Pont egy hete volt szerencsém
látni a moziban az általam idén egyik legjobban várt filmet, a Catching Fire-ot.
Idén ez volt igazán az egyetlen film, amit tényleg meg akartam nézni, mert én
nagyon szeretem Az éhezők viadala-trilógiát, ezek jó könyvek. Persze, megvannak
a maguk hibái. Szerintem az egész részről-részre jobb lett, többség szerint
nem. Elismerem azért, hogy az utolsó könyvnél elszaladt az írónővel a ló. Mivel
igen népszerű könyvek, természetesen film is készült belőle, amiről már írtam korábban.
A film legfőbb hibájának azt róttam fel, hogy nagyon szükséges a megértéséhez a
könyvismerete, nincs aláfestő zene és rángatózik a kamera, de egy élvezetes és
tanulságos film lett, ami nemcsak a tinédzsereknek készült. Kasszasiker lett
már az első hétvégén.
A Futótűz pedig messze felülmúlta
a várakozásokat, ugyanis az első hétvégén csak az USA-ban több mint 100 millió
dollárt hozott és a premierjén, Magyarországon is többet nézték meg, mint az
előző részt. A kritikusok körében is csak elismerő kritikákat szerzett. Jobb
százalékot is kapott, mint az első rész. Hülyeség idevenni a Twilight-ot, de
talán ezekben a körökben azért elismertebb sokkal annál, mert Oscar-díjas vagy
jelölt vagy tapasztalt színészeket alkalmaznák, így persze, hogy minőségi
munkát adnak ki a kezük közül.
Szerintem nagyon jó lett a film.
Én imádtam az első percétől az utolsóig, mert valamennyire sikerült az első
rész csetléseit, botlásait kijavítani, ugyanis nem hézagos a forgatókönyv,
nincs, hál’ Isten rángatózó kamera, ami követhetetlenné teszi az egészet és
voltak aláfestő zenék. Valahogy az egész sokkal kiforrottabb, összetettebb,
jobban megcsinált lett, mint az első rész. Teljesen sikerült a reménytelen
atmoszférát átadni szerintem.
Ez a javulás szerintem az új
rendezőnek, Francis Lawrence-nek köszönhető. Ő rendezte az egyik kedvenc
filmemet, a Legenda vagyok-ot, annak is ilyesmi légköre van, mint ennek. Talán
hangulatmester. Úgy látszik jót tett az egésznek a rendezőváltás, mert sokkal
jobban össze lettek fésülve a szálak.
Az előző résznél panaszkodtam a
forgatókönyvre, hogy hiányos. Nos, szerintem ehhez a részhez abszolút nem kell
a könyv, hogy értse az ember. Talán még az is szerencsés húzás volt, hogy majdnem
két és fél órás a játékidő. Egyszerűen sikerült a vászonra vinni azt a feszült,
reménytelen, kétségbeesett, mégis reménykedő hangulatot, ami a könyvben
megvolt. A másik jó pont, hogy megismerhettük Snow elnök szervezkedését. Azt
emlékszem írtam, hogy jobb nincs narrálás. Nem tudom, hogy mi lelte az írókat, de
jár nekik a pacsi. Tökéletesen sikerült érzékeltetni a téteket. Enyhe
társadalomkritikai hangvétel is van, és érdekes kontrasztban helyezik a
Kapitólium és a körzetek lakóit az éhezés szempontjából. Mondhatni leszólják a
fényűző életmódot, ezért is volt működőképes a történet.
A Snow Elnök és a Katniss között
húzódó ellentét is működött, főleg, azért, merthogy végül is megvolt a
kölcsönös tisztelet és valamiféle őszinteség. Az Elnököt alakító Donald Sutherland–nek eleve a
kisugárzása tiszteletet parancsoló és félelmet keltő, ez a fickó zseniális. A
film közepén beiktatott csavar is az ő ravaszságát is megmutatja.
Tény és való, hogy a
leglényegesebb mozgatórúgó Katniss, aki akaratlanul vált az emberek fecsegő poszátájává,
pedig a cselekedeteivel nem akart forradalmi hullámot indítani. Ő csak
egyszerűen a családját akarta megvédeni, viszont mégis olyan megmozdulásai vannak,
amik szemben állnak a Kapitólium érdekeivel. Egyszerű emberi karakter, aki a
legrosszabb helyzetekben is kitart. Szimpatikus mindenki számára és tényleg egy
igazi példakép lehet a felnövekvő generációnak, hisz ő sem adta fel a
legkilátástalanabb helyzetben. Ezek után meg kell dicsérnem Jennifer
Lawrence-t, aki Oscar-díjashoz méltóan hozta a szerepet. Tökéletes Katniss
volt. Szerintem ennyi erővel, ezzel az alakításával is jelölhetnék a díjra.
A szereplőgárda teljesen rendben
van. Peeta és Gale teljesen eltűnnek a főhősnő mellett. Igazából ők csak a szerelmi
háromszög mellékei. Haymitch karakterét még mindig imádom, hisz ő valami
kedélyjavító ebben az elkeseredett világban. Egyedül azt sajnálom, hogy az ő
győzelmére nem tértek ki. Effy is különösen szerethető volt és együtt is
éreztem vele. Nálam a mellékszereplők közül igazán Joanna jött be, főként
akkor, amikor elkezdett levetkőzni a liftben és, hogy elmondta a véleményét. A
színészek egytől-egyig remek munkát végeztek.
Szerintem az is jó, hogy a
szerelmi szálat sem igazán erőltetik, bár nekem a többséggel szemben a
Peeta-val alakulgató szösszenetek tetszettek, mert aranyosak voltak. Tetszett
ahogyan Katniss őt próbálta megmenteni. Egyedül a hirtelen támadt Gale iránti
érzéseket nem tudtam hova tenni, főként úgy, hogy háromszor megcsókolta a
srácot, de minek? Viszonozza az érzéseit? Nekem ez az egyedüli hiba.
A vizuális effektek és az aréna terén
megint kitettek magukért a készítők. Szerintem a dzsungel még izgalmasabb és
jobb volt, mint az előző filmben. Bejöttek a mutánsmajmok, a gyilkos gáz és a
legvégén látott jelenet is. Az egész tök jól fel volt építve és, ahogy mondtam
külön pacsi a szegények és a gazdagok közötti kontrasztért.
Az alkotóknak hálás vagyok azért,
hogy az előző filmhez is egy általam kedvelt előadót kértek fel (Taylor Swift –
Safe and Sound) és most is. Idén a Coldplay szolgáltatta a zenét az Atlas-szal.
Először nem tetszett, viszont a legördülő stáblista alatt, amikor szólt
valahogy úgy éreztem, hogy tökéletes a filmhez, ahogy elhangzik a Carry your
world sor.
Összességében: 10/9
Ez aztán a minőségi javulás, hisz
az 1. rész „csak” 10/7-t kapott. Mondom, hogy az egész kiforrottabb és jobb
lett. Megkockáztatom, hogy az idei felhozatalból az egyik legjobb, bár az én
toplistámon az első a Rush lesz. Amúgy amikor kiment a moziból hatalmas
elégedettség öntött el, mert ezt úgy csinálták meg, ahogyan én szerettem volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése