Könyvkritika: Lauren Kate - Fallen (Kitaszítva)

Az egyik barátnőm el akarta olvasni, mert depis időszakában volt, és, hát ez az érdekes borító felkeltette a figyelmem. Szép borító, olyan sötét és valamennyire illik a kötethez. Ez a beszélgetés úgy két éve volt, és nem kerestem rá a könyvre. Megláttam a könyvtárban és gondoltam adok neki egy esélyt, bár nem igazán érdekelt, meg a vélemények sem győztek meg, mert többségébe negatív volt. Én a sajátomat osztom meg.

Tartalom: Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban. A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz, és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani... A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet.

Az egész alaptörténet, ami a végére leesett, hogy reinkarnáció, vallási mitológia, szerelem van benne egész jó, ezt így olvasva, biztosan tiszta izgalom, le sem bírom tenni, hát ez nem igaz, mert az alapsztori ez, de az írónő nem igazán fejti ki és inkább az unalmas intézetis napokkal elmegy az egész. Gyakorlatilag a 200. oldalig semmi érdemleges nem történik, csak azt olvassuk, hogy a főhősnő odavan a srácért meg nyomoz utána. Ennyi a kétharmada. Néha olyan érzésem volt, hogy a Twilight-ot olvastam. Szerintem merített onnan az írónő, mert az unalom és a karakterek arra hasonlítanak. Kár, hogy egy középszerű vámpírponyva ennyire befolyásolja a fantasy-kat, inkább a Harry Potter lenne az, mert abból még tanulhat is az ember. Azért tartalom is erősen túloz.

A végére leesett az írónőnek, hogy valaminek történnie is kéne és történt is, ami elég izgalmas lett. Voltak meglepő fordulatok, de nekem összecsapott volt. Olyan volt, hogy gyorsan le akarta rendezni az egész nagy balhét. Ezzel nem hiszem, hogy lelőttem valamit. Számtalan kérdés hagyott maga után: miért látja az árnyakat Luce? Miért történtek a bajok? Miért ártottak? Lehet, hogy én siklottam el fölötte, de ezekre nem jöttem rá. Az igazi WTF? érzést az epilógus okozta, amiből nem szűrtem le, hogy itt mi a fene folyik, mert összekuszálta egy kicsit a dolgokat. Ez kellett, hogy vevő legyek a folytatásra, úgyhogy lehet el is olvasom. Amúgy az intézet nem tűnt olyan rémesnek, ahogy lefestették, mert saját szobájuk volt.Attól mondjuk a falnak mentem, hogy a mobilját siratta a drága főhősnő.

A vallási mitológia, vagyis itt a legendára gondolok konkrétan nagyon jól hangzott és a szerelmi történet is. Kár, hogy nem ennek szentelt oldalakat az írónő, hanem a hétköznapiságra.

Luce, a főszereplő elég semmilyen, számomra semleges. Tényleg nem utáltam, teljesen közömbös, bár néha felidegesített. Bírtam, amikor hülyének gondoltam a csajt, az írónő is egyetértett velem, nekem úgy tűnt. Egy tök átlagos főhős, akinél semmilyenebbet még nem olvastam. Egy kicsit Bellás. Miért kell ez? Daniel, a tipikus titokzatos srác. Na őt bírtam, nem tom' miért, mert sajnáltam. Kár, hogy nem teregették ki jobban a múltját. Az ő szemszögén keresztül nézni a dolgokat jobb lett volna. Arianne, a vagány, jófej, Gabbe, a kedves, rendes. Penn, aki jószívű és szomorú sorsot szántak neki. Akit feltétlenül ki kell emelnem Cam, aki az ellentéte a másik srácnak, viszont jó harc, hiába derültek ki róla dolgok. Igazából mindenki másban van egy kis szín Luce-kal szemben, aki igazi szürke egér.

A szerelmi szálra még ki akarok térni.  Húztam rajta a számát, mert indokolatlan volt, persze, megmagyarázzák, de miért szeretik egymást. Nekem az nem esett le. Lauren szerintem túl sokat képzelt bele, mert mindent felemésztőnek, hatalmasnak ábrázolja. A szerelmi háromszöget meg kár erőltetni, időhúzás csak. Miért kell mindkettőjüknek pont ő? Magyarán ez is hiteltelen, mint ezekben szokott lenni. Azért a Bíborhajúban szép volt.

Az írónő stílusa nem rossz választékos és könnyen érthető, bár nála is olvastam jobbakat. Olyan Stephenie Meyer-szint. Tényleg nem csoda, hogy ezt az új Twilight-ként emlegetik.

Összességében: 10/5

Vegyes könyv, ami nem érdemel többet, viszont a folytatásra szívesen benevezek. Kár, hogy itt sem aknázták ki a lehetőségeket. Ezen a héten mindenben egy picit csalódtam.