A Golden Globe díjátadó után olvasgattam a győzteseket, és feltűnt Cate Blanchett neve, aki a Blue Jasmine-ban nyújtott alakításáért nyert egy Golden Globe-ot. Aztán utána olvastam a filmnek. Pontosabban annyit láttam, hogy Woody Allen, már nyomtam is a letöltést, úgyhogy előtte el sem olvastam a tartalmát. Beletekergettem vígjátéknak tűnt. Sajnos nagyon nem is figyelnek a filmre. Itthon sem volt róla szó a filmes oldalakon. Még jó, hogy én megtaláltam magamnak. Pedig ez egy olyan, hogy tényleg megérdemelné a népszerűséget. Tartalom: Az elegáns, New York-i társasági hölgy, Jasmine (Cate Blanchett) élete darabjaira hullik, a házassága is tönkremegy a vagyonos üzletemberrel, Hallal (Alec Baldwin), ezért beköltözik a testvére, Ginger (Sally Hawkins) szerény, San Francisco-i lakásába, amíg összeszedi magát.
Jasmine labilis lelkiállapotban érkezik San Franciscóba, a feje zsong az antidepresszánsokra megivott koktéltól. Bár arisztokratikus viselkedését meg tudta őrizni, érzelmileg bizonytalan, és hétköznapi dolgokat sem tud megoldani.
Azt hiszem, hogy megint egy jó adagot kaptunk a Woody Allen-féle világból. Hiába több mint 70 a virtuóz rendező, egyszerűen még mindig van puskapora, amit még nem durrogtatott el a nézőknek. Szóval az ő sajátos elméjét ismét sikerült vászonra varázsolnia, ez a Blue Jasmine. Ami hamisítatlan Woody-film, mert egyszerűen az a szokásos könnyed, laza, bájos hangulata van, plusz hosszú monológok, amik esetleg el is gondolkodtatják az embert, emellett nagyon szórakoztató, mert van humora. Gondolom, ő a valóságban is ilyen különc figura.
Amikor a címet hallottam, azt hittem, hogy egy romantikus filmet kapok, ehelyett az állóvizet megkavaró vígjátékot kap az ember, amiben van szerelem, viszont eléggé másodvonalban. Az egész sztori Jasmine karakterére épül főként, mellette még Ginger, a húga kap jelentősebb szerepet. Itt van egy szerep, amire találni kellett egy jó színésznőt, és kreálni kellett egy olyan figurát, aki abszolút fent tartja az ember érdeklődését végig. Nos, ezt nagyban kipipálhatják. A rendező/írónak a szereplők megalkotásával nem szokott problémája lenni.
Jasmine szerintem unszimpatikus és egyben elég szánni való, mégis valahogy sikerült úgy árnyalni őt, hogy végül is meg tudtam érteni, hogy egyes esetekben mi a motivációja. Szerintem őt eleve nem is akarták az emberrel megkedveltetni, hisz olyat, aki tipikus gazdagként viselkedik, fent hordja az orrát, azt általában elintézné. Többségében ő ilyen, hisz soha a büdös életben nem csinált semmit, aztán eljátssza a hattyú halált, amikor eltűnt az összes pénz. A film megnézése után abszolút azt gondoltam, hogy teljesen megérdemelte a sorsát, és szerintem Woody is így gondolhatta. Hihetetlenül önzőnek, sekélyesnek, szűk látókörűnek találtam, és ő az a fajta ember, aki amit gondol, annak úgy kell lennie. Nagyon jól eltalálták, mert pont a negatív tulajdonságaival és a szerencsétlenkedésével sikerült az egészét szórakoztatóvá tenni. Cate Blanchett-nek sikerült úgy megfognia ezt, hogy ne legyen ripacskodó és idegesítő, inkább utáltam őt. Azt gondolom, hogy jogosan kapta meg a Golden Globe-ot. Talán az Oscarért is lehet esélye.
Ginger a hétköznapi nő, akinek szintén megvannak a maga hibái, de ettől lesz szerethető. Ő a totális ellentéte Jasmine-nak, ugyanis sokkal szabadabb szellemű, de nem szól bele mások életébe. Neki is van egy sajátos világnézete, vele azért könnyebben tudunk szimpatizálni. Amúgy én azt becsültem benne, hogy a rá sem néző tesóját befogadta, aztán az még osztotta neki azt észt, hogy ez meg az a férfi nem való neki. Bár az idióta pasiját szívem szerint kinyírtam volna. Persze, ezt is szépen megoldották, ahogy az ő kapcsolatára ráfeküdtek. A végén jól tette, amit tett.
A többi mellékszereplő szerintem különösebben nem volt érdekes, nem is rájuk fókuszált a film. Azonban meg kell mondanom, hogy Ginger barátja szerintem rém idegesítő volt, főleg, amikor neki állt sírni. Oké, szép és jó, hogy egy férfi ki tudja fejezni az érzéseit, csakhogy inkább ciki volt az ő viselkedése. Vele mondjuk nem tudom, hogy mi volt a cél, hogy megmutassák, hogy az egyszerű dolgozó is tud adni szeretet vagy mi. Szívem szerint lelőttem volna. Egy kicsit szerintem ezzel mellélőttek. Mázli, hogy annyira sok játékidőt nem kapott.
Jasmine amúgy a gazdagsága elvesztése óta egy kicsit megőrült. Szó szerint belebetegedett. Vannak olyan jelenetek, amikor csak mondja magáét a semminek. Őszinte leszek, hogy nekem ezek voltak a kedvenc jeleneteim, mert végre olyan megkergülős képsort is láttam, amikor a szereplő nem torkaszakadtából üvölt, félelmében bebújik, szétkarmolja a képét stb. Mondjuk az őrület enyhébb dózisát kaptuk meg. Talán még ezek is lettek a legvicessebbek.
Kimondottan tetszett a két oldali történetvezetés. A cselekmény haladt a jelenben, majd közben a múltra is. Igaz szerintem ez azért sikerült jól, mert miközben volt a jelen, ezzel sikerült az ott történteket megmagyarázni, és egy-két meglepetéssel is szolgálni. Szerintem ezt nagyon jól sikerült eltalálni. A sztori sem hagyott amúgy kivetnivalót maga után, mert igazából mindig történik valami. Amúgy amikor először el kezdtem nézni, azt hittem, hogy itt Európában forgatták, ezt a hangulat és a zene miatt gondoltam. Amerikai, de mégsem annyira amerikai.
Összességében: 10/9
Kiváló színészi alakítások, jó történetvezetés, vicces jelenetek, nem hétköznapi történet, hol kapunk mostanában ennyi minden jót egyszerre? Amúgy simán jelölhették volna a legjobb film kategóriában az Oscaron, mert van olyan színvonalú, mint a többi. Egy kicsit ez a kilógó film idén, mint tavaly a Napos Oldal. Ha valaki egy remek kikapcsolódásra vágyik, plusz olyan filmre, ami nem nézi hülyének, annak szívből ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése