A Buffy, the Vampire Slayer magyarul Buffy, a vámpírok réme egy etalon sorozatnak számít, hisz világszerte sikerült felemelkednie a kultstátuszba. Leginkább azért voltam kíváncsi rá, hisz szívesen nézek természetfeletti szériákat, elözönlik a tévét a különleges lények és a hasonló műfajú tévéműsorokra óriási hatással volt. Ki tudja milyen lenne az Odaát, a Vámpírnaplók, az The Originals vagy a Teen Wolf, ha Joss Whedon és csapata nem készíti el. Amíg futott számtalan sikert elérnie többször jelölték Emmy-díjra, amit a sminkért és a zenéért meg is kapott, az egyetlen WB műsor, amit ugyanezen a díjátadón jelöltek a legjobb drámai forgatókönyv kategóriában, 2001-ben Sarah Michelle Gellart jelölték a Golden Globe-ra és az elképesztő közönségsikerről még nem is beszéltünk.
Őszintén szólva én magam sem tudom megmondani, hogy mitől népszerű még manapság is ennyire Buffy kalandjai, bár a sztori remekül van összerakva, tele van egyedi ötletekkel, jók a karakterek, a színészek, humoros, ijesztő és nem valósághű. Végül is meg lehet indokolni, hogy az ezredforduló fiataljainak miért ez vált az abszolút No. 1. Én természetesen akkor nem tudtam követni, mivel majdnem egyidősek vagyunk. Egyszer egy részt elkaptam egy csatornán belőle, ami tetszett, így egy ideje daralistán van. Azért egy erős női karakter a főszereplő, akkor egyáltalán nincsen akadály előttem.
Egyelőre a mindössze 12 részes 1. évadot tekintettem meg, mert előbb tesztelni akartam, hogy ez tényleg tetszik-e nekem, hisz bőven találok mást. Szerencsére megugrották az elvárásaimat, annak ellenére, hogy akadtak bukkanók a bemutatkozásban. Az évad fő történetszálát nem sikerült teljesen kibontani, ami a kevés rész miatt lehetett, mert elég összecsapottnak tűnt, ez leginkább a finálé csatájában mutatkozott meg, mert enyhén csalódáskeltő volt, bár egy jó csavart bedobtak benne. Kellően a Mester karaktere sem lett kidolgozva, így nem derültek ki a motivációi. Semmi félelmetes vagy ijesztő nem volt benne, inkább a röhögőgörcs fogott el, ha ránéztem.
A főszál összecsapottsága ellenére kárpótoltak a jobbnál jobb heti ügyekkel. Bombáztak a jobbnál jobb kreatív ötletekkel, de komolyan olyan dolgokat találtak ki, amiket még máshol nem láttam, és mindegyik emlékezetes. Kapunk itt hiénává váló embert, rovarasszonyság, démonvadász báb, interneten ragadt démont, robotdémont, boszit, rémálmokat elhozó kissrácot. Úgy érzem, hogy itt még bőven akad tartalék. A személyes kedvencem a bábu volt.
Sokszor a horror kategóriában is megállja a helyét, amihez hozzátesznek a parás helyszínválasztások vagy éppen a zene. Az első részben látható temető sem szívderítő vagy a Mester gyertyafényes barlangja. A legijesztőbb rész szerintem a bábos volt, mert amikor a lábainak lépéseit hallottam, rögtön kirázott a hideg, vagy éppen a rémálom rész sem volt kispályás, hisz jobban megismerhettük a főszereplőinket.
A műfajötvözés remekül megy a Buffy-nak, hisz a horror és a természetfölötti mellett a drámaként is tökéletesen megállja a helyét, ilyen terén az évadzáró volt a legerősebb, elég, ha látjuk meghalni a Vadászt vagy, amint próbál beilleszkedni az iskolában, részben tinédzser, mert a színhely a gimi, ahol folyik a klikkesedés és a mindennapi kamasz gondok, barátok, szerelem. Ezek mellett nagyszerűen veszi nem túl komolyan magát, amit fanyar humorral, szarkazmussal oldanak fel. A legjobb beszólásokat Xander és Buffy szállítja.
A főszereplőket jól ábrázolták. Gondolom, a folytatásban jobban tudják mélyíteni őket. Buffy pedig kétségtelenül az egyik legmenőbb főszereplő, akit valaha láttam. Amellett, hogy egy kemény csaj, olyan, mint bárki más, szereti a lányos dolgokat, nehezen megy neki a suli, viszont a barátaiért tűzbe menne, életveszélyben könnyen feltalálja magát. Egy igazi badass girl. A legjobb barátai, Willow és Xander, előbbi a csapat agya, félénk lány, aki szintén bátor, ha kell, Xander pedig a humorforrás, a legnehezebben használható tag, viszont bármit megtenne Buffyért és Willowért. Giles, a Figyelő pedig a bölcs tanár szerepét tölti be kiválóan. A mellékkarakterek közül kétségtelenül Angel sikerült a legérdekesebbre, főként, hogy ő kapta a legjobb háttértörténetet.
A szereplők közül egyetlen negatívumot tudok megemlíteni az pedig Cordelia, mert gyakorlatilag semmi érdemi szerepe nincsen, maximum a menő lány figurájának megtestesítője. Az elején nagyon idegesítő, szívem szerint péklapáttal ütném agyon. Elég sokáig kellett várni, hogy központibb szerepet kapjon, amiben sikerült szimpatikusabbá tenni őt, viszont így is nélkülözhető lett volna. Egyszerűen nem bírtam rájönni, hogy az íróknak mi az igazi célja vele, mert még ütős beszólásokat sem szállít. Mondhatni a Buffy Laurel-je.
A vámpírmaszkok elképesztően groteszkek, ezért a sminkért Emmy-díjat nyert. Tudom, hogy a Teen Wolfosok honnan vették az ötletet. Eszméletlen gagyik ezek a maszkok, inkább nevetni támad kedvem, mint, hogy féljek ilyen gumiarcú emberektől. Nézem Jim Carrey-t, tőle előbb kiver a frász. Maguk a szörnyek is néhol kicsit gagyik, viszont ezt lehet fogni arra, hogy 17 évvel ezelőtt készült, és még nem ott tartott a technika, a jelmeztervezés, mint manapság. Így is korrekt látványt szállítottak.
Összességében: 10/7
Olyan igazi 1. évad, amiben még igazán nem mutatták ki a foguk fehérjét, azonban tökéletesen lerakták az alapokat. Itt-ott bukdácsol, ezért vontam le, itt érezhető a 12 rész, viszont a dráma és a szereplők jól vannak felépítve, emellett látszólag mindenki élvezte a munkát, a színészek is jók voltak. Azért akad eyecandy is, hát srácok Sarah Michelle Gellar, csajok Devid Boreanaz. Mai viszonyok között is lenyomná simán egy pár kedvencet a történet szempontjából. Nyáron mindenképpem folytatás.
