A Misfits a daraterveim között szerepelt egy ideje, amikor láttam a két kedvenc lapomon róluk kritikát, eleve jól hangzott, hogy bűnöző fiatalok képességet kapnak. Fogalmam sincs miért, engem az ilyen képességes dolgokkal meg lehet fogni, ahogy a sorozat meg is vett magának, hisz már a második szezonon is túl vagyok, ami még frissebben él az elmémben, mert másfél nap alatt végignéztem. Van egy sajátos humora, amit inkább Family Guy-on és South Parkon nevelkedőknek ajánlanám, mert eléggé meglepődtem rajta, hogy elég nyílt a műsor. Ezek az angolok hogy a fenébe tudnak ilyen jókat csinálni. A fenébe nyalok be nekik, csak az a gond, hogy meg is érdemlik a sok dicséretet, bár azért nem mondanám, hogy tökéletes, mert vannak hiányosságai, de kezdjük azokkal a dolgokkal, amiket nagyon szerettem.
Először muszáj kiemelnem a főcímet, aminek már eleve a rockos zenéje bejövő, viszont tökre illik a szürkesége a sorozathoz, és, hogy bemutatják mi történt a fiatalokkal és a képességüket is igyekeznek reprezentálni. Amúgy a zenéje is tökéletesen rendben van fiatalos elektro vagy éppen rockos számok hangzanak fel egy-egy jelenetben, ezek mondjuk leginkább a második évadban tűnt fel. Akárki is válogatja a nótákat, én megajánlok neki valami díjat.
A forgatókönyvíróknak jár az elismerés a vicces, pörgős dialógusok miatt, amiken sokszor szakadtam a röhögéstől. Nathan szövegei lettek leginkább eltalálva. A kedvencemet tőle még mindig fel tudom idézni az első évadból. Szerintem ezek az emberek betegek, hogy ilyen elborult párbeszédek jutnak az eszükbe. Fogalmam sincs, hogy mi járhat a fejükben. Nekik hála remek karaktereket kaptunk, akiket könnyen be lehetne skatulyázni, viszont idővel megmutatják, hogy kik is valójában. Igazából azt szeretem bennük, hogy nem valami sablonosak, hanem kapunk pár bajkeverő fiatalt, akik olyanok, mint a maiak, így az embernek valamiféle realitás érzete is lehet, bár én ezt valami alternatív valóságnak tekintem. Ott van Nathan, aki az érzéketlen nagydumás szerepét tölti be, egyszerre képelném fel és röhögnék rajta, mert amúgy seggfejként viselkedik, viszont a humora miatt nem irtanád ki. Lehet valakit irritál, engem kifejezetten szórakoztat. Lehet azt gondolni, hogy a színész túljátssza, azonban nem tökéletesen azonosul a figurájával. A személyes főkedvencem Simon, mert szimpatikus a majdnem behúzott nyakával, csendességével, mondjuk egy kicsit perverznek tartottam az első etapban, tipikusan az az ember, akiben több van, mint amit mutat magából. Kelly figuráját is nagyon bírtam az érdekes akcentusával, ő az akibe jobb, ha nem kötsz bele, mert fenékbe billent, mégis a szíve mélyén egy kedves lány. Ott van még Alisha és Curtis, akiket nem szerettem meg annyira, mert elég sótlanok. A csaj nekem ribinek tűnt, a fickó meg semmilyenek, pedig utóbbi kapta a legjobb képességet. A szövegekről még, hogy elég sók káromkodás van, és nem vetik meg a pucérkodást meg a szexjeleneteket, ezek miatt érzem ezt bűnös élvezetnek. Érdekes, hogy a képességek a személyiségeikhez pont passzolnak.
Tovább spoilerezek...
Bennem maradtak nyitott kérdések leginkább a vihar miatt, aminek nem tudom az eredetét. Remélem erre kitérnek a továbbiakban, mert kíváncsi vagyok. Annak amúgy örültem, hogy nem csak az öt főhős változott meg, hanem a városlakók többségének is felborult az élete. Különösen bejött, hogy volt valaki, akinek különleges képessége volt és hülyeséget csinált, ezért ők rendbe hozták. Nem, mintha hőseink nem követtek volna el ostobaságokat, mint a két holttest eltüntetése. Azért mondjuk haragszom, hogy szegény ügyésznénit kinyíratták plusz idegesít, hogy eddig semmilyen következménye nincsen a tetteiknek. Kicsit csapongónak érzem néha a részeket, mert nincs valami egység, ami igazán átfogná, hát mondjuk egy szörny. Mondjuk itt volt valamilyen zaklató is és Nathan képességével csigázták fel a nézőket, de ezen még a kezdetlegesség látszik. Amúgy a fináléban zavart, hogy a gyilkosságokról teljesen megfeledkeztek, bár az utolsó percek ütöttek.
Összességében: 10/7
A történet nem igazán tiszta, hisz még az alapozás ment, viszont kitűnő szórakozás, mert jó beteg a humora van az egésznek és nem veszi komolyan magát. Azért ha van drámai rész, akkor azt is sikerül jól megoldaniuk, hogy kicsit megdobjak érzelmekkel is a nézőket, hogy lássunk többet is a szereplőkből. Szóval megvan a végső ítéletem és alig várom, hogy neki kezdjek a harmadik évadnak. Az a főbűne a sorozatnak, hogy kevés része van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése