A Witches of East End folytatása nem sokat váratott magára, ugyanis az őszi premier után nyáron került bemutatásra a 2. évad ismét tizenhárom résszel, ennek ellenére a kitűnő nézettségi adatok elmaradtak, szerintem azért, mert kevesen tudták, hogy nyárra került a széria, ezért egyelőre kérdéses a folytatás lehetősége, bár jó hír lehet a rajongók számára, hogy a The Lottery-t elkaszálta a Lifetime, aminek rosszabb nézettsége volt, így van esély. Az 1. évada a boszinak abszolút kellemes kikapcsolódást nyújtott a dolgos hétköznapokon, volt egy jó történet, viszonylag szimpatikus karakterek (Wendy néni RULZ), egy gyenge szerelmi háromszöggel megspékelve, ezzel szemben a 2. évada szerencsére sötétebb lett, jól is indult a szezon, azonban a végére egyre inkább kiábrándultam, pontosabban vegyes érzéseim lettek. Ami bája megvolt az 1. etap folyamán az abszolút kiveszett a másodikéból, pedig nem kellett volna sokat erőlködniük, hogy tartsák a színvonalat. Jó volt a komolykodás az elején, aztán ez a lett veszte is a bosziknak az én szememben, nem igazán érdekel, hogy mit hoznak ki a következő szezonból a második függvényében. Az évadzáró meg olyan volt, mint maga az évad hullámzó, pedig ebből sok mindent ki lehetett volna hozni, mind a sztoriból, mind a karakterekből.
Nagyon idegesített, hogy a különböző karakterek halálainak egyáltalán nem volt súlya, ez a Bűbájos boszorkákban és az American Horror Story: Coven-ben is zavart, hogy a halálesetek egyáltalán nem számítanak, hisz elég pár elmormolt szó, aztán valaki gond nélkül visszatér, az 1. évadban ennek ára volt, itt meg képen röhögték a kaszást. A másik az, hogy a szereplőket nem érintette meg a gyász, mert ugyanúgy élték a mindennapjaikat, mintha semmi sem történt volna, mintha egy laza délutáni pikniken vettek volna részt. Nagyon ráfeküdtek a szappanosításra. A Freya-Killian-Dash szerelmi háromszög már tavaly is kimondottan zavart, viszont nem volt idegesítően a képembe nyomva. Idén ráfeküdtek a Freya és Killian lelkitársak maszlagra, ráadásul azt is erőltették, hogy szerencsétlenek nincsenek együtt, az milyen rossz Freya-nak, közben álmai férfia egy másik nő bűvkörébe került, így utólag egy hatalmas baromságnak tartom az egészet. Bianca Lawson karaktere sem volt különösképpen kidolgozva, bár legalább valami motivációfélét kapott, így az egyik legönzőbb szereplőnek ismerhettük meg. Ő legalább végre nem tinédzserszerepet kapott, hanem felnőttet. Amúgy durva, hogy több, mint 30 éves, és így is letagadhat legalább tíz évet, én is szeretnék ennyire jó géneket.
Wendy néni még mindig a legjobb, az ő jelenléte mindegyik jelenetet feldobja, ráadásul ő szállítja a legjobb beszólásokat, mégsem hiszem azt, hogy miatta folytatni fogom jövőre. Adtak neki egy aranyos szerelmi szálat, amiből azt hozták ki, hogy baltával rohannék az írók székházához, pedig Wendy barátja aranyos volt. Amit érte tett Wendy, amiatt hatalmasat nőtt a szemembe. Említésre méltónak talán még Dash-t nevezném, akinek elég jól sikerült a karakterét árnyalni, ugyanis ő magában vívódott a jó és a rossz oldallal, plusz olyan bűnök vannak a számlájára írva, hogy szívem szerint megbüntetném. Ingriddel elég ütőképes párost alkották, szerintem egészen jó kémiájuk volt kettőjüknek. Frederick karaktere volt az, akit még jól eltaláltnak éreztem, ugyanis az ő útját is remekül ábrázolták a készítők, hogy egy abszolút titokzatos, negatív figurából, egy szimpatikus, jó testvér kerekedik belőle, az indítékait, naivitást is meg tudtam érteni, ráadásul az őt alakító színész szerint az egyetlen helyes fickó az egész stábban. Mellettük a többi szereplőnél egyáltalán nem éreztem jellemfejlődést. Freya ugyanúgy lobbanékony, románca pedig unalmas, elég semmilyen, valahogy nincsen olyan aranyos, mint tavaly. Ingridet tavaly többször remekül árnyalták, de idén úgy éreztem a karakteréből semmit sem tudtak kihozni, annak ellenére, hogy tavaly nagyon megszerettem, itt meg csak ellézengett, a kavarásai meg más lapra tartoznak. Joanna-ról hiába adják be nekem, hogy ő a bölcs boszi, nincs benne semmi extra, érzelemmentesen reagál mindenre. Egy jól eső pont volt még James Marsters jelenléte, akinek a figurája különös volt. Tovább spoilerezem.
Azért elismerem, hogy szerintem jól pörgött a sztori, ugyanis legtöbbször némely fordulatra figyelnünk kellett, ráadásul nem tököltek az írók. Szerintem ütős fordulat volt Ingrid és Wendy halála, de megmagyarázhatták volna, hogy miért csak a király tudta őket feltámasztani, mitől különlegesebb az a fazon, mint ügyeletes boszijaink. Maga a király is elég sablonos volt, ugyanis egy tipikus hataloméhes öreg faszi volt, még félelmetesnek sem nevezném, a színészt sem éreztem túlságosan nyerő húzásnak. Tetszett még Dash pálfordulása is, bár ezt a testcserés dolgot egy hatalmas nagy baromságnak tartom. Szappanoperás húzás Ingrid terhessége, de lehet emiatt maradok, nagyon kíváncsi tettek, hogy ki az apu a Mandragóra vagy Dash. A két rossz közül vajon melyik a jobb számára. Aztán ezen lehet dilemmázni, hogy megtartsam-e a babát vagy sem. Wendy önfeláldozása pedig tényleg példaértékű volt. Kiderült, hogy neki és Joanna-nak van még egy testvére, Helena, aki a pokolban tengeti mindennapjait. Fredericket is eltették láb alól, gondolom, az FBI ügynöknő volt. Azért rágyanakszom, mert ő az egyetlen új ismert mellékszereplő.
A szezon amúgy tényleg jól indult, az évadnyitó szórakoztató volt, sőt nekem ez a Mandragóra utáni hajtóvadászat tényleg izgalmas volt, azért az durva volt, amit Ingriddel művelt ez az izé. Tetszett még Frederick régi "barátainak" a felbukkanása is, csak Victor-t sajnáltam, hogy kinyírták, azonban az, hogy a halála semmit sem jelentett a többi szereplőnek, az engem teljes mértékben kiakasztott, Joanna-t nem is érdekelte különösebben, ezért hozták be talán nála a leszbikus vonalat, amit én teljesen feleslegesnek láttam. Szerintem még nagyon jó volt Freya időutazós álmai a '70-es években, igaz Killian-ről szóltak, viszont legalább szórakoztatóak voltak. Szerintem pont azután gyűltek fel a részek, amiket nem olyan régen daráltam be. Valahogy egyben az utolsó részek hibái előjöttek, mert a királyt röhejesnek tartottam. Meg a szerelmi szálakkal sem kellett volna átesni a ló másik oldalára.
Összességében: 10/6
Erősen gondolkodtam, hogy közepesnél jobb volt-e, azonban az évadközepéig remekül szórakoztam, addig működött is a rejtélyfaktor, de elmentek egy olyan irányba, ami nekem nem tetszett, viszont nem hiszem, hogy annyira temetni kéne a sorozatot, azt leszámítva, hogyha nem kaszálja a Lifetime. Vannak még kiaknázatlan dolgok, például engem nagyon érdekelne, hogyan élték Asgard-i mindennapjaikat szereplőink, plusz Dash és Killian is onnan származik. Azonban nem akarom tudni, hogy az ügynöknőből mit hoznak ki, az már eleve mínusz pont, hogy végig kellett néznem a Dash-sel folytatott szexuális kapcsolatát. Akkora baromságot sem láttam még sorozatban, hogy három főszereplő pont ugyanabban az időpontban fekszik le egyszerre a pasijával, szerintem annál a jelenetnél még el is fogott a röhögőgörcs. Ha lesz új évad, azért kapni fog egy újabb esélyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése