Könyvkritika: Rácz-Stefán Tibor - Fogadj el

Végre véget ért az érettségi időszak számomra, aminek örülök, mert végre pihenhetek, csökkenthetem a könyves és a sorozatos várólistámat, moziba mehetek, családommal, barátaimmal lehetek, tanulmányozhatom pesti térképet, sminkelést és házi dolgok kitanulását is elkezdhetem. Majd a listákat közlöm is. A pihi első menete a Rácz-Stefán Tibortól a Fogadj el című regény volt. Már az Aranymosáson felfigyeltem a műre, tetszettek a részletek és a címe, ami eredetileg A gyilkos áldozat volt, leginkább azért vártam, mert a kedvenc bloggeremtől Tibitől, a Media Addict szerkesztőjétől van. 2014 decemberében jelent meg, csak nekem ez a „vizsgaidőszak” bekavart, nem volt nagyon időm. Gondoltam, az érettségiért megjutalmazom magam, így megvettem, hamar el is olvastam.

Tartalom: Hiszel magadban? 
Petra a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid. 
Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete. 
Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat? 
Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja. 
A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll. 
A regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.

Miért kellett rá a tizennyolcas karika? Ez volt az első gondolatom az olvasása után, oké, hogy a végén van egy elég sokkoló jelenetsorozat, plusz egy kis szexualitás, de szerintem tizenkét éves kor felett bárki elolvashatná. Ugyan a mai tinédzserek durvább tartalmú műveket (pl. a Szürke ötven árnyalata) is simán a kezükbe vesznek. A fiataloknak feladnám ajánlott olvasmányként, leginkább az ilyen másokat bántó kölyköknek, mert azért bőven lehet ebből tanulni. Azért nem egy tökéletes könyv, de jó, sőt nagyon jó, nekem nagyon tetszett, mert elég merész témákhoz mert nyúlni a szerző.

Először a címet furcsálltam, mert nekem A gyilkos áldozat nagyon tetszett, de ahogy haladtam előre a történetben egyre több értelmet nyert a Fogadj el, mert ez árulja el leginkább, hogy miről szól ez, hát az elfogadásról és a beilleszkedésről, ezért gürizett Petra, a főszereplő. Olvasgattam kritikákat, ami feltűnt, hogy sokan nem szerették Petrát, azt én is aláírom, hogy megosztó karakter, mert annyira nekem se nőtt a szívemhez, mégis meg tudtam érteni őt. A leírások alapján ő egy okos, értelmes lánynak van bemutatva, mégis szép sorjában hozza az ostoba döntéseket, amihez csak a józan paraszti észre lenne szüksége, hogy ne tegye. A gondolkodás módja is távol áll tőlem, hogy elég naiv módon mindenkit felszínesnek tart. Ez az érem egyik oldala, a másik az, hogy tényleg csak be akar illeszkedni, ezért csinál hülyeségeket. Amit nem értettem, hogy miért nem próbált más utat keresni, az internet a végtelen lehetőségek tárháza.

Dávid is csak azt szeretné, amit Petra, csak ő Árontól várná ezt. Itt kapjuk meg az LGBT vonalat, amivel nekem abszolút semmi problémám nincs. Szerintem ez a szál azért is volt jó, hogy bemutassa azt, hogy ha valaki a saját neméhez vonzódik, az ugyanolyan normális ember, mint a többi, ugyanolyan egy ilyen párnak a kapcsolata, mint bárki másé. Amúgy ezt a szálat nagyon szerettem a könyvben, mert bírom, amikor az egyik fél húzza a másik agyát, mint ahogy Áron tette Dáviddal. Nagyon szépen van a kapcsolatuk bemutatva, ráadásul az ember tud szurkolni azért, hogy jöjjenek össze, az is tetszett, ahogy mindkét fél érzéseit és kétségeit is megismerhettük. Igazából nekem ez volt az első olyan könyvem, ahol meleg párokkal találkoztam, ráadásul szerettem is őket, bár annyira nem lepett meg, mert sorozatokból már van jó pár kedvencem, mint Ian & Mickey a Shameless-ből, Willow & Tara a Buffy-ból és Connor & Oliver a How to get away with murder-ből. Ez volt az abszolút csúcspont. Ha két eltérő személyiség találkozik, az általában jól sül el. Áron amúgy a kedvencem az egész műből, szeretem az ilyen kis szemeteket. Igazából róluk még szívesen olvasnék, akár egy egész regényt. Semmi célzás nincs ebben. :)

A fontos téma, amivel foglalkozott az iskolai bántalmazás, terrorizálás. Nem vagyok hajlandó az angol szót használni. Ez brutális volt, szóval akkorát robban a vége, hogy nem hittem volna, hogy ez történik. Talán ezért nem volt túlzottan szerencsés a prológus, mert ha elolvasod, már az elején ezt várod, talán ezért volt csalódás az első pár oldal nekem is, persze, aztán belerázódtam. Tudom, hogy azt azért pakolják bele a könyvbe, hogy olvasd tovább, de szerintem ide nem volt jó megoldás, sőt ki is vehették volna. Ez a szál elég „ártatlanul” indul, aztán szépen, fokozatosan változik át pokollá Petra számára. Egy kis seb van ezen az Petra, akit bár megértettem, de nem szerettem meg, sajnáltam, mégis sokkal inkább Dávidot szántam, hogy ezt át kellett élnie, pedig fordítva kellett volna ezt.

Az első fele a könyvnek nekem kicsit túl amerikai tinifilmes volt, főleg ez hazudik magáról vonal, elég klisés húzás, ahogy a nagymenők is ennek tűntek. Kaptak azért a karaktert ők, viszont nem kicsit hiteltelen volt az, hogy mindenkinek ennyire defektes, de legalább adtak hozzájuk valamit, hogy legyen indokuk. Nekem ez a gazdagék világa is fura volt, bár nem vagyok tisztában a milliomos csemeték szokásaival. Mondjuk, ha gazdag valaki, azt is kinézem belőle, hogy nem is itthon taníttatja a gyerekét. Tetszett az is, hogy a gimi neve Szép Remények volt, szerintem ez ironikus.

Mindegy, a könyv második fele mindenért kárpótolt, mert nagyon jó volt és sokkoló. A vége engem is teljesen megrázott. Az a durva, hogy valamennyire van valóságalapja, ugyanis az iskolai csesztetés tényleg tragikus dolgokhoz vezethet. Mondjuk azt én sem gondoltam volna, hogy ennyire elfajulhat. Itt jön az az üzenet, hogy csak mert valaki más, ne bántsd, vagy, ha valakit bántanak, akkor állj ki mellette, mert rossz vége lehet. Legyinthetünk, de ez az egész dolog nem csak az USA-ban van jelen, hanem Magyarországon is. Amúgy szerintem a végét még pár oldallal meg lehetett volna toldani, mert kíváncsi lettem volna arra, hogy kire, milyen hatással volt ez meg pár szülő reakciójára is.

Ami nagyon nem tetszett, az a felnőttek hozzáállása. Aki kiakasztott engem, az Petra édesanyja, hogy egyáltalán nem állt ki a lánya mellett, cserébe még belé is rúgott. Akármilyen is Petra azért azt ő sem érdemelte meg, amit kapott. Én az anyját egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy viselkedhetett így a saját egy szem lányával. Normális szülő törődik a gyerekével, nem, hogy még bántsa is őt, aztán magasról tegyen rá. Talán őt utáltam meg a legeslegjobban, mert igazi pocsék anya.  Tényleg furcsa volt, hogy komolyabban senki sem foglalkozott ezzel. Nekem talán azért idegen ez a hozzáállás, mert jófej szüleim vannak és a tanáraim is nagyon rendesek voltak, ilyen ellen meg tettek is volna. A valóságban sajnos sok olyan eset van, ahol ugyanez történt.

Ebben a helyzetben több felelős is van, hisz ott vannak a bántalmazók, Petra is kis részben hibás, hisz nagyon komolyan nem próbált segítséget kérni és a felnőttek. Ha az ember belegondol a végkifejlet elkerülhető lett volna, ha nem hazudik Petra, vagy, ha a tanárok nem rettegve a gazdag szülőktől szerencsétlen lányon segíteni próbáltak volna. Mindenképpen egy nagyon tanulságos sztori és Petra példája intő, talán ezért is örültem, hogy ez a könyv megszületett, hiszen így legalább felhívja erre az emberek figyelmét.

Összességében: 10/7

Nagyon tetszett a regény, úgyhogy Tibitől még szívesen olvasnék. Külön köszönet a Könyvmolyképzőnek, hogy kiadták és gondoskodnak a magyar írókról. Persze, nem hibátlan, mégis érdemes elolvasni, mert komoly tabutémákkal foglalkozik.