The Walking Dead: Kezdett az 5. évad

A The Walking Dead is visszatért a hosszas nyári vakációról az 5. évaddal, nem kell aggódni a folytatásért sem, hisz 2015/16-os szezonban is biztosan lesz zombi utánpótlás, hát alapanyag van bőven, hisz a képregényeket is mai napig kiadják, ráadásul a szezonnyitó rekordot is döntött, hisz minden idők legnézettebb kábeles része lett a maga 17 millió nézőjével, és nem úgy tűnik, mintha ez lenne a végállomás. A nézettség ellenére azért a minősége nagyon hullámzó a sorozatnak, bár a 4. évad után azt lehet mondani, hogy az írók is rájöttek, hogyan kell az átlagos részeket is feldobni. A 4. évad, főként a 2. fele a csalódáskeltő 3. évad után nagyon jó volt, már tűkön ülve vártam a részeket, aztán egy elég felemás résszel zárták le. Már három rész lement, úgyhogy bőven van miről írni, nekem időm nem volt, hogy az eddig látottakról tollat ragadjak eddig. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fognak kihozni ebből, nekem a léc nincsen túl magasra rakva, mert egypárszor már csalódást okoztak. Tovább spoilerezem.

Awkward: a 2. évadról

Az Awkward nagyon üdítő a tinisorozatok és komédiák világában, hisz tényleg vicces műröhögés nélkül is, plusz olyan szépen kifigurázza a hasonló tematikájú szériákat, hogy öröm nézni az alkotók keze munkáját. Szerintem a sorozat sikere a frissességének és saját stílusának köszönhető, mert a túldramatizált dolgokat igyekezett leegyszerűsíteni az 1. évad folyamán, ezért maradt el az 2. évad az elsőtől, pedig nagyon jól kezdődött az egész, mégis a végével, az utolsó harmadával elrontották az összképet. Félreértés ne essen ugyanúgy szeretem a szériát, ahogy legutóbb, de úgy éreztem, hogy megragadtak egy klisében, amit pedig ők maguk figuráztak ki. Persze, ami továbbra is jó, az természetesen feljebb viszi a lécet, hogy ne legyen olyan keserű a szájízem. Tovább spoilerezem.

Könyvkritika: Veronica Roth - Lázadó

Veronica Roth első könyvétől, a Beavatottól odavoltam, mert egy érdekes világot tárt elénk egy szerintem meglepően szerethető, talpraesett főhőssel kis Hunger Games beütéssel, ennek ellenére elég sokáig vártam a folytatással. Nyári munka során kezdtem el olvasni, azonban annyira fáradt voltam és kikészített a betűméret, hogy félreraktam, pedig tetszett, aztán hétvégén bevégeztem, ráadásul már a harmadik részt is elkezdtem. Az első rész bukdácsolásait sikerült kiküszöbölni, ugyanis egy jóval érettebb, sötétebb, komolyabb könyvet kaptunk a kezünkbe, ilyen, amikor sikerül tovább növelni a téteket.

Tartalom: Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz - vagy akár meg is semmisülhetsz.
Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei - Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit - és önmagát -, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.

The 100: Kezdett a 2. évad

A The 100 az idei év egyik legkellemesebb újonca volt a hibái ellenére is, mind kritikai és nézői siker is volt, ráadásul az első jelölésük az Emmy-díjátadón volt a vizuális effektekért. Az 1. évad egy kellemes kikapcsolódást nyújtó dráma, sci-fi megfelelő arányban tálalt romantikával. A sorozatnak a története volt erős, vagy is az fogta meg inkább a nézőt, karaktereknek személyiségfoszlányai vannak kivetnivaló színészi játékkal egyetemben, én nagyon megszerettem, úgyhogy nagyon boldog voltam, amikor a CW úgy döntött, hogy bekéri a 2. évadot. Az 1. évad amúgy is egy tök jó cliffhanger-rel ért véget meg egy-két izgulj a szereplőkért műbalhéval, így voltak elvárásaim. Azt nem mondom, hogy magasra rakták maguknak a lécet, azonban volt egy betonbiztos szintjük, amit hozniuk kellett. Én magam különösebben nem féltem a folytatástól, szerencsére az előzményekre még egész jól emlékszem, hisz júniusban ért véget az 1. évad. Még mindig rengeteg lehetőség rejlik a történetben, hiszem, hogy nem lőttek el még mindent a készítők. Tovább spoilerezem az évadnyitóról.

Pilotkritika: Jane the Virgin

Az egyik legvártabb őszi újoncom, Jane the Virgin volt, amit mindenki előre leírt, mivel telenovella remake, CW-n készült, románcokat ígért és az ősz legelső buktájának tűnt, hogy aztán rácáfoljon a szkeptikusokra. A tévés kritikusok szerint az ősz második legjobb újoncsorozata, hétfőn este a halálsávot kapta meg, azonban 1,6 millióval olyan számokat hozott, amit régen láttak aznap a csatornánál, és ez egy dramedy, ugyanis kicsit kifigurázza a műfaját. Nem titkolt célközönség a latinó, akikből akad bőven az USA-ban, mégis jó olyant nézni, ami az otthon melegét, tévészokásait idézi fel. Nem mondom azt, hogy hatalmas meglepetés lett volna számomra, nem különösebben, de nagyon szeretni való volt, simán lenyomta nálam a Gotham-et vagy a Forever-t, oké, egyáltalán nem lehet összehasonlítani a nyomozós szériákkal, mégis sokkal jobban lekötött, mint az a kettő. Olyan volt, mint a Red Band Society egy jó időpontban talált meg engem, mondjuk az nap este láttam a Holtodiglant, és bizarr módon találtam közöttük hasonlóságot. Akármit mondanak a CW mostanság sokszor belenyúl a tutiba, csak a szappanosítási kényszert kéne lemosni magukról, hogy tökéletes legyen.

Pilotkritika: A to Z + Manhattan Love Story + Selfie

Kivételesen esélyt adok a komédiáknak, úgyhogy most háromnak esélyt adtam. Ha kíváncsiak vagytok melyikek jöttek be, vagy melyik volt rossz, akkor olvassátok tovább.

Gotham: az első részekről - Nagyobb a füstje, mint a lángja?

Gotham, az a hely, amit általában a hétköznapi mozi- vagy tévénéző is ismer, ha még nem is feltétlenül mozog otthon a DC képregények világában. Egyre több csatornának sikerül eladniuk az ötleteiket, nem hiába, hisz az Arrow két évvel ezelőtti újoncszezon nagy durranása volt, a Fox-ra pedig ráférne valami tartós siker. A tavalyi tévés szezonban a Sleepy Hollow-on és a Bones-on kívül gyakorlatilag minden bukdácsolt náluk, ráadásul előbbi nézői el is tűntek idénre. A Gotham a Batman előzménysorozataként van számon tartva, hisz a denevérember kalandjai több százmillió dollárt termeltek filmenként a kasszáknál, hát persze, hogy nyerő ötlet ebből egy tévésorozatot készíteni. Nem is panaszkodhatnak a csatornánál, mert viszonylag jó szinten hoz, így a 2. évadra reális esély van, bár még 18 részen keresztül tartani kéne ezeket a számokat. Nekem nem volt túl nagy a várási fokom, mert nem vagyok oda Batmanért, viszont DC, volt egy telitalálatuk nálam, aztán a történet a züllött helyről nekem bejött, úgyhogy a pilotnak egy esély járt, ahogy utána az eddig leadott három részt is megnéztem. Elég vegyes eddig az összkép szerintem.

Taylor Swift fokozza a várakozásainkat

 

Taylor Swift ötödik nagylemeze, a 1989 október 27-én lát napvilágot, addig, hogy enyhítsék a várakozásainkat végre kiadták róla még egy dalt a Shake It Off-on kívül, ami amúgy meghódította a slágerlistákat. A 1989 lesz az első hivatalosan jegyzett popalbuma az énekesnőnek, és elmondása szerint country-dalokra egyáltalán ne számítsunk. Az Out of the Woods-ra keresztelt nóta egy kapcsolatról szól, amiről nem tudni hogyan áll, nekem tetszik, tényleg '80-as éveket idézi és nagy jó a háttérvokál. A dalt az énekesnő Jack Antonoffal közösen szerezte, akivel már korábban dolgoztak együtt a Sweeter Than Fiction-on, amit Golden Globe-díjra is jelöltek, ezért fedezhető fel többségi szintizés. Állítólag a nóta Harry Styles-ról szól, én nem megyek bele a találgatásokba, mert annyira nem izgatja a fantáziámat.

Úgy néz ki, hogy ez lesz a második kislemez is. Sajnos a teljes tracklista még mindig nem látott napvilágot, csak a közreműködőket lehet sejteni, a slágergyáros Max Martinon és Schellbackon kívül Jack Antonoff és Ryan Tedder is besegített állítólag. Nem lepne meg, hogyha az első héten egymilliós eladásról lenne szó. Az új dal nekem nagyon bejön, annak ellenére, hogy a refrén nem lett túlbonyolítva, de átkötő részek egész jól sikerültek. Amúgy mostanában szerintem nem énekel valami jól Taylor, legalábbis a Shake It Off-ot elég hamisan szokta tolni élőben. Mindegy alig várom, hogy megérkezzen az új album.

Supernatural: Kezdett a 10. évad nagyon gyengén

Immár tíz éve robog a Winchester-tesók Impala-ja a sorozatok autópályáján, ahol nem egyszer került kátyúba. Tíz éve számokban mérve hihetetlen, hisz elérik a 200. részt, szerintem sokan nem gondolták, hogy ez lesz a legtartósabb természetfeletti sorozat, még arról sincsen szó, hogy ez lenne az utolsó, hisz a csatorna nyitott lenne a további folytatásra természetesen a kellő nézettség mellett, plusz ha a két főszereplő (Jensen Ackles és Jared Padelecki) nem unják a banánt. Látszólag, ők elvannak a biztos anyagi forrással, hisz eltartja őket, és az évadnyitó után ezt látom a készítőkön is, hát ennél közepesebb évadnyitót utoljára a 6. évad nyitásánál sikerült összehozniuk, pedig próbálkoztak. Egyszerűen nem sikerült eltalálni a történetszálakat, aztán nem tudták eldönteni, hogy halál komolyan vegyék magunkat, vagy legyenek lazák, úgyhogy átvertek az előzetessel, pedig Jeremy Carver írta a forgatókönyvet, és olyan szépen indult a rész, és olyan szépen dőlt dugába az összes reményem. Persze, 22 résznyi lehetőségük van arra, hogy kiköszörüljék a csorbát. Persze, közel sem volt katasztrofális az évadnyitó, csak ha tudom, hogy sokkal jobbat is tudnak írni, akkor ne egy ennyire unalmasan, építkező, bosszankodós évadnyitót rakjanak le elém. Tovább spoilerezve leírom, hogy miért nem tetszett.

Once Upon A Time: Kezdett a 4. évad

A Once Upon A Time 3. évada kifogástalanak egyáltalán nem volt nevezhető, csakhogy sikerült kikászálódniuk abból a gödörből, ami 2. évadban és a 3. évad 1. felében jellemezte őket, hisz a Nyugati Boszorkány története a régi időket idézte fel bennünk, plusz egy elemet megismételtek. Többségében elégedetten keltem fel a szezonzáró után, aztán, hogy a falat kaparva várjam a folytatást. A nézettség sajnos csökkent, azonban a 18-49-es demója elég erős, ráadásul a premier 10 millió embert érdekelt, a 2. évad kezdése óta nem nézték ennyien, bár a 2. részre csökkentek a számok 9 millióra még így sem lehetnek elégedetlenek az ABC fejesei, hisz vasárnap messze ez volt a legjobban teljesítő műsoruk. Hirtelen miért támadt ekkora érdeklődés, hát egyrészt az ABC szétpromózta nyáron a szezont és a készítőknek sikerült megszerezniük a Jégvarázs jogait. Tudjátok az a film, ami az utóbbi évek legsikeresebb animációs mozija a 1 milliárd dolláros bevételével, plusz két Oscar-díjat is nyert, mellesleg Kristen Bell és Idina Menzel adták a hangjukat hozzá. Mondjuk meglepődtem, hogy ilyen hamar sikerült a Disney-től a jogokat megszerezni. Nem hiába előztem részemről hatalmas várakozások a 4. évadot, mert én imádtam a Frozen-t, csajos, testvéres, szép mese, gyönyörű animációk, túlzott dalolászás és logikátlanságokkal. Az eddig leadott két rész után jó előérzetem van. Tovább spoilerezem.

Red Band Society: Pilot

El vagyok havazva az őszi újoncokkal, ráadásul a saját kedvenceim is visszatértek/visszatérnek, hogy aztán több időm se legyen, még szerencsém van, hogy a The Flash-t és a Constantine-t kidobták nyáron az internetre, bár a Red Band Society is kikerült, azonban nem készült a premierjéig hozzá felirat. Nagyon jókor kapcsolok, amikor már három rész lement. Az első részt 4,10 millióan követték 18-49-ben 1.3-as demót sikerült elérnie, ami önmagában katasztrófális eredmény, de így is erősebb volt, mint a legtöbb Foxos sorozat, és teljesen sikerült megtartania a Hell's Kitchen felvezetését. A kritikusok között elég nagy kedvenc lett, pedig egy kórházas tinidrámáról beszélünk. Itthon a legtöbb kritika kiemelte, hogy nagyon jó, lehet még jobb is, egyedüliként mondom azt, hogy szerintem tökéletes pilot volt. Lehet, azért élveztem ennyire, mert egy fáradt nap után tekintettem meg, vagy tényleg minden egyes pontja remek volt, pedig én sosem osztogatom nagy vonalúan a pontokat. Próbálok szurkolni a sorozatnak, hogy nőjön valamilyen csoda folytán a nézettsége, hisz ennyire aranyos pilotot ezer éve nem láttam.

Egy spanyol sorozat, a Polseres Vermelles alapján készült. Egy kórház gyerekosztályon játszódik a történet, ami gyakorlatilag iskolaként funkcionál. Egy 12 éves kómában kis lévő srác narrálja az eseményeket, aki maga is rész a cselekménynek.

Filmkritika: Battle Royale (2000)

A Battle Royale azóta tervezem megnézni, amióta emlegetik a The Hunger Games kapcsán, ugyanis egyesek szerint az első rész azt másolta, hát az alapszituáció és a történet végül is ugyanaz. Végre időt tudtam rá szakítani, hogy tovább bővítse a kedvencek és az igen csak szegényes eddig látott ázsiai filmjeim listáját. Konkrétan egy japán filmre emlékszem, amit láttam az a Wild Zero, pedig azért arra felé is akadnak néznivalók. Egyben biztos vagyok, hogy a Battle Royale ott van a legjobbak között. Amúgy regényadaptáció, úgyhogy valahogy a könyvre is sort kerítek majd.

Tartalom: A cselekmény egy alternatív közeljövőben (vagy egy alternatív jelenben) játszódik: egy diktatórikus távol keleti országban (minden jel Japánra utal) egy kilencedikes osztályt (21 lányt és 21 fiút) élethalálharcra kényszerítenek: egy szigetre viszik őket, ahol ellátják őket fegyverekkel a golyószórótól kezdve az étkezésnél használt villáig, és mindenki kap egy robbanó nyakörvet. Feladatuk az lesz, hogy legyilkolják egymást. Ha egy napig nem hal meg senki, akkor a robbanó nyakörvek végeznek mindannyiukkal. A "játéknak" csak egyetlen túlélője lehet, a "győztes".

The 100 király a trailer

Nem terveztem a heti nézést a The 100-nak hiába volt korrekt az 1. évad és volt rohadt jó cliffhanger, viszont annyira jó az előzetes, hogy muszáj lesz belenéznem az évadnyitóba, aztán meglátjuk, hogy mit alkotnak. Azoknak nagyon spoileres, akik nem látták a finálét. A sorozatot amúgy kedvezően fogadták és elég népszerű lett junkie körökben, még Emmy-jelölést is kapott a vizuális effektekért. 

Október 22-én folytatódik a túlélés.