Érettségi szünet

Engem is beinvitáltak az érettségi cirkuszába, hogy kirúghassanak végre a gimiből. Sajnos vagy nem sajnos írásbeli és szóbeli vizsgákat kell majd teljesítenem elvárt és remélt jó eredményekkel. Az a baj, hogy inkább a tanulásra kellene koncentrálnom, ami fel is tűnhetett, mert mostanában elég inaktív voltam. Úgy voltam vele, hogy legyen végre bőr a pofámon, hogy szólok, hogy szünet, hát ez valószínűleg június közepéig fog tartani, persze lesz még alkalmassági vizsga, ami magyarán csak elbeszélgetés takar magában, már eldöntöttem, hogy mit akarok, bár a nyálas motivációs levelemet elfelejthetnék. Azért is ég a pofámon a bőr, hogy most jelentkeztem VKP-ra, aztán csak egy darabot csináltam meg, hát kicsesztem magammal. Mondjuk most olyan téma lenne, amiről különösebben nem tudnék írni, mert nekem olyanom nincs.

Gondoltam arra, hogy írok valami motivációs posztot, de az az igazság, hogy önző vagyok és elég magamban tartanom a lelket, hát csak emelt töri és német, középszinten kicseszett matek, magyar, angol. Tesóm játszi könnyedségről beszél. Matekból szükségem lenne az isteni csodára, mert ha amiatt elbukok, akkor megyek a Hoffmann Rózsához vagy az őseimmel perelek. Két hét. Miért ilyen rémséges ezt kimondani? Én a legjobbakat remélem, valahova meg biztos kerülök, de mindenképpen Pesten legyen, mert nagyon szeretnék pesti lenni és könyvfesztiválra menni.

Egy-két posztot tervezek mindenképpen. Csütörtökön Arrow új rész azzal a jelenettel, amiről akarok írni, mert lenne mit kivesézni az évad kapcsán. A legfontosabb természetesen a tanulás (bölcsen bólogat), plusz, hogy elolvassam a Nem vagyok sorozatgyilkost. Valahogy majd lesz. Azt majd elárulom, hogy hova kerültem be júliusban. Aki érettségizik és vizsgázik egy kalappal, valahogy átmegyünk!

Filmkritika: Benjamin Buton különös élete + Juno + Rec 4: Apokalipszis

Benjamin Button különös élete – 10/8

Tartalom: Nem mindennapi életet él Benjamin Butto. Nyolcvan esztendősen született, az idő múlásával pedig egyre fiatalabb lesz. 1918-ban látja meg a napvilágot New Orleansban, az első világháború befejezésének pillanatában. Hosszú és különleges élete egészen a huszonegyedik századig tart. A világ számos helyén megfordul, miközben beleszeret Daisybe, akivel az egyre növekvő korkülönbség miatt csak néhány évet tölthet vele.

Könyvkritika: Kemese Fanni - A napszemű Pipa Kenn

Milyen régóta őrizgettem a polcomon, pontosabban az ebook olvasómon ezt, a könyvet, ami a néhány évvel ezelőtti Aranymosás egyik felfedezettje volt, azóta már a folytatás is utat talált magának. Hirtelen azért kaptam kezembe, mert hallottam, hogy az egyetlen kedvenc magyar könyves vloggerem, Attila mondta, hogy zombik, ez nálam varázsszóként működik. A könyv olvasása után volt egy kis kutakodás interneten értékelések után, ezért hasznos találmány a moly.hu, ahol számomra meglepő módon 90% körül van értékelve, dobtam is egy hátast, meg, ahogy kivettem ez egy népszerű könyv, amiről nem szabad igazán rosszat írni, mert érkeznek a fanatikusok. Ez engem visszatart a kritika megírásától? Dehogyis.

Tartalom: Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. 

Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. 

Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?