Megvolt az idei év első mozi élménye is a Vágyak szerelmesei személyében, amit csak azért néztem meg, mert ez volt Pink első igazi szerepe. Később elolvastam a film tartalmát, ami elég meggyőző volt meg gondoltam, hogy ez vígjáték, úgyhogy rossz nem lehet. Egy-két pozitív kritikát is találtam róla, bár a port.hu-n és az IMDB-n masszív 6-nak ítélték. Úgy ítéltem meg, hogy mi veszteni valóm van, hogyha időt szánok egy vígjátékra, úgyis régen neveztem be amerikai mókára.
Tartalom: A három férfi - köztük a karrierista környezetvédelmi tanácsadó (Ruffalo), a munkájában sikeres, de napi problémákkal küszködő nős férfi (Robbins) és a szellemeskedő, zabolátlan sürgősségi orvos (Gad) - a függőséggel való leszámolás folyamatának különböző pontjait testesíti meg, és barátságuk különösen hangsúlyossá teszi, mennyire nélkülözhetetlen számukra a közösség a túléléshez. Külön-külön intelligensek, elbűvölőek, de érzelmileg a mélyponton vannak, együtt viszont ráébrednek, hogy talán mégiscsak van esélyük a boldogságra.
Őszinte leszek nekem nagyon tetszett, mert érdekesen boncolgatta szerintem a szexfüggőség témáját a három főszereplőn keresztül. Persze, látom a hibáit, mégis ezt a részét szerintem jól tapintották meg. Manapság úgyis csak a drog-, alkohol-, cigarettafüggőségről hallunk, pedig ezer féle van. Köztük a szexfüggőség, amivel több sztár is küszködik. A film egy könnyedebb és humorosabb csomagban próbálja ezt a néző elé tárni, hogy ez milyen egy betegség. Ennek is rengeteg káros hatása van. Például hiába tiszta valaki évekig, mégis ha egyszer elcsábul és bármikor visszaeshet. Azt is bemutatja, ahogy az ember rájön, hogy ez az egész hogyan tehet tönkre egy embert. Azt az oldalt is megmutatja, hogy valaki segítséggel lábbal ki belőle, valaki meg képes önmagát kirúgdosni a bajból. Ezt mindhárom szálon keresztül jól bemutatták.
Tartalom: A három férfi - köztük a karrierista környezetvédelmi tanácsadó (Ruffalo), a munkájában sikeres, de napi problémákkal küszködő nős férfi (Robbins) és a szellemeskedő, zabolátlan sürgősségi orvos (Gad) - a függőséggel való leszámolás folyamatának különböző pontjait testesíti meg, és barátságuk különösen hangsúlyossá teszi, mennyire nélkülözhetetlen számukra a közösség a túléléshez. Külön-külön intelligensek, elbűvölőek, de érzelmileg a mélyponton vannak, együtt viszont ráébrednek, hogy talán mégiscsak van esélyük a boldogságra.
Őszinte leszek nekem nagyon tetszett, mert érdekesen boncolgatta szerintem a szexfüggőség témáját a három főszereplőn keresztül. Persze, látom a hibáit, mégis ezt a részét szerintem jól tapintották meg. Manapság úgyis csak a drog-, alkohol-, cigarettafüggőségről hallunk, pedig ezer féle van. Köztük a szexfüggőség, amivel több sztár is küszködik. A film egy könnyedebb és humorosabb csomagban próbálja ezt a néző elé tárni, hogy ez milyen egy betegség. Ennek is rengeteg káros hatása van. Például hiába tiszta valaki évekig, mégis ha egyszer elcsábul és bármikor visszaeshet. Azt is bemutatja, ahogy az ember rájön, hogy ez az egész hogyan tehet tönkre egy embert. Azt az oldalt is megmutatja, hogy valaki segítséggel lábbal ki belőle, valaki meg képes önmagát kirúgdosni a bajból. Ezt mindhárom szálon keresztül jól bemutatták.
Sajnos nem tudok elsiklani afelett, hogy sajnos jól bevált romantikus és családi sablonok is vannak benne. Konkrétan ott van Mark Ruffalo és Gwyneth Paltrow kapcsolata, akik először tiszta szerelmesek, aztán kiderül a titok szétmennek és újra összejönnek, ez annyira megszokott. Főként azért, mert nekem a két színész kémiája nem igazán működött és Gwyneth tökéletesnek hiszem magát karakterét sem kedveltem. Persze, bedobták azt, hogy ráébred ő sem tökéletes. Ebben inkább Mark karaktere volt az érdekes, hogy milyen nehezen ment neki az új kapcsolat kialakítása. Ő szimpatikus volt. Mark Ruffalo teljesen természetesen játszott. Amúgy csak szerintem rettentően vékony Gwyneth Paltrow?
Tim Robbins karaktere kapta a családi vonalat, amiben az volt a lényeg, hogy a tékozló fiú hazatért, aki ugyanolyan vaskalapos, mint az apja. Erre mondják, hogy az alma nem esett messze a fájától. Közben látjuk a közöttük húzódó ellentéteket és a megbékülést, ahogy büszkén ássák a halastavat. Hiába lőtték már el ezerszer, azért volt ebben puskapor, ugyanis jók voltak a konfliktusok. Nekem leginkább a szál lezárása/vége tetszett, mert ott mondod a figurának: ne, hogy megtedd!
A kedvenc történeti szálam Neil rehabilitációja volt, ugyanis egy jól látható karakterfejlődést mutattak be. Először egy abszolút perverz seggfejnek tűnt, azonban a film vége felé sikerült megkedvelnem, mert pozitív irányban változott. A Pink által alakított lánnyal aranyos páros voltak. Jó barátok lettek. Mondjuk kimondottan örültem, hogy náluk a szerelmi témát nem erőltették. Engem amúgy így a Napos Oldalra emlékeztet. Ez mutatta be azt, hogy teszi tönkre ez a valami az életed vagy is ez volt Mark-nál is.
A történetek hétköznapiak voltak, viszont szerintem remekül lettek összefűzve és igazából mindegyik érdekelt a kiszámíthatósága ellenére. Elégedetten csettintettem, mert minden összeklappolt. A másik az, hogy jó humorral tálalták az egészet. Sok olyan jelenet volt, amikor elmosolyodtam. Egyedül Gwyneth Paltrow beszólásain húztam néha a számat. Szegényt itt most nagyon kiszemeltem.
Összességében: 10/7
Hétköznapiak a történetek, mégis így könnyen befogadhatóvá tesz egy komoly függőséget. Ha a film célja az volt, hogy ezen elgondolkodjak, akkor elárulom sikerült neki. Emiatt már egy megnézést megér. A színészi játékra pedig panaszom nem lehet, mert veteránok vannak itt, akik hozták a kötelezőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése