Film: Egon és Dönci (2008)

Magyar számítógépes technikával készült mesefilm kevés van pontosabban kettő. Amúgy mindkettőt láttam. Az egyik leghírhedtebb magyar alkotás sajnos a botrányosan rossz Kis Vuk, ami szerencsékre nem viseli az első magyar animációs film címet. Nekem égne a pofám a bőr, hogyha ez lenne, mert ilyen rosszul összerakott mesét én még nem láttam, pedig láttam rossz filmeket. Szerencsénkre egy fiatal magyar technikus csapat egy eredetileg rövid filmnek szánt alkotás megcsinálta egész estésnek hál' Isten, így az Egon és Dönci az első magyar animációs film, amire legalább büszkék lehetünk.

Tartalom: A szomszédos naprendszer egyik gyönyörű bolygóján él Egon, az amatőr űrkutató minden lében kanál macskájával, Döncivel. Egy nap kis híján a nyakukba zuhan a Voyager 3 űrszondája, rajta az emberiség üzenetével. Egon és Dönci útra kelnek bádogűrhajójukon, hogy kapcsolatba lépjenek az ismeretlen, de csodákra képes civilizációval. Arról azonban halvány fogalmuk sincs, hogy a naprendszer kilenc bolygója közül, melyiken élnek emberek.

Az Egon és Dönci nekem egyszerűen eddig kimaradt az életemből, pedig az animációs filmekre bukok, úgyhogy elég nagy szégyen, azonban nem is olyan régen pótoltam ezt a hiányosságomat. Mit is mondjon az ember a filmről... Elsősorban a látvány gyönyörű, ez simán felveszi egy Pixar-mozival a versenyt, pedig ők az animálás királyai. Először is maga az űr elég valószerű lett. Gyakorlatilag minden egyes pillanatát lehetne fényképezni, és be lehetne állítani háttérképnek a számítógépen. Kéne is egy normális háttér. A Kis Vuk költségvetésének a feléből készült, kb. 500 millió forintból. Nem is tudom bedolgozni, hogy ilyen "kevés" pénzből hogyan tudtak ilyen szépet összehozni, míg a katasztrófa mese a duplájába került, és még a Sims is letagadná azt a grafikát.

A másik erőssége az üzenete. Arról szól az egész, hogy Egonék megkeresik a bolygót, ahonnan a képeket kapta, ahova meg is érkeznek. Ahogy leszállnak mindent sivatag borít, és lesz majd egy képsor az emberi civilizáció felemelkedéséről és hanyatlásáról. Azt mutatja meg, hogy mi emberek mennyire szétbarmoltuk az otthonunkat, ebben a Wall-E-ra emlékeztet. Végül is a készítők is azt üzenik, hogy vigyáznunk kell a Földre, mert ez az otthonunk, csak az ember hajlamos azt tönkretenni, amit a legjobban kéne óvnia.

A karaktereket elég nehéznek tűnt először behatárolni, mert gyakorlatilag nem beszélnek, pontosabban gügyögő hangokat adnak ki magunkból, ezek ellenére tudtam kedvelni ezt a néhány szereplőt. A legjobban talán Egon lett eltalálva, aki feltaláló, felfedező és a kíváncsisága vezérli végül is a mi bolygónkra. Egyszerűen az jutott eszembe róla, hogy nagyon aranyos. Rajta azt látja az ember, hogy felfogta, hogy mi a fene történt a Földdel. Dönci a szórakoztató figura, ő egy macska, igazából a film során elég sokszor elmosolyodtam miatt, plusz legjobb barát, inkább Egon a fontosabb szereplő. Mondjuk kíváncsi lettem volna az ő háttértörténetükre, ugyanis nem derült ki, hogy honnan valók, honnan ismerik egymást, csak azt látjuk, hogy Föld-szerű bolygón élnek ketten. A film vége felé egy másik ember is feltűnik, aki lazán éli a napokat.

A történet elég jó ütemben halad, ahogy nézzük a két szereplő kiruccanását, azonban elég sok felesleges résszel volt tele. Például kapunk itt ufókat, akik fogalmam sincs mit kerestek itt, még Döncit is elrabolják, plusz Egonékat már előtte figyelték. Azóta sem jöttem rá, hogy ők mi célt szolgáltak. A film végét történteket sem tudtam magamban hova rakni, mert nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz-e. Valószínű velem van a probléma. Esetleg azt üzenték, hogy újra lehet kezdeni mindent?

A látvány mellett nagyon jó a zenei aláfestés, amire szükség van a beszédhiánya miatt, így remek hangulat aláfestő. Igazából reménnyel telve indul az egész, aztán a végén az emberen erőt vesz egy enyhe melankolikus hangulat, hisz meglátjuk, hogy mi történt. Tanúi vagyunk az emberiség nagyságának és bukásának. Szóval elég érthető üzenettel szolgált a film szájbarágás nélkül.

Összességében: 10/8
Nem az évtized animációfilmje, mert a történet túl sok töltelékkel van tele, azonban egyrészt a borító nagyon szépen és mélyen is egy nagyon fontos rejteni valót fedezhetünk fel, plusz néhol gyerekes humorral szolgál. Úgy gondolkodjon az egészen, ahogy a felnőtthöz illik. Azonban úgy gondolom, hogy nem gyerekeknek való, mert szerintem ők eléggé unalmasnak találhatják, bár a célját megértenék.