Az újévet mivel is érdemes kezdeni, hát egy musicallel. Tökéletes választás ehhez a Dreamgirls. Tegyük hozzá, hogy én egyáltalán nem vagyok otthon a zenés/táncos mozifilmekben. Láttam a High School Musical 1-2-3-at, bár az elég gyerekes, azért ennél a Dreamgirls mérföldekkel jobb. Elég jó kritikákat is olvastam. Gondoltam egy próbát megér. Biztos nagyszerű lesz.
Tartalom: A Dreamgirls egy női énektrió, a The Dreamettes sorsát követi nyomon a hatvanas évek elejétől a hetvenes évek közepéig. Egy tehetségkutató versenyen fedezi fel őket Curtis Taylor, az ambiciózus menedzser és felajánlja nekik életük nagy dobását: vokalisták lehetnek a híres énekes, James "Villám" Early mögött. Curtis elkezdi kialakítani a lányok imidzsét és hangzását, majd végül lehetőséget ad nekik, hogy külön is megméressék magukat, mint a The Dreams trió.
A rivaldafény azonban lassacskán a gyönyörű Deenára összpontosul, mígnem a kevésbé vonzó Effie végleg kiszorul a csapatból. Noha a Dreams végül befut, a lányoknak hamarosan rá kell ébredniük, hogy a hírnév és a gazdagság ára talán jóval magasabb, mint hitték.
Számomra ez a sztori egy mese volt, mert olyan volt, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig méltó büntetését. Ez is történt a végén. Egy elég pozitív film, ami szerintem elég jól bemutatja a zeneipar egy részletét, hogy mennyire átalakítanak egy dalt, sőt még lopnak is, hiszen manapság is ez folyik. A dalszerzők egymást vádolják plágiummal. A történetvezetés nem volt unalmas, magával vitt. Mindig történt valami, bár néhány dolgot ki lehetett következtetni. Abszolút nem hagyták lankadni a figyelmet. Persze volt olyan rész, ahol már vártam, hogy vége legyen. Az eleje tetszett meg úgy kiszámítható is volt, de fél óránál kezdett lankadni a lelkesedésem, úgyhogy én leszek az egyetlen, aki a forgatókönyvet most szapulni fogja.
A karaktereknek tipikusak voltak, hogy van a jókislány, a díva, a sikeréhes fickó, a mindenkit megfektető sztár. Már ez elvette a kedvemet. Szóval olyanok voltak, amiket az ilyen sztáros filmekben látunk. Ettől függetlenül a színészek jó munkát végeztek. Igazából velem Effie-t sikerült megkedveltetniük, aki az elején számomra kimondottan utálatos volt. Jennifer Hudson ezért megérdemelte az Oscar-t. Valahogy neki volt a legerősebb jelenléte. Deena volt a tipikus jókislány. Elég halovány volt, ezen Beyoncé sem tudott sokat dobni. Szerintem tovább felesleges szereplők is voltak, ami nekem időhúzás volt. Ettől függetlenül nem untam a filmet. Curtis Taylor is elég jó figura volt. Őt bírtam is az elején.
Eddie Murphy karaktere volt Villám a híres énekes, aki a mindenkit megfektetek típusú volt. Az elején fontos volt a jelenléte, mert értettem, hogy mögüle fut be a Dreams, de a többi részben teljesen felesleges volt, legalább a számai jók voltak. Az is tetszett, hogy kiállt magáért és hülyét csinált magából, viszont sok szerepe nem volt ezután a történetben. Ő vele kapcsolatban leginkább azzal húztak fel, hogy öngyilkos lett. Annyira főszereplőnek nem mondanám, mert Jennifer Hudson szerintem többet volt a képernyőn. Amúgy hogy tudta a viszonyát eltitkolni 8 évig a felesége elöl? Nem sejtette, hogy kavar Lorrellel. Lorellel tényleg csak dísz volt. Ő neki csak vokáloznia kellett. Az a hiszti, amikor megtudta, hogy Villám meghalt kiakasztott. A harmadik pedig Effie lánya volt. Értem, hogy talán valamiféle inspirációként hatott rá meg iszonyú szép volt, amikor a végén neki énekelt az anya. Inkább úgy fogalmazok, hogy kihasználatlan volt. Talán Effie első önálló fellépésére kellett volna elvinni, ahol az anyja hisztizett és valami biztató szöveget mond neki. Bírtam amúgy, hogy Deena és Curtis is rájöttek, hogy Curtisé a kislány.
A musical rész hatásos volt. A dalok, a koreográfia és a ruhák nekem bejöttek, ahogy néztem ezért nem volt csoda az Oscar-jelölés. A kedvenc jelenetem Effie szakítása volt a Dreams-szel és Curtis-szel. Az a zenei jelenet valami szenzációs volt. Volt abban düh, csalódottság, szomorúság. Jennifer Hudson amit ott produkált azért Grammy is járna.
Egyébként amik Deena karakterével történtek az nekem olyan volt, mintha azokat Beyoncé életéből merítették volna. Nem mindent, mert ő a valóságban talpraesettebb, meg nem olyannak tűnik, aki hagyja magát irányítani. Ezt miért mondom? Ő is a Destiny Childdel vált híressé, ahogy a fimben a karaktere a Dreams-szel. Ő volt a vezérhang. A házassága Curtis Taylorral meg, hogy övék egy birodalom, mint a a valóságban Jay Z-vel. Annyi a különbség, hogy utóbbiak a valóságban is együtt vannak még mindig és nem is olyanok, hogy szétmennének.
Összességében: 5/3 -nem tökéletes film, viszont musicalként megállja a helyét. Inkább nálam a sztori hagyott kivetnivalót, ettől függetlenül nagyon jó dalok vannak benne, mint a Listen, One Night Only, I Love You I Do. Egy próbát megér, de nekem nem lett kedvenc filmem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése