Szerelem és más drogok is egy újabb része az Anne Hathaway-filmográfiának, mivel még amúgy sem láttam ezt sehol sem leadva, így gondoltam, hogy megnézem, mert cím alapján és első blikkre egy romantikus vígjátéknak nézett ki az egész. Itt is sikerült átverni, mert elkezdődik vígjátékként és kőkemény, szappanos drámaként ér véget. Ezek után az Egy napba félek belekezdeni, mert ebben a filmben is csalódtam és három magyar igazság. Valahogy ebbe a két filmbe nagyon rosszul nyúltam bele.Tartalom: Jamie (Jake Gyllenhaal), a rámenős menedzser az utcán landol, amikor főnöke rajtakapja a raktárban a feleségével. Rövid időn belül már a chicagói gyógyszeripar területi háborújának a kellős közepén találja magát, ahol vérre menő harcok folynak a gyártó cégek értékesítői között. Miközben vesztésre áll, megismerkedik a gyönyörű Maggie-vel (Anne Hathaway), aki Parkinson-kóros, és akivel még aznap este eljutnak a csúcsig. Maggie másnap lepattintaná, ám Jamie folytatást remél. A sors iróniája, hogy mire Maggie beleegyezne a kapcsolat folytatásába, addigra Jamie azt a tanácsot kapja, hogy mihamarabb lépjen le.
A Rachel esküvőjénél jobban tetszett ez a film, de sajnos így sem estem hanyatt az egésztől, pedig minden adva volt ahhoz, hogy behúzzanak a csőbe. Számomra az egyik legnagyobb negatívum a béna műfaji váltás, ugyanis elkezdődik egy tipikus vígjátékként, hisz itt van Jake Glynhall selyemfiúja, aki minden nőt ágyba tud cipelni. El is ismerem, hogy az első képsorok viccesek is voltak, mert tetszett, amit leművelt az elektronikai eszköz boltban. Aztán Anne Hathaway karakterének a megjelenésével szépen lassan átmegyünk drámába. Tényleg egy kőkemény drámában lesz utána részünk, ami szép, mert előjön a beteg szerelem, aki mellett a férfi mindhalálig kitart. Egyszerűen ez nem állt össze, hogy az elején még nevettetni akarnak, aztán sírásra akarnak fakasztani. Utána meg előkerült a romantikus filmek összes létező kliséje.Az összejövünk-szakítunk-összejövünk-szakítunk-boldogan élünk, amíg meg nem halunk formula. Amúgy az 1. egy óra alatt úgy éreztem, mintha a Barátság extrákkal néztem volna.
Jake karakterének van egy öccse, aki a poénforrás, mert szexfüggő és kövér. Nagyon felesleges volt, mert semmi pluszt nem adott a történethez és semmi komolyabb jellemfejlődés sem volt tapasztalható a jellemében. Igazából azért erőltették, hogy röhögjek rajta, hát ez nem sikerült. Részben ő is az oka, hogy nem tudtam eldönteni a film műfaját. Azért egy-két jó vicc hozzákapcsolódva akadt, de nélküle is elment volna a történet. Amúgy azt sem értettem, hogy a film elején előkerült a fickó teljes családja, akik később sem tűntek fel, meg különösebben nem világítottak rá, hogy hősünk miért hagyta ott a fenébe az orvosi egyetemet. Plusz Maggie exének szerepeltetésének sem láttam értelmét.
Valahogy igyekezniük kellett volna, hogy megtaláljak az aranyközéputat a dráma és a vígjáték között, amit elhiszem, hogy nehéz vállalkozás. Csakhogy számtalan példa akadt rá, akiknek ez sikerült. Ott van a fentebb említett Napos oldal, aztán sorozatban a Skins. Ennyi erővel a Skins írói csinálhatták volna. Hiába játszom az eszem, de a szerelmespár harca, vívódásai szépen voltak kivitelezve, ami miatt igazából nem tudok haragudni, mert a Szerelemhez hasonlóan ráfeküdtek a sírig kitartó románcig, ami titokban nekem gyengém.
A szerelmi szál néhol eltúlzott, szép, giccses volt. Ami miatt többségében működött, az nem a forgatókönyv, hanem Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal remek kémiája. Majdnem tökéletesen működtek, mint egy pár a történések ellenére is. Ez alapvető feltétele az ilyen filmeknek. A karakterfejlődés a film pozitívumai közé tartozik, ugyanis nagyon szép ívet jár be mindkét figura. Különösen Jamie változott meg teljesen. A szerelemnek tényleg van hatása. Tetszett az is, ahogy Maggie végül is elfogadta a betegségét, hisz így született, ezen már nem tud változtatni, de ettől még élhet teljes életet. Mondjuk csodáltam, hogy Anne belement a pucér jelenetekbe.
A társadalomkritika is tetszett benne, amivel a túlzott gyógyszerfogyasztásra utaltak. Kábé azt mutatja be, hogy az embereket hülye reklámokkal ilyen-olyan bogyók szedésére, hogy rá lehet szedni. Az ember hajlamos ennek bedőlni. Erre a legjobb példa a Viagra, amit vittek, mint a cukrot és szedte minden férfi, mert ettől marha jók lettek az ágyban és nem akad gond az egyéb dolgokkal. Ez egy kimondottan jó pontja volt az egésznek.
Összességében: 10/6,5
Klisék akadnak bőven benne, de a két színész közötti kémia, plusz a gyógyszerfogyasztásról szóló részek miatt egy nézést megért. Azért a két szereplő drámája is eléggé megmozgatható, csak eldönthették volna a készítők becsülettel a film műfaját. Ha Anne Hathaway nincs benne én valószínűleg nem néztem volna meg, de így egy pillantást megért, és úgy érzem ennyi jár a filmnek. Azért az előzőnél jobb volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése