A jövő évre csak annyit szeretnék ígérni, hogy aktivizálom magamat. Rá is fér a blogra meg egyéb technikai dolgokat is meg kell oldanom, mint új, normális desing és több kritika, emellett jövőre van konkrétan két tervem, amit nem akarok lelőni, hátha nem jön össze. Szóval mindenkinek sikerekben gazdag új évet kívánok!

Könyvkritika: Oláh Gábor - Holnap más leszek

Érdemes a Ciceró Könyvstúdió honlapján böngészni, mert ilyen kincsekre bukkan az ember, mint ez. (Ők adják ki Meg Cabot legtöbb művét.) Egy este nézelődtem ott. Aztán adtam le a drótot anyunak, hogy mit szeretnék karácsonyra, és tesómtól ezt meg is kaptam, aminek őszintén örültem. Hamar el akartam olvasni, mert van más olvasnivalóm is még (kötelezők :P).

Tartalom:A tizenhét éves Nórát pszichológushoz küldik a szülei, mert több napra meglógott otthonról, és bár ennek komoly okát nem is sejtik, érzik, hogy valami nem stimmel vele. Nórának a pszichológusnál elhangzó szavai vezetik be az olvasót egy érzékeny, gondolkodó lány lelkivilágába. 

Bones: 8. évad 9 rész után

A Bones azóta a kedvenc sorozatom, amióta bemutatták Magyarországon az első évadot. Igazából az első évad végét láttam akkor, mert elég későn adták. Aztán behozták a korábbi idősávba, és ma már 18-49 korosztálynak a kedvence és általában megnyeri a sávját. Én mondjuk már messze lehagytam a magyar vetítést, amikor az 5. évadnál tartottak, én már a 6. évad végénél jártam. A 8. évad igazából újdonságot nem hoz, nem kiemelkedő, de szerintem hozza a sorozat szokásos szintjét. Tovább spoilerezem.

Őrzi azt a minőséget,ami szerintem a rajongók -mint én- tökéletesen elég. Vannak érdekes bűnügyek -néha unalmasak- emellett a szereplők magánéletével is foglalkozunk. Szóval tényleg a szokásos.A szezonnak számomra így is vannak hibái, hiába ugyanaz a Bones.

Nincs főszál, ami engem zavar, mert minden évadban szokott lenni. A 7. évad főgonosza Pelant le van rendezve egy érdekes csavarral, bár szerintem kapunk még belőle ebben az évadban. Mondjuk a sorozat történetében szerintem messze nem ő a legjobb sorozatgyilkos. Szóval a főszál hiánya miatt az egész csakúgy sodródik az árral nincs mibe kapaszkodni. Számomra így összefüggéstelenek a részek. Remélem, az évad második felében behoznak valamit.

Összecsapottság és kidolgozatlanság. Ami nekem leginkább a Bones és Booth románcban nyilvánul meg. Kifejtem. Ugye tudjuk, hogy Bones a 7. évad végén gyilkossági vád miatt elmenekült Christini-nel, hogy bizonyítékot találjon az ártatlanságára. Ez nem volt sokáig húzva érthető. Én azt vártam, hogy sokáig feszültség lesz emiatt köztük Booth-szal, de egy éjszaka alatt megoldották. Utána minden tök rendben volt. Oké, romantikus volt a kibékülés, de így egy ilyen korú kisgyerek esetében három hónap sok meg egy apának is meg egy párnak is. Ebből többet ki lehetett volna hozni. A másik ilyen a Daisy és Sweets kapcsolata. Sweets parázik az összeköltözéstől és rájön, hogy nem illenek össze Daisy-vel, ezért szakít vele. Nekem ez túl gyors volt. Persze, a színész jól átadta Sweets bánatát. Mondjuk vicces volt, hogy beköltözött Bones-ékhoz. Ebben sok humor volt. 

A haragomat még Cam elhanyagolása vívta ki. Tudom, hogy kapott egy új szerelmet Arasto személyében, aki a kedvenc gyakornokom és elég romantikusan volt tálalva, de ezenkívül nem kaptunk többet Cam magánéletéből. Például mi a helyzet a lányával? Többet belőle, mert igazán szerethető karakter vált belőle. Szerintem sokan kedvelik az ő karakterét is. Engem még aggódás fog el az egyik szereplő miatt. Konkrétan Angela az. Egy Hart Hansonnal készített interjúban olvastam, hogy lehet, otthagyja a labort, mert "megunta" a halálokat, hát egy művészlélek esetén érthető is. Ez az utóbbi néhány részben érezhető Angelan, vagyis a bizonytalanság süt róla. Azt akarom, hogy maradjon, hiszen jobbakat mond, mint Sweets pszichológiai megállapításai. Ő a csapatnak a szíve, mert más a művészi látásával. Arról nem olvastam, hogy szó lenne arról, hogy kiírnák, csak, hogy próbatétel lesz számára.

A humor az megmaradt, mert még mindig jókat tudok kacarászni a sorozaton. Elég Hodginsra a viccforrásra gondolni, akinek elég az összeesküvés elméleteit végig hallgatni és, amikor szegényt lehűtik, vagy a kísérletei valamelyik gyakornokkal. Amúgy romantikus pillanatok és érzelmi töltet is volt egy-két részben.

Rájöttem egy dologra a Bones-szal kapcsolatban, hogy felhívja különböző dolgokra a figyelmet, pl. társadalmi különbségek, események, tragédiák, illegális vagy spirituális tevékenységek. Elég a remek hatodik részre gondolni, ahol arra hívták fel a figyelmet, hogy szeptember 11-én a Pentagonban is volt becsapódás és ott is volt hős vagy a kedvencem a kilencedik rész, amiben az áldozat szemszögén keresztül láttuk a dolgokat, és, hogy talált lelki megnyugvása. Azért musical részt ne csináljanak, mint a Graice Klinikában. 

Vannak hibák és pozitívumok, mint minden sorozat esetében. Tény és való, hogy ma már nem egy kiemelkedő sorozat, de nézhető és szerethető. Szóval a szezon első fele nálam 10/7.  

Filmkritika: A Hobbit - A váratlan utazás (2012)

Évente egyszer ha elkerülök a moziba, így idei filmeket nem igazán láttam. Szóval az év utolsó hónapjában az osztálytársaimmal megnéztük A Hobbit - A váratlan utazás-t. Az előzetesből részleteket láttam, és tudtam, hogy Peter Jackson rendezi, akit jónak tartanak, meg, hogy köze van a Gyűrűk Urához, ami nekem teljes homály. Azért féltem a Hobbittól, ugyanis elég sok negatív kritikát olvastam róla. Rám annyi hatása volt, hogy szerintem ideje megnézni és elolvasni a Gyűrűk Ura-trilógiát. Amúgy még sosem láttam premierfilmet :)

Tartalom: Hatvan évvel járunk A Gyűrűk Ura történetének kezdete előtt. A békésen éldegélő Zsákos Bilbó (Martin Freeman) akaratlan kalandba kényszerül: Szürke Gandalf (Ian McKellen) tűnik elő a semmiből, s szervezi be őt egy váratlan utazásba, melynek során tizenhárom törppel és azok legendás vezetőjével, Tölgypajzsos Thorinnal együtt kell visszakövetelniük az elveszett Törp Királyságot, Erebort a rettegett sárkánytól, Smaugtól. Utazásuk temérdek veszélyes földön át vezet, találkoznak koboldokkal, orkokkal, halálos vargokkal, óriáspókokkal, alakváltókkal és mágusokkal. S noha végső céljuk a keletre fekvő Magányos Hegyet övező sivár vidék, előbb ki kell menekülniük a kobold alagutakból, ahol Bilbó találkozik azzal a lénnyel, aki örökre megváltoztatja az életét - Gollammal. Itt, a földalatti tó partján, egyedül Gollammal, a szerény Bilbó nem csak arra jön rá, hogy bátorsága és furfangja még őt magát is meglepi, egyszersmind megszállottjává válik Gollam "drágaszágának", a titokzatos gyűrűnek, amely kiszámíthatatlan és hasznos tulajdonságokkal bír. Egy kicsiny aranygyűrű, amely egész Középfölde sorsára hatással lesz, és amelyről Bilbó ekkor még semmit sem tud. 

Filmkritika: V mint Vérbosszú (2005)

Ha az ember lánya unatkozik vasárnap este keres valami könnyed, de nem agyromboló filmet. Végignézi a kedvenc színészei eddig nem látott műveit és cím alapján választ. Abból sejti, hogy nem egy közönséges esti szösszenetet választott. Szóval így találkoztam a V, mint Vérbosszú-val.

Tartalom: Anglia diktatúrától szenved a nem is olyan távoli jövőben. A tévéből dől a propaganda, a titkosrendőrség pribékjei mindenkit rettegésben tartanak. Evey-t, a fiatal lányt egyik este elkapják az utcán, a halál torkából egy titokzatos alak, V szabadítja ki. A férfi a négyszáz éve kivégzett lázadó, Guy Fawkes álarcát viseli. Fawkes társaival együtt levegőbe akarta röpíteni a parlamentet, hogy az országot megszabadítsa a zsarnokságtól. De a merénylet meghiúsult, az összeesküvők bitón végezték. Evey apránként megismeri V múltját, mely a férfi bosszúvágyát táplálja. És miközben maga is megjárja a diktatúra börtöneit, rájön, hogy V ugyanarra készül, amire annak idején Fawkes.

A V mint vérbosszú egyszerre kalandfilm, politikai thriller és antiutópia, amely a zsarnokságról, az elnyomásról, a média agymosásáról szól és azt vizsgálja, mi történik, ha egy diktatúrában az egyén a saját kezébe veszi a törvényt. "Ne kérdezz, ne kritizálj, ne is gondolkodj: a Párt mindent jobban tud" - üvölti a gonosz kancellár. Azt mondja, hogy megvédi az embereket a terroristától, ugyanakkor erre hivatkozva állandó rettegésben tartja őket, miközben lábbal tiporja a szabadságjogaikat.

Rockhimnuszok

Bon Jovi - It's My Life

A Bon Jovit szerintem senkinek sem kell bemutatni. Ez pedig az egyik legjobb daluk, ami igazi ifjúsági himnusz. Szóval hallgassátok meg!

Once Upon A Time 2. évad Téli finálé

A Once Upon A Time rövid idő alatt a kedvenc sorozatommá lépett elő, mert nagyszerű. Az első évadot elég hamar ledaráltam. Arról akartam írni először, de az már aktualitását vesztette, ezért a második évadról ejtenék szót, ami szerintem van olyan jó, mint az első szezon, de azt nem mondanám rá, hogy veri, csak azt, hogy egy szinten vannak. Nézzük meg jobban! Tovább spoilerezem.

Rockhimnuszok

Joan Jett and Blackhearts - I love rock'n'roll

Szerintem ez az a rockszám, amit minden ember ismer még a műfaj nem kedvelői is, hiszen ezt szinte mindenki szereti. Ez Joan Jett egyetlen No. 1. dala az amerikai Billboard Hot 100 listáján. Sokan feldolgozták már ezt a remek szerzeményt, de Joan-nek ezenkívül is még rengeteg jó dala van.

Filmkritika: Winter's Bone - A hallgatás törvénye (2010)

Őszinte leszek, a filmet csak Jennifer Lawrence miatt néztem meg, mert ezért a szerepéért Oscar-jelölést kapott, plusz a film is ott volt a legjobbak között. Gondoltam tetszeni fog: reális, dráma, nyomott, sötét, mint a lelkem komoly fele. Annyira nem jött be. Biztos bennem van a hiba. Mindjárt el is mondom, hogy mi tetszett és mi nem.

Tartalom: A közép-nyugati Ozark-hegység sivár vidékén él széthulló félben lévő családjával a tizenhét éves Ree. A drogdíler apja eltűnt, ő pedig egyedül kénytelen gondoskodni a súlyosan beteg anyjáról és a két kistestvéréről. Ráadásul most az otthonuk is veszélybe került. Az apjuk ugyanis nem jelent meg a tárgyalásán, és ha nem kerül elő, akkor az óvadék fejében lefoglalják a házukat, és nekik el kell hagyniuk az egyetlen menedéket. Egy hete van Ree-nek, hogy előkerítse az öreget. Megpróbál maga utánajárni a dolgoknak, lépésével azonban kivívja a zárkózott közösség ellenszenvét.

Albumkritika: 4 Non Blondes - Bigger, Faster, Better, More

Ismeritek a 4 Non Blondes-t? Én csak a frontembert, Linda Perry-t a dalszerzői munkássága miatt, hiszen Pinknek/kel írt dalokat, de az ő nevéhez fűződik Xtina Beautiful-ja. Az együttesnek mindössze egy albuma jelent meg '92-ben, ami sikeres is lett. A lemezt hallgatva az ember azt mondja, hogy kár. Talán jobb is így, mint a remek egy szezont megérő sorozatok esetén.

Linda Perry nyeregben érezte magát és a siker után otthagyta a bandát, hogy szólóban is taroljon, hát az nem jött össze. A csapat többi tagja: Shaunna Hall, Dawn Richardson és Roger Rocha volt. Rájuk is illik megemlékezni. Mondjuk az összes nótát mind Linda szerezte főleg. Egy remek kritika után kedvet kaptam hozzájuk, és belevágtam a debütáló lemezükbe, ami elég nagy meglepetés volt. Negatív vagy pozitív?

Rockhimnuszok

Úgy is rockhónapot ígértem decemberre, úgyhogy előszedem a kedvenc rockszámaimat. Hamarosan érkezik a 4 Non Blondes vélemény, de nem maradok el a kedvenc sorozataimmal sem. Jöjjön az a dal, amit minden rocker ismer.

AC/DC - You Shook Me All Night Long

A világ egyik legnagyobb bandáját nem hagyhattam ki, bár nem tartozom a rock rajongótáborához, de őszintén szólva inkább ezt választom, mint a dubstepet. Ez számomra a az a kategória, amikor ,,fülbarát" a nóta. Szóval erre tök jó kelni reggel.

Szia, blogspot!

Úgy döntöttem, hogy otthagyom a blog.hu-t, mert itt több lehetőség van, ezért új cím, de ugyanaz a téma. A régi honlap: www.missbrightside.blog.hu