Az osztályfőnököm azt mondta,
hogy jó, ha az embernek van példaképe, mert irányt mutathat. Nekem nincs
ilyenem, inkább csak felnézek emberekre, de nem feltétlenül úgy alakítom az
életem, ahogy ők, de ott van anyukám, a tesóim, a töritanárom, az angoltanárom
és jó pár ismerősöm, bár rám leginkább hatással egy fiatal amerikai lány van.
Sokan utálják, csapból folyónak tartják, míg milliónyi kislány meg szereti őt,
mert olyan számai vannak, amivel pont ezt a közönséget megnyeri. Ez a személy számomra
Taylor Swift. Őszintén meg tudom érteni, hogy miért vannak sokan kiakadva rá,
de nekem már lassan hat éve ő a kedvenc énekesnőm, régiek közül ő az egyetlen
állandó. Elgondolkodtatott, hogy engem mi fogott meg ebben a nőben, hisz
tipikus amerikai jelenség szőke, kék szemű, gitározik és énekel, aztán az
országban egy millió ilyen akad. Durva, hogy már 10. évfordulóját
ünnepelheti az első dalának.
Ha az életrajzát keresitek, akkor
az angol wikipédián nézzétek meg, mert ott minden részletesen fent van, a
magyart meg hagyjuk. Inkább azt mesélném el nektek, hogyan ismerkedtem meg
vele. Talán még a Bravo-ban olvastam 2009-ben egy cikket a Love Story-ról, ami
az első világslágere volt, bár még nem kerestem rá, csak annyi volt, hogy milyen
helyes lány. Aztán volt a hírhedt VMA fiaskó, amikor Taylor megnyerte a legjobb
női videoklip díját, Kanye West pedig felrohant a színpadra, és azt mondta,
hogy díj Beyoncé-nak járna. Ez mondjuk hatalmas reklám volt Taylor-nak,
szerintem most már nem is bánja az esetet, így meg is néztem a You belong with
me, aminek a klipje tökéletesen passzolt a szöveghez, aztán beleszerettem.
Megkerestem a két albumát, aztán rongyosra hallgattam őket.
Az első lemezről még mindig a
Picture to Burn és a Should’ve Said No a kedvenceim, ez még csak az
angolszászoknál hódított. A második robbantott köszönhetően a Love Story-nak,
amit mai napig imádok hallgatni, ahogy a You Belong With Me-t és a Fifteen-t.
Sok dala szólt akkor is a szerelemről, de nagyon jók voltak a szövegek és
tinilány szemszögből voltak. Meglepő módon az amerikai kritikusok nagyon
szeretik Taylor-t. Szerintem azért tetszett az a két lemez, mert tényleg jó
szövegeik voltak és valahogy korban közel álltak hozzám, plusz valamiért
imádtam nézni, ahogy Tay a legtöbbször gitáron kísérte magát. Nagyon ért a
szövegekhez, szerintem ezzel egyensúlyozza az átlagos hangját. Emlékszem a
Fearless-ért kapta az első Grammy-jét.
Igazából volt egy lány, akinek
igazi szomszédlány külseje volt és teljesen természetesen viselkedett, plusz
nagyon szimpatikusak voltak a nyilatkozatai. Egyszerűen egy hétköznapi embert
láttam, aki roppantul élvezi, amit csinál. Szerintem könnyen lehet vele
azonosulni is, hisz ő is beszélt arról, hogy piszkálták a magassága miatt a
suliban, hogy volt reménytelenül sokszor szerelmes és ő is szeret a barátaival
lógni. Nagyon látszott az is, hogy ő áll a dalai mögött. A harmadik albumán az
összes számot egyedül írta. Ekkor kezdett megjelenni az érettség és a
karrierjében, aminek talán meghatározó dala a Mean volt, bár akkor mindenki
jött a kirekesztettséges dalokkal. Az új albuma is sokkal populárisabb hangzású
volt.
Kedvelem Taylor-ban azt is, hogy
amit lehet, mindent támogat. Felszólalt az iskolai bántalmazások ellen, ami
leginkább a meleg diákokat érinti, bármely természeti katasztrófa áldozatait
anyagilag segíti. A szíve a helyén van, ahogy sok más sztárnak. Egy iskolának
hangszereket vett, egyszer több órát töltött a rajongóival, hogy mindenkinek
dedikáljon, vett pizzat is nekik. Néhány szerencsés rajongót kiválaszt a
koncertek után, hogy vele lógjanak, ami egy tök aranyos gesztus. Látszik az
énekesnőn, hogy nagyon is törődik azokkal, akiknek a sikert köszönheti.
Emlékszem pár évvel ezelőtt szinte sokként érte meg, amikor komoly díjakat
kezdett el sorra nyerni.
Örülök, hogy azt látom rajta,
hogy felnő és ez egyre inkább a zenéjén is megmutatkozik. A Red nem volt igazán
éles váltás, mégis érettebb hangzása volt, sőt voltak merészebb próbálkozások,
mint az I Knew You Were Trouble, ami hatalmas sláger lett. A komoly áttörés a
1989, ami már tényleg poplemez és én imádom, még fél év után sem unom. A
külsején is látszik, hogy nőként öltözködik, hisz arra törekszik, hogy komolyan
vegyék. Végül is 25 éves, nem akar élete végig csak laza country pop
slágerekkel nyomulni. Szeretem, ahogy öltözködik, a hétköznapokban is csinosan
fest, ahogy a díjátadókra is elég jó ruhaválasztásai vannak. Érdemes lenne a
stílusevolúciójának egy teljes cikket szentelni. Emlékszem, régen imádtam, hogy
göndör a haja, aztán azt is láttam, hogy milyen jól áll neki, hogy ki van
vasalva, most meg az, hogy vállig érő, így kicsit bennem egy ’20-as évekbeli
hölgyet idéz.
Amit különösen bírok Taylor-ban
az a humorérzéke, szerintem hihetetlen jól kezeli a magánéletéről szóló
pletykákat vagy az utálkozókat. Annak idején, ezért is született meg a Mean,
hogy kiossza a kritikusokat. Ez a humor leginkább mostanában mutatkozik meg a
Shake It Off-ban, bár ennek a csúcsa a Blank Space klipje, amiben konkrétan azt
parodizálja ki, hogy sokan egy pasifaló szajhaként tekintenek rá, mert a témája
mindig a szerelem és sok sráccal látják. Mondjuk ezt Harry Styles miatt kapták
fel anno (ha legalább egy igazi férfiról lenne szó…) Szeretem a hozzáállását a
karrierjéhez és a médiához. Meglátszik az is, hogy már jóval magabiztosabbak a
fellépései, a tánclépései ugyanolyan rosszak, de tisztán van önbizalma, azért
nekem úgy tűnik, hogy nem szállt el, sőt szerintem kimondottan okos lány.
Elég a stílus és zenei
evolúciójára gondolni, nagyon jó csapata is van biztosan. Sokan nem gondolták
volna anno, hogy ebből a hölgyből lesz napjaink pophercegnője, de hiába fáj
igaz. Taylor remekül csinálta az átmenetet, már a Red két kislemeze is ezt
biztosította, majd tavaly viszonylag mindenki jól fogadta az egészet. Nem
mondhatni, hogy hirtelen döntés volt. Azért a zene üzlet, neki is fontos
szempont, hogy sikeres maradjon. Jól válogatja meg a partnereit pl. a napokban
olvastam azt, hogy megvette az összes nevével jelzett pornóoldal domain címét,
hogy elkerülje a bajt, nem egy rossz lépés. Nagyon tudják Swifték, hogy mit
kell csinálni. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a legutóbbi három
albumából az első héten több mint egy millió példányt adtak el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése