Filmkritika: Battle Royale (2000)

A Battle Royale azóta tervezem megnézni, amióta emlegetik a The Hunger Games kapcsán, ugyanis egyesek szerint az első rész azt másolta, hát az alapszituáció és a történet végül is ugyanaz. Végre időt tudtam rá szakítani, hogy tovább bővítse a kedvencek és az igen csak szegényes eddig látott ázsiai filmjeim listáját. Konkrétan egy japán filmre emlékszem, amit láttam az a Wild Zero, pedig azért arra felé is akadnak néznivalók. Egyben biztos vagyok, hogy a Battle Royale ott van a legjobbak között. Amúgy regényadaptáció, úgyhogy valahogy a könyvre is sort kerítek majd.

Tartalom: A cselekmény egy alternatív közeljövőben (vagy egy alternatív jelenben) játszódik: egy diktatórikus távol keleti országban (minden jel Japánra utal) egy kilencedikes osztályt (21 lányt és 21 fiút) élethalálharcra kényszerítenek: egy szigetre viszik őket, ahol ellátják őket fegyverekkel a golyószórótól kezdve az étkezésnél használt villáig, és mindenki kap egy robbanó nyakörvet. Feladatuk az lesz, hogy legyilkolják egymást. Ha egy napig nem hal meg senki, akkor a robbanó nyakörvek végeznek mindannyiukkal. A "játéknak" csak egyetlen túlélője lehet, a "győztes".

Sokk hatású, mert egymás után következnek a drámaibbnál drámaibb halálok. Nem kedveskedik, hanem kegyetlenül megmutatja a gyilkosságokat, hogy az ember mire hajlandó a túlélés érdekében. Amikor ilyet látok, elgondolkodom, hogy milyen szörnyeteg rejtőzhet az emberekben? Mindig azt mondják, hogyha a túlélő ösztön lép életbe, akkor borzalmas dolgokra képes az ember. Barátokból így lesznek ellenségek. A pánik, a félelem is hogyan tönkretehet mindent, ezért működött igazán a film, mert kendőzetlenül megmutatta, hogy egy ilyen helyzet mit hoz ki az emberekből, itt jelen esetben egyszerű diákokból.

A brutalitás mértéke meglepett engem. Sose voltam ilyen szempontból hisztis, azonban néha még nekem is akadtak problémáim. Meglepett, hogy a japánok ilyen merészek voltak. Emellett szerintem a szituáció miatt elgondolkodtató volt. Számomra az emberi viselkedés mellett az elnyomás kritikáját is megfogalmazták, hisz a BR-törvény a lázongó diákok miatt hozták. Mondjuk számomra elképzelhetetlen a legnagyobb fegyelmű országban, hogy ez megtörténne, inkább itt Nyugaton. Gyakorlatilag rávilágítottak a kegyetlen diktatórikus rendszerekre, amik egyszerűen megpróbálják elfojtani az ilyen típusú lázongásokat, hisz gyakorlatilag elveszik az emberek szabad akaratát.

 

Takeshi Kitanó félelmetesen alakított a Tanárurat, pedig különösebb arcmimikát nem használt. Egyszerűen a kisugárzása egyszerre volt ijesztő, kegyetlen, gonosz, tekintélyparancsoló. Valahogy a saját feladatát is egykedvűen végezte. Tudtam gyűlölni a karakterét, főleg azért, amit ezekkel a szegény gyerekekkel műveltek, hisz annyi idősek, mint én. Amúgy volt benne egy furcsa lazaság, erre van egy konkrét jelenet is. Igazából az derült ki róla, hogy egy magányos ember, akit valószínűleg utál minden gyerek, a sajátjai is, pedig egyszerű mezei tanárként, csak oktatni akart. Nem akartam volna az osztályába bekerülni.

Drámát is belefűzték a történetben. Nekem tetszettek ezek a részek, mert egy-két karaktert így árnyaltak, és így bizonyították, hogy vannak érzéseik. Elég sok szerelmi tragédia fordult elő. Különösen a főszereplő, Shuja háttértörténete tetszett. Mondjuk azt nem értettem, hogy az apja miért dobta fel a pacskert. Egy abszolút szimpatikus, jó szándékú fiatal. Persze, a Tanárúr az egésznek a legnagyobb erőssége. A diákokat többségében kedvelhető tették. Meg lehetett érteni a motivációkat. Shuja kis szerelmi szála a drukkolós fajta volt.

 

Számomra a legnagyobb negatívum, hogy Kirushoma-nak semmiféle karaktert nem adták. Ő volt az egydimenziós Terminátor, pedig a legtöbb szereplő kapott flashback jelenetet. Kimaradt a szórásból, csak eszetlenül szedte le az embereket. Aztán az elején lévő legelső snitt sem tudom, hogy mit akar kifejezni. Azt hittem, hogy a film végére utal, de nem került szóba. Aztán a katonák viselkedése, mert néha elvesztették a fegyelmüket, pedig pont a keleti harcosokról ezt nem hiszem el. A megoldással sem voltam elégedett. Örültem neki, de valahogy az egész vesztett a realitás érzetéből.

Összességében: 10/8,5
Komoly, vérengző, elgondolkodtató kritikákkal rendelkező film. Örüljünk neki, hogy a modern világban ilyen nincs. Amúgy a film után értem, miért kaptak a BR-hasonlatokat a THG. Ezt csak erős idegzetűek tudnám javasolni, mert nem egy kedvezőtlen alkotás. Ezek után elég kíváncsivá tettek a könyvvel kapcsolatban. Ha valahol meglátom leárazva, akkor szerintem elolvasom.