Kivételesen esélyt adok a komédiáknak, úgyhogy most háromnak esélyt adtam. Ha kíváncsiak vagytok melyikek jöttek be, vagy melyik volt rossz, akkor olvassátok tovább.
A to Z – 10/8
Andrew egy online randipartnert kereső cégnél dolgozik, míg Zelda ügyvédként, míg a pilotban megtörténik az első találkozás, ami mindkettőjük életét megváltoztatja, ugyanis hamar egymásba is szeretnek, viszont a legérdekesebb az, hogy 8 hónapig, 3 hétig, 12 óráig járnak, addig van elmesélve a történetük. Konkrétan mi történik azután, arról fogalmunk sincs, hisz ez a meglepetésfaktor és a nézőt a képernyő elé szögező. Ez a történet pikantériája, bár vannak kiszámítható párkapcsolati történések, mint, hogy még alig ismerik egymást, de merjenek-e mással randizni. Persze, ez sablonos, mégis a pilot egyszerűen aranyos volt. Oké, romantikus komédia, viszont egyáltalán nem csöpögött a nyáltól, hanem cuki volt, így nézés közben engem is elöntött a szeretethullám a kissé különc karakterek románcától.
Semmi sem működne, ha nem lenne ennyire tökéletes kémia a két főszereplő között, akiket az ember első pillantásra megkedvel, nem hiába rájuk volt kihegyezve a pilot. Szerintem ők egyszerűen olyanok, mint a többi hétköznapi ember, akik szeretnének valakit az életükbe, hogy a hátralévő napjait vele élhessék le. Egy teljesen hétköznapi helyzet, ezért állhat közel az emberhez. Persze, megértem, hogy először a sorsdolog miatt először idegenkednek kicsit egymástól, pontosabban Zelda. Én magam annyira nem hiszek az eleve elrendelt dolgokban, mégis itt látok benne valamit. Kicsit elgondolkodtatja az embert a sorsról. A címe és maga koncepció szerintem elég ütős, hogy A-tól Z-ig bemutatnak mindent, egy kis ABC.
A mellékszereplők, akik mindkét főszereplő legjobb barátait jelentik meg a randis cégnél dolgozó informatikuspárt, nehéz eldönteni, hogy viccesek vagy idegesítőek, mert szerintem néha akadnak túljátszott megmozdulásaik, azonban a hülyeségük okozza néha a jó poénokat. Mondjuk a kedvenc mellékszereplőm Andrew főnök, hisz egy önimádó zsarnokot kapunk. Karikatúraszerűek, kicsit túljátszottak, még nem tudom, hogyan állok velük. A másik kérdés, hogy hosszabb távon ez mennyire maradhat érdekes, hisz egyszer ráunhat mindenki. Sajnos, a nézettsége nagyon gyenge, úgyhogy nem tudom, hogy az NBC meddig fogja képernyőn tartani. Jól jönne egy kis javulás.
Manhattan Love Story – 10/6
Dana álmai megvalósítása miatt költözött a nagy almába, hisz minden vágya, hogy sikeres újságíró legyen, míg Peter egy szoknyapecér, nagyképű fickó, aki sikeres az üzletben. A két legjobb barátjuk összehozza őket egy randira, és nézhetjük hogyan lesz románc ebből. A történet egy elég tipikus romantikus vígjátékot takar, hisz először nem csípik egymást, aztán felfedezik egymás belső értékeit, aztán ásó, kapa, nagyharang, ezzel maguk az alkotók is tisztában vannak, úgyhogy hallhatjuk a szereplők gondolatait, ami azonnal pluszpont, hisz vicces látni, hogy mi az első benyomásuk egymásról, csak kicsit a kiszámíthatósággal szerintem elrontották a dolgot, mert tudjuk, hogy össze fognak jönni előbb-utóbb, hogy egymás idegeire menjenek, mivel mindkettőjük egy határozott személyiség.
Annak ellenére, hogy a plusszal emelkednek ki egy picivel a középszerből, azon kívül erre is azt tudom mondani, hogy megacuki volt. Ebben a pilotban szerintem olvadt a cukormáz, ez nagyon is jól állt neki, csak ha tudom, a történet végét az elvesz az élvezeti értékből, ezek ellenére többnyire minden működött. A két főszereplő nagyon szimpatikus, itt már eldőlt gyakorlatilag minden. Dana karaktere nekem nagyon bejött, hogy egy határozott nő, akinek vannak céljai, és elsőre nem veti magát Peter karjaiba, kicsit szétszórt, kicsit érzelgős, de ebben a helyzetben mindenki az lenne. Peter a macsósága és a farkával való gondolkodása ellenére meg, hogy jó pasi szintén jó fej, például igyekszik Dana-val kijönni, van egy udvarias gesztusa a pilot végén, ami miatt rögtön megnyert. Ráadásul remek volt a kémiájuk is.
A mellékszereplők közepesek, itt is akadnak emlékezetesek, az haladás, hogy igazából senki sem idegesített. Bírtam Cloe-t, aki Peternek mondhatni a lelkiismerete volna. Jól szórakoztam apun is, amikor ránézett Dana régi képére, hogy nem nyerő. David és Amy elmegy kategóriák volt, szerintem ők igazából később villanthatnak valami nagyobbat. Kicsit tipikus, kicsit egyedi, kicsit szeretnivaló, ezért fogok szerintem az évad végén darára visszatérni. Az a nagy bajom vele, hogy szerintem ez maximum egy évadig lesz érdekes, nem gondolom, hogy hosszabb távon lekötne engem Dana és Peter kapcsolata, aztán a szokásos dilemmák. Úgy néz ki a nézők többet nem is látnak bennük, hisz sajnos ez is gyengén nyitott.
Selfie – 10/4
A legkomolyabb problémák a főszereplővel, akinek annyira visszataszító személyisége van, hogy abszolút megérdemli a hányós incidenst, hogy mindenki előtt leégjen. Mindenkit lenéz, nagyképű, önző. Őt kéne szeretnem, bár személyiségfejlődés lesz, így elindul egy kedvelhető irányba, viszont nem nincs 180 fokos fordulat, hogy minél jobban a szívemhez nőjön. Régen láttam ennyire utálatos főszereplőnőt, aki ráadásul még túl is van játszva, hogy még a színésznő alakítását is lehúzhassam. A másik főszereplő, Henry egy értelmes, rendes srác, viszont ő is olyan semmilyen, bár nála a közösségi média leszólása bejött.
A legnagyobb probléma, hogy messziről üvölt a végkifejlet, hogy őket minden körülmények között összefogják összehozni, hogy a néző még egy eret vághasson magát. Különösebben nem látom működőképesnek a dolgot. Ott bukik el a dolog, hogy zéró a kémia a két főszereplő között. Egyszerűen senkinek sem tudsz szurkolni, hogy találjanak egymásra, ezért nem vett meg engem a pilot. Nem hiszem, hogy több részbe belenézek, csak ha muszáj, és esetleg lesz valami hatalmas minőségfejlődés. A nézők sem igazán vevők erre sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése