A The Walking Dead első évada zseniális volt, ezzel szemben a második évad alulmaradt, mert elég unalmas, monoton volt, de nem rossz, mint egyesek állítják. A probléma talán a felesleges drámázás volt itt nem a túlélésre értem, majd kifejtem, de élvezni lehetett, hiszen az utolsó részben kimutatták a foguk fehérjét az alkotók. Amúgy olvasgattam, hogy a "családias" hangulat Frank Darabont műve volt, akit azóta kreatív nézeteltérések miatt menesztettek, erre a harmadik évadnál visszatérek. Tovább spoilerekkel folytatom.
Ott hagytuk abba, hogy a tábor már nem volt biztonságos és csipetcsapatunk útra kelt, hogy biztonságos helyet keresnek, ami első hallásra abszurd egy zombi uralta világban. Itt közben eltűnt Sofia, Carol kislánya, amit túlságosan elhúztak, mert már a második és harmadik részben mondtam, hogy legyen meg a gyerek, mert kezd az agyamra menni a folyamatos keresés. Mondjuk elég meglepő fordulat volt szerintem, hogy végül a pajtában volt a többi járkáló között, ebben a szálban ez az egyetlen pozitívum és drámai is lett, hogy Rick lőtte le. Ki hitte volna, hogy ott van?
A legszemetszúróbb nekem a Rick-Lori-Shane szerelmi háromszög, amit már az első évadnál ecseteltem, hogy nekem ez mennyire nem kell. Persze, nem engem kérdeztek meg. Az egészből elegem lett, mert Lori mindkettőjüket hülyítette, a baba már csak hab volt a tortán. Na, ki az apa Rick vagy Shane? Nekem ez már túl szappanos húzás, és, így sikerült nálam szegény Shane-t leépíteni. Az egyedüli érdekesség ebben az volt nekem szokás szerint a kérdések, hogy érdemes-e erre a világra szülni? Hogy nőhet fel, amikor nincs a régiről szép emléke? Lorinak ebben az ügyben a gondolkodása nagyon tetszett, mert az érvei meggyőzőek voltak, ennek ellenére megértem, hogy sokaknál ő vezeti a feketelistát. Nálam személy szerint nem, inkább a hagyjuk kategória, Carolt és Maggiet sokkal jobban csípem. Amúgy Rick reakciója tetszett, amikor megtudta a felesége és a legjobb barátja korábbi viszonyát, és el is mondta, hogy legszívesebben megölte volna Shane. Szerintem a legtöbb férfi ezt tette volna. Azért ennek köszönhetjük az évad egyik legjobb jelenetét Shane és Rick párbaját, ahol előbbi húzta a rövidebbet.
Nekem ez az évad a megértésről szólt, mert számtalan felmerültek ember jogi kérdések. Gondolok itt a fentebb említett gyerekkérdésre, ami talán egy tipikus húzás, hogy a két alfahím egymásnak feszüljön, vagy Hershell meggyőződése, hogy a fertőzöttek még emberek. Az egészet a reménykedés lepi be. Az emberség kérdése mellett leginkább Dale érvelt, amikor egy sráccal nem tudták, hogy mit kezdjenek vele értettem egyet, hogy megérdemli az életet. Ezek után megkedveltem Dale-t, persze utána meg kell zabáltatni egy arra járkáló zombival. Na, kösz szépen.
Egyébként ha a többi farmot ellepték már ezer éve a járkálók Hershellét miért csak most? Persze a rész elején megmagyarázták, hogy mutatták jönnek, attól még egy hordának már rég ott kellett volna a marhákat zabálnia. Jó egy volt a kútban, de ha ilyen izé lennék már rég mentem volna az ínyenc kajáért.
A finálé amúgy ütős lett, mert izgulhatunk a szereplőkért, hogy ki éli vajon túl. A feleslegtől elbúcsúztunk. Amúgy Hershell otthonszeretete remek, de ha látod, hogy jönnek felzabálni, nem a házadat kell védeni, oké, megértem, csak azért mégis. A végén a nagy találkozás jó lett, főleg, hogy Rick megmondta nincs demokrácia.
Meggyőződtem arról, hogy Dylan a legnagyobb arc, aki a magányos farkas, de akit szeret, annak segít. Nem hiszem el, hogy Merle-lel rokonok. Nálam ez Sophia keresésénél bontakozott ki. Igaz egy kicsit magának való volt, de ő is szerves tagja lett a csapatnak. Őt nem nyírhatják ki, mert beperlem őket.
Összességében: 10/7 - sokáig álltunk egy helyben, de voltak váratlan fordulatok és ez dob az összképen és a többi szereplőt nem is elemeztem még ki, ezt direkt a harmadik évadra hagytam. Élveztem, de kell egy kis pörgés, ami a következő évadban megvan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése