Stephen King a horrorirodalom legnagyobb alakja. Nos, én az első könyv, amit olvastam tőle az A menekülő ember volt, ami inkább egy akciókönyv volt, viszont egy érdekes jövőképet festett le, ami szerintem nem elképzelhetetlen, mert a mai világra is rá lehet húzni, szóval tetszett, bár nem szerepel a legnagyobb könyvélményeim között. A ragyogás tudtommal egy alapmű és érdekelt, bár engem King-től A halálsoron érdekel a leginkább, csakhogy az nincs a könyvtárban. Szóval második King-kötet, amit valaha olvastam egy rémregény, de... Erről lejjebb.
Tartalom: A ragyogás pompás rémtörténet, amelyben minden hitchcocki klisé adva van: a Colorado-hegység egyik magaslatán a hó által a világtól elzárt szálloda, melynek története hátborzongató rémségek sorozatából áll; egy ún. "második látással", vagyis ragyogással megáldott-megvert túlérzékeny kisfiú, aki azt is megérzi, ami csak történni fog, s érzékenységével jelen idejű fenyegetésként éli át, ami a múltban már megesett; az alkoholizmusából éppen kigyógyult apa, akinek labilis idegrendszere fokozatosan tovább bomlik, mígnem a Szálloda (amelynek történetét meg akarja írni) szelleme teljesen hatalmába keríti, s ezzel a pusztító szellemmel azonosulva családja megsemmisítésére tör; az elhatalmasodó tébolynak már-már természetfölötti őrületté fokozása, s ennek megfelelően olyan "képsorok", amelyekhez hasonlók csak a Hitchcock-filmek tetőpontján találhatók; s végül - ha nem is mindenki számára - a megmenekülés.
A cselekmény elég lassú folyású, amíg az utolsó 100-150. oldalon fel nem pörög, úgyhogy nekem ez az utolsó oldalakon rémregény addig egy családregény, mert az előzmények felvázolása történik meg, és, abban a családdal foglalkozunk, ami tetszett, mert elég aprólékosan kitér mindenre az író, hogy mit, miért, hogyan, szóval a lassúság ellenére is egy izgalmas regény. Megismerkedünk Jack-kel, Danny-vel és Wendy-vel, akik új életet próbálnak kezdeni, de a múlt sötét árnyai visszatérnek vagyis pontosabban a szálloda visszahozza őket, és itt jön a rémség.
A végjáték ütött rendesen, mert féltem, izgultam, körmöt rágtam. Nem gondoltam, hogy horrort ilyen jól lehet írni, mert elég egyedi az egész, és valahogy van benne valamilyen feszültség. Aj, ha a szellemekre gondolok még mindig libabőrös lesz a hátam. Csak az zavart, hogy amikor a szállodában történtek az események, akkor elkapcsoltak, ami tudom hogy tudatos döntés volt, viszont zavart.
Szóval ez egy családi rémregény.
A karakterek is élnek, hiszen sokat járunk a fejünkbe, így megismerjük és megkedveljük őket, így nehezebb megválni tőlük, és sajnálja őket az ember, hogy miért bünteti őket így a sors, hát az élet tényleg igazságtalan. A jellemek megalkotása szerintem sikerült, hiszen jól mutatja be egy különleges kisfiú befordulását és világát, általában az ilyen gyerekek felnőttesebbek vagy Jack elméjének elborulását. Hallorann is egy szimpatikus figura volt, főleg a tetteiért nő az ember szívéhez. A legnegatívabb figura furán fog hangzani, de az a szálloda, hiszen egy velejéig gonosz hely, nem szoktam épületeket utálni, de most igen, nem tudom, hogy sikerült ez, valószínű Stephen King az oka, hogy ilyen jó.
Összességében: 10/9
Jó könyv, sőt remek, nagyszerű, minden pozitív jelzőt megérdemel, én csak az apróság miatt vontam le. Ez eddig a legjobb könyv, amit idén olvastam, úgyhogy jöhetne már A halálsoron. Szerintem a kapcsolatunk folytatódik még Stephennel.
Jó könyv, sőt remek, nagyszerű, minden pozitív jelzőt megérdemel, én csak az apróság miatt vontam le. Ez eddig a legjobb könyv, amit idén olvastam, úgyhogy jöhetne már A halálsoron. Szerintem a kapcsolatunk folytatódik még Stephennel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése