Tegnap este végére értem a Trónok harcának, ami napjaink egyik legjobb sorozataként van számon tartva, mondjuk nekem nem az. Értem, hogy ki miért szereti, mégis én még mindig úgy vagyok vele, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja, ezért sem szándékoztam külön-külön írni a 2. és 3. évadról, mert annyi minden nem történt benne, bár valamiféle fejlődést látok. Meg is látszik, hogy ez nem annyira az én világom, csakhogy akadnak benne sztorik és szereplők, akiknek a sorsára kíváncsi vagyok, hogy mi lesz. Igen, elképzelhető, hogy valaki közel sem látja olyan jónak ezt, mint amennyire a rajongók gondolják, viszont előre leszögezem, hogy jól megcsinált sorozat ez, hisz jók a színészek, a szereplők, vannak néha meghökkentő csavarok és a látvány teljesen igazinak hat. Mondjuk olvastam, hogy utóbbira megy el a költségvetés. Tovább spoilerezem.
A történettel nagyon nem igazán tudok kötözködni, de engem zavar, hogy hajtogatják, hogy jön a tél már három éve, de még mindig nincs itt. A 3. évad lezárásából ítélve talán végre megérkezik. Mondjuk a 2. évad zárása is olyan volt, hogy erre figyelmeztet, mégis inkább a trónharccal voltak elfoglalva. Ezzel kapcsolatban leginkább Bran Stark szerepére vagyok kíváncsi, akinek különleges képessége van és valami köti őt a zombikhoz. Igazából az egész csak most kezd igazán érdekessé válni. Végül is már fegyver is van a Mások ellen.
Igazából szokás szerint több szálon fut a húsz állandó szereplő miatt, amiket sikerül jól összevágni, mégis én szeretném, ha több szál összefutna, nemcsak Észak és a Lannisterek háborúja. Például végre felpakolhatnák Daenerys Targaryenékat egy hajóra, hogy eltiporja a nyomoronc királyfit meg Baratheon bácsi seregét. Arya és Sansha Starkkal is bánthatnának kegyesebben, mert jesszusom, hogy ezeknek a lányokat miket kellett átélnie. Nem mostanában számítsak nagy családegyesítésre, hisz az anyjukat és a bátyjukat megölték. Egy valami mellett, viszont megemelem a kalapomat, hogy a Trónok harca tökös sorozat, ugyanis nem félnek főszereplőket a másvilágra küldeni.
Nekem még mindig Tyrion Lannistair az egyik kedvencem, hisz ő én úgy vettem észre, hogy benőtt a feje lágya. Mondjuk szerintem ez köszönhető a kedvesének is. Én imádom minden egyes megmozdulását ennek a fickónak, egyrészt van humora, másrészt a magához való esze is megvan. Szegényt nagyon szeretik lenullázni, hogy elölről kezdjen mindent, mégis van kitartása, amivel újra felküzdi magát. Akármennyi szajhával is volt, de egy úriember az unokaöccsével szemben. Ugye el kellett vennie Sansha-t, viszont jól bánik vele és semmi olyanra nem kényszeríti rá, amit nem szeretne. Szerintem egy az igazi férfi.
Nem gondoltam volna, hogy a gyerekeket lelökő Jamie-t ennyire megszánom. Mondjuk azt, hogy bepillantást engedtek a bőre alá és én határozottan megkedveltem, főleg, hogy lovagiasan viselkedett a katonanő kísérőjével és nem hagyta cserben. Azt is bírtam, amikor a szövegét nyomta, kicsit feldobta a hangulatom. Azért a kézlevágás enyhe túlzás volt. A kedvelt Lannistairek listáját eddig tart nálam.
Joffreyt utálom, mert egy szadista állat, akinek csak azért nagy a pofája, mert van fegyver a kezében és gárda áll mellette. Az új menyasszonyát viszont imádom utálni. Tetszik, ahogy végül is érvényesíti a saját akaratát. Cersei, a királyné sem egy jó ember, viszont szegényesebb lenne nélküle ez a bagázs. Nekem tetszett a monológja a 2. évad végén, amikor egy kicsit be volt csiccsentve. A legerősebb Lannistair viszont Tywin, aki végül is maga irányít mindent. Ez a fickó a frászt hozza rám, mert egyszerűen van benne valami tiszteletet parancsoló. Hihetetlen, hogy a gyerekei felett még mindig mennyire uralkodik.
A Stark-családnak szinte minden egyes tagját megkedveltem, főként a két lányt, Sansha-t és Arya-t, viszont mindkettőjüket tiszta szívből sajnálom, mert nem érdemelték azt a sorsot, amit kaptak. Ahogy tartják magukat a körülmények ellenére, ez a példamutató magatartás. Havas John is egész szimpatikus, például tudtam érte izgulni a vadak között, még a szerelmes jelenet is kicsit összeszorította a szívemet, mégis a végén szép volt, hogy hazament. Rob Starkot és Anyut is bírtam, ezért elég WTF?-pillanat volt, amikor meghaltak, annak ellenére, hogy szerintem csak emiatt volt nagy szám az a rész.
Danerys-nek szurkolok a trónért folyó harcban, de remélem már, hogy végre átkel a Keskeny-tengeren. Amúgy egész aranyosak a sárkányai. Mellette még megjelent a színen Robert király bátyja, akit egy vöröshajú papnő irányít. Meglátszik, hogy a nő irányít mindent, de hogy ezek miket művelnek. Én igazából az ő segédjét kedvelem, akire megesküdtem volna, hogy Jean Reno alakít. Kiköpött mása a fickónak.
Szerintem nagyon rendesek a készítők, hogy európai pontosabban angol színészeket is alkalmaznak, így számomra ismerős és kedves arcokat jó látni. Például a 3. évadra állandó főszereplővé előlépő Joe Dempsit, aki Gendryt, Robert király törvénytelen fiát játssza. Az ő szerepe is most kezdett fontossá válni. Hannah Murray-hez valahogy passzolt a reménykedő anya karaktere. Egyszerűen van neki valamiféle kisugárzása. Mégis számomra a pálmát Iwan Rheon vitte, akit nagyon szeretek a Misfits óta és félelmetesen játszotta a bolond srácot. El is hittem neki, hogy bolond, főleg amit az utálatos árulóval tett.
Összességében: 10/7,5
Valahogy nekem a történet vesz el leginkább ebből, de a szereplőket többségében kedvelem, mert egész jó karaktereket sikerült megalkotni. Számomra továbbra is zavaró momentum a túlzott meztelenkedés, mondjuk ez már korlátozott. Igazából engem a szereplők és a kíváncsiság tart itt, ezért fogok belenézni a 4. évadba jövőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése