Kiera Cass Párválasztó trilógiájáról sok helyen találkoztam, mióta megtörtént a hazai megjelenése. Leginkább onnan lehet ismerős mindenki számára, hogy a könyvből a CW kétszer is próbálkozott sorozatberendeléssel, azonban a leforgatott pilot nem nyerte el a tetszésüket. Ha valaki szeretne beletekinteni, akkor a YouTube-on megtalálja. Nekem személy szerint nem tetszett, mert Maxon karakterét elszúrták. A könyvsorozat disztópiás társadalomról szól, mivel mind Az éhezők viadala és a Beavatott tetszett, így természetesen ez is megérdemelt egy esélyt. Azért nem akartam külön kritikákat írni mindegyikről, mert a három könyvet hamar egymás után olvastam el, így értelmét vesztették a különböző bejegyzések, minden összemosódott.
Tartalom: A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással.
America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz közdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan.
Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.
Imádtam a Párválasztó mindhárom kötetét az elsőtől az utolsó betűig a hibái ellenére is, pedig Kiera Cass nehéz feladatot vállalt, hisz meglátszik a könyv is a népszerű Young Adoult műfaj és a Hunger Games sikere miatt jelenhetett meg, azonban különbözik a megszokott könyvektől. Míg Az éhezők viadalában gyászos képet festenek a társadalomról, a nyomort, enyhe reménytelenséget láttunk, csakhogy itt mindent jóval lazábbnak, optimistábban vesznek, nem dönti teljes letargiába az embert a kasztrendszer ellenére. A világ tálalás persze szomorú és igazságtalan, azonban a királynőválasztás szórakoztató verseny lett, hisz mindenki igyekszik elnyerni a herceg szívét, egyesek még aljas eszközökhöz is folyamodnak. Remek humor párosul mindehhez, úgyhogy sok olyan helyzet adódik, amikor nevetünk. A kedvenc jelenetem Maxon és America első randija, ahol kellemetlen sérülés éri az előbbit.
Erős pont lett a világ felépítése is. Az elképzelt Illeában egy kasztrendszer lett kialakítva, ami a kötet folyamán kiderül, hogy miért. Nagyjából ugyanaz az a helyzet, mint manapság vannak gazdagok, szegények és a középosztály. Mondjuk különösebb társadalomkritika nem volt, csak annyi, hogy az Alkotmány egyik meghatározott pontját hangoztatták. Megismerhetjük mélyen, hogy miért jött létre ez az ország, hogyan szűnt az USA, milyen ember volt az alapító. A második részben az ország alapítójának naplóiból feltárul előttünk a "történelem", ezek a részek nagyon jól sikerültek. Az írónő igyekezett minden társadalmi réteget is bemutatni, ami nagyjából sikerült. Ezen a téren jobban elmerült, mint a Hunger Games. Hatalmas plusz pont, hogy megtudtuk, hogy létezik még Európa.
Ehhez kapcsolódva találkozzunk a lázadók vonalaival, akiknek a szerepe az első két kötetben elég homályos volt, ez bosszantott, hogy igazából semmit sem tudunk egyik motivációjáról sem, csak az, hogy rend bontanak. Szerencsére a harmadik kötetre hangsúlyos szerep jut nekik, bár a felkelők másik csoportját, a Délieket is bemutathatták volna jobban, hogy miért, mit csinálnak, mert gyakorlatilag ők sima barbároknak vannak beállítva. Egy szereplőt tőlük is be lehetett volna mutatni. Az Északiak lettek a legszimpatikusabbak, hisz őket pozitívan árnyalták. Az ő csoportjukba bővebb betekintést is kaptunk, megismerhettük a szokásaikat, plusz egy meglepő csavarral is szolgáltak.
A verseny az első kötetben őszintén szólva nem tűnt jelentősnek, hisz nem gondoltam azt, hogy az egésznek nagy tétje lenne. Nem akkora spoiler, ha leírom, hogy az utolsó két kötetre hatan maradnak, köztük America, itt vált igazán komollyá mindenki szándékai. Mindenki kicsit kimutatja a foga fehérjét, viszont mindegyikőjük motivációját megérted, ezért szívből senkit sem utálsz. Mondjuk elég kár, hogy a verseny résztvevőit, a maradék öt lányt az utolsó kötetben kezdték el komolyabban karakterizálni, legalább jól. A legjobb jellemváltozáson Celeste megy keresztül, akit az elején kimondottan utáltam, plusz elég kétdimenziósnak tűnt, aztán megtört a jég, kedvenc lett, ahogy a jó beszólásai előkerültek. Marlene volt a másik pont, aki jó lett, egy aranyos lány, aki kegyetlenül megszívat majd a sors, hogy elnyerje jutalmát. A többi lány karaktere elmaradt kettőjük mögött. A megmaradt hat csaj kapcsolata is barátivá vált, ami egy kimondottan aranyos szál volt Az Igaziban.
America egy kimondottan szimpatikus, talpraesett főhős lett, bár a határozottság elveszik a szerelmi dilemmája közepette. Mondjuk az zavart, hogy előjött nála is a Bella-effektus, hogy nem látja szépnek magát, pedig élete szerelmei bizonygatják. Az első kötetben nagyon tetszett a hozzáállása az egész versenyhez, mert magasról letojta, szórta a szarkasztikus szövegeket. A pálfordulása ebben az ügyben is tetszett, hogy foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy ő mindenképpen végigcsinálja ezt az egészet. Körülbelül az egyszerű lány effektus figyelhető meg nála, majd aki előtt ott áll a lehetőség. Sokan negatívan vélekedtek a bizonytalanságáról az Elitben, pedig egy 17 éves lánytól nem várhatja el az ember, hogy egyszerre eldöntse kinek az oldalán élje le az életét, plusz a tanácstalansága a hercegnői címmel kapcsolatban, hogy alkalmas lenne-e erre a posztra.
Maxon hercegbe konkrétan beleszerettem, nem tudtam nem neki drukkolni. Egyszerűen remekül van eltalálva a karaktere, hisz megmutatja a jó és rossz oldalát, egyáltalán nem egy tökéletes ember, ahogy America sem. Igyekszik jó királlyá válni. Amúgy nagy franc, hisz a versenyben lévő össze lányt tesztelgeti, hát muszáj, hogy ha a szerelme nem tudja mit akar. Hatalmas jelenet volt, amit Celeste-vel művelt, mégis számomra az egyik titkának kiderülése vetett rá más fényt. Az America-val alakuló kapcsolata is teli találat volt, hisz látjuk miért szeretnek egymásba, ez hiányzott Aspen-America párásból, mert ott csak azt láttam, hogy szeretik egymás, miért? Az érzelmek tomboltak, inkább olyannak tűntek, akik csak a külsőségeket szeretik egymásban. Aspen karaktere sem győzött meg, olyan semmilyennek tűnt, aztán mindig minden neki állt feljebb. Amúgy nagyon bízott a főhősnőben... A szerelmi háromszög félig lett jól kivitelezve.
A király egyszerűen félelmetes lett, nála az Elitben az utolsó jelenetet ütött, hisz megmutatta énje igazi mivoltát, a királynő így túl naivnak tűnt, bár szimpatikus asszony volt. Nem akarom elhinni, hogy nem tűnt fel neki, hogy a férje mit tesz a fiával. America apja nagyon rendes ember volt, főként a lánya iránti szeretete nyűgözött le, igazán szívhez szólóak lettek a levelei, ezenkívül a két északi vezető lettek ütősek, csak sajnos keveset szerepeltek. America szobalányai nagyon aranyosak voltak, főként azt sajnáltam, akinek kellemetlen incidense volt a déliekkel, leginkább az America iránti szeretetük, tiszteletük volt aranyos.
Meglepő módon a harmadik lezáró kötet, Az Igazi sikerült a legjobban, egyedüli szépséghibája, hogy a halálok nem lettek normálisan feldolgozva a karaktereknél, az első köteten érezhető nagyon a bevezetés, hisz a lázadó szál súlytalan volt, plusz a nagy csavar, már oldalak ezelőtt kikalkulálható volt, azonban America hozzáállása a versenyhez tetszett, meg hát Maxon ragyogó alak, "legkevésbé" az Elit tetszett, mivel az elején a szerelmi csapongáson kívül semmi sem történt, egy jó kis akcióig sokat kellett várni, azonban jobban mélyítették a herceget, plusz a király is villantott. A Párválasztó 10/7,5, az Elit 10/7 és az Igazi 10/9. Tényleg jobb ár napig ülepedni hagyni a dolgokat.
Összességében: 10/8
A disztópiás műfajon belül a hangvétele miatt eltérő szerintem ezért kiemelkedő, plusz a világ felépítése nagyszerűen el lett találva, egyedül a túl sok várakozás és az eléggé egyértelmű szerelmi háromszög vett el a sztoriból. Amúgy Kiera Cass meglepően könnyedén, lazán, hétköznapian fogalmaz, úgyhogy gyorsan lehet vele haladni, mert megtalálja velünk a hangot. Tudjátok mi a legnagyobb baja, hogy egy Maxon herceg nem szaladgál kint az utcán. Néha elgondolkodom mennyivel jobb, hogy ebben a világban élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése