Könyvkritika: Benina - Bíborhajú 2. A boszorka démona

A Bírborhajú első részéről írtam már egy kritikát, ahol elég pozitívan tekintettem a könyvre, mert eléggé berántott, persze megvannak benne a zavaró apróságok, amikor már korábban is beszéltem, viszont ki merem jelenteni, hogy Benina a legjobb fantasy író, amiről a második rész győzött meg leginkább, mert felülmúlta a várakozásaimat, persze továbbra sem tökéletes. Megint levett a lábamról, hiszen faltam az oldalakat, pedig azt mondta, hogy egy ideig nem olvasok ilyen könyveket, hiszen egyik sem tetszett kivétel a Bíborhajú.

Tartalom: A tiszta vérű boszorka, Claire White normális életet él, olyat, amilyenre vágyott. Kedvesével, a féldémon Kellan Blackkel egyetemre járnak, és végtelenül boldogok. Az Üldözők visszavonultak, noha folyamatosan figyelik őket, a Zsoldos pedig halott. Valaki azonban gyilkos szándékkal tör rájuk... "A fájdalmam haragba csapott át. Hirtelen minden vörös lett. Izzott az a fény és forróság ölelt körbe. Kellan meghalt. Hát kövesse őt a gyilkosa is!" Létezhet-e nagyobb fájdalom? Claire világa összeomlik, a lelke apró szilánkokra hullik. Végtelen fájdalmában a Bölcs mutatja meg az utat, mely egy számára idegen világba vezet. Oda, ahonnan talán nincs visszatérés. Segítője az Ellenség, akiben nem lehet megbízni... vagy mégis? Claire-ben fellángol a remény! A mágiát maga mögött hagyva elindul, hogy beteljesítse a jóslatot. Ha sikerrel jár, minden helyrejöhet, ha nem, minden elpusztul - vele együtt.

A cselekmény gyorsabb volt, mint az előzőben, ami egy jó pont, hiszen nem vált unalmassá és nem ült le az egész, viszont voltak dolgok, amiket szerintem elég gyorsan lerendezett. Valahogy mindent mértékkel használt az írónő például Claire szenvedése sincs elnyújtva, amit érthetőnek találok, hiszen meghalt a szerelme, bár még mindig nem igazán értem a közte és Kellan dúló hatalmas szerelmet, amikor alig két hónapja ismerik egymást. A másik remekül működő dolog a meglepetés faktor volt elég az epilógusra gondolni, Vulcan felbukkanására, új szereplőkre, a segítőtársra, szóval tökéletes fordulatokat talált ki, hogy az ember szeme fennakadjon. Aztán több szemszögből is láthattuk a dolgokat, hiszen Claire, a segítőtárs,  Kellan gondolatait olvashattuk, ami egy jó ötlet, mert a megértésükhöz szükséges volt ez, főleg az epilógusnál. Örültem, hogy sodort az egész és meglepett. Új helyszínt is kaptunk a hamuvilágot, amit tökéletesen jellemzett a neve, hiszen egy kopár, élettelen világ tárult a szemünk elé. Jó volt a helyszínváltás a mi hétköznapi világunkról egy másikba, amihez a képest a miénk egy leányálom.

A Hamuvilágban egy magatehetetlen halandó Claire, amit nem igazán értek. Szóval felmerültem bennem jó pár kérdés a párhuzamos világgal kapcsolatban, ezekre nem kaptam választ, bár egy mágikus világban nem hiszem, hogy a logika érvényesül. Annyi oké volt, hogy az ellentétes, de akkor egy démon miért tarthatta meg az erejét. Lehet, hogy ezek értelmetlen kérdések, viszont az én fejemben tovább zakatolnak. Mivel a főhősnőt egyszerű emberré vált itt, hát Bella lett belőle. Sajnos, még mindig él az az érvem, hogy vannak Twilight-os hasonlatok a legyőzhetetlen, tiltott szerelem, a bizonytalan főhősnő, a szenvedés, az önvád. Biztos vagyok benne, hogy az írónő merített Meyer-világából, pedig sokkal több potenciál van Benináéba és érdekesebb is. Én ezeket úgy érzem, hogy mindig látom.

Csak szerintem volt túl gyors a visszaemlékezés folyamata? Én annak éreztem. Szerintem ehhez több idő kell, hogy minden rendbe jöjjön. Nekem ez egy kicsit gyors volt és hiteltelen. Aztán Vulcan motivációját sem értem, bár az őrülteknek nem kell indok, hogy gonoszak legyenek vagy baromságot csináljanak. Plusz maradtak az én fejemben nyitott kérdések. Beninat meg kell dicsérnem az írásmódjáért, mert továbbra is nagyon jól fogalmaz és be tud rántani. Valahogy jól átadja a szereplő érzéseit, és, úgy érzed, hogy te vagy ő. A romantikus jelenet szenvedélyes volt és bele is pirultam, mert tényleg érezted azt, amit a szereplők. A karakterek mélységét pedig már kiemeltem, főleg nekem az epilógus tetszett. A szerelmet kellő érzésekkel írta meg.

Összességében: 10/8
A szenvedélyt hiányolom a romantikus fantasykból, ami Beninában megvan. Ez a nő tud írni nagyon jól, viszont még vannak szemet szúró apróságok, viszont ez a rész túlszárnyalta az előzőt, hiába vannak kérdőjelek a fejemben, úgyhogy ideje lesz a befejező kötet a kezembe vennem. Az egészben az a legnagyobb öröm, hogy ez egy magyar írónő tollából van.