Alicia Keys a mai R'n'B egyik meghatározó alakja. Már az ötödik stúdióalbumát dobta piacra, ami a szokásos stílusát követi, hogy őszinte legyek én az előző négy lemezét nem akartam meghallgatni, de tisztában vagyok a számaival. A legjobb száma szerintem az Empire State of Mind (Part II). Ilyen kaliberű nóta nincsen ezen a lemezen, ennek ellenére is szívhez szóló dalokat meg bulizósakat is kapunk. Amúgy az életművében nem vagyok egyáltalán otthon, csak tudom, hogy egy igényes valaki Rihanna-val szemben, aki évenként ad ki albumot, ő meg dolgozik rajta néhány évig és ugyanazt a minőséget hozza, mint az előzőeken, ezt mondjuk csak a slágereiből tudom megítélni. Ő nem feledte el gyökereit Beyoncé-hoz hasonlóan, bár szerintem kolléganője negyedik albumánál sokkal jobb lett. Szóval egy ízig-vérig R'n'B művet foghatunk vagyis hallgathatunk.
A lemez egy reklámfogással kezdett, hogy Nicki Minaj szerepelt az első single-ban. Mennyire örültem neki? Kényszeredetten mosolyogtam és a Nicki Minaj voodoo babámat szurkoltam. Oké a humoromat félre rakva ez a hír nekem nem tetszett. Bennem annyi ellenérzés van az iránt a nő iránt elég csak a fejére ránéznem vagy meghallgatnom a mérhetetlenül nagy egoját. A Girl on Fire című számot az ő jelenléte teszi tönkre, mert nagyon felesleges benne, ezért haragudtam csak Alicia-ra még szerencse, hogy a rádióban nem a duett verziót hallottam. A szóló verzió tökéletes kiengedi a hangját és az érzéseit. Kár, hogy nem ezt rakták rá a korongra. Első hallgatásra nemcsak ez volt a bajom, hanem valahogy a Tears Always Win című remek dalocskáig konkrétan untam az egészet nekem teljesen agyhangú volt addig. Második hallgatásra már minden rendben volt, de ez zavart, hogy alig vártam, hogy vége legyen, de aztán a végével helyreállították a lelki békém. A When It's All Over a legpopulárisabb szerzemény számomra felejthető, azonban egy egész jó klubsláger válhatna belőle, és ennek a számnak a legaranyosabb a vége, mert Alicia Keys kisfia is megszólal. A New Day az új napokról szól, úgyhogy egy elszúrt nap után tökéletes hallgatni való csemege, így kedvenc vált belőle. Ez az eh-ehezés már kezdem az agyamra menni. A Tears Always Win a kedvencem az énekesnő hamisítatlan száma, ezt egy bárban tudnám elképzelni egy zongora mellett. Néhol az volt az érzésem, hogy egy musicalban is megállná a helyét néhány nóta vagy direkt odaszánták? A Limeteddless inkább Rihanna-hoz illik.
Leginkább szívszaggató, érzelmes, szerelmes dalokat kapunk, ami pont hogy élvezetessé teszi az egész lemezt. Az egész egységben van vannak egy-kettő gyengébb, viszont nagyon jó lett, mert az egész őszinte. Örülök, hogy van aki nem állt be a tucatelőadók közé. A címe szerintem túlzás, mert nem felpörget, hanem inkább ellazít az egész. Tipikus kávé mellett este esetleg pároddal együtt tökéletes.
Összességében: 5/4,5 - Alicia Keys-hez méltó, aki nem felejtette el, hogy mi a zene. Nekem nem lesz kedvencem, de nem landol a lomtárba. Emeli Sandé-t jobban csípem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése