Hien a Megasztár 4. szériájának felfedezettje, azóta eltelt időben sikerült a csúcson maradnia és rajongókat szereznie/megtartania. Őt is leginkább az utóbbi években a magyar zenecsatornákon pontosabban a a gagyi VIVA tévén láthatjátok, mielőtt valaki az X gombra menne, üzenem, hogy a vietnami leányzó a tehetséges réteghez tartozik, ami kb. a 30%-a a kínálatuknak. Az első lemeze a Játék az egész címmel jelent meg még magyar nyelven, mivel most a nemzetközi karrierért dolgozik angol nyelven jelent meg a második lemeze, a Sweet Talk, bár minden magyar előadó küzd a külföldi hírnévért, de semmit sem érnek el. Kár, hogy nem magyar, pedig Hien tökéletesen beszéli a magyart, hiszen itt nőtt fel.
Háttér: az egykori szerelme, Caramel és a családi káosz ihlette a nótákat, bár szerintem a szerelem érezhető leginkább, amilyen kritikus szoktam lenni ebben a témában, már leszálltam erről, mert a mostanában hallgatott albumaimon is csak az volt és tetszettek, viszont még mindig tartom, hogy az embernek nemcsak a párja körül forog az élete. Nos, kapunk egy pop/dance/R'n'B korongot, aminél lehet, hogy kiszállnék, viszont a dalos pacsirtánknak jó hangszíne van, amitől jó lesz az egész, úgy értem, hogy hagyják érvényesülni a hangját. Az egészről az ugrott be, hogy stílusos, nem egy éneklő robotot érzek mögötte és a zene is elég modern, hogy mindenki elfogadja. Persze egy idő után zavarnak a géphangok a slágernek szánt daloknál, de legalább a hang számít, ami mögött egy felnőtt/felnőtté váló lányt látunk, akit befolyásolt Rihanna és Christina Aguilera is. Valahogy igyekeztek, hogy Hienes legyen az egész hogy ő maga legyen ott. Talán ez annak köszönhető, hogy jól magára formálta a nótákat, azt hiszem, hogy mindegyik dal szerzéséből kivette a részét.
Akik szerették az első lemezét, azoknak nem lesz idegen ez sem, viszont én ahogy újrahallgatom, rájöttem, hogy ennek elsőre van varázsa, mert most inkább áttekerem majdnem az egészet. Slágernek van szánva a Who Matter?, No More és az I Want It All, az utóbbinak a zenéje elég idegesítő lett, ezt nem szeretni, a Show me egy kis rockolás és hatásos, de nem átütő, hiszen olyan érzésed van, mintha Xtina Fighterjet hallgatnád, a Sweet Talk swinges hatású, emiatt el tudod képzelni az énekesnőt egy egyszerű színpadon. Elismétlem azt, hogy ez is egységes darab, viszont itt egyet ki tudok emelni a már 2011 óta ismert Not Livin' in Yesterday-t, amiben valahogy minden összepasszol, energikus, mégis szenvedős, ez a tipikus továbblépek nóta. Szerintem az ilyenekkel lehet megmutatni, hogy valaki felnőtt, mint Hien. Mondjuk mindössze két évvel idősebb nálam.
Összességében: 10/7
Újrahallgatás után nem az igazi már, ezért járt a levonás, viszont stílusos és nem egy széteffektezett énekesnőt kapunk, hanem aki így fejezi ki az érzéseit. Nem egy kihagyhatatlan élmény, viszont tekintve, hogy elég gyenge a magyar felhozatal és néha a külföldi is, ezért egy próbát megér. Szóval nem vagyok elzárkózva Hientől, viszont nem kerül a zenelejátszómra, mert ez kinti szemmel tipikus pop mégis ott van mögötte és így lesz emlékezetes az egész.
Újrahallgatás után nem az igazi már, ezért járt a levonás, viszont stílusos és nem egy széteffektezett énekesnőt kapunk, hanem aki így fejezi ki az érzéseit. Nem egy kihagyhatatlan élmény, viszont tekintve, hogy elég gyenge a magyar felhozatal és néha a külföldi is, ezért egy próbát megér. Szóval nem vagyok elzárkózva Hientől, viszont nem kerül a zenelejátszómra, mert ez kinti szemmel tipikus pop mégis ott van mögötte és így lesz emlékezetes az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése