Könyvkritika: Stephen King - 11/22/1963

Kölcsönbe kaptam ezt a könyvet, ami a történetet miatt keltette fel a figyelmemet. Stephen King-től úgysem olvastam még semmit, így ideje volt már tőle valamit a kezembe venni. Vele kapcsolatban azt vallom, hogy szerintem a nem horror regényei a jobban sikerültek, hisz filmekben is azok lettek díjazva például a kedvenc King-művem a Halálsoron vagy a Remény rabjai. Egyszerűen nagyon erősen meg tudja ragadni az érzelmeket. A 11/22/1963 is úgy tűnik bővíti ezen köteteinek sorát.



Tartalom: Jake Epping kisvárosi angoltanár, jóképű, művelt, harmincas fiatalember. Tüdőrákban haldokló öreg barátja, Al egy napon hajmeresztő titkot oszt meg vele: tudja a módját, hogyan lehet visszamenni a múltba, és némi leleményességgel megváltoztatni a jövőt. Megkéri Jake-et, mivel maga már nem képes rá, hogy előzze meg azt az eseményt, amelytől ő Amerika és a világ romlását datálja: 1963. november 22-én (11/22/63) akadályozza meg Lee Harvey Oswaldot Kennedy meggyilkolásában. A múltban tett kirándulásnak van azonban egy hátulütője: amennyiben az időutas hazatér, de aztán újra ellátogat a múltba, "reset" következik be: az eredeti körülmények állnak helyre, a beavatkozás érvényét veszti.

Jake, aki a múltban a George Amberson nevet veszi fel, főpróbát akar tartani. Középiskolája nyomorék öreg pedellusának családját 1958-ban az apa kiirtotta, Jake-George tehát azért megy vissza 2011-ből 1958-ba, a családirtás előtti hetekbe, hogy megmentse a családot. Ekkor veszi kezdetét a rengeteg bonyodalom, amely az új életével jár: szenvedélyes viszony, nagy, komoly szerelem, beteg lelkű, bosszúszomjas férj felbukkanása, gyilkosságok. Jake-George nem tudja eldönteni, áldja-e vagy átkozza Alt, amiért erre a küldetésre rávette, azt azonban az idő előre haladtával egyre biztosabban tudja, hogy a múltban vagy a jövőben szeretne-e élni.

Stephen King most is elemében van, fantáziája korlátlan, szereplői és miliői hitelesek, legújabb regénye pedig letehetetlen.

Adott egy átlagos életet élő angoltanár, aki szokás szerint Maine államban él. Egy haldokló barátjának a tervét akarja véghez vinni. Az időutazós sztorikat mondhatni bírom, mert jobb bepillantást nyerni egy másik korba, idősíkba, amikor a világ egy kicsit más volt. Ma is elég lenne maximum a 2000-es évek elején visszaugranim látnánk az óriási különbséget. Sorozatokban is előszokott fordulni, de azt vettem észre, hogy ehhez kétféle hozzáállás van: a parázós, mert a jövő megváltozik és a másik a múltban lévő változás semmi újat nem hoz, pedig szerintem az első az igazi, és örülök, hogy ezt vezették végig a könyvön. Ez az egész mennyire veszélyes dolog és milyen problémákat okozhat. Ez a megközelítés nekem nagyon tetszett.

Szeretem az E/1-es könyveket, hisz sokkal könnyebb így a szereplővel azonosulni, akkor van baj, ha a világ legidegesítőbb karakterét fogja ki az ember. Jake karakterében igazából szerintem semmi különleges nincs. A mezei hétköznapi embert képviseli, akinek meg van a magához való esze, szimpatikus. A végén ami történik vele, én azt nagyon igazságtalannak éreztem vele szemben, ugyanis nem érdemelte meg, amit a sorstól kapott, bár a keserű érzésű vég nem volt annyira az, mert valami örömteli kicsengése volt. Nem ő lesz az irodalomtörténet legnagyobb hőse, viszont abszolút elfogadható. Ahogy fentebb írtam, hisz bárki lehetne a helyében. Azért eléggé megváltoztatja őt ez.

Az elejét túlságosan elhúzottnak éreztem. Tudni kell, hogy a könyvet két részletben adták ki 750 és 250(-?350?) oldallal. Ne kérdezzétek, hogy ebben mi volt a logika, mert erről halvány lila gőzöm sincs. Jake első időutazós kalandját túlságosan hosszúnak éreztem, bár érthető, hogy megszokja, átélje az első utazását, és tudja, hogy mit csináljon, mégis ennek a résznek a tetőpontját leszámítva nem nagyon érdekelt, ellenben a Lee Oswald-akció szerintem nagyon érdekes lett és fordulatos. Bepillantást nyerhettünk annak az embernek a fejébe, aki lelőtte az amerikai elnököt, bár erről manapság is legendák keringenek.

Szerintem jobb, hogy nem találták vagy fedezték még fel az időutazást, mert a mi jövőnkre nézve katasztrofális következményekkel járhat. Az egésznek a tanulsága is az, hogy hiába rossz a múlt, ne változtass rajta, el kell fogadni, hogy ami megtörtént, az megtörtént. Persze, van igazságban abban, hogy az olyan dolgokat, mint az I. vagy a II. világháború tényleg jobb lenne megakadályozni. Egyszerűen múlt olyan, amilyen. Mindenkiben benne van, hogy van egy része az életének, amit megváltoztatna. Egyszerűen ezt nem lehet. A mögöttünk lévő időt csak elfogadni lehet.

A mellékszereplők is inkább átlagos emberek, mint Sadie vagy a kisváros többi lakosa, azonban kedvelhető alakok. Talán a legérdekesebb pontja az egésznek maga Oswald volt. Egy fickó, aki tele van rossz tulajdonságokkal, és be akar vonulni az amerikai történelembe. Maga sem tudom, hogy mennyire lehet hiteles az, amit King leírt róla, de Jake múltbeli életének alakulása mellett ez érdekelt a legjobban. Mondjuk nem derült ki, hogy pontosan mikor körvonalazódott ki ez az ötlet a fejében. Egy tipikus rossz fickó, aki anyuci kisfia, plusz a feleségével majdnem összeférhetetlennek, aki ezek ellenére mellette marad. Az alsó középosztály férgének lehetünk szemtanúi.

Összességében: 10/8
Nem ez az évszázad alkotása, mégis azt mondom, hogy King jó művei közé tartozik a 21. századból. Mondjuk én időutazós regényt egy-kettőt olvastam, úgyhogy ilyennel ez volt az első komolyabb találkozásom. Itt is láthatjuk, hogy az idő mennyire veszélyes és megfoghatatlan dolog, amivel jobban tesszük, hogy ne játszunk, szerintem ez a tanulsága. A karakterek hanem is emlékezetesek, de szimpatikusak és megint jó a lélekbúvárkodás. Az elején való elhúzás miatt nem értékelem jobbnak.