A legutóbb látott két Anne Hathaway-film után kezdtem szkeptikus lenni a színésznő filmjei kapcsán, mert bájosak, szerethetőek, viszont valamiféle üzenet vagy plusz lehetne bennünk. Félve álltam neki az Egy nap című angol filmnek, amivel majdnem maximálisan meg voltam elégedve. Tudtommal ez egy nagy sikerű brit könyvnek az adaptációja. Kicsit olvasgattam róla, és láttam, hogy Nagy-Britanniában felháborodást váltott ki az a tény, hogy Anne, mint amerikai megkapta a főszerepet. Szerintem egész jól átvette az angol akcentust, úgyhogy nem tudom, hogy miért háborogtak az angolok.Tartalom: Miután együtt töltik egyetemi diplomaosztójuk napját - 1988. július 15-ét -, Emma Morley és Dexter Mayhew között olyan barátság szövődik, amely élethosszig tart. Emma elvekkel és ambíciókkal rendelkező lány, aki arról álmodozik, hogy jobb hellyé alakítja a világot. Dexter tehetős sármőr, aki arról álmodozik, hogy a világ az ő játszótere lesz.
Kapcsolatuk kulcsfontosságú pillanatait a következő két évtized július 15-ei napjainak bemutatásából ismerhetjük meg. Legyenek éppen együtt vagy külön, láthatjuk, amint Dex és Em elfoglalja magát ügyes-bajos dolgaival; megismerjük baráti viszonyaikat és különböző vitáikat, reményeiket és elszalasztott lehetőségeiket, mosolyaikat és könnyeiket. Valahol az utazás során a két embernek rá kell jönnie, hogy amit annyi ideig kerestek, és amire olyan régóta vágynak, valójában végig az orruk előtt volt. Amint kiderül számukra, hogy egészen pontosan mit is jelentett az a bizonyos 1988-as nap, megismerik a szerelem és az élet valódi természetét.
A film megnézése után egy végre szakadt ki belőlem, mert nagyon-nagyon tetszett a film, mert egy tökéletes romantikus dráma, amit remekül építettek fel. Nekem eleve érdekes, hogy a két főszereplő kapcsolatából a 23 év alatt csak egy napot emeltek ki, amiben bemutatták, hogy ők merre haladtak, és hol keresztezték egymás útját, hol nem. Ez a nap július 15-e volt. Valami angol baromság van akkor. Nekem ez a koncepció nagyon bejött, mert így is nagyszerű lett a kivitelezés. Érdekes az egész. Az ember elmosolyodik a '90-es évek akkori slágerein vagy technikai gépein. Vicces volt látni az akkori telefonokat. Mondjuk én azt a beszólást bírtam, amikor benyögte a főhős, hogy a Jurassic Park premierjére megy. Enyhe nosztalgia. Persze, nekem nem az az időszak volt a gyerekkorom.
Anne Hathaway és Jim Sturgess kémiája nagyon jól működik. Úgy látszik neki mindenkivel van jó összhangja van. Nagyon tetszett az ő barátságuk bemutatása. Igazából a film rácáfol a nő és férfi barátságára, bár az én véleményem szerint van. Azt mutatja be, hogy a szerelem mennyire erős és akár mennyi évig fent bír maradni. Manapság mondjuk az ember nem ezt a példát látja. Igazából a mentalitása miatt imádtam az egészet, hogy az érzések nem halványulnak, hanem megmaradnak, sőt még erősödnek is. Egyszerűen nem tudok semmilyen terén belekötni, mert túlságosan szíven ütöttek. Szerencsére szerethető, hétköznapi főhősöket sikerült kreálni, akiknek a végig tudsz szurkolni, hogy találjanak egymásra. Amúgy mindkettőjüknek egy jól megírt karakterfejlődése van. Szerintem ezen a téren is reálisak voltak.
(SPOILER) Az egyetlen negatívum a film vége, ugyanis a főszereplőnő meghal. Az egész teljesen váratlanul történik, hogy az enyhe bódultságból ezt ébreszti fel az embert. A hirtelen sokktól nem is tudtam mit szólni. Baromi igazságtalan az egész, hogy nem voltak képesek happy endet kreálni. Legalább tényleg jó érzéssel fejezhette volna be az ember a filmet, de nem a drámai hatás kedvéért, ezt meg kellett lépni, mert az élet igazságtalan, ezért a lépésért egyedül a könyv szerzőjét hibáztatom. (SPOILER VÉGE)
Összességében: 10/9
A film vége miatt nem tartom tökéletesnek, de az előtte lévő és az azt követő részek szerintem remekül lettek megcsinálva. Azért meglátszik, hogy azért ennyire jól kivitelezett, mert európai film. Aki egy bőgetős, romantikus, mégsem nyálas tökéletes szerelmes filmre vágyik, annak ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése