Hozleiter Fanny nevét én még sohasem hallottam ezelőtt, mielőtt elolvastam volna a könyvét, viszont már tudom, hogy kicsoda és van elképzelésem arról, hogy milyen ember. Karácsony alkalmából került hozzám az önéletrajzi ihletésű könyve, ami szerintem egy kicsit túl drága, annak ellenére, hogy jó. Mindenesetre meg kell jegyeznem, hogy megint egy nagyon elgondolkodtató mű került a kezembe, ami ráébresztett pár dologra az élettel kapcsolatban.Tartalom: Mivel töltenék ki egy napot, ha nem lennék kerekesszékben? Sosem feküdnék le, nehogy véget érjen az a csodanap! Fogócskáznék, dögös magas sarkúkban sétálgatnék, fára másznék és rengeteget táncolnék. Az összes számomra fontos ember nyakába beleugranék. Sétálgatnék a Duna-parton és a Városligetben, angyalkát rajzolnék a hóba vagy az avarba. És egyvalamit biztosan kipróbálnék nemcsak állva, de fejen állva is...
Sokáig kerestem a miértekre a választ. Vajon miért lettem beteg? Miért küzdjek tovább? Mára azonban már tudom. Azért, hogy megmutassam a világnak: nincs lehetetlen!
Fanny izomsorvadással született. Az orvosok 18 évet jósoltak neki, ám ő ma már 25 éves, dolgozik és valóra váltja az álmait. Mindig mosolyog, pedig folyamatosan harcot vív a betegségével, az élettel, a hétköznapi nehézségekkel. Kerekesszékét oly könnyedén viseli, mint mások a magas sarkú cipőjüket. Bár egyedül nem tud megfordulni az ágyban, vagy egy kupakot lecsavarni az ásványvizes üveg tetejéről, de imád élni, és célja, hogy egyszer egy asztal tetején táncoljon szilveszter éjszakáján.
Fanny hozott egy döntést: nem hajlandó elkeseredni, és pozitív hozzáállása már többször átsegítette a leglehetetlenebb helyzeteken. Megható önéletrajza mindenkinek megtanítja: az életben minden csakis rajtunk múlik!
Adott egy tolószékes, mégis vidám lány, aki igyekszik az életnek mindig a jó oldalát nézni, ami nagyon nehéz, hisz szegény sok mindenben segítségre szorul. Azonban ő elhatározta, hogy akármi lesz ő élni fog úgy, mint egy teljes ember, és igyekszik nem egy szerencsétlen látni magát. Persze, időközben akadnak nehéz napok, amikor legszívesebben az ember feladna mindent. Igazából ezzel a könyvvel azt érte el nála, hogy elkezdjem csodálni, hisz én is sokszor érzem úgy, hogy mennyi probléma van az életemben, aztán rájövök, hogy ilyen szempontból szerencsés vagyok. Persze, nekem attól még a suli és a feszültség attól még a problémám marad, de vannak nálam sokkal rosszabb helyzetben élő emberek, akik mondjuk nem egészségesek.
Nekem nagyon tetszett Mosolyka életről való felfogása és a hozzáállása, hogy mindent inkább egy újabb célnak látott, amit megpróbált elérni, pedig neki bőven akadt volna siránkozni valója az állapota miatt. A könyvből levonható az a tanulságot, hogy milyen sokat jelent a család és a barátok, akik tartják az emberben a lelket, amikor éppen legszívesebben elbőgné magát. Szóval ez tényleg egy jó "terápiás" könyv, mert a folyton panaszkodó embereknek ezt kell a kezükbe nyomni, hogy na tessék, de tudsz járni, elérd a polcot, le tudsz hajolni, fel tudsz öltözni segítség nélkül és neked nem kell várnod arra a buszra, ami el tud vinni tolószékestől.
Valamennyire új meglátásba is helyezte nekem a mozgáskorlátozott embereket, hisz ebből kiderül, hogy pont azt nem szeretik, ha sajnálják őket. Szerintem ez egy ösztönös együttérzés, hiszen ha én is meglátok egy ilyen embert szánalmat érzek. Persze, eddig is tudtam, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint én, de így még jobban ezt gondolom. Leginkább az ő derűlátásuk és optimizmusok tetszik, plusz ők igazán megtanulják értékelni az élet apró örömeit. Számomra valamennyire ezt tanította meg, hogy értékeljem azt, amim van, mert könnyen elveszítheti ezt az ember.
Amúgy a regény maga egyáltalán nem unalmas, hisz van egy vonulata, történnek benne események, amelyeken hol elmosolyogsz, hol gondolkodsz, hol szomorkodsz. A stílusa teljesen hétköznapian megírva és gördülékeny. Fanny szerintem jól megfogalmazta a gondolatait és az érzéseit. Jól bemutatta, hogy milyen lány ő valójában. Egyedül a regény árát sokallom, mert ha a puha kötésű lenne, olcsóbb is lenne. Szóval ez egy abszolút olyan könyv, amibe egyszerűen nem tudok belekötni, mert komolyan hatott rám és elgondolkodtatott. Ha ez volt a célja, gratulálok hozzá.
Összességében: 10/10
Egyetlen rossz szavam sincs a regényre, mert szerintem igen tanulságos, és ráébreszt, hogy milyen jó, hogy egészséges vagyok. Fannyt nem kell sajnálni, mert ő sem azt akarja, hanem ő csak be akarta mutatni a saját helyzetét, hogy ezt hogyan fogja fel, néha fent, néha lent és milyen nehézségei vannak. Szerintem egyszer mindenképpen érdemes elolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése