Oldalak

2014. augusztus 23., szombat

Game of Thrones: az eddigi legjobb évadukról

Néhány hónapja már véget ért a világ leghíresebb sorozatának, a Trónok Harcának a 4. évada, amiről jó régóta szándékozom írni, csak valahogy elmaradt, pedig az emlékek halványulnak, még szerencse, hogy az évad első két részéről volt beszámoló. Sosem hittem volna, de megszerettem ezt a szériát, pedig el kellene, hogy tántorítson a hihetetlen népszerűsége, a túlzott rajongás iránta, viszont ami ebben az évadban lejátszódott, az megtöltött izgalommal, így enyhén megőrülve vártam az újabb-újabb részeket. Talán a 4. évad az a szezon, ami leginkább megfelel a szájízemnek, ezek ellenére biztos, hogy nem kezdem el olvasni a könyveket, mivel tele vannak állítólag leírásokkal és 1000 oldalasak, ki van zárva, a Gyűrűk Ura is untatott. Most sikerült a leginkább minden szálat izgalmassá tenni. Amúgy a sorozat nem annyira veszi komolyan magát.
 

A sok szereplővel még mindig láthatólag küszködnek az alkotók, hisz egyesek méltatlanul kevés játékidőt kapnak, ráadásul vele semmi sem történik. Megmutatják, hogy szia, még élek, ne hiányolj. A ne aggódj joggal maradt ki, ugyanis előszeretettel irtottak ki pár ezer éves jó, rossz fiúkat, ezt mindig is tiszteltem bennük, hogy szívbaj nélkül végeznek bárkivel, azért Tyrion maradjon meg túl jó drámai karakter lett meg Dany-t, hátha egyszer végre ideér. A sok figurához kapcsolódnak a történetszálak, amik idén egy-két helyen jobban összeértek, mint az eddigiek során, hisz voltak meglepő találkozások, aztán egy-két szereplő a fináléban új vizekre evezett, ahol találkozhatnak.

Sajnos itt kevés az évi 10 epizód, hisz egy ezer oldalas könyvet bőven ki lehetne bontani 22 részben, így még mindenki beleférne, így sokszor nem keltené azt a benyomást egyesek jelenetek, hogy némely karakter csak van. Az 1. évad óta a tél miatt paráznak, nos az azóta is lassan jön. Szegény tél, valaki szólhatna már neki, hogy ideje lenne ideérni, esetleg mentőautót lehetne érte küldeni. Erről jut eszembe, hogy a Másokból még mindig nagyon keveset kapunk, egy részlettel utaltak a "szaporodásukra", azonkívül néha látjuk a királyukat bandukolni. Még mindig sok minden lóg a levegőben, a tél, a mások és a trónért folyó csata. Tovább spoilerezem.

Az évad csúcspontja kétségtelenül Tyrion meghurcoltatása van. A tárgyaláson való beszéde miatt sokan mondják, hogy Peter Dinklage ezt az újabb Emmyért mondta, amit meg is érdemelne. A tárgyalás szolgáltatta a legjobb drámai jelenetet, ennek köszönhetően odaszögeztek a székhez, a törpe jól kiosztotta a népet, hisz mindenki szembefordult vele. A börtönben zajló párbeszédei is nagyon tetszettek, mert elgondolkodtatott, hogy szerencsétlennek az egész családja a halálát kívánja, viszont jó látni, hogy Jaime-vel mennyire jól kijönnek, legalább valaki szereti. Az évadzáróban a elégtétele levett a lábamról, röhögtem a markomban, hogy apust a "trónuson" nyírta ki meg az áruló szajháját. Jó poén volt a végén, hogy megszólalt a kürt, aztán a kopasz, kasztrált tanácsadó jobbnak látta felszállni mellé.

Arya megkeményedett a Véreb mellett. Hozzá köthető a legviccesebb jelenet, amikor megtudta, hogy a nagynénje meghalt, szívből kacagott, hisz teljesen abszurd volt a helyzete. Talán neki a legszembetűnőbb a jellemváltozása, hogy mennyire meg kellett erősödnie, hát nem csoda, anyát, apját, bátyját megölték, a többiről azt sem tudja, hogy él-e vagy hal. Az egyik kedvenc szereplőm, a Vérebbel párban zseniálisak voltak. Sansa sem panaszkodhat, hisz valami értelmes dolgot végre vele is fognak csinálni. Most úgy tűnik, hogy kitanulja a trükközés művészetét Kisujjnál. Brant-nek a végállomása volt az érdekes a látomásai miatt.

A Fekete Várnál zajlottak az események, hisz ők kapták meg a nagy durranásnak szánt 9. részét, amivel szerintem nagyjából éltek is. Nekem sokakkal ellentétben tetszett, mert volt dráma bőven. Leginkább Szegfű és Sam sorsa aggasztott, hisz kinéztem volna az alkotókból, hogy egyiket vagy másikat elteszik láb alól. Hannah Murray-fan vagyok, úgyhogy nem végezhetnek vele. Egyedül Havas John és Yvette találkozását képzeltem el romantikusnak, erre annyi a csajnak, pedig naivan reménykedtem egy megbocsátó valamiben. A csata maga látványos volt, bár nem tudom, hogy a Fekete vízi csatát felülmúlta-e, talán nem sikerült. Kíváncsi lennék, hogy az HBO-nak honnan van erre tőkéje.

Dany megállt a sivatag közepén, hogy megtanuljon uralkodni, közben a legközelebbi tanácsosáról kiderült, hogy besúgó, így elküldte, a sárkányait a pusztításaik miatt leláncolta, szerintem az utóbbi vonal üthet, hogy milyenné válhatnak a gyerek, hisz látszik, nem igen bír a kölykökkel. A Lannistairek szokás szerint nyeregben érezték magukat, Cersei-t még mindig bírom, ahogy Tywin papát utálom, Jamie-t pedig kedvelem, az új király nekem szimpatikus, szegény olyan kis ártatlan. Margery tovább pengeti a napjait, hogy az új király felesége legyen, nagyon nem csinált idén semmit.


Történtek meglepő halálesetek, amik közül a kedvencem Geoffrey-é volt, úgy imádtam utálni ezt a gyereket, valósággal örömtáncot jártam, amikor kinyuvadt, ahogy Tywin papa is megalázóan halt meg, megérdemelte az általa elkövetett tettek miatt. Yvette-t sajnáltam, hisz szebb vége is lehetett volna a John-nal való kapcsolatának. A legjobban Oberyn-ért fájt a szívem, akiről azt hittem túléli a párbajt. Szegény nagyon meg sem szokhatta a helyet, erre szétroppantották a fejét. A karakter a lazaságával, beszólásaival megfogott, szívesen elnéztem volna egy darabig, még helyes is volt.

Két rész volt kimondottan gyenge a párbaj előtti, aztán a párbajt bemutató, hát a párbaj béna volt. A koreográfia jó volt, azonban semmi tétet nem éreztem, csak néztem, hogy az barom ugrál föl-alá, semmi aláfestő zene, nuku dráma, egyedül a végkifejlet ütött. A többi rész korrektül teljesített, sőt számomra ezek voltak az eddigi legjobb részek. Lehet, hogy Trónok Harcát hetente kell nézni, így válik komoly élménnyé.

Összességében: 10/8
Év végi összesített listámban biztosan helyet fog kapni a széria, mert furcsa mód a szívemhez nőtt sok szereplő, basszus érdekel hova fog kifutni a történet, annak ellenére, hogy még mindig nyitott meccset játszanak az alkotók. Az a bajom egyedül, hogy még mindig ugyanazok a hibák, viszont éreztem, hogy legalább halad valamilyen sebességgel a történet, plusz pont a kevés meztelen jelenetért. Amúgy hihetetlen, hogy a női karakterek is vannak olyan erősek, mint a férfiak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése