaszaszint, mert még mindig remek szórakozás, viszont lehetne magasabban a léc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése