Orphan Black: Pilot

Az Orphan Black egy tavaly bemutatott amerikai-kanadai sorozat, ami a BBC American fut. Pont nem rég indult a második évada elég jó nézettséggel. A széria a sorozatkedvelők körében hamar népszerű lett és több díjra is jelölték, főként a főszerepet játszó, Tatiana Mosley-t, aki megszerezte idén élete első Golden Globe-jelölését a pilot epizódban nyújtott teljesítménye alapján teljesne megérdemelten.

Manapság mondhatni nem hallani jó sci-fi sorozatokról, amiket én magam nem is szeretek, azonban az OB tartalom leírása megmozgatott bennem valamit, felkeltette a kíváncsiságomat. A pilottal balszerencsésen indult a kapcsolatunk, mivel a magyar felirat megint nem volt túl jó. Elég sokszor megszívom. Hosszas keresgélés után találtam egy becsületeset. A sztori magában rejti a potenciál lehetőségét. Végre tényleg egy pozitívat csalódtam egy pilot részben.

Sarah Manning egy éve után visszatér New York-ba, ahol tanúja lesz egy nő öngyilkosságának, aki pontosan úgy néz ki, mint ő, ezért ellopja a nő táskáját, és felveszi a személyazonosságát. Közben igyekszik lerázni egykori drogos párját, és vissza akarja szerezni a kislányát, Kimet. Elizabeth Childs-ként felfedez olyan dolgokat, amik megváltoztatják az életét.

Sarah árva, így természetesen semmit sem tudunk a családjáról, és pont ez a rés a múltjában fogja szolgáltatni a bonyodalmat és a rejtélyt. A baj ott kezdődik, hogy Beth lesz, aki zsaru volt, plusz fel van függesztve. Szerintem egy rész után mondhatóan, hogy kellően emberi lett, hisz kissé önző, azonban szereti a lányát, bár elég megkérdőjelezhető, hisz milyen anya hagyja a lányát egy évre magára. Aztán a legjobb barátjától, Felix-től várja a megértést. Tetszik a személyisége és a talpraesettsége, a motivációja is érthető.

Nagyon tetszett a pilot sötét, komor, már-már reális hangulat, mert valamit nagyot tartogathat. Szerintem remekül volt felépítve, hisz volt dráma, feszültség és még akció is. Nem tudom, hogy ez a lendület mennyire fog kitartani a folytatásban, azonban remélem elég, hisz van potenciál ebben a klónos mizériában és drámai alapanyag is akad bőven. Tökéletesen felvázolták azt a helyzetet, bevezettek minket az ismeretlenbe, úgyhogy hatalmasan piros pont.

Igazából a pilotnak nincsen egyetlen olyan pontja, amivel kötözködni tudnék, mert annyira jól összerakottnak éreztem. Ez jó, amikor mostanság egy kivételt leszámítva nem igazán akadtak olyanok, amikkel maximálisan meg lettem volna elégedve, ezért volt meglepetés. Egyszerűen érzem, hogy ebből csak jót lehet kihozni.

Összességében: 10/10
Rövid lett a kritika, mert nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mi fogott meg ebben a világban, azonban mostanában nem szórtam a tízeseket semmire, de ez megérdemli. Valószínű, hogy érkezni fog róla egy évadkritika, plusz majd a második évadot is csekkolom. Lényegében új kedvencem van.

Arrow: Nézd vörösben!

Az Arrow-ról a fináléig nem terveztem írni, most viszont olyat léptek meg a készítők, ami alapvetően megváltoztathatja a dolgok alakulását. Az elmúlt két rész óta nem volt különösebb változás, hozzák a színvonalat az apró hibákkal együtt, még így is ez a legszerethetőbb és legjobb szériám, bár el kell ismerni, hogy az idei részek, azért elmaradnak tavalyitól, bár még így is erősebb, mint az első évadban. Azt hittem, hogy egy sima Roy-központú epizódot kapunk a héten, viszont egész máshogy odavágott. Tovább spoilerezem.
Sok helyen olvasgattam teóriákat arra vonatkozólag, hogy megismétlődik a szigeten látott választós jelenet, amikor Olivernek Shado és Sarah között kellett döntenie, aki ösztönösen beugrott a szőke elé, mert felé tartotta Ivo a fegyverét, úgyhogy egy "balesetet" nagyított fel Slade. Sokan arra tippeltek, hogy esetleg a két Lance-lány közül kellene döntenie a hősünknek. Nem ők inkább valami sokkal erősebbre gondoltak. A két nővéres felállásnak szerintem nem is lett volna akkora hatása, mert ahogy olvasgatom valaki az egyik, valaki a másik halálának örült volna, így inkább örömokozás lett volna.

Ezzel szemben a készítők egy sokkal drámaibb felállást választottak, ugyanis Moira és Thea lettek az áldozatok, ami valljuk be messze hatásosabb, mintha valami szerelmi hisztit kihoznak belőle. Ha Moirat ölik meg, akkor az anyját veszíti el, aki az ember életében az egyik legfontosabb személy, Thea személyében pedig a testvérét, a kishúgát. Ez a jelenetsor talán a sorozat egyik legerősebb, legszomorúbb, legigazságtalanabb, legkétségbeejtőbb jelenete lett. Örülök, hogy ezzel kapcsolatban előre semmit sem spoilereztek el a készítők, nem, mint Jeff David, hogy csökkentse a hatást.

Moira hősiesen feláldozta magát, igazi anyaként viselkedett. A rész másodszori megnézése után rájöttem, hogy olyan is volt ez az egész, mintha búcsúznának Moira-tól, ahogy a helyzetet igyekszik megoldani a lányával. Szerintem a sorozat legjobb karakterei közé tartozott, így egy értékesebb szereplővel lettünk szegényebbek. Az ő halála szerintem nyomós, emiatt is lett hatásos a rész, mert Oliver az édesanyját veszítette el. Nagyon sajnáltam a karakter, bár remélem nem lesz semmilyen feltámasztás. Ezután azt látjuk, hogy Slade nemcsak a levegőbe beszélt, hanem cselekszik is. Egy karakter halálának változást kell hoznia a szálakban, az is lesz. Vélhetően még sötétebb tónust vesznek fel. Amúgy Moira tudta Oliver titkát is, és büszke volt rá. Le a kalappal az őt alakító színésznő előtt.

A rész többi része is szerintem teljesen rendben volt, hisz Roy bekattanása is jól megvolt oldva, ez a Terminátor viselkedés elég jól ment Colton Haynes-nek, bár így sem valami jó színész, Thea hisztizett egy sort, bár megértem őt, de nincs igaza, változás lesz a személyiségében, hogy a szeme láttára ölték meg az anyját, közben Sarah-ból előjött a húgvédő ösztön, szerintem volt igazság benne, egyelőre elmotorozott a naplementébe, hogy erősítést hozzon szerintem a bérgyilkos ligától. 

A flashback jelenet kivételesen nem a szigeten játszódott még Laurel is megkaptuk egy egész tűrhető formában. Amúgy a 19. rész végén Laurel tök normálisan elfogadta a titkot. Ha nem hisztizne, nem erőltetnék a nem létező kapcsolatát Oliver-rel, ha ilyen felnőttesen viselkedne becsszó a nézők fele nem kívánná a halálát. A kalandozás után a visszatekintés inkább Moira fiát védő viselkedésére reflektált. Szerintem a hajótörés előtt lehetett nem sokkal. Kiderült, hogy Oliver teherbe ejtett egy lányt. Amúgy én már gondolkodtam azon, hogy elég sok csajjal kavart Laurel alatt is, hogy egy balkézről született gyereknek lennie kellene, igazam lett. Amúgy megértem, hogy miért fizette le Moira a szimpatikus lányt, hogy védje a fiát, hisz az akkori Oliver erre még nem állt készen.

Kíváncsi leszek, hogy mikor kerül elő a rejtélyes gyerek, akinek a létezéséről Oliver nem tud. Azért a mai Íjász biztosan felnevelné becsülettel. Amúgy Moira rendes volt, hogy nem abortuszra adott pénzt, hanem egy életre. Azt is el akarta volna még mondani, hogy Malcolm él, akivel majd Thea teljes valójában az igazság tudtában találkozni fog. Anyunak elég sok titka volt, azért nem írt valamilyen végrendeletet ezzel, hisz van egy dolog, amit a hősnek is tudnia kellene.

Susanna Thompson remekül hozta végig a figurát, bár nem Moira volt a legpozitívabb karakter, az igaz, hogy nagyon szereti a gyereikeit. Feltétlenül ki kell emelnem Manu Bennett alakítását, mert olyan jól hozza Slade figuráját, mint főellenség, hogy a hideg is kiráz tőle, főként az, hogy ennyire hidegvérrel csinál mindent. Tudom azt is, hogy Stephen Amell nem egy színészóriás, valószínűleg sosem lesz egy Christian Bale, de szerintem nagyon jól beleszokott a szerepébe, és az utolsó 10 percben talán élete alakítását nyújtotta. Willa Holland sem generációja tehetsége, viszont kihozza azt Thea-ból, amit tud, így a végén ő is jó volt. Most nagy dicséret a színészgárdának.

Három rész van az évadból hátra, ami túlszárnyalta az előző etapot és a komolyságával abszolút megvett magának. A következő részek ismertetőiből egy ostromra emlékeztetnek, csak szerintem hasonlít a Christopher Nolan-féle Batman-trilógia záródarabjára. Emlékszem, hogy írtam akkor is, hogy valószínű az alkotók Christopher Nolan-rajongók, amiben igazam is lehet. Mindegy én nem láttam a filmeket, és nem is tervezem pótolni.

Összességében: 10/10
Csakis a vége miatt szórtam rá, mert ennyire erős drámai pillanatot még nem nyújtott a sorozat, bár Tommy halálának is voltak hatásai, azért ő közel sem volt olyan erős karakter, mint Moira, aki Oliver anyja, plusz egy egészen új szálat is feldobtak az alkotók, úgyhogy kíváncsi vagyok mi lesz abból. Tartok tőle a mai gyerekszínészek ismeretében. Izgatottan várom az utolsó három felvonást, mert annyi potenciál akad még itt. Az 1. évados finálé teljesen rendben volt, úgyhogy azt várom itt is.

Klip: Katy Perry - Birthday

Katy Perry az amerikai popsztárok közül számomra a legszimpatikusabb, mert egyértelműen nem veszi komolyan magát, és csak szórakoztatni akar. A nagy konkurenst, Lady Gaga-t is bírom, bár benne zavar, mert néha úgy kezeli magát, mintha megújítaná a zenét, pedig semmi egyedi nincs benne, ezzel szemben Katy Perry nem hiszi magáról, hogy kitűnő, ezért is meglepő számomra, hogy napjaink egyik vezető énekesnője, amit szerintem ő sem gondolt volna az I Kissed A Girl idején. A legutóbbi albumáról, a Prism-ről még tavaly írtam, eléggé tetszett. Megérkezett a negyedik kisfilm is a lemezről a Birthday formájában. Az előző háromból, csak egy nem lett sláger, a másik kettő a Billboard élén landolt. Ebben a dalban nem érzek elég szuflát, mert túlságosan felejtős, viszont teljesen egyszerű. Nem hiszem, hogy magában nagyot ütne. Azonban a videoklip Katy Perry-hez híven nagyon kreatív lett. Szeretem a klipjeit, mert kreatívak, bohókásak, aranyosak. A középpontjában a szülinap van, így több szülinapi buli is betekintést nyerünk, mint egy sima házi videót vágtak volna össze, emiatt nem lenne nagy cucc. Amit azonban Katy Perry-vel műveltek, hát az lenyűgöző. A sminkes vagy maszkmester eszméletlen jó munkát végzett, mert úgy elsikerült maszkírozni, hogy ha nem hallottam volna a hangját fel sem ismertem volna. Katy Perry iszákos táncos nőként, rabbiként, bohócként, állatgondozóként, hercegnőként tűnik fel a klipben, mint egy partiszolgáltató alkalmazottja. Jókat kacagtam a videón, gondolom, ezt volt a cél. Vicces lett és kreatív. Szórakoztató. Amúgy kiderül az egészből, hogy igazából Katy énekesnőnek a legeslegjobb.

Film: Transzcendens (2014)

Hétvégén volt szerencsém látni a moziban Johny Depp legújabb produkcióját, amiről az egyik napilapban pont olvastam egy negatív kritikát. Puszta kíváncsiságból fogadtam el a tesómék meghívását erre, pedig tőlem elég távol állnak a sci-fik. Ez a műfaj nekem túlságosan idegen, rideg a technika. A film fogadtatás sem volt valami fényes, hisz a kritikusok lehúzták és az iMDB-n is mindössze 6,5 pontot kapott a nézőktől, ezért nem is ültem be elvárásokkal. Most jönne az a rész egy hatalmas de-vel, hogy ez mégis fergeteges volt, hát az egyszernézős kategóriába esik.

Tartalom: Dr. Will Caster (Johnny Depp) a mesterséges intelligencia legelismertebb szakértője, egy olyan gép létrehozásán dolgozik, amely ötvözi a világ összes tudását az emberi érzelmek teljes skálájával. A sok vitára okot adó kísérletei híressé tették, ugyanakkor első számú célpontja lett egy radikális technológia-ellenes csoportnak, akik meg akarják állítani. Bármi áron.
A veszélyes szervezet merényletet követ el a népszerű tudós ellen. Tettükkel egy számukra is teljesen váratlan folyamatot idéznek elő: Caster az általa kifejlesztett gép tesztalanyává válik. Caster felesége, Evelyn (Rebecca Hall), és legjobb barátja, Max (Paul Bettany) úgy döntenek, hogy a haldokló Will tudatát feltöltik a gépbe. Azonban, ha bármi kimarad, akár egy gondolat, vagy egy régi emlék már nem biztos, hogy ugyanannak az elmének adnak életet, akit egyszer ismertek.

Felvetnek a készítők egy érdekes alaphelyzetet, hogy végül is egy számítógépet emberi személyiséggé teszik, amiből bármilyen érdekességet ki lehetett volna hozni, alapvető tanulságokkal, mint, hogy az emberből nem lehet gépet csinálni, azonban pont ezt nem tették az alkotók. Elcsúszik minden a forgatókönyvön. Az alapkonfliktus is olyan, amit szerintem öt perc alatt le lehetett volna rendezni. Hanyagul van van megírva, plusz túl van húzva a bonyodalom és maga a történet is. Másrészt az egész teljesen üres, nem tudnak semmilyen üzenetet, érzést a nézők felé sugározni. Ahogy túl sok szufla sincs, bár annyira megtartja, hogy kíváncsi vagy, mit hoznak ki a végére ebből a totál érdektelenségből. Hatalmas baki, hogy a nyitósnittel lelövik a végkimenetelt.

A karakterek mindannyian egydimenziósak, csak a főszereplőnő lett kétdimenziós, viszont azt láttam benne, hogy egyszerűen nem normális, mert rendben van, hogy megőriz egy darabot a férjével, dehogy gyakorlatilag egy gép a szerelme, akivel mondhatni semmit sem tud csinálni az ember. Rebecca Hall próbált is valamit ebből kihozni. A drámai jelenetek a sírással még mentek neki. Mondjuk, ez betudható annak, hogy egy idióta szerepet írtak neki. A legtöbb szereplőt egyetlen tulajdonsággal tudja az ember jellemezni, hogy az egyik fejlődés ellenes, a másik tuti, hogy szerelmes a nőbe, az egy katona. Nem végeztek jó munkát az írók. Akadt olyan is, akiről fogalmad sem volt, hogy mi a fenét keres itt.

Johny Depp és Morgan Freeman vannak kiemelve főszereplői státuszba, bár előbbi többségében csak a hangjával van jelen, hát egyikük sem nyújtja élete alakítását a szerep miatt. Johny még a korrektség jegyében játszik valamit, de tőle is láttam már sokkal jobban, viszont Mr. Freeman gyakorlatilag a bölcsnézést gyakorolta a film folyamán. A többi színész pedig semmilyen volt. Azt hinné, hogy a két klasszis öreggel tudnak valamit készíteni. Mit mondanak, sz**ból nem lehet várat építeni.

(SPOILER) A végkifejlet teljesen logikátlan. Johny számítógépként átvenné az uralmát mondván a világot jobbá teszi, ezért feltöltenének rá egy vírust, ami leállítaná őt és az áramszolgáltatást. A feleségének beadták a vírust. Később kiderül, hogy Johny karaktere végig önmaga volt, ezért nem értem, hogy miért töltötte fel a vírust az internetre, hisz simán lekapcsolhatta volna magát, vagy leszállhatott volna az internetről, aztán magába feltölti az asszonyt, majd sötét kép. Szerintem ezt elszúrták. (SPOILER VÉGE)
Annak ellenére, hogy a forgatókönyv elég rosszul lett megírva, amúgy a film többi része egészen rendben van. Az akciójelenetek kellően remekül megvannak csinálva. A CGI-ra nincsen panaszom, mert néha kifejezetten jó, hát 100 millió dollár volt a költségvetés. A képek és a vágás teljesen okés. Most rá kell cáfolnom egy kicsit magamra, mert vannak gondolatok, mint a technika forradalmának veszélye és egy kis környezetvédelmi propaganda. Az összkép jobban koncentrálhatott volna erre, mint a házaspárocskánkra.

Összességében: 10/5
Szerintem a mozijegy árát semmiképpen sem éri meg, viszont agykikapcsolós délutáni matinénak jó a logikai bakik, a történetkivitelezés, a gyenge színészi játék és karakterek ellenére. Mondjuk ciki, hogy ami leginkább számítana, az lett legjobban elszúrva. A kritikák rossznak írták le. Igazából szerintem egy hatalmas közepes a sztori ellenére, plusz nem unalmas. Mindenesetre egy olyan film, ami akár valami nagy is lehetett volna, viszont a négy forgatókönyvíró azt sem tudta mit csináljon.

Revenge: öt rész után

A Revenge egyike az ABC-n futó drámáknak, amik fényes nézettséggel kezdtek, azóta pedig erőseb visszaesett a Once Upon A Time-mal karöltve. Tavaly nyáron is tervezgettem, hogy megnézem, azonban érdekesebb ínyencségek akadtak fent a hálómon. Most egy gondolat miatt itt csücsül a gépemen. Nekem a Monte Cristo grófja-szerű sztori tetszik, meg a könyvet is olvastam, így egy esélyt megérdemel. A kritikák olyanok, hogy elején bizakodó, később folyamatos szidás a szappan miatt. Egyelőre úgy néz ki, hogy engem mindenképpen megtart.

Nem tudom, hogy valójában ki hogyan viszonyul a bosszútörténetekhez. Lehet egyesek megvetik, másoknak szórakoztató, érthető. Emily valószínű az intézetben nem a Bibliát olvasgatta, hisz nincs szó a megbocsátásról, csak a bosszúról. Meg lehet érteni, hogy miért vállalkozott erre a döntésre, hisz ártatlanul lecsukatták az apját, őt pedig árvává tették, bezáratták a javítóba, tönkretéve a gyerekkorát. Sokáig azt is hiszi, hogy az apja egy gyilkos, amíg el nem olvassa a naplóját, utána megfogadja, hogy tönkre teszi a bűnösöket. Van itt motiváció és a néző szimpátiáját is el lehet ezzel nyerni.

Emily Thorne erős pontja a sorozatnak, mert mesterien kitervelt mindent, felépített szépen magának egy kamu életet, Amanda Clarke nyomát pedig eltűntette, a bosszú tartja melegen. Szerintem egy erős, szimpatikus karakter, akivel nem húznék ujjat, mert ha őt megdobod kővel, bombát dob vissza. Szépen az ember bizalmába férkőzik, aztán huss, a padlón van az ellensége. Érdekelne, hogy hogyan sikerült az új személyiségét összerakni. Emily VanCamp nagyon jól hozza a figurát, egyrészt az új lány formája jó, nekem a kárörvendő jelek az arcán a kedvenceim. Nagyon jól elkapta, plusz van is miből dolgoznia.

A Grayson-házaspár a hibás leginkább Emily életének kisiklása miatt. Egyedül Victoria tűnik félelmetesnek, mert a színésznő jégkirálynőnek néz ki, plusz megfagy az ereimben a vér a rám néz azzal mindjárt megöllek pillantással és bájvigyorral, bár egyelőre nem tűnik ő sem egy túl izgalmas figurának. Conrad meg számomra teljesen unalmas. A gyerekeik és az ő kapcsolatuk szolgáltatja a drámát, viszont a kölykök is kétdimenziósak. A lány a tipikus lázadó, a fiú meg azért van, mert jóképű, bár hozzáköthető egy szimpatikus jelenet Emily manipulációjának köszönhetően.

A mellékszereplők közül számomra eddig Nolan a legmegnyerőbb, bár öntelt, magabiztos, viszont valahogy ő oldja fel a feszültséget a néző számára. Igazán szórakoztató figura. A szerep a tipikus barát, aki segít Emily-nek a háttérből. Az írók meg is magyarázták, hogy miért szállt be ő is a csatába. Néha túlságosan is kotnyeles, és azt hiszi, hogy pénzért mindent megszerezhet, azonban egy nagyon jó pontja az egésznek. Emily mellett talán őt sikerült még a legjobban megírni.

A fontosabb szereplők közé tartozik a Porter testvérpár, akik közül már előre egyértelmű, hogy Jack az igazi Emily számára. Szerintem elég átlátszó, mert majd lehet, hogy ő lesz az a pont, ami miatt hősnőnk nem lép át azon a határvonalon. Egyelőre szimpatikus, semmi extra, bár megállapítottam, hogy ő a legjobb pasi, mert erőt és biztonságot sugároz. Az öccse tipikus tinédzser, aki gazdag hölgyikét akarja megnyerni.

Engem zavar, hogy a bosszúhadjáraton kívül bevetnek egyéb szappanosítási technikákat. Itt van például a két kamasz kapcsolata, ami azért van, hogy legyen és kitöltse a játékidő egy részét, aztán a följebb említett Graynson családi konfliktusok is hidegen hagynak. Előre tudom, hogy kiderül Victoria Emily apjába szerelmes volt, mégis elárulta. Valahogy ez a vonal szerintem már túlságosan telenovellás.

Ha a történet a cselszövéses bosszú irányába halad, akkor elégedetten dörzsölöm a kezemet, mert a szereplők lelőhetik a magánéleti drámájukat. Sokkal jobban tetszik az, amikor Emily akciójával foglalkozunk, ami ráadásul egész korrektül van felépítve. Eddig legalábbis minden flottul megy számára. Ezzel egyetlen baj van, hogy muszáj lesz valamikor beütnie a krachnak, különben egy unalmas séma fog ismétlődni, mint a legtöbb nyomozós sorozatban.

Összességében: 10/6,5
A történet vérzik néhány sebből a szappanosság és a túlságosan érdektelen karakterek miatt, azonban a főszereplőnő és a csatlósa remekül van felépítve, ahogy a bosszú is nagyon szórakoztató az ember számára. Tetszik a sorozat helyszíne is és a viszonylag elfogadható színészi játék is. Mondjuk, nem tudom, hogy Robbie Amellt honnan kasztingolták, amikor sok tehetsége nincs a srácnak.

Videoklip: Avril Lavigne - Hello Kitty

Avril Lavigne sem tölti tétlenül az időt, hisz nem olyan rég fejezte be turnéja ázsiai szakaszát, bár önmagáról elnevezett albuma gyakorlatilag megbukott, hisz még az egymilliós eladást sem sikerült átlépnie. Lassan fél éve annak is, hogy a Let Me Go-t kiadták, viszont most egyszerre két kislemezzel is támad, ugyanis Ázsiában kiadják a Hello Kittyt, nemzetközi szinten a lemez legjobb felvételét a Give What You Like-ot. Egyelőre a Hello Kitty érkezett csak meg. Ez talán az énekesnő pályájának egyik legmegosztóbb felvétele, hisz elég elektronikus hangzású lett, plusz gyakorlatilag inkább általános iskolás lányok pizsama partijára való a szöveg nyomán. Nem meglepő módon a klipet Japánban forgatták le, hisz a számban japán szavak is előfordulnak. Szerintem ez a cukormázas világ tökéletesen passzol a dalhoz. Bennem Katy Perry California Gurls-ét idézi fel. Különösebben története nincs. Avril szórakozik, élvezi az életet, hol bedob egy kis japán kultúrát, hisz vannak jellegzetes külsők, szusi, japán szakács. Az énekesnő táncol, énekel, gitározik. Igazából semmi újat nem mutat, csak azt, hogy mennyire fiatalos még. Bár szerintem már túlságosan erőltetett, mintha még tinédzserlány lenne. Egyedül a felnyírt fejét nem tudom megbocsátani. Sosem bírtam rájönni, hogy annak mi az értelme. Egyetlen hibája van igazából a klipnek, hogy nem is jelenik meg benne Hello Kitty, őt illett volna belerakni. Nemzetközi szinten szerintem bukás, de Ázsiában, főként Japánban biztosan imádni fogják. Talán ez az újabb szög Avril karrierjének a koporsóján.

Veronica Mars: a 2. évadról

 

Veronica Mars-sal élvezett eltölteni az idegeskedő osztályozó előtti pillanatokat. Mindkettő előtt megnéztem egy-egy részt. Bizarr módon a vizsgán is úgy gondolkodtam, mint kedvenc nyomozónőm. Ezt azért jó leírni, mert meglátszik, hogy egy jó sorozatnak milyen jó hatása lehet. Például az idegeskedés levetése után működésbe hozta az eszemet. A 2. évad szerintem majdnem teljesen ugyanolyan, mint az első még mindig ugyanaz a szerethetőség a hibákkal együtt, bár talán most több zavaró apróság volt, mégis azt kell, hogy mondjam, így is tökéletesen helyt álltak.

A Veronica Mars-nak az volt a legnagyobb mázlija, hogy a CW fejesei közül egynek ez volt a kedvenc szériája. A furcsa az, hogy ma sima túlélő. Mindegy legalább egy szavazás által kapott egy lezáró filmet, emiatt vágtam bele, hisz nem szeretem a befejezetlen dolgokat. Ha belegondolok ez a legeslegjobb tinédzser sorozat, amit láttam a tévében. Pretty Little Liars? Ugyan, csak A miatt szenvednek . The Carrie Diaries? Sablonok. Vámpírnaplók? Őrlődés két pasi között. Nekem üdítő a VM.

A 2. évadban ezúttal két főszálat, ami összeáll az etap végére. Az egyik a buszos baleset, ami eléggé kísérti a hősnőnket, hisz elég sokáig magát érezte felelősnek. Meg kell, hogy mondjam, remekül volt felépítve, mint az előző évadban, hisz fenntartotta az érdeklődést, és a gyilkos személye szintén meglepő. Díjazom, hogy nem valami random karakter lett megint a bűnös, hanem a sorozatban elég sokszor feltűnő figura, amit még remekül meg is indokoltak, csak VM hagyta ott megint majdnem a fogát. A másik szál az egyik motorosbanda tag halála volt. Ezt a szálat inkább a srácoknak (Logan, Weevil) írták, hogy legyen szerepük. Aztán kibontakozott itt egy Romeo és Júlia kapcsolat, képbe kerültek a drogok. Annak ellenére, hogy jól volt megírva, annyira nem érdekelt, mert az erről kiderülő dolgok, csak elvették tőle a kedvem.

 

Veronica Mars ugyanaz a talpraesett, éles eszű, pimasz csajszi, akit tavaly megismerhettünk. Hozta a "tavalyi" formáját. Mondjuk, igaz, hogy a jól bevált receptet nem kell elrontani. Továbbra is ő a kulcsa a sorozatnak. Idén talán jobban be is láttunk a szívébe, mert volt egy számomra teljesen szimpatikus húzása, így nagyot nőtt a szemembe. Hihetetlen, hogy egy 18 éves lány mindent előbb megold, mint a rendőrség. A helyi seriff még mindig impotens, és szívesen behúznék neki. Keith is jó volt. Még mindig az apa-lánya közös pillanatok a legszórakoztatóbbak.

Idén új szereplőket, pontosabban főszereplővé előléptetteket üdvözölhettünk. A legnagyobb nyereség értelemszerűen Dick Casablancas, aki a tipikus seggfej volt, ezért is dobta fel a kedvem, bár péklapáttal leütnéd néha. Úgy érzem, hogy Logan szerepét vette át. Cassidy, az öccsi, aki szívatnak a srácok. Volt New York-ból importált übergazdag csajszi, aki szimpatikus és néha idegesítő. Az ő karakteréért haragszom, mert amennyi jelenet rá lett pazarolva, ahelyett lehetett volna Mac-re, aki egy színfolt. Mac sajnos keveset van a képernyőn, azonban az ember biztosan megjegyzi, mert a mellékszereplők közt ő a legjobb. Szerencsére, a 3. évadban már állandó.

Logan-t egészen megkedveltem az évad folyamán, mert olyan jó dumákat sütött el, plusz néha elég drámai. Igazából megértem, hogy miért olyan, amilyen. Nála a családja a felelős. Azért szurkoltam neki, nehogy kicsinálják. Weevil-nek azt hiszem, hogy valamennyire benőtt a feje lágya. Nagyon aranyos, hogy azért akart leérettségizni, mert megígérte a nagyijának. Wallace a tipikus legjobb barát és fekete srác, hogy ne legyen faji megkülönböztetés. Semmi kiemelkedő nincs benne, de elvan vele az ember. Mondjuk sajnáltam, amikor eltűnt néhány részre. A srácok továbbra se rúgnak karakterkidolgozottság szempontjából Veronica mellett labdába.
Még mindig ugyanolyan szerethető, mint az 1. évadban, és ugyanazok a hibák. Egyedüli változás, hogy komolyabb, felnőttebb lett, és, hogy két fő történetszál volt az évad folyamán. Még mindig van szappanosság az aranyos kategóriában. Szerintem még mindig zavaróan impotens a rendőrség. Tetszett, hogy a fináléban végül is szinte minden szálat elvarrtak az esetleges kasza esetén. Kár, hogy ez a 3. évadban nem valósult meg.

Összességében: 10/8
Ha tiniszériák között nézem, akkor egyértelműen 10/10. Amúgy még mindig remek kikapcsolódás, és Veronica még mindig egy példamutató főhősnő, hisz manapság elég sok szenvedő CW nőcike van, aki ráadásul semmit sem csinálnak. Megtörtént az érettségi, úgyhogy továbbmegyünk a felsőoktatásba. Remélem, ezt a szintet hozni fogja továbbra is. 

Videoklip: One Direction - You & I

A One Direction-t az egyik legtúlértékeltebb bandának tartom, hisz közel sem olyan tehetségesek, plusz a dalaikhoz sincsen sok közük, viszont nem veszik komolyan magukat. Tegnap megérkezett az ősszel kiadott Midnight Memories-ról a negyedik kisfilm, a You & I, ami egy lírai szerelmes szám. Az aláfestő zenét pedig egy akusztikus gitár szolgáltatja. A szám szokás szerint közhelyes. Jobban bírom, amikor a fiúk elhülyéskedik a dolgot. A lemezről a Best Song Ever és a Story of My Life lett sláger, viszont a címadó dal elég szépen elhasalt. A legújabb kisfilmük Niall indít, majd átváltozik egy másik sráccá a csapatból, és így van felépítve az egész, hogy egy technikának köszönhetően igazából a test ugyanaz, de a fej cserélődik. Ötletes megoldás, plusz az is tetszett, hogy a vége felé a saját formájukba belehelyezkedtek. A helyszín egy vízbe épült kávézó, ami hol kis majd nagytotálban látszik, még az időjárás is borús. Ennyi a pozitívum. Az egész nagyon unalmas, nincs semmilyen történet, még konkrét üzenet sincs. Az kellene, hogy szíven érintsen, hogy szomorú fejjel sétálnak felém. Amúgy engem zavar csak, hogy a refrén mindig Harry kapja. Talán ez lett a srácok legrosszabb, unalmasabb kisfilmje. Remélem, hogy legközelebb valami ütősebbel jelentkeznek. 

American Horror Story: Asylum

Az American Horror Story 2. évadát elég lassan daráltam, mondhatni, hogy elnyújtottam az élvezetet. Őszintén szólva a Veronica Marsot érdekesebbnek találtam. Azért csak sikerült napjaink egyik legkedveltebb horrorjának a tavalyi etapját is megnézem, ami elég nagy meglepetést okozott. Az 1. évadot is kedveltem, viszont néha lassúnak éreztem és túl hatásvadásznak, itt annyi a változás, hogy a történet pörög és sokkal elborultabb. Az 1. évad is magasra tette a lécet, most meg bőven fölé ugrott. A 3. évadtól tartok, mert összességében elég negatív a fogadtatása.

Teljesen tiszta lappal kezdődött az új szezon, hisz új történet, helyszín, karakterek. Ebben a szezonban a Briarclifff elmegyógyintézet lakóinak mindennapjait figyelhetjük meg. A helyszínválasztás mindenképpen ütős, hisz szerintem az őrültek háza elég parás hely, mert lehangoló, negatív kisugárzása, ahova nem szeretném, hogy bezárnának. Itt történik az összes, rémisztgetős jelenet. Ezen a téren fejlődést nem éreztem, mert még mindig horrorkliséket használnak a készítők, azonban akadtak olyan jelenetek, amikor meg kellett kapaszkodnom a székemben, mert azt hittem, hogy a szörnyek rám ugranak. Igazából maguk a karakterek lettek félelmetesek. Tovább spoilerezem.

Hatalmas pozitívum, hogy a történet egyáltalán nem ült le, sőt éreztem, hogy az összes részben történik valami, másik plusz pont, hogy több történetszál is, szinte minden fontosabb karakternek meg volt a maga története. Igazából a cselekmény a intézetben történő titkos, sötét, mocskos dolgokra voltak kihegyezve. Egyedül az zavart, hogy a néhol elegáns lezárást elhamarkodottnak éreztem. Plusz voltak olyan szálak, amik túlságosan abszurdnak hatottak, mint az ufós vonal, amit egész jól beépítettek a történetbe, azonban a Halál Angyala dolgot nem tudtam hova rakni, hogy mi célt szolgált. A jelenben játszódó történések is először teljesen feleslegesek voltak, csak később nyertek értelmet.

A fő karakterek többsége remekül lett felépítve, akik közül talán Kit lett a legszimpatikusabb, hiszen végül is kiderül, hogy a bent lévők között ő a legnormálisabb az ufómizériát leszámítva. Neki szorítottam a legjobban, hogy kiderüljön az igazság. Lana is elég normális volt, azonban kiderült, hogy tipikus újságíró, akinek a saját sztorija a legfontosabb, az az évad utolsó részeiben mutatkozott meg. Grace is elég szimpatikus volt, azt a tényt leszámítva, hogy lemészárolta a családját. Amúgy a sors furcsa fintora, hogy ő is baltával a hátában végezte.

A legösszetettebb figura szerintem Jude nővér lett, aki először egy erős, kemény, kegyetlen karakter, ahhoz képest, hogy egyházi szolga, azonban a szezon második felére megtörik. Részletesen betekintést nyerünk a múltjába. Nála a kisiklást szerintem az okozta, hogy nem lehetett gyereke. Talán ezért is vigasztaló számára, hogy Kit gyerekeivel tölthette az utolsó idejét. Hozzá köthetők a teátrális monológok. Mary Eunice nővér a tipikus ártatlan lányka volt, aztán az Ördög vált belőle. Meg kell említeni az egykori náci doktort Dr. Arthur Ardent, aki talán az egyik negatív figura, viszont egész szórakoztató. A legálszentebb az Timothy atya, aki megkapta méltó büntetését. A legfurcsább figura pedig Dr. Thredson, aki a legnormálisabbnak tűnik, aztán ő a leggonoszabb.

Ki kell emelni a nagyszerű színészi játékot. Ahhoz képest, hogy kisebb adón megy az egész, de egyszerűen zseniális, amit a színészek művelnek. Abszolút senki sem játssza túl hanem, pont megfelelően ragadja meg a karakterét, pedig némely szerep olyan, hogy a színész egyszerűen túljátszhatja, azonban ez egy hatalmas plusz. Nem tudom, hogy honnan a fenéből szereztek ennyire jó színészeket, de mindenesetre megérdemeltek a Golden Globe- és Emmy-jelölések.

Összességében: 10/8,5
A felet csak azért adtam meg, mert érezhetően megtalálja a saját hangját a sorozat, azonban akadtak hibái, de üsse kő, hisz mégis csak jobb lett, mint az előző etap. Annak örülök, hogy az egész olyan, hogy nem próbálja meg feltalálni a spanyol viaszt, azonban így is magasan szórakoztató és meghökkentő. Azoknak ajánlom, akik a rondaságoktól nem riadnak vissza, mert szerintem ez sem jön be mindenkinek a témája miatt.

Game of Thrones: Kezdett a 4. évad

Nem tudom, hogy mi vezetett arra, hogy elkezdjem hetiben nézni a Trónok harcát, viszont az évadnyitó alapján megállapítottam, hogy én egész megszerettem a szériát, viszont a kákán is a csomót keresem-féle közeledés. A mostani két rész pedig meggyőzött arról, hogy miért ilyen elismert kritikailag és nézettségileg, hisz az évadnyitó 6,6 millió embert ültet le a HBO elé, a második rész is 6,3 millió nézőt vonzott, úgyhogy tényleg a csúcson vannak, sőt a csatornának jelenleg a legnézettebb műsoráról beszélünk.

A 4. évad nyitánya különösebb plusz nem volt, mégis teljesen korrektül össze volt rakva mindkét rész. Egyszerűen szórakoztató, vicces és drámai is tudott lenni. Akadtak bizarr pillanatok. Egyedüli hiba szerintem még mindig az, hogy a túl sok történetszál közül vannak, amik nem kötnek le és időpazarlásnak tűnnek, bár így is elég jól belesűrítik az egyórás játékidőbe. Valahogy most fogott meg engem először. Jó volt látni, ahogy zajlik a cselekmény. Tovább spoilerezem.
Az évadnyitóban drága félkezű Lannistair-lovagunk hazatért, akire láthatólag a szeretett nő és apuci is pikkel, előbbi szerint minden az ő hibája, míg utóbbi elengedte a kezét, mert nem fogadta el az örökségét, mert felesküdött. Mondjuk azt gyakorlatilag megszegte, hisz Cersei-vel több alkalommal bizalmas kapcsolatba került. Leginkább Királyvár képsorai szórakoztattak, ahogy szegény Jamie-t gyakorlatilag leprásként kezelik. Egyedül Tyrion értette meg. Sajnáltam, mert gyakorlatilag mindenki utálatosan viselkedett vele szemben. Arra vagyok kíváncsi, hogy a folytatásban hogyan boldogul a bal kézzel.

Az első részben talán még Danerys királynő útja volt érdekes. (Amúgy tudtátok, hogy sok amerikai a Khaleesi névvel bünteti a gyerekét.) A sárkányokat annyira nem tudja megzabolázni, közben egy újabb rabszolgatartó város felé tart. A Keskeny-tengeren túl a Véreb és Arya duóján szórakozhatunk, mert ők ugye a legelképzelhetetlenebb párosítás, pont ezért működnek ennyire jól. Sem a Vadak, sem a Fekete várban történő események nem érdekeltek. Egy zombi sem volt.

A második rész az utolsó húsz perce miatt ütött igazán. Megtörtént végre a királyi esküvő a különféle módszerekkel kivégeznélek Joffrey és az édenkerti bájos hölgy között. Ott szinte tapintható volt a feszültség a levegőben, főként, hogy az egész Tyrion megaláztatásáról szólt. Mondjuk az öt király csatája sem tetszett a lagzin ülő hozzátartozóknak, ezt törpékkel játszatták el. A párbeszédeken is érezhető volt a megaláztatás és a másik akaratának alávetem magam. Fogalmam sincs, hogy mitől volt ez ilyen zseniális, viszont mesterien fel volt építve.

Egy igazi csavar dobtak be végére, hisz meghalt Joffrey, akinek a sírján, majd táncot lejtek. Komolyan mondom, ennyire karakter halálnak még sosem örültem. Az is igaz, hogy szívből utált szereplő most nincs is a stábban. Azt dicsértem már a szériában, hogy főszereplők irtása terén tökösek ölni. Itt sem számított senki arra, hogy a királyt megmérgezik, amit Tyrion-ra fogtak, mivel ő volt a pohárnok. Mondjuk nem ő volt, hanem szerintem Sansha, hisz egy fickó igyekezett őt kimenteni. Fel vannak borítva az erőviszonyok, így megint új felállás. Amúgy kíváncsi vagyok, hogy kiveszi át a trónt.

Összességében: 10/8
Hatalmas dicséret a szériának, mert nagyon jó volt ez a két rész. Remélem, hogy a többi is megközelíti ezt a színvonalat. Tele van potenciállal és további váratlan fordulatokkal. Egyedül a történetszálakon ritkíthatnának meg még pár szereplőnek nyoma veszhetne. Két dolog még mindig idegesít, hogy még mindig nem érkezett meg a fránya tél, a másik, hogy Daneryséknek ideje átkelni, hogy leigázzon mindenkit.

Film: World War Z (2013)

A World War Z könyvet szerencsém volt olvasni, mikor karácsonyra megkaptam. Mondjuk a belőle készült filmre annyira nem voltam kíváncsi, bár valamelyik nap éppen töltögetős kedvemben voltam, meg hát gondoltam, ne legyen zombi elvonási tüneteim nézzük meg, ahogy Brad Pitt zombikat mészárol. A kritikák eléggé megoszlanak, hát kritikus kedvenc nem lett, de a nézők pozitívan fogadták, hisz 540 milliót dollárt hozott a konyhára, így megvan a gyártási költség duplája, és tervezi már a gyártócég a második részt, amire nem tudom, hogy szükségünk van-e.

Tartalom: Egy átlagos nap Gerry Lane, az egykori ENSZ-alkalmazott a családjával araszol a csúcsforgalomban. Hamarosan arra lesz figyelmes, hogy az emberek egymásra támadnak. A városban kitör a káosz, kiderül, hogy halálos járvány ütötte fel a fejét, ami harapás útján terjed. A globális méretűvé váló zombijárvány azzal fenyeget, hogy elpusztítja az emberiséget. Miután Lane biztonságba helyezi családját, a munkájához visszatérve azon dolgozik, hogy megtalálja a járvány forrását, és megállítsa a terjedését.

Különösebb elvárásaim nem voltak a filmmel kapcsolatban, hisz ezt a könyvet nagyon nem lehet adaptálni, főleg akciófilmként a szerteágazó beszámolók miatt, mégis akadtak a könyvhöz hű jelenetek, mint az izraeliek fala vagy egy-két szereplő. A tavaly nézett 28 nappal későbbhöz viszonyítva ez egy sokkal jobb film, mert szerintem sokkal jobban ragadta meg az Apokalipszis érzetet. Már az első percek után szó szerint bebújtam a takaró alá, amikor el kezdek az agresszív zombik mindenfelől támadni. Mondom, hogy elérték nálam a hatást.

Én a filmekben sokkal ijesztőbbnek találom a gyors, állatias zombikat, mert ők tényleg azt sugallják, hogy simában elkaphatnak, míg a lassú, hörgőst le tudod ütni. Ezek a lények egyszerűen nagyon parásra voltak megcsinálva. A hátam fölött nézegettem, hogy valami esetleg nem akar-e belőlem egy darabot kiharapni. Na, az aztán a hatás, ha félelmet sikerül generálni a nézőben. Szerencsémre rémálmok nélkül sikerült megúsznom.

A forgatókönyv korrektül lett szerintem összerakva, mégis sokszor támadt olyan érzésem, hogy karaktereket hanyagolják, mint a főszereplő családját vagy a megmentett kis srácot. Sajnos a poszt apokaliptikus filmeknek mindig az a hátulütője, hogy a karakterek egysíkúak maradnak vagy nem kapnak valamiféle személyiséget, hisz én is kíváncsi voltam egy pár szereplőre. Mondjuk olyan dolog, hogy mi miatt lépett ki az ENSZ-ből. Azt mondanám inkább az egészre, hogy valahogy okésan összehozták a sztorit, azonban egy csomó elvarratlan szál maradt.

A helyzet komolyságát, reménytelenségét tökéletesen jól visszaadta ez az egész. A másik üdítő pozitívum a film végkimenetele a zombiság ellenszere volt. Ami szerintem egy egész kreatív megoldást volt, és még másik filmben ilyet nem láttam. Nem akarom lelőni, hogy hogyan oldódnak meg a problémák, de ezért talán megéri megnézni ezt. Az is szimpatikus húzás volt, hogy valahogy mégis próbáltak ez ellen az egész ellen harcolni. Amúgy jó poén szerintem, hogy a zombiknak van ízlése, mert nem mindegy, hogy mit esznek.

Brad Pitt is elég szimpatikus figurát hozott, bár írtam már fentebb, hogy a karakterekről nagyon semmit sem tudunk meg, leszámítva a főszereplőről egy-két dolgot. Egy dolog zavart csak benne, hogy úgy éreztem, hogy ő gyakorlatilag sebezhetetlen, jó, nem teljesen igaz, viszont amikor Izraelbe betörnek a zombik, hoppá mégis megmenekül, és sorolhatnám a hasonló helyzeteket. Azért az egy-két percre feltűnő karakterek között is voltak szimpatikusak, akik mondjuk egysíkúak voltak.

Összességében: 10/7
A forgatókönyvben akadnak bizonyos hézagok, viszont tele van rengeteg pozitívummal és korrekt színészi játékkal. Nem azt mondom, hogy ez lesz most az évtized zombifilmje, mert nem lesz, mégis sokkal jobb, mint bármelyik B-kategóriás horror. Ez egyszerűen egy jó poszt apokaliptikus horror akciófilm egy Bard Pittel.

Film: 28 héttel később (2007)

A nyáron folyamán néztem meg a 18 nappal későbböt, ami alulmúlta nagyon a várakozásaimat, ezért nem is néztem meg jó darabig a folytatást, plusz az is eléggé eltántorított, hogy láttam mindenkit lecseréltek. Mai napig nem tudom miért. Gondolom, hogy a folytatást azért készült el, mert sok pénzt hozott az első rész. Azért érdekelt volna az, hogy mi történt azokkal a szereplőkkel. Bizakodó voltam, mert Jeremy Renner (American Hustle) és Robert Carlyle szerepeltek a stáblistában főszereplőkként. Utóbbit "imádom" a Once Upon A Time-ban nyújtott teljesítménye miatt.

Tartalom: Fél év telt el azóta, hogy egy vírus néptelen metropolisszá változtatta Londont. Lakóit gyilkos dühre sarkallta: a fertőzöttek egymást irtották ki. Az Egyesült Államok megszálló hadserege azóta helyreállította a rendet, szigorúan ellenőrzött és védett körzeteket hozott létre, és a kevés túlélő visszaköltözhet a városba. Közöttük van Don is a gyerekeivel. A kiskamaszok az eltűnt anyjuk után kutatnak a romok között, és meglepetésükre meg is találják. Az orvosok vizsgálni kezdik az asszonyt, hogyan maradhatott életben a fertőzött területen. Közben újra felüti fejét a járvány.

Szerintem jobb lett, mint az első rész, mert jobbak voltak a színészek, akadtak karakterféleségek és jobb volt a szereplők közötti dráma, viszont zombiapokalipszis szerintem az első részben jobb volt, mégis szerintem a forgatókönyv és a sokkhatás itt jobban működött. Hisz adott egy család, akik gyakorlatilag szétszakadtak, és hirtelen anyu előkerül. Amúgy a tartalom le is lőtte az első félórát. Előtérbe kerülnek az ilyen apokalipsziskor lévő viselkedés, hogy konkrétan a férj otthagyta a feleségét, hogy mentse az irháját. Mondjuk a tettéért szerintem igazán nem lehet elítélni, mert patthelyzetben volt. Hülyén jött ki a helyzet.

A legnagyobb hibája a rövidsége, szerintem összecsapták. Azért az előző rész legalább szépen végigvezette a történetet. Az ember úgy érzi, hogy túlságosan hamar újra beüt a krach. Aztán a családi dráma sem lett kibontva, mert a gyerekek egyszer voltak számon kérőek az apjukkal szemben. Szerintem ezt ki lehetett volna fejteni. Elég sok jelenet keltette azt bennem, hogy igyekeztek leforgatni az egészet gyorsan, hogy elkészüljön a premierre.

Van egy megmagyarázatlan szál is a filmben egy zombival kapcsolatban. Nem szeretném elspoilerezni, mert azért ajánlom, mert mégis jól megfogja ezt az egészet a család szemszögéből, és bemutatja, hogy hogyan törhet ki újra egy járvány. Fogalmazzunk úgy, hogy van egy első zombi, aki miatt újra elindul a fertőzés. Szóval ennek valamiféle "csodálatos" képességei vannak. Én azzal magyaráztam, hogy megmaradt az emberi oldalából, viszont egyáltalán nem lett kifejtve, hogy miért ilyen spéci. A néző csak néz értetlenül. Szóval egy spéci mindent túlélő, tudatos, eszes zombi.

Ezek után már magamat is meg merem kérdőjelezni, hogy úgy hangsúlyozom ki az egészet, mintha mérföldekkel jobb lenne, amikor vannak komoly hiányosságai. Szimpatikusabbak a karakterek, emiatt vett meg magának az egész. Mondjuk itt is mondhatni eléggé vázlatosak, mint általában a túlélő cuccoknál. Mégis a családtörténettel, a gondolkodó mesterlövésszel, orvossal a kissé agyatlannak ható hadsereggel tudtam szimpatizálni. Akkor voltam meggyőzve, amikor Robert Carlyle tűnt a fel a képernyőn, aki szerintem a  végig a legjobban alakított.

A pánikhangulatot is tökéletesen sikerült átadniuk, amikor kitör a káosz. Csak arra gondoltam, hogy jó, hogy nincs ilyen a valóságban, bár ki tudja, lehet, hogy a tudósok fejlesztgetnek ilyeneket. Oké, tiltsuk be az állatkísérleteket. Nagyon jó a hangulata, hogy tökéletesen azt adja, mint amit a katasztrófa filmek ilyen esetben szoktak. Emiatt is teljesen átérezhetővé válik a szereplők szorult helyzete.

A mellékszereplők direkt áldozatok voltak, ami engem zavart, plusz nem tudtam eldönteni, hogy a ki főszereplő, mert ez a felállás a film végére teljesen felborult. Megint nem akarok spoilerezni. Amúgy a végén lévő nagy csavart is elég hatásvadásznak éreztem, ezzel egy konkrét folytatásra tartogatnak lehetőséget. Már biztos, hogy a 28 hónappal később nem valósul meg, pedig azért arra is kíváncsi lennék.

Összességében: 10/6,5
Amikor az emberben leülepszik valami, rájön arra, hogy ez közel sem olyan jó, mint ahogy gondolja, ennek ellenére tetszett a film a két színész miatt, viszont szerintem elég összecsapott lett. Jó európai filmek, viszont a katasztrófa ellenére nekem igazán egyik sem tetszett. Persze, először háborogtam, hogy ez miért van alul pontozva, én meg még lejjebb adom. Más horrorhoz viszonyítva kiváló, azonban nekem van, ami kevés.

Film: Egon és Dönci (2008)

Magyar számítógépes technikával készült mesefilm kevés van pontosabban kettő. Amúgy mindkettőt láttam. Az egyik leghírhedtebb magyar alkotás sajnos a botrányosan rossz Kis Vuk, ami szerencsékre nem viseli az első magyar animációs film címet. Nekem égne a pofám a bőr, hogyha ez lenne, mert ilyen rosszul összerakott mesét én még nem láttam, pedig láttam rossz filmeket. Szerencsénkre egy fiatal magyar technikus csapat egy eredetileg rövid filmnek szánt alkotás megcsinálta egész estésnek hál' Isten, így az Egon és Dönci az első magyar animációs film, amire legalább büszkék lehetünk.

Tartalom: A szomszédos naprendszer egyik gyönyörű bolygóján él Egon, az amatőr űrkutató minden lében kanál macskájával, Döncivel. Egy nap kis híján a nyakukba zuhan a Voyager 3 űrszondája, rajta az emberiség üzenetével. Egon és Dönci útra kelnek bádogűrhajójukon, hogy kapcsolatba lépjenek az ismeretlen, de csodákra képes civilizációval. Arról azonban halvány fogalmuk sincs, hogy a naprendszer kilenc bolygója közül, melyiken élnek emberek.

Az Egon és Dönci nekem egyszerűen eddig kimaradt az életemből, pedig az animációs filmekre bukok, úgyhogy elég nagy szégyen, azonban nem is olyan régen pótoltam ezt a hiányosságomat. Mit is mondjon az ember a filmről... Elsősorban a látvány gyönyörű, ez simán felveszi egy Pixar-mozival a versenyt, pedig ők az animálás királyai. Először is maga az űr elég valószerű lett. Gyakorlatilag minden egyes pillanatát lehetne fényképezni, és be lehetne állítani háttérképnek a számítógépen. Kéne is egy normális háttér. A Kis Vuk költségvetésének a feléből készült, kb. 500 millió forintból. Nem is tudom bedolgozni, hogy ilyen "kevés" pénzből hogyan tudtak ilyen szépet összehozni, míg a katasztrófa mese a duplájába került, és még a Sims is letagadná azt a grafikát.

A másik erőssége az üzenete. Arról szól az egész, hogy Egonék megkeresik a bolygót, ahonnan a képeket kapta, ahova meg is érkeznek. Ahogy leszállnak mindent sivatag borít, és lesz majd egy képsor az emberi civilizáció felemelkedéséről és hanyatlásáról. Azt mutatja meg, hogy mi emberek mennyire szétbarmoltuk az otthonunkat, ebben a Wall-E-ra emlékeztet. Végül is a készítők is azt üzenik, hogy vigyáznunk kell a Földre, mert ez az otthonunk, csak az ember hajlamos azt tönkretenni, amit a legjobban kéne óvnia.

A karaktereket elég nehéznek tűnt először behatárolni, mert gyakorlatilag nem beszélnek, pontosabban gügyögő hangokat adnak ki magunkból, ezek ellenére tudtam kedvelni ezt a néhány szereplőt. A legjobban talán Egon lett eltalálva, aki feltaláló, felfedező és a kíváncsisága vezérli végül is a mi bolygónkra. Egyszerűen az jutott eszembe róla, hogy nagyon aranyos. Rajta azt látja az ember, hogy felfogta, hogy mi a fene történt a Földdel. Dönci a szórakoztató figura, ő egy macska, igazából a film során elég sokszor elmosolyodtam miatt, plusz legjobb barát, inkább Egon a fontosabb szereplő. Mondjuk kíváncsi lettem volna az ő háttértörténetükre, ugyanis nem derült ki, hogy honnan valók, honnan ismerik egymást, csak azt látjuk, hogy Föld-szerű bolygón élnek ketten. A film vége felé egy másik ember is feltűnik, aki lazán éli a napokat.

A történet elég jó ütemben halad, ahogy nézzük a két szereplő kiruccanását, azonban elég sok felesleges résszel volt tele. Például kapunk itt ufókat, akik fogalmam sincs mit kerestek itt, még Döncit is elrabolják, plusz Egonékat már előtte figyelték. Azóta sem jöttem rá, hogy ők mi célt szolgáltak. A film végét történteket sem tudtam magamban hova rakni, mert nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz-e. Valószínű velem van a probléma. Esetleg azt üzenték, hogy újra lehet kezdeni mindent?

A látvány mellett nagyon jó a zenei aláfestés, amire szükség van a beszédhiánya miatt, így remek hangulat aláfestő. Igazából reménnyel telve indul az egész, aztán a végén az emberen erőt vesz egy enyhe melankolikus hangulat, hisz meglátjuk, hogy mi történt. Tanúi vagyunk az emberiség nagyságának és bukásának. Szóval elég érthető üzenettel szolgált a film szájbarágás nélkül.

Összességében: 10/8
Nem az évtized animációfilmje, mert a történet túl sok töltelékkel van tele, azonban egyrészt a borító nagyon szépen és mélyen is egy nagyon fontos rejteni valót fedezhetünk fel, plusz néhol gyerekes humorral szolgál. Úgy gondolkodjon az egészen, ahogy a felnőtthöz illik. Azonban úgy gondolom, hogy nem gyerekeknek való, mert szerintem ők eléggé unalmasnak találhatják, bár a célját megértenék.