Filmkritika: Benjamin Buton különös élete + Juno + Rec 4: Apokalipszis

Benjamin Button különös élete – 10/8

Tartalom: Nem mindennapi életet él Benjamin Butto. Nyolcvan esztendősen született, az idő múlásával pedig egyre fiatalabb lesz. 1918-ban látja meg a napvilágot New Orleansban, az első világháború befejezésének pillanatában. Hosszú és különleges élete egészen a huszonegyedik századig tart. A világ számos helyén megfordul, miközben beleszeret Daisybe, akivel az egyre növekvő korkülönbség miatt csak néhány évet tölthet vele.

Régóta szerepelt ez a film az megnézendők listáján, ezért sort kerítettem rá. Két részletben néztem meg, az első résznél nehéz is volt abbahagyni, de másnap suli volt, úgyhogy lőttek a tervnek. Ez is David Fincher alkotás, ami talán a rendező egyik legmegosztóbb darabja, amit én nem értek, ugyanis iszonyúan érdekes története van. Adott egy ember, aki visszafelé éli az életét. A történet nagyon eredeti, hisz ilyet még nem láthattunk. Nagyon durva, hogy valaki úgy kezdi el a gyerekkorát, hogy 80 éves öregemberként jön világra, aztán ahogy egyre öregszik, valójában fiatalodik, ezért elég megindító dráma. Az anyja belehalt a szülésbe, az apja elhagyta, bár ő is veszti el a szeretteit, de nem úgy, mintha örökké élne.

Benjamin karaktere szerintem nagyon szimpatikus és igazán emberi. Lelkileg, szellemileg ugyanazon a változáson megy át végül is, mint a többi ember a testit leszámítva. Ugyanúgy kíváncsi a világra, a szerelemre. Külön ezért is tetszett a Daisy-vel való kapcsolata, igazából elég hétköznapi módon indult az egész, hisz gyerekekként ismerkedtek meg. Nem akkora spoiler, ha elárulom, hogy össze is jönnek. Amikor egy bizonyos esemény bekövetkezik, akkor Benjamin fiatalodása sok problémát vet fel a kapcsolatuknak, leginkább az ő részéről, hisz hogyan lehet úgy együtt élni, hogy ellentétesen halad a biológiai órátok. Szerintem ezt az egészet más szerelmi kapcsolatokra is rá lehet húzni, ahol mondjuk az egyik fél valamilyen fogyatékossággal küzd.

Külön tetszett még Benjamin és a nevelő anyja közti kapcsolat, hisz akárhogy festett, mégis annyi szeretettel fordult felé. Örültem, hogy sokféle mellékszereplőt megismerhettünk, akik még inkább árnyalták a főszereplő útját. Egyedül a fordulat nem tetszett, mert azt már az elején ki lehetett találni, meg Daisy is a film közepén elég unszimpatikus lett. Ezeket leszámítva tényleg megható, szívet megérintő történet.

Juno – 10/8

Tartalom: Juno csinos, okos tinilány, akinek váratlanul mégis azzal kell szembesülnie, hogy osztálytársával, Bleekerrel egy túl jól sikerült éjszakán szimpla hülyeségnél sokkal többet csináltak. Az anyai örömök elé néző lány barátnője, Leah segítségével nevelőszülőket keres és talál a születendő kicsinek. A tökéletes adoptálók Mark és Vanessa , a tehetős külvárosi szerelmespár, akik már alig várják, hogy a karjukban tartsák a csöppséget. Szerencsére Juno szülei, Mac és Bren MacGuff mindenben a legmesszebbmenőkig támogatják lányukat.

Nagyon szeretem a teherbe esős sztorikat, fogalmam sincs miért, ezért is nézem most a Hart of Dixie idei évadát, úgyhogy az előzőeket még nem láttam. A Juno-ról meg kimondottan jókat hallottam, hiába tinédzserek vannak a főszerepben, mégis tanulságos történet. Itt leginkább minden a főszereplőre, Juno-ra volt kihegyezve, rajta állt vagy bukott minden. Ő tökéletesen helyt állt. A főszereplő nagyon szimpatikus, ráadásul az is egy jó húzás, hogy humorral próbálja meg feldolgozni ez az egészet. Maga módján felnő ehhez, az egészhez. Jókat nevettem a beszólásain.

A film egyik nagy erénye, hogy szerintem nagyon jól kezeli ezt az egész tinédzserterhességet. Őszintén szólva ebben a témában még egy ilyet sem láttam, sőt sorozatban sem. Nem számítjuk a MTV valóságshowját. Azért ott az egész, hogy az ember, ezt hogyan dolgozza fel. Juno lazán fogja fel. Aztán is felmerülnek bizonyos kérdések, hogy megtartsa, vagy elvetesse. Szóba kerül az abortusz, de itt inkább azt választották, amikor valaki megszüli a kicsit és örökbe adja, viszont nem mondja, hogy ez az ideális. Ebben a helyzetben nincsen jó megoldás, mégis egy tini gyerek még egy gyerekhez, aztán az abortusz lelkileg megviselő, ahogy az örök beadás is nehéz. Vesz egy helyzetet, azt bemutatja, de szerintem az alapvető üzenete, hogy megfontoltan szeretkezzen az ember, és fontos a megelőzés. A szex szórakozás, de azért komoly dolog, hisz Juno is apróságnak gondolta. Nem hiába nyert forgatókönyv Oscar-díjat is.

A mellékszereplők karaktereivel egy problémám volt, hogy néhányuk nincs igazán elmélyítve, mint Bleeker vagy Leah, viszont Juno szülei nagyon jók. Támogatják a lányukat, akármilyen döntést hoz, jókat mosolyogtam rajtuk. Bírtam, amikor a lány elmondja a dolgot, ők meg arról beszélnek, hogy inkább letartóztatták, drogozott vagy kicsapták volna a suliból. Emellett nagyon bejöttek a nevelőszülők, közülük Jennifer Gartner karaktere volt a szívszorítóbb, míg a férjén látszott, hogy nem áll készen erre az egészre.

REC 4: Apokalipszis – 10/5

Tartalom: A fiatal riporter, Angele, akit kimentettek az épületből, egy olajszállító tartályhajóra vittek, hogy megvizsgálják. Azonban a katonák nem tudhatták, hogy egy titokzatos démoni vírust hordoz magában.

A REC első részét az egyik valaha volt legjobb horrorfilmnek tartom, annyira félelmetes, dermesztő, parás és valamilyen reális, hogy joggal jár a tisztelet, ezzel a szemben a folytatások elég rosszak. Én 2. és a 3. részt pont emiatt nem is néztem meg, viszont az utolsó résznek azért egy esélyt adni akartam. Nem vártam semmit, így nem is csalódtam. A 4. rész nem lett valami méltó lezárás, ha az enyém lenne, azért szégyenkeznék. Igazából a vonat nem tudom hol siklott ki, ott, hogy mennyire nem valósul meg a cím. Egy tartályhajón zajlik az egész cselekmény, így sem bezártság érzetet, sem világ vége hangulatot nem keltettek bennem. A korábban olyan parás zombikra egyszerűen csak legyintettem, ezzel szemben a zombi majom miatt azért hátranéztem.

Az alkotók semmilyen feszültséget vagy érzelmet nem passzíroztak ki belőlem, sőt kimondottan unalmas volt a folyamatos futkározás ellenére az egész, pedig azért igyekeztek, azonban olyan sok sablon volt az egészben, aztán az, hogy a Sátán zombikat csinál, onnantól már csak a röhögő görcs kapott el, hogy ezt valaki komolyan gondolta. Amúgy a 3. részre is van egy kikacsintás. Itt jön az, hogy tele vagyunk tengernyi felesleges, sablonos szereplővel, akiben nem csalódtam az, Angele, aki egész végig szimpatikus volt, sőt értettem is miért akar kijutni. A másik, akit kedveltem egy hacker, valamiért Peter Jackson jutott eszembe róla. Külön pluszpont, hogy ők túlélték.

Az 1. rész után tényleg kár volt folytatni az egészet. Amúgy tetszettek a kikacsintások az első két részre, sőt a kamerafelvételei is előkerültek. Kár, hogy a történet egésze egy hatalmas baromság lett a végére. Remélhetőleg a film végén látott jelenet miatt, nem lesz 5. rész. Röhöghettem legalább rajta, aztán Angele egy piros pont, volt egy meglepő csavar és a zombi majmok. Egy közepes horrornak elmegy, csak ciki, hogy volt egy tök jó 1. rész, aztán az egészből ennyi maradt. Ha rajongó lennék a rendezőket megetetném a sátánista zombikkal.