 |
Ismeritek a 4 Non Blondes-t? Én csak a frontembert, Linda Perry-t a dalszerzői munkássága miatt, hiszen Pinknek/kel írt dalokat, de az ő nevéhez fűződik Xtina Beautiful-ja. Az együttesnek mindössze egy albuma jelent meg '92-ben, ami sikeres is lett. A lemezt hallgatva az ember azt mondja, hogy kár. Talán jobb is így, mint a remek egy szezont megérő sorozatok esetén.
Linda Perry nyeregben érezte magát és a siker után otthagyta a bandát, hogy szólóban is taroljon, hát az nem jött össze. A csapat többi tagja: Shaunna Hall, Dawn Richardson és Roger Rocha volt. Rájuk is illik megemlékezni. Mondjuk az összes nótát mind Linda szerezte főleg. Egy remek kritika után kedvet kaptam hozzájuk, és belevágtam a debütáló lemezükbe, ami elég nagy meglepetés volt. Negatív vagy pozitív?
Az albumot ha kategorizálni kéne, akkor a rockba sorolnám itt-ott megfűszerezve blues-szal és country-val. Hamisítatlanul amerikai lett, de az igényesebb fajtából. Az első szám a Train blues-os, de a legelején a gitár nekem kimondottan spanyolos lett. Mondjuk ebben country elemek is feltűnnek.Az élet sodrás olyan, mint a vonat. Emellett kellemes meglepetés a fülbarát Superfly. Itt tűnik fel először, hogy micsoda remek rockhangja van az énekesnőnek. Számomra egy kellemes szakítás. Nem mehet el az ember szó nélkül a What's Up? mellett, ami meglepően aktuális, hogy mi van a világgal. Ez szerintem inkább country-s, de gitár egy kis lendületet ad neki. Pleasantly Blue néhol lágy, néhol kemény. Az utóbbi onnan tudod, hogy hallod az énekesnő üvöltését. Tipikus kedvencé váló. Spaceman egy reménykedő és csalódott. A zenéjéből pedig arra következtetek, hogy valakik tőlük másoltak, bár nem tudom, hiszen őket is tucatzenekarnak tartották. Vannak a '60, '70-es éveket idéző rockszámok, mint a Morphine and Chocolate, Old Mr. Heffer, Calling All The People besimulnak a többi közé, de nem vesznek el. Dear Mr. President és a Drifting könnyedebb hangvételű, de így is komolyak.Utóbbi a szívnek szól, előbbi az elnöknek. Asszem' tudom, hogy ezt P!nk honnan vette. No Place Like Home a tinédzsereknek tökéletes nóta a saját út kereséséről. Az erőben a Superfly-t követi.
Az a legjobb az egész lemezben, hogy nincsenek gyenge pillanatai és egy szám sem lóg ki a többi közül. Tökéletesen egybe simul, de nem olyan, mint egy country-lemez esetén, hogy nem tudsz különbséget tenni a nóták között. Egy remek rocklemez egy igazi rockhangú énekesnővel. A dalok mind megállnák szerintem ma is magukban a helyüket. Számomra sokkal élvezhetőbbek, mint a gépzene. Itt van aztán tökéletes egyensúly.
Szóval a 4 Non Blondes egyetlen korongot csinált, de szerintem megérte, mert igazi élvezetet nyújtanak. Elérték, hogy a mobilomon és nem a lomtárba landoljanak. Azt kell, hogy mondjam idén még ilyen jó lemezt nem hallottam, persze a kedvenceimét szerettem, bár emellett azok is eltörpülnek. Lehet, hogy akkoriban nem voltak egyediek, ma azok lennének, ezért 5/5*.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése