In the Flesh: Az angolok is zombulnak

A zombik reneszánszukat, hogy mi okozta a felkapottságukat nem tudom talán The Walking Dead, ami döntögeti a kábeles rekordokat az USA-ban. Szóval az amerikaik elkezdték, aztán folytatták a franciák és most az angolok is összedobtak egy sorozatot, ez az In The Flesh ('A testben') című sorozat. Mielőtt el kezdi valaki húzni a száját, elárulom, hogy különbözik a TWD-től és a Les Revenants-tól és szerintem ez az egyik legjobb, amit láttam. Míg az amerikaiak a zombiapokalipszis közbeni túléléssel, a franciák a váratlanul visszatérő élőhalottak elfogadásával foglalkozik, addig az angolok kicsit a franciákhoz hasonlóan a zombik beilleszkedésével foglalkoznak miután véget ért az első feltámadás utáni támadás. Hasonló koncepciók, viszont teljesen más. Nem tudom, hogy miért, én megszerettem a zombikat, pedig nem nevezném magam olyannak, aki szereti követi a trendeket, bár...

Mennyire más egy európai sorozat, mint egy amerikai valahogy a hangulat, a stílus, a szereplők teljesen eltérnek, és ez nekem tetszik. Angol sorozatokat nem szoktam nézni és most kapásból egyet sem tudnék mondani az In the Fleesh-en kívül, igazából mostanában kaptam rá erre. Talán azért különböznek, mert karakter központúbbak, persze, nem mindegyik, hiszen elég a mainstream német sorozatokba belenézni. Elég jól megismerjük a szereplőket, ezt hiányolom a TWD-ből. Hátast dobok, hogy ha náluk is forgatnak ilyen típusú sorozatot.

Ha végig nézek azokon, hogy miket szeretek, azok egyértelműen a drámák, nem igazán jönnek be a vígjátékok. A ITF a legjobb drámasorozat, amit valaha láttam és ez nem túlzás. Előbb az alaphelyzetről a zombik jöttek, láttak és nem győztek, viszont a kormány kifejlesztett egy gyógyszert, aminek köszönhetően újra emberiek lettek a zombik, így visszakerülhetnek a társadalmukba. A helyszínük egy angol kisváros, ahol gyűlölik a másságot. A sorozatban végül is azt mutatják be,  hogy milyenek az emberi reakciók, hogy ha valaki más. Társadalomkritika, aminek eszköze a zombi, ezt Szirmai Gergőtől idéztem. Tényleg tökéletesen ábrázolja az előítéletességet, a felületességet, a rasszizmust, hiszen ha belegondolunk nem kell korcsnak lenned, hogy az emberek a külsőd, a vallásod vagy etnikai hovatartozásod miatt elítéljen, ezért szerintem ez meglepően reális. Tetszik, ez a gondolkodásmód vagyis, hogy hiteles. A fináléban pedig követik egymás a meglepő fordulatok.

Azonban nemcsak ebből fakadnak problémák, hiszen itt van főszereplőnk Kieren, aki öngyilkos és visszakerült a családjához. Az ő este azért érdekes, hiszen ő eldobta az életét és mégis kapott egy új esélyt. Amiért valamilyen szinten dühös rá a családja és az utolsó részben erre fektetik a hangsúlyt. Talán ez a LR hasonlít. Boldogok, hogy visszakapták, csakhogy ez elkerülhető lett volna, ha nem végez magával. Ezek a sérelmek a harmadik részben felszínre törnek, ezt vártam leginkább, hiszen a fejére kell olvasni, hogy önző volt. Amúgy szimpatikus, érzékeny, normális sráczombi, egy emberi karakter, akit én elfogadnék magam mellé, akármilyen döntéseket hozott.  

Sok minden a karaktereken áll, akiket eléggé megismerhettél és bezárhattál a szívedbe. Én egész végig embereket láttam, hiszen ott volt Kieren és a családja meg a többi szereplő, nagyon nem szeretnék spoilerezni, mert érik meglepetések az embert. Igazából két csoportra oszthatók, hogy vannak a korcsellenesek és  a korcspártiak. Aztán kapunk itt egy felbujtogató papot és Tibi kritikája után esett le, hogy ez a fickó mennyire befolyásolja az embereket, gondoljunk bele a fináléba történt eseményekbe.  Hogy minden működik a nagyszerűen játszó színészeknek köszönhető.

Összességében: 10/10
Nem tudok több értelmes gondolatot hozzáfűzni, mert ez tipikusan az, amit szerintem mindenkinek látni kell, hogy rávilágítson dolgokra, ez egy intelligens sorozat. Amúgy három részes, úgyhogy egy délután alatt le lehet darálni. A második évada egyelőre még kétséges. Amúgy azon filóztam, hogy nálunk sokan néznek tévét, mert kb. az In the Flesh nézettsége egy sima magyar nézettséggel ér fel.