Supernatural: Kritika a 10. évadról

Ki gondolta volna, hogy amikor apa elment vadászni, és több napja nem jött haza egy rögös, jó, rossz, izgalmakkal teli út kezdete lesz, ami 10 évig kihúzza. Legalább még egy évadot tuti kapni fogunk, hisz ősszel érkezik a 11. szezon. Azért ha belegondolunk sok jó sorozat nemhogy ezt, talán még 2. évadát sem éli meg. Gyakorlatilag, amit lehetett, azt a Supernatural túlélt, hiába próbálkoztak óriási kátyúkkal, az Impala és a Winchester-tesók haladtak tovább. Az évadok minősége is nagyon változó, ilyenkor elgondolkodom, hogy esetleg reménykedjek egy főnixes feltámadásban?

Miközben néztem a 10. évadot, először tudatosult bennem, hogy vajon miért tartanak ki sokan még ennyi év után is mellettük, ha sok problémájuk van vele. A válasz egyszerű: szeretet. Ha a karakterek már közel sem olyanok, mint a fénykorukban, sem a sztori, mégis egyszer hatalmas örömöt okozott, ezt szeretné az ember újra átélni, másrészt kötődik ezek a szereplőkhöz, hogy vajon mi lesz a sorsuk. Meghalnak? Élnek? Happy Ending? Az első fele mondatomnak inkább függőségre utal. Nekem is valami ilyesmi érzés volt ezt nézni, viszont a legfontosabb dolog, amit tudnak még az a szórakoztatás. Sajnos, az ember még mindig iszonyat sok helyen ki tudja kezdeni az egészet. Tovább spoilerezem.

Kivételesen listaszerű pontokba szedem a negatívumokat és a pozitívumokat, mert mindegyikből akadt bőven.

Mit rontottak el?

• Deanmon: Nem kellett volna optimistának lennem a 9. évad után, hogy bedobnak egy szuper cliffhangert és kihoznak belőle egy rohadt jó történetet, hát kemény egy rész alatt letörték a lelkesedésemet. Annyi lehetőség lett volna ebben pl. politikai csatározás a pokolban, és Dean lett volna a király. Annyira reménykedtem, hogy az évad feléig kihúzzuk ezzel, de 3 (!!!!) rész alatt ezt az egészet kukába dobták, hogy…
• Drámázzunk egy sort, mert valamelyik tesó a halálán van. Neki álltak szenvedni azon, hogy leszedjék a pecsétet, hogy Dean vagánykodás helyett egy fásult, beletörődő hapsi legyen. Megértem, hogy szeretik egymást, de a 625. szappanoperás nem hagyom, hogy meghalj cucc ennyi évad után nem túlságosan hatja meg a nézőt.
• Titkolózás: Annyira szükségtelen volt behozni Sam kis titkát, hogy meg akarja gyógyíttatni Dean-t, ez csak újabb ürügy volt arra, hogy valamin össze tudjanak veszni. Ezeknek nem lehet semmit megbeszélni, pedig általában az ilyeneknek óriási következményei vannak. Megértem Samet, de attól ezt nem fogom szeretni.
  
  
  
  
• Rowena: Előre leszögezem, hogy nem idegesített különösebben, és nem is utáltam. Értem, hogy katalizátorként kellett a történetbe, de kár volt. Sokkal érdekesebb dolgokra lehetett volna pazarolni az ő játékidejét. Egyszerűen számomra holt felesleges volt, ráadásul nagyon furák voltak Crowley-val együtt. Sajnos az évad második felében túl sokat láttuk.
• Az angyalok már régóta a legsemmilyenebb karakterei a sorozatnak, velük nem igazán tudnak mit kezdeni az írók. Ha valakinek van egy pengéje, azonnal ki tudja nyírni őket. A fenyegető mivoltukból rég vesztettek.
• Charlie halála. Ez az a dolog, amit sohasem fogok megbocsátani az íróknak. Szerencsétlen Winchester-tesóktól már annyi családtagot elvettek. Egyszerűen szükség van ilyen fontosabb mellékalakokra, mint Charlie volt, aki igazán támogatást, szeretetet és egyebet tud adni nekik. Charlie fanfavorit szereplő is volt, úgyhogy nem tudom, hogyan képzelték. Egy laza, zseni, vicces lány, főként most a rövid hajjal tetszett. Hihetetlen mennyire segítette a fiúkat, megérte az a pár rész, amíg volt. Lassan azt tanítják nekünk, hogy ne szeress meg senkit, aki nem állandó, mert kicseszünk veled.

Mik miatt nem vertem a fejem a falba annyira?

• Hullámzó évad: Sajnos voltak nagyon unalmas részek a heti ügyek kapcsán, amiket szívesen kitörölnék, mint Rowena bemutatkozása, a vérfarkasos vagy a féregizés, aztán voltak közepesebb részek a főtörténet szál kapcsán, mint az első három vagy Sam szenvedése, de voltak nagyon jó epizódok: 
  - a 200. rész bár nem történetben volt erős, viszont iszonyat nosztalgikus volt, annyira látszott benne a szív
  - az About A Boy rész, amiben Dean fiatal lett. A srác, aki alakította nagyon Deanes volt. Meg amiben elhangzik egy Taylor Swift-dal az nem lehet rossz. Az évad legviccesebb része ez volt.
  - az a három rész, amiben Charlie szerepelt
        -   Káin újbóli feltűnése
        -   az évad utolsó 4-5 része iszonyat erős lett
  
  
  
  
  
• Castiel: nem igazán tudnak mit kezdeni vele az írók, viszont a „lányával” kapcsolatos történetszál nekem tetszett, bírtam a csajszit, ezt leszámítva tengődött az évad folyamán végig. Tényleg gyertyatartó volt.
• Crowley: nem hiszem, hogy őt és az anyját jó volt összehozni, de az évad végén újra badass démonként üdvözölhettük. Mark Sheppardot bármikor jó látni, ha már gonoszan néz az elég. Igazából vele sem tudnak igazán mit kezdeni, csak remek egysorosokat írnak neki.
• Hiányoznak a régi karakterek. Már kifejtettem ennek kapcsán a véleményem, valahogyan visszahozhatnának rég elfelejtett vagy szeretett alakokat.
• Sam: szeretjük, jól elvan a testvérével, de semmilyen új színt nem tudtak hozni szerintem a figurájába, viszont a szokásos megvolt.
  

Miket imádtam?

• Dean: én élveztem, amikor démon volt, még akkor is, amikor Jensen hihetetlenül szomorúan és reménytelenül nézett. Aggódtam érte, persze, a sorozat kapcsán ez a legnagyobb hülyeség, mert ezek a tesók halhatatlanok. Igazából tetszett, ahogy elfogadta a sorsát.
• Styne család: nagyon igaz, hogy nagyon kár volt ilyen hamar kiiktatni ezt a családot, mert simán elbírtak volna egy évadnyi történetet, ahogy a Men of Letters is. Amíg voltak, addig nagyon bírtam a kegyetlenségüket és Frankenstein-sztorit. Tényleg ízig-vérig gonoszak voltak, akiket csak a saját túlélésük érdekelt. Amúgy szerintem vannak itt még családtagok, hisz elmondták, hogy elég nagy családról van szó.
• Charlie: ahhoz képest, hogy csak három részt szerepelt, szerintem szépen építették a karakterét és testvérekkel való kapcsolatát.
  
  
  
  
• Cliffhanger: az utolsó részek szerintem nagyon jók voltak, és tök klafa végjátékot írtak nekünk. Persze, aki rutinos néző tudja, hogy különösebben nem fognak semmit kihozni belőle, de legalább a remény szikráját elvetették lelkünkbe. Csak volt valami misztikus sötétség, esetleg végre találkozhatunk Istennel.
• Bobby és a Halál: azért kemény két régi szereplőt visszahoztak, hát Bobbyt annyira jó érzés volt látni. Nem lehetne feltámasztani esetleg? A Halál meg hozta a laza formáját, kicsit hátra dőltem a székemben, amikor őt mutatták.
• Metatron: én bírom a fazont, hiába emlékeztet egy törpemikulásra, jókat röhögök rajta, ahogyan átver mindenkit. Jó, hogy nem ölték meg még a 9. évad végén. Kíváncsi leszek, hogy emberként hogyan éldegél.
• Szórakoztató még mindig, ezért tudom igazán szeretni a sorozatot, hogy azért a rosszabbak részek ellenére, még mindig be tud vonni a világába.

Szóval egy erősen hullámzó etapon vagyunk túl, amiből kiderül, hogy egy rajongói bevásárló lista alapján dolgoznak a készítők, mert nem mernek új és vad ötletekkel próbálkozni, pedig ha nagyon akarnak, tudnak azért még mindig írni. Meglátszik, hogy ami tetszett, az az évad 2. felében volt. Majd meglátjuk mit tudnak, én 10/6,5-t adok, de az a fél pont jószívűségből van és a szórakoztatás miatt. 

Találkozunk ősszel a Pokolban!