Oldalak

2013. április 8., hétfő

Albumkritika: Justin Timberlake - The 20/20 Experience


Justin Timberlake a pop mostani királya, aki hét év után tért vissza a zeneiparba és kiadta a harmadik lemezét, a The 20/20 Experience. Ki gondolta, hogy ennyi évig a színészet lesz a szerelme a felesége mellett. Meghallgattam a Justified és a FutureSex/LoveSounds című lemezeit, nekem nem jöttek be, de az első jobban bejött, inkább az elvoltam velük kategória, azonban a harmadikot tényleg megszerettem. Hihetetlen, hogy több mint tíz éve nyomja az ipart és mindössze három albumot adott ki, amik közül mindegyik sikeres lett és még a No. 1. dalairól nem is beszéltem. Ha popzenét nézzük manapság sok férfielőadó nincsen, főként a nők uralják most pl. Rihanna, Katy Perry, Lady Gaga, Pink, Britney Spears és csak néhány nevet soroltam fel, férfiak Bruno Mars és Justin Bieber, aki egyszer megsértődött, hogy egy műsorvezető megmondta neki, hogy a legutóbbi albuma hasonlat JT munkáira, ami jogos. Szóval visszatért Justin hét év után óriási várakozásokkal. 


A barátunk szembemegy a mai trendekkel nem egy túl elektronizált, szexutalásokkal teli, tipikus poplemezzel tért vissza, hanem talán egy kicsit slágeres, sokszínű, finom, monumentális, könnyed korongot adott ki a kezei közül. Kapunk egy kis stíluskavalkádot R'n'B, soul, pop, jazz, hip hop, jazz keveréket, amik lazán mégis profin keverednek. Könnyednek hat, mégis egy minőségi poplemez, ahol ott áll Justin Timberlake, akiről számomra az jött le, hogy egy igazi úriember, mert nem "a-milyen-jó-neked,-hogy-megkaptál", hanem a "szeretlek-és-fontos-vagy-nekem-mert-jó-vagy" típusú szövegek. Nem, mint egyes kollégái, akik a testi örömökről vagy az EGO-s dumájukkal próbálják meghódítani a népet, ami hódít is. Nekem az elegancia szó jutott eszembe, amikor hallgattam, ahogy finoman "udvarolt" velem, így egy kicsit belepirultam. Nem laza 3 perces nótákat kapunk, hanem 7-8 percet dalolászik JT még egy beintés. Talán az az egyetlen hátulütő, amitől némely dal túl hosszú lett és a végén kifogy belőlük a szufla, ez csak egy-kettőnél fordul elő.


A személyes kedvenceimet sorolom fel a Pusher Lover Girl, amit szívesen fogadnék egy férfitól, valahogy dögös az egész és R'n'B-s, Siut and Tie, amiről egyszerre James Bond ugrott be, illett volna bármelyik filmbe, Mirrors, ez is jó és a That Girl szerintem mindenkinek tetszeni fog, igazából az összeset ki lehet emelni, hiszen, amit mostanában szoktam mondani, hogy a minőség az egységes nincs se kiemelkedő, se töltelékdal, hanem egy szinten van az egész. Nekem egyedül a lassú dalféleségnek szánt Blue Ocean Floor nem tetszett, pedig hasonlít a többire.

Összességében: 10/9
Megmerem kockáztatni, hogy az idei év legjobbját tarthatjuk a kezünkben. Úgy látszik megérte várni hét évet, amíg JT kalandozott egyet és megtalálta a boldogságot, hogy egy ilyen minőségi munkát adjon ki a kezei közül, ami nem mindennapi. Jó lett, az a lényeg, úgyhogy ez kötelező anyag.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése