Arrow: folytatódott a 2. évad

Az Arrow három hete igyekszik szokás szerint megmenteni Starling Cityt. A 2. évad első feléről az félévad záró egy kimondottan pozitív hangvételű kritikát írtam. A részek pörögtek, izgalmas, feszes, volt a cselekmény, korlátozott volt Laurel jelenléte és mindenből dobtak egy kis csontot az ilyen-olyan rajongóknak. Az eddigi leadott három rész után úgy érzem, hogy megtört a lendület. Ami az őszi minőségét egy kicsit alulmúlja. Az az érzésem, hogy a készítők túl magasra rakták maguknak a lécet, így ezt eddig nem sikerült megugrani.

Talán olyan tűnik ez az egész, mintha drámai visszaesés lenne, mint tavaly a The Walking Dead kapcsán, ami egy bitang jó félévadot hozott, utána unalmas lett minden. Talán nem kellett volna ennyire jónak lenniük ősszel. Nem vagyok maximálisan elégedett, de úgy érzem, hogy igazából most építkeznek, alapoznak nagyon. Szerintem valami nagyra készülődnek. Ez elképzelhető a 9. részben történt leleplezések után. Mindenesetre számomra ez biztató a folytatást illetően. Tovább spoilerezem.

A legnagyobb pozitívum, hogy Laurel végre valami hasznosat is csinál a képernyőn. Én is ekéztem mostanában, de megsajnáltam a karakterét, főleg Katie Cassidyt, hogy most mindenki azért fikázza, ahogy kinéz, meg Laurelt sem hagyják békiben. Szóval szerencsétlent megszántam. Viszont most egész jó szálát írtak neki, ami igazából nem is hülyeség. Teljesen meg van zuhanva, főként Tommy halála miatt és stresszes amúgy is az élete, így nem meglepő módon az italhoz és a drogokhoz menekült. Ahogy megtudtuk Lance-apu is piált, amikor Sarah eltűnt. Valahogy most az ő jelenléte működik, mert valahogy látjuk, hogy le van épülve, és ő csak folytatja a saját rombolását. A kis nyomozása Blood után, ahogyan leépítették ügyes volt. Belőlem már nem vált ki ellenszenvet.

Amilyen jó irányba elindult a Lance-lány a cselekmény leült egy kicsit. Nem azt mondom, hogy untam a részeket, de volt egy totál érdektelen robbantó és a fekete "Farkas" fickó, akiknek mindenre a nyers erőszak a válasz. Ez a rész a történetnek nem igazán foglalta le, mert hidegen hagynak, pedig nem probléma, hogyha random gonosztevőt behoznak, mint mondjuk a Vertigó gróf. A két nagy fő szál irányában különösebb előremozdulás volt.

Azonban volt egy-két jó csavar, amik miatt tényleg maradásra bírnak. Ilyen volt például az Íjász és a Blood kötötte szövetség. Azonkívül, hogy kíváncsian meregettem a szemem, kicsit kuncogtam, hisz tudjuk, hogy a rosszfiúval kötött alkut a hős. Mondjuk az akkor fog ütni, hogyha maga Oliver is meg tudja az igazat. A 11. részben Deathstroke is feltűnt vagy is Slade. Azt a részt az ő megjelenése miatt érte megnézni. Kb. 2-3 percet volt képernyőn, azonban az hatásos volt. Jó gonoszt csinálhatnak belőle. Starling City-ben jobban bírom, mint a szigeten. A legutóbbi epizódban pedig megérkezett a Amanda Wells, a Rha ha's Gul lánya. Előrejelzés: Sarah is back!

Colton Haynes milyen jól tette, hogy otthagyta a Teen Wolfot, egyrészt, mert számomra Jackson kibírhatatlan volt, másrészt Roy-ból egy egész szimpatikus figurát sikerült kreálni. Annyit láttunk eddig, hogy ő megváltozott. Herkules-szintű fizikai erejere, plusz mintha meg is komolyodott volna. Tetszett, ahogy próbálta befogadni és felfogni, hogy mi az az, ami a birtokában van. Rávilágítanak arra, hogy a harag sosem jó motivációs eszköz. Most elég sok játékidőt kapott, és öröm volt nézni az Íjásszal közös jeleneteit, ahogy tanította. Igazából meg tudom érteni, hogy mi megy végbe benne. Az 12. rész miatta tetszett, hisz ott egész végig építették őt. Gondoltam, hogy előbb-utóbb bekerül a Team Arrow-ba. Az új képessége miatt hamar csatlakozott is. Az események fényében nem érzem elhamarkodottnak ezt a lépést, mert valahogy odaillik Diggle és Felicity mellé. Amúgy bírtam a meglepődött fejét, amikor leesett neki, hogy a barátnője pasija a hőse :)

Amennyi pillanat jut a "mini" Íjászra, olyan kevés Diggle-re. A 2. évad kapcsán számomra az a legnagyobb negatívum, hogy különösebb történetszálat nem adnak Dig-nek. Ő az egyik kedvenc figurám, úgyhogy a magánéletén lehetne dolgozni, tekintve, hogy főszereplőnek van beírva. Egy empatikus katona. Rá mindig úgy gondolok, hogy a bölcs társ. Szegény lézeng a rejtekhelyen, tanácsokkal ellátja Olivert, ennyi a szerepe mostanában. Azért van lehetőség itt, hisz elméletileg ott lenne neki a bátyja gyilkosának a megtalálása. Egy személyes megjegyzés, hogy szerintem látja, hogy valami alakul Felicity és Oliver között.

Felicity és Oliver párosításnak még mindig drukkolok. A 10. részben a vitájukkal engem teljesen megvettek, viszont látom, hogy vannak, akik ettől teljesen idegenkednek. Ilyen nagy csontokat néha szabad az embernek dobni. Azonban őszinte leszek, ezek az apró megértő pillantások, félmosolyok, megjegyzések nekem jobban tetszettek. Valahogy meglátszik, hogy Oliver törődik Felicity-vel. Amúgy szerintem még azt hiszi, hogy Laurelt szereti, pedig vannak jól látható jelek, hogy más valaki mozgatja meg. Persze, Laurelt mindig szeretni fogja, mint egy barát, hisz sok mindent átéltek együtt. Abból indulok ki, hogy amikor a Babakészítő elkapta a Lance-lányt nem ölte meg, csak amikor a Gróf Felicity-be bele akarta szúrni a mérgét, akkor habozás nélkül három nyilat beleeresztett.

Összességében: 10/7
Az őszi részekhez viszonyítok, azok pedig a 10/9-et megugrották, itt egyelőre folyik az előkészítés és az egyéb cselekmény kibontakozása. Remélem, hogy lesz ennél jobb is. Amúgy egy kicsit aggódom, mert a legutóbbi két rész gyengén teljesített, mármint a korábbiakhoz képest, maga a sorozat CW-s szintén kiváló. Lehet Laurel az oka? Oké, jussunk egyességre Laurelt visszaredukálhatják, hogyha jobb lesz attól a minőség :) Na meglátjuk, hogyan alakul tovább az évad.

Bates Motel: hangulatos Pszichó-előzmény

Bates Motel egy kisvárosi krimi dráma, amit elég nehezen daráltam le. 4 hónap alatt jutottam el a végére. Ez azért sokat elárul, hogy mennyire voltam elvarázsolva ettől. A Supernatural érdekesebb volt, kb. akkor volt az a nagy darám. Pedig egyáltalán nem egy rossz sorozat, de nincsen különösebb lekötő ereje, ami miatt azt mondanám, hogy muszáj tovább néznem a részeket. Az évad 1. felét még csak-csak elnézegettem, de a 2. felében úgy éreztem, hogy nem történik semmi, unatkoztam, banálisnak a tűnt az új főbűnöző. Számomra az egészből a legjobban az érdektelenség süt, mert hiába csináltak, gondoltak át nagyjából mindent jól a készítők, csakhogy a tipikus titkos amerikai kisváros misztikuma kevés volt. A sorozatból egyszerűen hiányzik a varázs és a realitás érzetet megölték az évad 2. felében.

Tényleg igaz az, amit sok kritikában olvastam, hogy a sorozaton belül mintha két miniévad lenne. Az 1. nálam megütötte a korrekt szintet, és a lezárása teljes mértékben megütötte a zsenialitást. Tudom, hogy 10 rész ellenére elég lassú tempójú, amivel nekem igazából semmim problémám sincs, mert valamikor nem a történet számít, de itt igen. A 2. fő történet szál elment egy olyan irányba, ami nekem nem tetszett, túlságosan irreális, banális és unalmas lett. Legalább a fickó feje utálatos volt. Ezzel az volt a bajom, hogy nem tudtam ezzel hova akartak kifutni, mert nekem az a válaszom rá, hogy sehova. Néha azt hittem, hogy bealszom az évad maradék részein. Már csak az akaratom miatt akartam látni, mert nem szeretek félbehagyni dolgokat. Kicsit ez az egész nekem az amerikai kisváros, ahol mindenkinek vannak titkai amerikai egót erősíti.

Rácáfolok a legutolsó mondatomra, mert a sejtelmes, titokzatos helyszín sokat hozzáad a hangulathoz. Ez a kisváros feeling tökéletes ehhez az alapkoncepcióhoz. Enyhe realitás érzetet kölcsönöz az egésznek. Igazából egy tipikus krimihelyszínt kaptunk. Az atmoszféra sokat hozzáad a sorozat enyhe egyediségéhez. Kicsit az európai sorozatokat idézi fel bennem. Azért az agyatlan országos sorozatoknál, ez átgondoltabb, hangulatosabb, a sztori ellenére van benne egy kis ész, meg nem néz hülyének.

A történet ellenére szerintem vannak nagyon jó pontjai a szériának. Az írók szerintem remekül megcsinálták a cseppet sem hétköznapi anya és fia kapcsolatot. A karakterábrázolás a két főszereplő részéről szerintem csillagos ötös. Az egymáshoz való viszonyukat is remekül ábrázolták, amiből kiderült, hogy Norman mennyire különös módon kötődik az anyjához. Norma anyai ragaszkodás szerintem már elég túlzó, mert észrevehetné, hogy azért a tinédzser fia valamikor önállósodni fog. Velük kapcsolatban miközben néztem, mindig a bizarr szó villant be. Abból indulok ki, hogy szerintem inkább az anya-lánya kapcsolat ilyen, bár az én anyukám inkább az akarat felé terelget. Az egész nem működne Vera Farmiga és Freddie Highmore  közti kémia nélkül.

A Pszichó című film főszereplője ugye Norman Bates. Valamikor megnézem majd a filmet. Szerintem egyszerre sikerült egy hétköznapi srácot és egy ijesztő gyilkost formálniuk belőle. Egyszerűen szólva egyszer Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Ha rágondolok, mindig ez jut eszembe róla. Az a szerencse, hogy az őt alakító színész remekül alakítja, mert azt bizonyítja, hogy vannak jó fiatal színészek a mai generációból. Egy nagyon komplex figura és komoly feladat az ő kettősségét eljátszani, aki azt megoldja, az profi. Nem vagyok előítéletes, de a színész feje enyhe őrültségre utal. A folytatásban az ő gyilkossá válása lesz jó.

Norma figurája is egy átgondolt karakter. Vera Farminga játéka briliáns, főként, amit a pilot epizód vége felé alakított a megerőszakolós jelenetben. Egyszerűen meg kell emelnem a kalapom. Norma egy aggódó, védelmező anya. Ő igazából jót akar a fiának, bár szerintem természetellenesen ragaszkodik hozzá. Jó kis figurát sikerült neki adni az évad folyamán. Nem tudom, hogy mennyi mindent lehet még kihozni belőle, mert szerintem ő a pilotban villantott. Igazából egy szimpatikus szereplő, mivel nőként meg tudom érteni, hogy mit, miért tesz.

A mellékszereplők között is akadnak emlékezetes figurák. A Seriffet például szerintem megint jól alkották meg, mert a jó külső mögötti rosszfiú figuráját rejti magában. Meglepett, hogy Under the Dome főszereplője köszönt vissza nekem. A legszimpatikusabb Emma volt, aki egy egyszerű, okos, intelligens, betegeskedő lány. Egyszerre sajnáltam és mosolyogtam rá kedvesen. Dylan-nel nem volt problémám, de ehhez az egészhez nem adott nekem hozzá.

Összességében: 10/7
Ha az utolsó négy rész jó lett volna és lenne valami lekötő ereje nem kezdtem volna ezt az egészet volna ilyen negatívan. A legerősebb pontja az egésznek a színészek, akik remek drámai alakításokat nyújtanak, úgyhogy emiatt talán megéri megnézni. Most elgondolkodtam, hogy folytatom-e, de benevezek a 2. évadra a finálé vége miatt. Igazából a karakterek és a hangulat jó, úgyhogy remélem a minőség a folytatásban jobb lesz.

Film: Az Álmosvölgy legendája (1999)

Tim Burton diszkográfiájából egy pár filmje szerepel a listámon, ezek között van az Álmosvölgy legendája is. Plusz tavaly tévésorozatot is készítettek belőle, aminek mondhatni ez az előfutára volt. Mondjuk valami hasonlót vártam, mint a sorozat kapcsán valami szórakoztatót. Szerencsére nem is kellett csalódnom, ugyanis megugrotta az elvárásaimat, amivel meg is leptek, bár nem tudom, hogy miért lepődtem meg, amikor az eddig látott Burton-filmek egy kivételével mind tetszettek.

Tartalom: A Hudson keleti partvidékének tágas völgyei egyikében húzódik meg az a titokzatos, eldugott, csendes kis szurdok, melyet Álmosvölgynek hívnak. Mesebeli, varázslatos táj tele mindenféle helyi mendemondával, kísértetjárta helyekkel, éji babonával. Ide érkezik 1799 egyik vészjósló napján New Yorkból a legújabb tudományos nyomozási módszerek iránt elkötelezett Ichabod Crane felügyelő, hogy kivizsgálja a kis faluban történt rejtélyes eseteket. Három rendkívül különös gyilkosság zaklatta fel a békés kis közösség nyugalmát. Mindhárom áldozatnak levágták a fejét, és a fejek eltűntek... A falubéliek váltig állítják, tudják, ki követte el a rémséges tetteket: nem más, mint a legendás Fejnélküli Lovas!

Szerintem a film legnagyobb erőssége a hangulat és az ábrázolásmód, amikor leültem nézni, leginkább azok fogtak meg. Az egész egy kicsit szürreális. A színek is többnyire sötétek, fekete, szürke, tudván, hogy ez horror nem is lep, viszont tökéletes kontrasztot alkot ez a vér vörös színével, ebben egyszerűen valami művészi volt. Az atmoszféra egyszerűen vészjósló, borongós, komor, mégis csempésztek bele némi könnyedséget, egy kis humort. Az egész egyszerűen stílusosan 18. századi. Emiatt érzem úgy, hogy igazából nem vette komolyan magát, inkább egy kis borzongós, szórakozást szeretett volna nyújtani a nézőknek. A sorozatnak is sikerült ezt átvennie. A jelmezek, a smink egyszerűen zseniálisak voltak. Különösen az tetszett, ahogy a brutalitás is finoman lett belekeverve.

Ichabod Crane itt is sokat dob a jeleneteken, viszont a sorozatban lévő Ichabod sokkal talpraesettebb, mint filmbéli partnere. Johny Depp figurája érzékenyebb, mármint nem szentimentális értelemben, egyszerűen irtózik a vér látványától, és van benne egy kis ügyefogyottság. Pont ettől lett egyszerűen szórakoztató alak. Johny Depp valahogy szeret ilyen kicsit elvont és "béna" karaktereket megformálni. Mindig szerettem az ilyen típusú lázadó "tudósokat", akik ragaszkodnak a saját elveikhez, meg be akarják annak értelmét bizonyítani az embereknek.

A főgonosz, Lovas figurája személy szerint itt jobban bejön, mint a sorozatban. Ott egyszerűen csak félelmetes, mindenkit lemészárló, itt viszont van valami groteszk benne. Talán annak köszönhető, ahogy kiderül, hogy ki is valójában ő. Itt egyszerűen egy pszichopata, míg a sorozatban inkább egy érzelmesebb háttértörténetet kapott. Tényleg sikerült párszor rám ijeszteniük a készítőknek. Én jobban szeretem a sejtelmes horrorokat, mint a mészárlósat.

Egyedül a történet terén érzem egy kicsit csalódottak magam, mert egy mindennapi bosszúhadjárat. Mondjuk elég tompa voltam a film alatt, úgyhogy nem jöttem rá ki az igazi főkolompos, pedig általában nekem ez leszokott esni. Inkább a hangulat, a horrorelemek és a két főkarakter volt inkább hangsúlyos. Azt el kell ismernem, hogy a cselekmény folyamatosan pörgött, így nem hagyták lankadni a figyelmem. Inkább az a bajom, hogy eredetibb sztorit vártam. Valami még rendkívülibbet, bár díjaztam, hogy jelen volt a természetfeletti. Az összeesküvés elmélet jól volt felépítve.

A mellékszereplők terén ott volt Katrina, aki nekem itt túlságosan jóságos angyalnak volt beállítva, ebben a sorozat nyert, mégis egy szimpatikus, empatikus figura volt, aki csak a szeretteit igyekezett megvédeni, bár pár gyászon meglehetősen hamar túltette magát. Több érzelmi vihart vihettek volna bele a karakterébe. Ichabod segítője egy jó társhoz hűen viselkedett. A falu előjárói idióta, babonás vénemberek voltak.

Összességében: 10/8
Egy sejtelmes, mégis enyhén könnyed horror, amely jó alapanyag egy sorozathoz, de nem igazán sikerült tévéképernyőre ültetni. Egyedül a főszereplőt és Katrinat találtam jobbnak és a hangulatot sikerült átvenni. Igazából arra volt jó ez az egész, hogy megtudjam mi volt előzménye ennek az egésznek. Tim Burton tud filmet csinálni. Még horrortól ódzkodnak is ajánlom, mert nem lekaszabolós horror.

Film: Szerelem és más drogok (2011)

Szerelem és más drogok is egy újabb része az Anne Hathaway-filmográfiának, mivel még amúgy sem láttam ezt sehol sem leadva, így gondoltam, hogy megnézem, mert cím alapján és első blikkre egy romantikus vígjátéknak nézett ki az egész. Itt is sikerült átverni, mert elkezdődik vígjátékként és kőkemény, szappanos drámaként ér véget. Ezek után az Egy napba félek belekezdeni, mert ebben a filmben is csalódtam és három magyar igazság. Valahogy ebbe a két filmbe nagyon rosszul nyúltam bele.

Tartalom: Jamie (Jake Gyllenhaal), a rámenős menedzser az utcán landol, amikor főnöke rajtakapja a raktárban a feleségével. Rövid időn belül már a chicagói gyógyszeripar területi háborújának a kellős közepén találja magát, ahol vérre menő harcok folynak a gyártó cégek értékesítői között. Miközben vesztésre áll, megismerkedik a gyönyörű Maggie-vel (Anne Hathaway), aki Parkinson-kóros, és akivel még aznap este eljutnak a csúcsig. Maggie másnap lepattintaná, ám Jamie folytatást remél. A sors iróniája, hogy mire Maggie beleegyezne a kapcsolat folytatásába, addigra Jamie azt a tanácsot kapja, hogy mihamarabb lépjen le.

A Rachel esküvőjénél jobban tetszett ez a film, de sajnos így sem estem hanyatt az egésztől, pedig minden adva volt ahhoz, hogy behúzzanak a csőbe. Számomra az egyik legnagyobb negatívum a béna műfaji váltás, ugyanis elkezdődik egy tipikus vígjátékként, hisz itt van Jake Glynhall selyemfiúja, aki minden nőt ágyba tud cipelni. El is ismerem, hogy az első képsorok viccesek is voltak, mert tetszett, amit leművelt az elektronikai eszköz boltban. Aztán Anne Hathaway karakterének a megjelenésével szépen lassan átmegyünk drámába. Tényleg egy kőkemény drámában lesz utána részünk, ami szép, mert előjön a beteg szerelem, aki mellett a férfi mindhalálig kitart. Egyszerűen ez nem állt össze, hogy az elején még nevettetni akarnak, aztán sírásra akarnak fakasztani. Utána meg előkerült a romantikus filmek összes létező kliséje.Az összejövünk-szakítunk-összejövünk-szakítunk-boldogan élünk, amíg meg nem halunk formula. Amúgy az 1. egy óra alatt úgy éreztem, mintha a Barátság extrákkal néztem volna.

Jake karakterének van egy öccse, aki a poénforrás, mert szexfüggő és kövér. Nagyon felesleges volt, mert semmi pluszt nem adott a történethez és semmi komolyabb jellemfejlődés sem volt tapasztalható a jellemében. Igazából azért erőltették, hogy röhögjek rajta, hát ez nem sikerült. Részben ő is az oka, hogy nem tudtam eldönteni a film műfaját. Azért egy-két jó vicc hozzákapcsolódva akadt, de nélküle is elment volna a történet. Amúgy azt sem értettem, hogy a film elején előkerült a fickó teljes családja, akik később sem tűntek fel, meg különösebben nem világítottak rá, hogy hősünk miért hagyta ott a fenébe az orvosi egyetemet. Plusz Maggie exének szerepeltetésének sem láttam értelmét.

Valahogy igyekezniük kellett volna, hogy megtaláljak az aranyközéputat a dráma és a vígjáték között, amit elhiszem, hogy nehéz vállalkozás. Csakhogy számtalan példa akadt rá, akiknek ez sikerült. Ott van a fentebb említett Napos oldal, aztán sorozatban a Skins. Ennyi erővel a Skins írói csinálhatták volna. Hiába játszom az eszem, de a szerelmespár harca, vívódásai szépen voltak kivitelezve, ami miatt igazából nem tudok haragudni, mert a Szerelemhez hasonlóan ráfeküdtek a sírig kitartó románcig, ami titokban nekem gyengém.

A szerelmi szál néhol eltúlzott, szép, giccses volt. Ami miatt többségében működött, az nem a forgatókönyv, hanem Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal remek kémiája. Majdnem tökéletesen működtek, mint egy pár a történések ellenére is. Ez alapvető feltétele az ilyen filmeknek. A karakterfejlődés a film pozitívumai közé tartozik, ugyanis nagyon szép ívet jár be mindkét figura. Különösen Jamie változott meg teljesen. A szerelemnek tényleg van hatása. Tetszett az is, ahogy Maggie végül is elfogadta a betegségét, hisz így született, ezen már nem tud változtatni, de ettől még élhet teljes életet. Mondjuk csodáltam, hogy Anne belement a pucér jelenetekbe.

A társadalomkritika is tetszett benne, amivel a túlzott gyógyszerfogyasztásra utaltak. Kábé azt mutatja be, hogy az embereket hülye reklámokkal ilyen-olyan bogyók szedésére, hogy rá lehet szedni. Az ember hajlamos ennek bedőlni. Erre a legjobb példa a Viagra, amit vittek, mint a cukrot és szedte minden férfi, mert ettől marha jók lettek az ágyban és nem akad gond az egyéb dolgokkal. Ez egy kimondottan jó pontja volt az egésznek.

Összességében: 10/6,5
Klisék akadnak bőven benne, de a két színész közötti kémia, plusz a gyógyszerfogyasztásról szóló részek miatt egy nézést megért. Azért a két szereplő drámája is eléggé megmozgatható, csak eldönthették volna a készítők becsülettel a film műfaját. Ha Anne Hathaway nincs benne én valószínűleg nem néztem volna meg, de így egy pillantást megért, és úgy érzem ennyi jár a filmnek. Azért az előzőnél jobb volt.

Reign: 8 rész után

A Reign-nek írtam a pilotjáról, amiben egyáltalán nem vélekedtem a sorozatról túl pozitívan, de mondtam, hogy folytatni fogom. Nos, ez nem történt meg, mivel sokkal jobb nézni valóim is akadtak, de Tibi kritikája után rávetettem magam a sorozatra. Megszerettem a Reign-t. Ezt nagyon nehezen akartam beismerni magamnak, tekintve, hogy ennél sokkal jobb műsorokat nézek, de akadtak olyan részek, amik miatt maga előtt tartott. Hiába szippantott be, azért vannak idegesítő pillanatai a sorozatnak, amiket kiírhatnának vagy minimalizálhatnának. El vagyok gondolkodva, hogy megvárjam, amíg lemennek nyárig a részek, és akkor ledarálom, vagy hetiben nézzem, mert sikerül izgalmas cliffhangereket bedobniuk? Végül is ezt simán berakhatnám a PLL helyére, ami fele annyira izgalmas sincs, mint ez. Ehhez igazából lenne lelkierőm inkább, mert ez szórakoztat.

Sajnos, a sorozat nem tagadhatja le, hogy a CW-n adják, mert felvette az ott futó sorozatok rossz szokásait; szapanosság és popzenék. A szappannal viszonylag jól bánnak, de a popszámok. Legszívesebben odamennék a készítőkhöz, hogy megcsapkodjam őket, mert ezek teljesen hangulatgyilkosok. Miközben próbálnám magamat beleélni a francia udvar hangulatába, benyomják egy no name senki átlagos dalát. Ha legalább jók lennének. Erre már a pilot kritikában is panaszkodtam, mert nem tudom, hogy erre mi szükség van. A csatorna miért ragaszkodik ehhez? Szerencsémre az három legjobb szériájukban (Arrow, Supernatural, The Originals) nincsenek ilyenek. Sokkal jobban passzolna az egészhez, hogyha abból a korból való zenét játszanának, bár a bálokon játszott zenék sem tetszettek. Akkor nincs szükség semmilyen aláfestő muzsikára.

A tinédzserlányos viselkedés és az udvarhölgyek engem nagyon idegesít. Valahogy tényleg nem passzol ebbe a világba. Már csak az okostelefont kéne a kezükbe nyomni. Persze, értem, hogy Mary-nek valakikkel lánynak kell éreznie magát, viszont a lányoknak nincs nagyon személyiségük. Sajnos, némelyikük tehető felelősség a túlzott szappanosíttásért, plusz két elég hétköznapi történetet dobtak meg, mint  a király szeretője vagy a parasztfiúval való randizás. Nem sajnálnám, hogyha esetleg mind a négyüket eltávolítanak a képből. A történet szempontjából van jelentőségük, csak én nem szeretem őket.

  

Szerencsére ha a tényleges összeesküvés kerül az előtérbe, akkor elégedetten dörzsölöm a kis kezeimet, mert ezt viszont jól megcsinálták. Mondjuk durva, hogy egy igazából kis ország királynőjét mindenki el akarja tenni láb alól. Ezt a részt jól alakítják, és megtudja az ember, hogy ki, miért teszi azt, amit. Amúgy csak nem Mary ellen van szervezkedés, hanem Diane, a király szeretője is el kezdett dolgozni a királynő ellen. Szerintem ebben a részben még elég sok potenciál akad. Tekintve, hogy a királyné, Katalin szerintem egyszerűen zseniális, mert megvan a gonosz oldala, viszont teljesen érthető, hogy mit miért tesz. Szerintem messze az ő karaktere a legérdekesebb, úgyhogy senkinek se jusson eszébe eltenni láb alól. A háttértörténete egyszerre volt megrázó és megdöbbentő. Meglepő, hogy ilyen korban mekkora ereje van egy nőnek. Amúgy érdekes, hogy mennyire előtérbe kerültek itt az anyák, az ő akaratuk és szeretetük, ami nekem tetszik.

Az udvarhölgyek szerelmi kavarása semennyire sem érdekel, ellentétben a szerelmi háromszöggel. A Mary, Francis és Bash párosítás szerintem közel sem lett nyálas. Valahogy az egészet teljesen szépen építik fel. Egyáltalán annyi játékidőt kapnak, amennyi kell, hogy az ember ne menjen a falnak a túl sok nyáltól. A másik az, hogy szerintem a kémia is jól működik, mert látszólag is passzolnak és az ember az ifjú királynőt bármelyik férfi oldalán el tudná képzelni. Nekem tetszett az, ahogy Mary és Francis kapcsolata el kezdett kibontakozni. Valahogy nagyon szurkolok nekik, mert Team Francis vagyok, de Bash-sel sincs semmilyen problémám. A két srác azért közel sem olyan érdekesek, mint az anyukáik, de nekik is el kezdtek valamilyen személyiséget adni. Amúgy az lepett meg, hogy annak ellenére, hogy Bash, a törvénytelen gyerek szeretik egymást az öccsével.

Üdítő pozitívum szerintem Mary karaktere is, mert nem egy nebántsvirágot és Bella-típusú szenvedő lányt kapunk, hanem egy igazi húsvér királynőt, aki a népe érdekeit előbbre tartja a saját vágyainál. Ő számomra a pilotban is nagyon szimpatikus volt, viszont igazán ezalatt a nyolc rész alatt szerettem meg a karakterét. Az elején még sütött belőle némi bizonytalanság, azóta tényleg úgy viselkedik, ahogy egy uralkodónak kell, amellett, hogy azért most tapasztalja meg az első igaz szerelmet. Amúgy rámutat arra is, hogy milyen gáz királynőnek lenni, hisz előre eldöntik, hogy kihez mész hozzá, plusz az ostoba udvari szokások meg a szüzesség túlbecsülése. Emiatt nálam ez a kor elég bicskanyitogató.

Összességében: 10/6
Amennyire negatívan álltam neki az egésznek, annyira pozitívabb irányba csapott át az egész. Sajnos tele van zavaró apróságokkal a sorozat, viszont ezek nem olyan mértékűek, hogy túlságosan is lepontozzam az egészet, mert az összeesküvés, a királyné, Mary és a szerelmi háromszög feszültté, izgalmassá teszik az egészet. Szóval el kell ismernem, hogy a Reign jó kis sorozat lett a szememben, amellett, hogy messze nem a legjobb, amit láttam, de ha az általam szeretett dolgok maradnak előtérben, akkor azt hiszem, hogy heti nézős lesz, és ha lesz 2. évad arra is benevezek.

Film: Rachel esküvője (2008)

Anne Hathaway az egyik kedvenc színésznőm, ezért néztem tőle a Rachel esküvője című filmet, aminek a címéről azt hittem, hogy vígjátékot takar, plusz régen láttam tőle filmet. Még láttam, hogy ezért a szerepéért Golden Globe- és Oscar-jelölést is kapott. Amúgy ez egy kis költségvetésű független film. Én szívesen megnézek ilyeneket, hisz akad sok jó közöttük, mint például a Napos Oldal.

Tartalom: Rachel esküvőjére összegyűlik a Buchman család apraja-nagyja, a közeli és távoli rokonság, a régi barátok. Az alkalomra hazautazik Rachel húga, a szabad szájú Kym is, a család fekete báránya. Miközben a meghívott vendégek a gondtalan hétvégi ünneplésre készülnek, viharfelhők gyülekeznek az égen, a családtagok közötti régi viszályok, sérelmek és számos feledni vágyott tragédia kerül felszínre. A nagy eszem-iszom és a zenés mulatságok közepett Kym hisztérikus természete és csípős megjegyzései előre nem látott indulatokat gerjesztenek.

Szerintem a címe egyáltalán nem tükrözi azt, hogy miről szól igazából ez a film, ugyanis egy tipikus romantikus vígjátékra utal, pedig ez egy dráma, amihez odaírták, hogy romantikus. Mondjuk fogalmam sincs miért, amikor ez egy családi dráma. Hát dráma az akad itt bőven, hisz ott van a fekete bárány Kim, aki kényszert érez arra, hogy középpontban legyen, közben próbál józan maradni, így kerül konfliktusba a családjával. Sajnos ő felelős a család legnagyobb tragédiájáért, ami elég sok tüskét hagyott mindenkiben, hisz egyrészt a nővére és az anyja is elég dühös emiatt rá, és önmagával sincs kibékülve, plusz most jött ki a rehabról, ahova a drogproblémái miatt került. Igazából ez adja meg az alaphelyzetet, hogy emiatt hogyan viszonyul hozzá a családja és ő önmagához. Sok hibát követett el, amiket valamilyen módon jóvá tenne, viszont egy önző személy.

Szerintem többségében jól lett bemutatva ez az egész családi konfliktus, viszont úgy érzem, hogy mégsem lett ez az egész kidomborítva a filmben, mintha a forgatókönyv csak a felszínt kapargatta volna. Vannak nagy vádaskodások és valamiféle megbocsátás, de utóbbi szerintem nem lett jól megcsinálva, mert csak utalgatnak dolgokra. Szerintem a problémákat nem is simították el. Valahogy nem lehet igazán ennek az egésznek annyira a súlyát érezni. Valami hiányzott emiatt a forgatókönyvből, plusz szerintem Kim karakterén kívül nem is igazán lett senki sem elmélyítve talán csak Rachel. Egyszerűen hiába van meg a realitás érzése az egészben, de egyszerűen ez nem tud az ember érzelmeire hatni. 

Ami nagy kár, mert én eléggé szeretem az ilyen drámákat, viszont legalább Anne Hathaway miatt érdemes volt megnézni ezt a filmet, hiszen végre egy új szerepben láthattam, amit meglepően jól játszott el. Kimnek volt karaktere és valamennyire meg lehetett érteni, hogy miért olyan amilyen. Azt leszámítva, hogy nem értettem miért kezdett drogozni. Rachel hozzáállását is meg lehetett érteni a testvére iránt, hisz úgy érezte, hogy mindig figyelmet akar, mégsem tudom igazából őt magában sehova sem rakni. Az anyjuk viselkedését például nem is értetettem.

Szerintem a forgatókönyv amiatt is rossz, hogy például valahogy a szálakat nem igazán alakították ki jól. Például a film végén bedobtak Kimnek egy szerelmi szálat, amire inkább utalgatnak, de egyáltalán nem bontottak ki, pedig akár még valami is jó is kisülhetett volna belőle. Voltak olyan jeleneteket is, amiket igazából időhúzásnak éreztem, mint az esküvő. Úgy éreztem, hogy ezzel csak a játékidőt akarják kitölteni, mert szerintem semmi jelentőségük nem volt, ahogyan a táncmulatságos jeleneteknek sem.

 

Nem szoktam különösebben filmzenére panaszkodni, de itt kimondottan idegesített mindegyik, pedig nem elektronikus katyvasz volt. Azonban azt hittem, hogy az esküvőn játszott zenénél abbahagyom, mert halálra untatott ez az indiai és rockos keveredés. A szépnek tűnő szertartás és lagzi máris egy tortúrába csapott át az én szememben.

Szerintem az operatőri munka érdekes volt, ugyanis teljesen realitás érzésem volt attól. Olyan volt, mintha kézi kamerával készítették volna el. (Be is ugrott a Rec.) Néha tudtam értékelni, mert így test közelebbi volt az élmény, azonban néha zavart, hogyha ment az operatőr rángatózott a kamera. Mégis amellett vagyok, hogy ez egy jó megoldás volt.

Összességében: 10/6
A forgatókönyv jó témát karcolgat, de valahogy mintha nem lett volna idejük kibontani, ezért mintha megtöltötték volna pár felesleges jelenettel. Azért elismerem, hogy mint dráma többségében működik. Az egészet leginkább nálam Anne Hathaway alakítása vitte el, emiatt teljesen megérdemeltek voltak az elismerések és nekem -néhány zavaró momentum ellenére- az operatőri munka is tetszett, mert olyan volt, mintha teljesen valóságos lenne ez az egész. Egyszeri megnézést szerintem megér, főleg Anne alakítása miatt.

Képek forrása: port.hu

Dalcsokor: színésznőkből énekesnők

Nem is olyan régen két tévésorozat sztárja új dalokkal lepték meg a nagyérdeműt, amivel céljuk, hogy elismert énekesnővé avanzsáljanak. Szerintem mondjuk túl sok énekes van a piacon. Valahogy már unalmas, hogy sok énekes akar színész lenni és ez fordítva is igaz, amikor lehet a másikhoz nincs is tehetségük. Szerencsére a két jelölt, akikről szó van a színészmesterség mellett a hangjukkal is jól bánnak, és nem is tehetségtelenek, sőt némely popsztárocskát hangi adottságaikkal le is nyomják.

Lea Michele - Cannonball

Lea Michele hangi adottságait igazából sohasem kérdőjelezte meg senki, tekintve, hogy egy vígjáték musicalben játszik a Glee-ben. A Glee-nek az 1. évadát láttam többé-kevésbé. Nem egy rossz sorozat, de engem valahogy a dalolászós sorozatok sosem fogtak meg igazán, inkább idegesített a töménytelen mennyiségű dal. Szóval, Lea ugye nehéz időszakon van túl, hiszen a barátja, Cory Monteith meghalt néhány hónapja, így sokáig nem is állt nyilvánosság elé. Az életbe való visszatérését jelenti ez a szám. A Cannonball-ba én első hallásra beleszerettem, úgyhogy kíváncsian várom az énekesnő első albumát, mert ez a szám érzelmes és majdnem libabőrt hoz. Amúgy a talpra álló típusú dalok sorát erősíti. Sajnos, elég mérsékelt sikerrel szerepelt a slágerlistákon, pedig többet érdemelne. A számhoz készült klip valamennyire szimbolikus, de nekem túlságosan átlagos és unalmas, a láttam-már kategóriába esik. Valahogy én máshogy képzeltem el az egészet. Többet vártam.

Lucy Hale - You Sound Good To Me

A kétes minőségű Pretty Little Liars bájos színésznője is mikrofont ragadott. Ő a county stílust szeretné képviselni (Taylor Swift-hatás), így ennek a szellemében készült a legelső dala is, ami egy tipikus rádióbarát szerelmes szám vagy akár baráti dalnak is fel lehet fogni a klip alapján. Nekem különösebben nem tetszik, mert azért Taylor többet nyújt, viszont elismerem, hogy Lucy-nak is nagyon jó hangja, azonban nem hiszem, hogy a cédéjét viszik-e majd, mint a cukrot. Persze, megérdemelné. A klip elég átlagos. A barátaival lóg együtt, énekelnek, körbeülik a tábortüzet és ott van a nagybetűs srác. Szóval ezt is láttuk már.

Nem tudom, hogy miért van ez a hóbort, de hadd próbálkozzanak csak. Szerintem különösebben egyik lány albuma sem fog robbanni, mert igazából egyikőjük sem nyújt különösebb pluszt, bár Lea-nak lehet esélye a jó eladásra, mert jó stílust választott és Adele-san kiengedte a hangját. Lucy-t maximum a country rádiók fogják játszani.

Könyvkritika: Hozleiter Fanny 'Mosolyka' - Te döntesz

Hozleiter Fanny nevét én még sohasem hallottam ezelőtt, mielőtt elolvastam volna a könyvét, viszont már tudom, hogy kicsoda és van elképzelésem arról, hogy milyen ember. Karácsony alkalmából került hozzám az önéletrajzi ihletésű könyve, ami szerintem egy kicsit túl drága, annak ellenére, hogy jó. Mindenesetre meg kell jegyeznem, hogy megint egy nagyon elgondolkodtató mű került a kezembe, ami ráébresztett pár dologra az élettel kapcsolatban.

Tartalom: Mivel töltenék ki egy napot, ha nem lennék kerekesszékben? Sosem feküdnék le, nehogy véget érjen az a csodanap! Fogócskáznék, dögös magas sarkúkban sétálgatnék, fára másznék és rengeteget táncolnék. Az összes számomra fontos ember nyakába beleugranék. Sétálgatnék a Duna-parton és a Városligetben, angyalkát rajzolnék a hóba vagy az avarba. És egyvalamit biztosan kipróbálnék nemcsak állva, de fejen állva is...
Sokáig kerestem a miértekre a választ. Vajon miért lettem beteg? Miért küzdjek tovább? Mára azonban már tudom. Azért, hogy megmutassam a világnak: nincs lehetetlen!

Fanny izomsorvadással született. Az orvosok 18 évet jósoltak neki, ám ő ma már 25 éves, dolgozik és valóra váltja az álmait. Mindig mosolyog, pedig folyamatosan harcot vív a betegségével, az élettel, a hétköznapi nehézségekkel. Kerekesszékét oly könnyedén viseli, mint mások a magas sarkú cipőjüket. Bár egyedül nem tud megfordulni az ágyban, vagy egy kupakot lecsavarni az ásványvizes üveg tetejéről, de imád élni, és célja, hogy egyszer egy asztal tetején táncoljon szilveszter éjszakáján.
Fanny hozott egy döntést: nem hajlandó elkeseredni, és pozitív hozzáállása már többször átsegítette a leglehetetlenebb helyzeteken. Megható önéletrajza mindenkinek megtanítja: az életben minden csakis rajtunk múlik!

Utopia: az 1. évadról

 

Érdemes ám angol sorozatokat nézni, hisz ott van a többnyire kitűnő minőségű Skins, a remek drámakomédia, a Misifts és a mindössze 3 részes, de remekül felépített In the Flesh. Tavaly év elején pedig egy új unikummal támadták a szigetország lakói, ez az Utopia, amibe a pozitív kritikák miatt vágtam bele. Bíztam benne, hogy jó lesz, és tényleg kellemesen csalódtam az egészben. Tényleg több európai sorozatot kellene nézni, hisz már nekem a Les Revenants bizonyított, hogy itt is tudják, hogy hogyan kell filmet és sorozatot csinálni.

Az első szavam miután megnéztem az pilotot a bizarr volt. Az egész fényképezése, zenéje, világa, karakterei egyszerűen bizarrok voltak, bár leginkább a szürreális illik rá leginkább. Valahogy ilyen lett az egész hangulata és koncepciója. Mintha a sorozat egy párhuzamos világban játszódna, ami különösen színes és művészi. Az egésznek egy teljesen furcsa atmoszférája, ami miatt továbbnézed.

Én már az 1. résszel kenyérre voltam kenve, mert megfogott ez az egész világ, hisz egyrészt a történet remekül volt felépítve, mindig kaptunk új kérdéseket, és mindig kaptunk válaszokat. A forgatókönyv érezhetően teljesen feszesen és remekül volt megírva és éreztem az évadzáró után, hogy az egész teljes lett, annak ellenére, hogy a cliffhanger számtalan kérdést felvetett bennem. A Scandalt leszámítva nem láttam mostanában olyan sorozatot, ami mindössze hat részben felvet problémát és meg is oldja. Egyáltalán nem lett túlzsúfolt és összecsapott. Az embernek a nézése közben olyan érzése van, hogy szinte minden jelenetnek van célja. Amúgy szimpatikus húzás volt, hogy mai problémák is előkerültek, mint a túlnépesedés vagy a globális felmelegedés.

Nekem az összeesküvéses történet mellett a fényképezés tetszett. A kamerázás annyira európai volt szerintem. Nagyon gyönyörű képeket lőttek mellé. Némely fotó láttán úgy éreztem, hogy egyet simán lekaphatnék és beállíthatnám háttérképnek. Erre mondom azt, hogy volt benne valami művészi. Ez lehet a készítő hatása, mert ő színházban dolgozott. Másrészt a gyilkolásos jelenetek is nagyszerűen voltak megcsinálva. Brutális volt, mégis volt valami művészi, ahogyan megoldották.

A szereplőknek sikerült a röpke szezon alatt karaktert adni. Az én kedvencem a kissé különc és furcsa Jessica Hyde, aki elég random módon tűnt fel és meg is tudhatjuk, hogy kicsoda ő. Bennem Lisbeth Salander-re emlékeztet A tetovált lányból a viselkedése és a jelleme miatt. Talán ő is a legkomplexebb karakter itt. Az őt alakító színésznő amúgy szerintem rémisztően sovány. Arby is érdekes figura volt, ahogy monoton és abszolút rideg módon emberekkel végzett. Az egész felfordulásba belekerülő csipetcsapat majdnem minden egyes tagját szimpatikusnak találtam. Közülük leginkább Garth és Wilson volt a kedvencem, bár utóbbi iránt a szimpátiám el is oszlott a zárórészben. Becky és Ian egyszerű emberek voltak. Igazából mind majdnem hétköznapi figurák, akik belekeveredtek ebbe az egészbe, viszont nem értem, hogy miért pont ők a "kiválasztottak". Efelett nem tudom napirendre térni.

A gonosz oldalt is remekül ábrázolták, akiknek igazából megértettem a motivációjukat, mert egy elég érdekes mindennapi problémát vetettek fel. Eléggé félelmetesnek és mindenkivel leszámolónak voltak bemutatva. Ilyen szempontból tipikus gengszterek, akik nem félnek gyerekekkel is végezni.

Összességében: 10/9
Volt néhány sejthető húzás és még mindig nem értem, hogy miért őket négyüket vadásszák, viszont az egész remekül ki van dolgozva, izgalmas, jó a zene, gyönyörű a fényképezés, az operatőri munka. Egyszerűen ezt mindenkinek látnia kellene. Ilyenkor döbbenek rá, hogy több európai sorozatot kellene néznem. Majd még lesz.

Pretty Little Liars: folytatódott a 4. évad

A PLL-ről utoljára a nyári premier kapcsán volt szó, amiben elég negatívan vélekedtem a sorozatról. Terveim között volt, hogy írok majd a félévad fináléról és a Halloween-i epizódról, de valahogy kiestek. Lényegében a 4. évad néhány jó részt leszámítva baromi unalmas és érdektelen. Még szappanoperának sem lehet ezt eladni, mert még azt a vonalat sem drámázzák túl. Valahogy az egész egyszerűen kifulladt és átment valami lebutított agyromboló műsornak. Sejthetitek, hogy ez az egész nálam nagyon kasza közelben van. Szívem szerint kaszálnám, de megfogadtam, hogy kitartok az évad végéig aztán döntök a sorsáról. Nem tudom, hogy egyszerűen hol romlott el a sorozat, de a karakterek egyszerűen egydimenziósak lettek és semennyi feszültséget, izgalmat nem tudnak az egészbe belevinni. A 12. rész után bizakodtam, hogy na végre ez megint jó lesz. A francokat azt hittem, hogy bealszom ezen a részen, ahogy a 13. részen is, bár most jól jönne, tekintve, hogy nem alszom mostanában túl sokat. Tudjátok ez, azért fáj, mert az első 3 évadon jól szórakoztam, ahhoz képest most a minőség a béka feneke alatt. Tovább spoilerezem.

Ugye a 12. részben kiderült, hogy Ezra A, ami tényleg egy WTF?-húzás volt. Mondjuk logikus lépés volt, mivel az írók nem kezdtek vele semmit, így értelmet nyert a figura, viszont számtalan kérdés felvetődik az emberben az Ariaval való kapcsolata miatt. A 13. részben pedig meglepő módon feltűnt az élő Allison, ami nem is lepett meg. Hát a Halloween-i rész hatásvadász volt, ami egy gagyi B-kategóriás horrorra emlékeztet. Allison-ra igazából most haragszanak a lányok, mert álszent és eddig nem lépett kapcsolatba velük. Oké, elismerem a harag a részükről nagyon is jogos, hisz hirtelen kell most neki a legjobb barátnői segítsége. Én mondjuk még mindig nem értem, hogyha szörnyű személynek tartották akkor is, minek barátkoztak vele. Közben nyomoztak, hogy ki van Ali sírjában egy hasonló csaj valószínű. Igazából a történet szempontjából nincs jelentősége, hisz az volt a lényeg, hogy meglett Allison naplója a lányok titkaival. Tudjátok mit, ez sem tud már érdekelni.

A magánéleti szálak meg egyszerűen súlytalanok voltak. Egy sort drámázott Hannah Caleb miatt, aki ugye Ravenswood-ban tengeti a mindennapjait. Elég hülyén váltak el. Hát nem tudott ez szíven érinteni. Emily számomra még mindig rém unalmas, ahogy Paige-dzsel azt sem tudják hogy állnak. Spencer és Toby kis magánhadjárata igazából érdekesnek tűnik, de egyszerűen ezt sem tud lekötni, hiába tűnt érdekesnek ez az első részben. Közben Spencer apja is be akar itt kavarni. Mondjuk nem gondoltam, hogy egy cég mágnást két kamasz meg tud ijeszteni. Hú, kirakom az internetre, csődbe mész. Aria is totál érdektelen, viszont most kimondottan élveztem, ahogy Ezra fűzte őt egy kicsit dobtak a jeleneteken. 

A egyetlen üzenetet küldött. Egyszer ijesztett rá a lányokra. Azonban számomra nagyon furcsa volt nézni a mostani részt, hogy tudtam Ezra az. Valahogy nekem ehhez adott valami plusztöltet, ahhoz képest, hogy az Ezrat játszó színész számomra elég semmilyen. A rész csúcspontja Mona szereplése volt, aki kínosan keveset volt képernyőn. Nagyon tetszett az Ezra-val közös beszélgetése. Olyan volt, mintha Mona tudna valamit. Sajnos az egyik legjobb karakter, de nagyon elhanyagolják az évadban. Emiatt mondom azt, hogy csak rossz volt a rész, nem borzasztó. Legalább apró pozitívumok voltak, annak ellenére, hogy a történet nem haladt előre. Lehet, hogy a legközelebbi jó rész a finálé lesz. Inkább az lenne, mint régen, hogy lenne 22 jó rész és két rossz (félévad finálé, évadzáró), ahelyett, hogy így elaltatnak.

Összességében: 10/3

Ez egy unalmas rész volt, ezért volt rossz, viszont legalább akadt egy-két érdekesebb pontja köszönhetően Ezra-nak és az elhanyagolt Mona-nak. Tudom, hogy elég negatív hangvételű lett a kritikám, de mikroszkóppal kellett keresgélnem az apróságokat, amik tetszettek. A rész nézése olyan volt, hogy 5 percként néztem, hogy mennyit kell még ezzel szenvednem. Szomorú, hogy így elromlott ez az egész.

Teen Wolf: folytatódott a 3. évad

A Teen Wolf végre visszatért a 4 hónapos szünet után a képernyőkre a 3. évad további részeivel a legnagyobb örömünkre. Én nagyon megszerettem a sorozatot, úgyhogy amikor a 3. évad 1. fele lement húztam is a számat, hogy így kitolnak velünk és várnunk kell a folytatásra. Szerintem eléggé megérte a várakozást, mert nekem talán eddig ez volt a legjobban tetsző TW-rész, pedig ez még csak alapozó volt és előrevetítette, hogy milyen lesz a maradék 11 rész. Jeff Davis tudja, hogy hogyan kell fent tartani a nézők kíváncsiságát. Tovább spoilerezem.

Alisont, Scottot és Stilest a halálközeli élményük miatt rémálmok, rémes hallucinációk gyötrik, amik gyakorlatilag tönkreteszik a normálisnak aligha mondható hétköznapjaikat. Közben Stiles apja próbál fényt deríteni a régebbi ügyeinek rejtélyeire, főleg miután megkapott a természetfeletti ismereteket, ezért egy 8 évvel ezelőtti balesetben nyomoz. A suliba pedig megérkezett az új történelemtanár, Mr. Yukimura és a lánya, Kira.

A rész horrorként kezdődött,és én nagyon megörültem, hogy Stiles láttam, mert ugye nekem ő a kedvencem, viszont az elején rendes megijesztettek. Nagyon félelmetesek lettek a képsorok, annak ellenére, hogy teljesen hatásvadászók lettek. Hát ez már közel sem egy tinivérfarkas románcról szóló sorozat. Személy szerint ezzel nekem a Supernatural 1. évadát idézték fel. Scott meg óriás farkast látott. Viszont szerintem Alison látomása lett a legijesztőbb, főleg attól ijedtem meg, amikor tudtam, hogy valami jönni fog a kamrából, hisz ez egy alapvető horrorklisé, de mégis megleptek, amikor a kedves Kathy néni zombikként majdnem elkapta Ali-t. Inkább az előnye a sorozatnak az, hogyha mernek félelmetesek lenni, annak ellenére, hogy sablon horrorelemeket használnak. A jó állatorvos bácsi elmondta, hogy az az oka ennek, hogy nyitva van félig a lelkük ajtaja, és zárják be. Ez a jelent mondjuk csak a felbosszantásomra volt jó, mert kérdezem a fickótól, hogy a hogyan tudnának bezárni. Az a minimum, hogy megmondja nekik, hisz ő sodorta bele ebbe őket.

Most a 3. évad 2. felében valamilyen keleti mitológia fog dominálni, ezért érkezett hozzánk két ázsiai szereplő, akik közül Mira nekem első látásra szimpatikus lett. Szegénynek az apja jót akart, de nagyon gáz, hogyha apád a tanárod és ő akar toborozni neked barátokat. Amúgy valószínűleg tud valamit, mert nagyon feltűntek nekik Scotték, úgyhogy gondolom által fogjuk megismerni az új természetfeletti ágazatot. Scott-tal aranyosan szemezgettek.

Amennyire sötét tónusú volt a rész a parafaktor ellenére jókat is nevettem, főként emiatt is szerettem meg az egészet, hogy nem veszi magát komolyan. Persze, most érezhetően új szintre léptek. Inkább a poénok feszültségoldásra voltak most, de örülök, hogy 3:2 arányban volt az ijesztgetés mellett. Amúgy a kedvenc jelenetem az volt, amikor Scott kihajította Isaact, és Scott anyukája szólt nekik.

Szerencsére a szerelmi szálak teljesen háttérben voltak. Maximum az biztos, hogy kiderült Alison érez valamit Isaac iránt, és ez fordítva is igaz, ezért volt az ominózus kidobós jelenet Scott részéről. Igazából nem tudom, hogy a Scott és Alison gerlepár újra lesz-e, ezen csak azért gondolkodom, mert az openingben még mindig az van, hogy Scott megcsókolja Alisont, bár szerintem ezt az alkotók lezártnak tekintik. Erre abból következtetek, amit Scott anyja mondott neki, hogy lesz még újra szerelmes. Lehet, hogy drága barátunknak ezért írták Mirat, hisz feltűnő szemkontaktust folytattak és kedvesen beszélt vele.

Stiles apját is mindig kedveltem, úgyhogy sajnálom, hogy eljárás indult ellene, amiben Scott apja is részt vesz. Aztán csodálkozik, hogy a fia egyáltalán nem akar vele egyetlen szót sem váltani. Emellett itt van az eltűnt kislány rejtélye, akiből szerintem vérfarkas lett. Mert ha egy vérfarkas nyírta ki a családot, miért egy vézna kislányt enne meg, amikor ott van a felnőtt anyja?

Amikor kezdtem volna hiányolni Derekéket, pont feltűntek az utolsó snittben. Nem azért, mert annyira bírnám őket, de megszoktam őket, így nem volt teljes a kép. A rész végén kaptunk egy szokásos cliffhangert, ugyanis valaki elkapta a Hale-famíliát Malira kivételével. Vajon mi történt velük?

Összességében: 10/9
Ez komoly fejlődés az én szememben, mert ennyire jól még nem is szórakoztam egy részén is. Remélem, a folytatásra is marad a színvonal, viszont félek, mert a sorozat alkotója azt mondta, hogy egy főszereplő meghal. Félek, hogy Stiles vagy Lydia lesz az, ők a legjobb karakterek a sorozatban, ha bevégzik nem nézem őket többet. Igazából a többieket is sajnálnám, de ők a legjobbak. Hülyeség lenne eltávolítani őket a képből.

Film: Vágyak szerelmesei (2013)

Megvolt az idei év első mozi élménye is a Vágyak szerelmesei személyében, amit csak azért néztem meg, mert ez volt Pink első igazi szerepe. Később elolvastam a film tartalmát, ami elég meggyőző volt meg gondoltam, hogy ez vígjáték, úgyhogy rossz nem lehet. Egy-két pozitív kritikát is találtam róla, bár a port.hu-n és az IMDB-n masszív 6-nak ítélték. Úgy ítéltem meg, hogy mi veszteni valóm van, hogyha időt szánok egy vígjátékra, úgyis régen neveztem be amerikai mókára.

Tartalom: A három férfi - köztük a karrierista környezetvédelmi tanácsadó (Ruffalo), a munkájában sikeres, de napi problémákkal küszködő nős férfi (Robbins) és a szellemeskedő, zabolátlan sürgősségi orvos (Gad) - a függőséggel való leszámolás folyamatának különböző pontjait testesíti meg, és barátságuk különösen hangsúlyossá teszi, mennyire nélkülözhetetlen számukra a közösség a túléléshez. Külön-külön intelligensek, elbűvölőek, de érzelmileg a mélyponton vannak, együtt viszont ráébrednek, hogy talán mégiscsak van esélyük a boldogságra.

Őszinte leszek nekem nagyon tetszett, mert érdekesen boncolgatta szerintem a szexfüggőség témáját a három főszereplőn keresztül. Persze, látom a hibáit, mégis ezt a részét szerintem jól tapintották meg. Manapság úgyis csak a drog-, alkohol-, cigarettafüggőségről hallunk, pedig ezer féle van. Köztük a szexfüggőség, amivel több sztár is küszködik. A film egy könnyedebb és humorosabb csomagban próbálja ezt a néző elé tárni, hogy ez milyen egy betegség. Ennek is rengeteg káros hatása van. Például hiába tiszta valaki évekig, mégis ha egyszer elcsábul és bármikor visszaeshet. Azt is bemutatja, ahogy az ember rájön, hogy ez az egész hogyan tehet tönkre egy embert. Azt az oldalt is megmutatja, hogy valaki segítséggel lábbal ki belőle, valaki meg képes önmagát kirúgdosni a bajból. Ezt mindhárom szálon keresztül jól bemutatták.

Sajnos nem tudok elsiklani afelett, hogy sajnos jól bevált romantikus és családi sablonok is vannak benne. Konkrétan ott van Mark Ruffalo és Gwyneth Paltrow kapcsolata, akik először tiszta szerelmesek, aztán kiderül a titok szétmennek és újra összejönnek, ez annyira megszokott. Főként azért, mert nekem a két színész kémiája nem igazán működött és Gwyneth tökéletesnek hiszem magát karakterét sem kedveltem. Persze, bedobták azt, hogy ráébred ő sem tökéletes. Ebben inkább Mark karaktere volt az érdekes, hogy milyen nehezen ment neki az új kapcsolat kialakítása. Ő szimpatikus volt. Mark Ruffalo teljesen természetesen játszott. Amúgy csak szerintem rettentően vékony Gwyneth Paltrow?

Tim Robbins karaktere kapta a családi vonalat, amiben az volt a lényeg, hogy a tékozló fiú hazatért, aki ugyanolyan vaskalapos, mint az apja. Erre mondják, hogy az alma nem esett messze a fájától. Közben látjuk a közöttük húzódó ellentéteket és a megbékülést, ahogy büszkén ássák a halastavat. Hiába lőtték már el ezerszer, azért volt ebben puskapor, ugyanis jók voltak a konfliktusok. Nekem leginkább a szál lezárása/vége tetszett, mert ott mondod a figurának: ne, hogy megtedd!

A kedvenc történeti szálam Neil rehabilitációja volt, ugyanis egy jól látható karakterfejlődést mutattak be. Először egy abszolút perverz seggfejnek tűnt, azonban a film vége felé sikerült megkedvelnem, mert pozitív irányban változott. A Pink által alakított lánnyal aranyos páros voltak. Jó barátok lettek. Mondjuk kimondottan örültem, hogy náluk a szerelmi témát nem erőltették. Engem amúgy így a Napos Oldalra emlékeztet. Ez mutatta be azt, hogy teszi tönkre ez a valami az életed vagy is ez volt Mark-nál is.

A történetek hétköznapiak voltak, viszont szerintem remekül lettek összefűzve és igazából mindegyik érdekelt a kiszámíthatósága ellenére. Elégedetten csettintettem, mert minden összeklappolt. A másik az, hogy jó humorral tálalták az egészet. Sok olyan jelenet volt, amikor elmosolyodtam. Egyedül Gwyneth Paltrow beszólásain húztam néha a számat. Szegényt itt most nagyon kiszemeltem.

Összességében: 10/7
Hétköznapiak a történetek, mégis így könnyen befogadhatóvá tesz egy komoly függőséget. Ha a film célja az volt, hogy ezen elgondolkodjak, akkor elárulom sikerült neki. Emiatt már egy megnézést megér. A színészi játékra pedig panaszom nem lehet, mert veteránok vannak itt, akik hozták a kötelezőt.

The Good Wife: az 1. évadról

 

A The Good Wife hasonló típusú sorozat, mint a Scandal, így gondoltam, hogy belevágok, mert hátha megfog. Más sorozattal ellentétben az ünnepek miatt nem sikerült olyan hamar az 1. évad végére érne, de eljutottam a végére. Egyelőre annyit ért el, hogy kezdem megszeretni, ezért is vagyok ezzel az egésszel nehéz helyzetben, mert látom, hogy ez egy minőségi széria, mégis valami nekem hiányzott belőle a Scandal-lal szemben, pedig gyakorlatilag kiszolgálta az igényeimet. Ehhez azonban mégsem úgy állok, mint a Trónok Harcához, hogy túlhypeoltnak tartom amellett, hogy jó. Úgy érzem, hogy még tovább fogja növelni a téteket és még izgalmasabb lehet. Szóval a potenciált látom benne, amit bizonyított az 1. évadban, mégis van van valami...

Alicia Florrick férjét letartóztatták, mert állítólag szexért cserébe visszaélt a hatalmával, így a főhősnőnek szembe kell néznie a férje ballépésével és le kell nyelnie a békát. Mivel Peter a dutyiban van, ezért újra munkába kell állnia, így megkeresi egy régi barátját, aki felveszi a cégéhez ügyvédbojtárnak. Ott azonban versenyezni kell, hogy megtartsa állását, közben otthon is helyt kell állnia. Ezenkívül megismerjük a főbb karaktereket.

Alapvetően ez egy jogi sorozat, mégsem olyan kavarós, mint a Scandal. Itt sokkal inkább a heti eseteken van a hangsúly, amik között akadnak érdekesek, mint a feleséggyilkos, a gyógyszercéget perlők, a lefizetett emberek vagy a megerőszakolt lány. Igazából ezek között vannak hétköznapi tragédiák és az örökségért való harc. Kb. itt is úgy megy az egész, mint bármelyik CBS sorozatban az ügyvédek nyomoznak, kutatnak, hogy az ügyfelük nyerjen, közben Kalinda szerzi meg a döntő információkat. Szerintem jól bemutatják az ügyvédi munkát. Tetszenek, hogy az ügyek sem egyszerűen feketék vagy fehérek.

 

A CBS többi nyomozós sorozatával szemben, itt sokkal hangsúlyosabb a magánéleti szál és ez a heti ügyekkel jól összefűzik, így halad előre a sztori. Engem személy szerint ez a rész néha sokkal jobban érdekel, bár az ügyvédek harcai is a maguk módján szórakoztatóak. Többnyire Alicia és az ő családja van itt előtérben, hisz ő a főszereplő. Személy szerint nekem tetszett az évad főszála, ami Peter és a gonosz Államügyész bácsi közötti harc volt, hogy ezek gyakorlatilag egymást akarták kicsinálni. Közben akadt egy szerelmi szál, amit szerintem szépen érzékeltettek és engem megfogtak vele. Az tetszett, hogy ezt a vonalat nem vitték túlzás. Bizonyos sorozatok tanulhatnának.
 

Alicia egy számomra végtelenül szimpatikus főszereplőnő és látjuk, hogy milyen karakterfejlődést mutat. Ő egy olyan nő, akinek mindennél fontosabb a családja, akikért bármit megtenne, ezért tesz olyan lépéseket, amiket. Az egyszerű, félénk anyukából egy kemény jó ügyvéd vált az évad folyamán. Én amúgy a döntéseit meg tudtam érteni. Amúgy nagyon is csodáltam az erejét, főként, hogy kitartott a férje mellett, aki megalázta és, azt remélte, hogy minden a régi lehet, mégis ott volt neki. Itt jön a cím, hogy ő egy jó feleség.

A többi karakter is nagyrészt szimpatikus volt. Garry-t is kedveltem, annak ellenére, hogy néhol egoistának tűnt. Mondjuk, nem tudom, hogy miért lepődött meg Alicia lépésén a fináléban. Ő most lesz igazán, hogy átállt a Sötét Oldalra. Sally-t nagyon megkedveltem olyan jó megmozdulásai voltak, és már maga a karakter is üdítő volt. Jó, hogy adtak neki magánéletet. Will-t is bírom, hát jobban, mint Petert. Kíváncsi vagyok, hogy milyen piszkos ügyei vannak. Amúgy Sally mellett a titokzatos Kalinda volt a másik kedvencem. Egyszerűen szeretném tudni a titkait. Amúgy meleg? Mert volt egy pletyka egy tévéműsorban, amiben szó volt arról, hogy valaki leszbikus az irodában és olyan volt az arca, mintha attól félne, hogy lebukna. Mondjuk ebben manapság, főként Amerikában, nincs semmi szégyellnivaló.

Hiába vélekednek ennyire pozitívan a sorozatról, mert nekem valami hiányérzetem a sorozattal kapcsolatban. Valahogy nem láttam még meg benne a pluszt, az odaláncoló erőt. Igazából azt érzem, hogy ebben még több van, amit későbbre tartogatnak. Mégis merem azt állítani, hogy kezdem az egészet megszeretni.

Összességében: 10/8
A hiányérzet ennyit jelent nálam, viszont történetvezetés, szereplők és színészek terén príma az egész. A mellékszereplők közül még ki sem emeltem Peter női ügyvédjét vagy Illajt, Peter menedzserét, aki némi humorral szolgáltak nekünk. Amúgy szerencsére nem túl komoly az egész, mert némi humorral megfűszerezik az egészet, aminek köszönhetően sokszor elmosolyodtam.

Scandal: a 3. évad 10 rész után

A Scandal még mindig a legjobb amerikai dráma és ezt a státuszát a 3. évad továbberősíti eddig bennem, ezért is fogom a fejemet, hogy a legjobb dráma sorozat kategóriában sem a Emmyn, sem a Golden Globen nem jelölték, csak Kerry Washingtont, hogy legalább ennyi elismerése legyen, pedig szerintem korán sem miatta jó a sorozat. Amikor megnéztem a 2. évadot, akkor az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy hogyan lehet ezt még fokozni, hisz ott is ott volt az összeesküvés, dráma, gyűlölet, politikai harc és szerelem. Most meg itt állunk egy 18 részes 3. évaddal, amiből eddig mind a 10 rész jó volt, amit nem sok sorozat mondhat el magáról, hogy tartja a minőségét és még feljebb tudja tornázni a lécet. Tovább spoilerezem. 

Az évad nyitóban hamar le is zárták az Elnök szeretője témát, mert Olivia helyett egy ártatlan lányra terelték a gyanút. Ennek kb. 2-3 részig volt még hatása, pontosabban hosszútávon annyi, hogy az Elnök népszerűségi indexe a béka feneke alatt van. Ha belegondolok, ezt így tök felesleges volt bedobni ezt a szálát, hisz komolyabb hatása nem volt. Talán csak annyi, hogy az alelnök asszony kijelentette, hogy ő lesz az első amerikai női elnök. Ez elgondolkodtat, hogy eddig miért nem is volt női egyén az USA elnöke? Mindenesetre amennyire megleptek vele, annyira kikerült a képből és kútba dobták.

 

Megjelent a színen az új összeesküvés a B613-hoz köthetően, ez a Remington-ügy, ami személyesen érinti Oliviat, az apját és az Elnököt. 1991-ben az Elnök egy bevetésen lelőtt egy utasszállítót, amin azt mondták neki, hogy bomba van. Sok ember meghalt köztük Olivia anyja is. A parancsot Olivia apja adta ki, mert ő a B613 feje és nemzetbiztonság volt a szeme előtt. Azonban kiderült egy sablonos húzásnak hála, hogy Olivia anyja él, viszont ő egy bűnöző, aki valójában titkos információkat akart az ellenségnek átadni, ezért mielőtt lezuhant volna a gép már a beszállás előtt leszedték őt róla, így évekig egy cellában ült. Hazudott a bombáról, így ártatlanok haltak meg. Ahogy ez az egész kibontakozott, ugyanis szépen lassan adagolták az információkat az ügyről és minden egyes újabb infó után tátva maradt a szám, mert ezt úgy rakták össze, hogy egy-két dolgot leszámítva nagyon nem lehetett kitalálni, hogy hogyan van ez ügy. Így kíváncsian daráltam le a téli szünetben ezeket a részeket.

Ebből leszűrhető, hogy a B613 jelentős szerepet kapott a 3. felvonásban, hisz gyakorlatilag ők lettek az összeesküvés elmélet mozgatórúgói. A főnök meg mellesleg Olivia apja, ez is azért, inkább csak kapcsolatbonyolító húzás. Ez az intézmény kegyetlen és fenyegető. Egyszerűen gyakorlatilag ők irányítják az országot. Kíváncsi lennék, hogy létezik-e ilyesmi az USA-ban. Ki tudja? Azt el kell ismernem, hogy ez az egészet remekül építették fel és mutatták be. Olivia apja egyszerűen félelmetes. Valahogy valami bizarr módon megvan benne az apai szeretet, mégis inkább egy negatívabb figurának látom. A folytatásban még lesz vele probléma.

Akitől lehidaltam az Mellie, főként az egyik ráfókuszáló résznek köszönhetően. Én azóta Bellamy Young-fan vagyok, amit ez a nő alakít. Hihetetlen, hogy egy abszolút rideg, utálatos, mégis erős asszony. Megkedveltem és imádom a cselszövéseit. Tény és való, hogy nélküle szegényebb lenne a sorozat. A másik Quinn jellemfejlődése, amit már az évadzáróban is elénk vetítettek, hogy ő belőle az lehet, ami Huck volt. Egy törékeny lányból egy ölést élvező nőt csináltak. Kimondottan ijesztő lett, de közel sem annyira, mint Huck. Guillermo Diaz ennek a beteg figuráknak egyszerűen valami szerethetőséget és törékenységet ad, így abszolút ő az egyik kedvenc szereplőm. Tudjátok az, aki egyszerre szánni való és félelmetes.

Olivia számomra közel sem sziporkázott úgy, mint eddig, mert egy kissé megviseltnek látszik. Mondjuk nem lep meg, tekintve, hogy mik történtek vele. Fitz próbál főnök lenni újra. Én még mindig szeretem az ő tiltott viszonyukat, hogy igazából hiába haragszanak egymásra valami összeköti őket. Bekavartak a Paradicsomba egy egész elfogadható szerelmi háromszöggel. Őszintén szólva örültem, amikor az egyik részben újra egymásra találtak. Számomra még mindig érdekesek.

Összességében: 10/9
Nem mondanám, hogy most tökéletes a sorozat, azonban tartják a színvonalat, csak azért számomra vannak olyan húzások, amik szerintem öncélúak, hogy minél jobban padlót fogjon tőle az ember. Azért az idei főszál szerintem hatásosabb, mint az előző, pedig attól is padlón voltam már. Számomra volt nagy meglepetés is Quinn és Mellie személyében. A kitűnő a színészi játék sokat hozzáad az élményhez, mert hiteles.

2013 legjei: Sorozatok

2013 nekem az az év, amikor tényleg junkie-vé váltam saját véleményem szerint. Most kezdtem el igazán komolyabban sorozatozni, mert rájöttem, hogy ez egy egész jó szórakozási forma, így akadnak kedvencek bőven és darálásra váró sorozatok. Legtöbbször amerikai szériákat nézek, de akad egy-két angol és próbálok majd több európait nézni. Ez a célom a filmek terén is.

Számomra meglepő módon két sorozatomért eljött a zord Kaszás. Ezek közül az egyik a Bones volt, amit éveken át a főkedvencemnek vallottam, de valahogy felgyűltek a részek és nem akartam folytatni. Valahogy már az egész teljes érdektelenségbe fulladt, főleg, hogy a készítők minden lényegesebb történést lelőttek, amiért mai napig haragszom. A másik a Grey's Anatomy, aminél meg a felesleges drámázás untam meg. Valahogy egyszerűen már nem volt idegzetem ahhoz, hogy kik mennek szét és ki kivel csinálja. Ez hosszútávon ezt hozta. Közben a Reign-ről és a The Tomorrow People-ről megfeledkeztem, mivel egyik sem volt jó, felhozni nem akarom magam belőlük.

2013-BAN TOP 5 KEDVENC SOROZATOM:

5. Supernatural - Odaát

Normális esetben ezt raktam volna az 1. helyre tekintve, hogy nem is olyan régen daráltam le és imádtam az egészet még a hullámvölgyeket is. Most azonban a 9. etapot vettem figyelembe, ami a Supernatural-szintet hozza. Valakik már unják az önismétlést. Persze, hisz kiszámítható, hogy Sam nem hal meg, de én elvoltam az emberi Castiel-el és a félévad záró kimondottan üdítő volt. Igazából a szokásos a hiba a főszál. Amúgy a moster week részek közül néhány tiszta nosztalgikus volt, ugyanis az 1. évad hangulatát hozták el. A 8. évadnak is ez a része limonádé volt, aztán az évad 2. fele zúzótt, úgyhogy itt is ebben bízom.

4. Misfits - Kívülállók

A Misfits-et is idén daráltam, de az utolsó szezonjával küzdötte fel magát ide, mert ha nem is maradéktalanul, de nagyjából meg vagyok elégedve a lezárással. Még mindig fáj a szívem az egészért, azért, mert az új arcokat is sikerült megszeretnem. Sajnos, teljesen jogos volt a kasza, tekintve, hogy nagyot zuhant a nézettség. Legalább méltó lezárás volt és veszettül szórakoztató, bár néhol szerintem túl drámai. Mit hazudok, hisz azokat a pillanatokat is imádtam.

3. In The Flesh

Ez aztán a tökéletes sorozat, mert lassan, mégis remekül felépített történet társadalomkritikával megfűszerezve. Kitűnő színészi játék. Talán ez volt a legjobb sorozat, amit tavaly láttam, csak azért nincs feljebb, mert más hódította meg a szívem. Zombik, de intelligens zombik és érezhetően európai. Valahogy van egy sajátos hangulata.

2. Scandal - Botrány

Zseniális 1. évad, egy még zseniálisabb 2. évad és eddig egy szintén zseniális 3. évad, így tudnám legjobban jellemezni a Scandalt. Előbb-utóbb majd kikerül a 3. évad eddigi részeiről a kritika, de el kell árulnom, hogy egyértelmű volt, hogy nem fog lemaradni a listáról, mert még mindig köröm rágóan izgalmas a sorozat. Bellamy Youngot egyre jobban imádom és Olivia apjától kiráz a hideg. Mindig az kérdezem: lehet ezt még fokozni?

1. Arrow - Zöld Íjász

Elismerem, hogy a 2. és a 3. minőségibb sorozat, mint ez a képregényes akcióműsor, de nekem még is tavaly a Zöld Íjász volt a legjobb, mert a készítők nagyon odarakták magukat a 2. évadra, pedig az 1. évad is teljesen rendben volt, mégis tudták növelni a téteket. A félévad záró pedig áll leesős volt, főleg azért, mert kiderül, hogy ki a főgonosz. Oliver tényleg hős lett. Felicityt pedig egyre jobban imádom. Diggle pedig a jóbarát. Roy is kezd érdekessé válni, úgyhogy alig várom a január 15-t.