The Legend of Korra: a társadalomkritikás gyerekcsatornán sugárzott rajzfilm

Egy nap gondolt egyet egy stúdió, akik folytatást készítettek az Avatar: Aang legendája című rajzfilmhez, mert az elődöt minden idők legjobb amerikai rajzfilmsorozatának tartják. Nekem különösebb fogalmam nincs Aang és barátainak történetéről, mert nem pont az én korosztályom kedves gyerekkori emléke. A Korra legendája sokszor szembejött velem sorozatjunkie.hu-n, de tőlem távol állónak tűnt, azonban ahogy végre rászántam magam a tartalom elolvasására, bele is csaptam a lecsóba, hogy egy nagyon kellemeset csalódjak. Persze, az is növelte a szkepticizmusom, hogy a Nickelodeon sugározza, egy hatalmas kérdőjel, hisz a sorozat egyáltalán nem 5-10 éves gyerekeknek való.

A történet az eredeti sorozat után játszódik hetven évvel, béke és nyugalom honol mindenütt, közben felfedezik az új Avatart, aki történetesen egy 17 éves önfejű, makacs tinédzserlány. Az Avatar képes mind a négy elem idomítására. Korra már elsajátított a négy elemből hármat, már csak a levegő maradt hátra, amit Aang fiától, Tenzintől tanulhatna el, viszont ő nem tud a Déli-sarkon maradni, ezért főhősnőnk elszökik hozzá Köztársaság Városba, ahol kalandokba keveredik, barátokra tesz szert. Közben új ellenség üti fel a fejét, aki meg akarja fosztani az idomárokat az erejüktől. A legtöbbvilágmegmentős sztori elragad, aztán itt végig pörög a történet, muszáj is neki, hisz 12 rész és 20 perc alatt kellett mindent felépíteni.

A sorozat látványa elsőre szerintem elég szokatlan, ugyanis egy amerikai rajzfilm gyakorlatilag japán környezetben játszódik, magyarán elég animés, azonban mégis érzem rajta a nyugati kultúra hatását. Nagyon tetszik, ahogy kinéz, valahogy ez a stílus tökéletesen passzol ehhez, mert igyekeztek keverni a kultúrákat, hisz a főszereplő például fekete. A sztori második ipari forradalom után játszódik, bár a beszédben feltűnik a 21. századi szleng, ahogy a technika is túlmutat ezen a koron, hisz motorkerékpárok, hadihajók, repülőgépek jönnek velük szemben. Az utolsó részekben lévő harc az I. világháborúra emlékeztet.

Egy elég okos sorozattal állunk szemben, ami megdöbbent, hisz egy kisgyerekeknek szóló csatornán megy. Az alkotók egy elég komoly dilemmával/társadalmi kritikával/kérdéssel foglalkoznak. Ebben a világban vannak az idomárok és az átlag honpolgárok, előbbiek irányítják a várost, az Egyenlőségiek (rosszfiúk) utóbbiakat képviseli. Azt a kérdést boncolják, mondjuk a politikai vezetés miért pont az idomárok kezében van, aztán az idomárok hatalma, vagy az ezzel való visszaélés, ez vezet az ellentétekhez is, ez egy társadalmi ellentét. Mondjuk a jelenkorba lehet érteni az etnikai különbségekre vagy a gazdagokra és szegényekre. Ez egy súlyos téma egy amerikai rajzfilmtől.

A Korra legendája egyáltalán nem veszi komolyan magát a remek mélység ellenére, és őszintén szólva ez jól is áll neki, hogy némely helyzetet humorosan oldják fel. Már maga a főszereplő jelleme sem egy csendes, tanulni vágyó kislányt takar, hanem egy makacs, önálló tinédzsert, akihez sok türelem szükséges, viszont az erkölcsi iránytűje a helyén van, ahogy a szíve is. Korra az első könyv folyamán beérik az Avatarságra, amit az utolsó rész mutat be legjobban. Amúgy nekem abszolút kedvenc szereplőm lett, bár nekem más a természetem. Határozottan áll a talpán, és azért a feladatát nagyjából komolyan veszi.

A legtöbb szereplő szimpatikus volt, nekem Pabu és Naga a kedvenceim, ugyanis a hűséges barátok megtestesítői, ezenkívül Korra barátait is nagyon megszerettem, Bolin egy igazi kedélyjavító karakter, értékelem benne, hogy mindig igyekszik optimista maradni, Mako először igazi bunkóként mutatkozott be, azonban hamar megmutatkozott a szerethető oldala, tipikus tüskés bőr alatt érző szív van, a másik nagy kedvencem Asami, aki a hétköznapi ember, mégis tökéletesen tud harcolni, úgyhogy a nézőnek nem kell féltenie.

A legjobban szerintem a felnőttkaraktereket sikerült eltalálni. Tenzin a legrendesebb ember, az igazi bölcs mester, néha meggyűlik a baja Korrával, de boldogul vele, a felesége keveset szerepelt, Lin szintén jól eltalált karakter. A gonoszkarakterek sikerültek a legjobban, el is gondolkodtam, hogy Amon vagy Tarlok Tanácsos, mindkettőjük motivációja érthető, elég komoly háttértörténetük lett, hozzájuk köthető két meglepő csavar, amik közül az egyik meglepően tökös lett. Néha Tenzin gyerekei idegesítettek engem, főként a fia és a kisebbik lány, utóbbi folyton jártatta a száját, lecsaptam volna.

Varázsoltak nekünk egy szerelmi háromszöget, ami kivételesen két lány és egy fiú között zajlott, Mako szórakozott a lányokkal. Nézői reakció: döntsd már el te szerencsétlen, elég vegyesek az érzéseim, mert a két lány, főként Asami nagyszerűen kezelte a helyzetet, pedig neki nagyobb szüksége lett volna a fiúra, mint Korra-nak. Érdekes, hogy mindkét párosnak volt kémiája, így szurkolhatsz egyiknek, másiknak, a végén úgy voltam, legyen bármelyikük, csak már döntsön. Ez inkább a kislányoknak csont, hogy melyik lány legyen. Az ilyen gyermekbetegségeket érdemesebb leküzdeni.

Összességében: 10/8,5
Egy elég erős első évaddal nyitottak, amely messze felülmúlta a várakozásaimat meglepő módon, pedig ez a világ az elején kicsit idegen volt nekem, viszont a két kultúra találkozása remek terméket hozott nekünk. Azt gondolom, hogy ebben sokkal több társadalmi kritika lehetne, mint amennyit megmutattak mondjuk a szerelmi háromszög helyett, ez lenne, ha nem gyermekcsatornán futna. Komolyabb panaszra így se lehet okom, hisz majdnem imádtam, de legalább is beleszerettem.