Könyvkritika: Kalapos Éva - D.A.C. Egy új élet

A Szent Johanna Gimi sikerét megirigyelve jelennek meg az újabb-újabb ifjúsági regények. Az új hullámnak a legjelesebb képviselője Kalapos Éva D.A.C. című könyvsorozata lehet, mivel talán ez örvend eddig a legnagyobb népszerűségnek. Végre volt alkalmam elolvasni a kötet, ami Manó Kiadó gondozásában jelent meg. Látok rá reális esélyt, hogy hasonló őrület övezze, mint az SzJG-t. Személy szerint örülök, hogy egyre több ifjúsági könyvet adnak ki náluk, hisz azért a magyar fiatalhoz mégis közelebb áll a magyar valóság, mint az amerikai. Nem hiába beszélhetünk a mai magyar könyvek reneszánszáról, hiszen különböző műfajokban is hódítani tudnak a magyarok.



Tartalom: Unatkozol? Magányos vagy? Vagy csak egyszerűen úgy érzed, az életed egy irtó nagy káosz? Így van ezzel a 16 éves Fellegi Flóra is, aki egy budapesti lakóparkban él elfoglalt apjával és idegesítő öccsével. Kevés barátja van, a pasizásban tapasztalatlan, egyedül a filmekért rajong mániákusan. Amikor azonban megismeri a kicsit fura, de nagyon vagány Zsanit, az élete fenekestül felfordul, és világossá válik az is, hogy idővel minden titokra fény derül…

Lépj be te is a D.A.C. világába, és éld át velünk a kalandokat! Barátság, szerelem, család, problémák és megoldások – D.A.C.!

Az első betűtől az utolsóig imádtam a DAC első kötetét, az Egy új életet, ami az jelenti, hogy minél előbb meg kell kaparintanom a folytatást. Számomra azért volt kiemelkedő a könyv, mivel reálisan mutatta be többnyire a dolgokat. Elég, ha az ember a Flóra családi életére tekint az apja nem törődik vele, közben az öccsével sincsen semmilyen kapcsolata, aki magának való teremtés, az életéből pedig hiányzik az anyukája, akivel meg tudná beszélnie a szerelmi és baráti problémáit. Aztán kiderül, hogy itt mindenkinek vannak bajai, mint Zsani megfelelési kényszere vagy az öccse barátai. Nyíltan mer foglalkozni a szexualitással, az önkielégítéssel, a szerelemmel, a bulimiával. Amik gyakorlatilag a mai fiatalok életéhez szervesen hozzátartoznak. Az lepett meg leginkább, hogy a szex ennyire nyíltan előkerült.

A realitás mellett az írónő gördülékeny stílusa is könnyen érthetővé tette. Kellő komolysággal írt, viszont nem megy át Móricz Zsigmond-i depresszióba, mert humort is használ. Néhol szarkazmussal tekint magára kötet és a világra is. Igazából nekem szimpatikus, hogy végül is egyenrangú társként kezelt, és nem nézett hülyének. A végén meg egy jó cliffhangert is bedobtak a titokzatos idegen megjelenésével. Simán el tudnám képzelni ezt az egészet televíziós adaptációnak.

Hozzám az is közel hozta, hogy tele volt rengeteg popkulturális utalással, ezeket a kikacsintásokat imádom, fogalmam sincs miért. Leginkább az általam méltatlanul mellőzött Gyűrűk Ura és Harry Potter kikacsintások nyertek teret. Az egyik lánynak a beceneve, Ginny lett. Kapunk itt rengeteg filmcímet is. Mondjuk bennem a The Walking Dead és a Gossip Girl kiszólás maradt meg. Az pedig külön piros pont, hogy a főszereplő lány szerette Taylor Swift-et. Amúgy jó, hogy mindenki hétköznapi zenéket hallgatott, mint Rihanna vagy Beyoncé. Az SzJG-ben mindig zavart, hogy aki popzenét hallgatott, azt gyakorlatilag mindig lenézték, mert azt divatmajom, míg aki rockot hallgat, az az ultramenő arc.

Elérte az írónő a lehetetlent, mert sikerült neki mindegyik szereplőt megkedveltetnie velem, igazából senki sem maradt közömbös számomra. Legszívesebben megölelgetném Kalapos Évát, csak attól tartok, hogy hülyének néznének. Nekem a kedvenc szereplőm, a főszereplő, Flóra volt, mert nekem is voltak hasonló problémáim a barátokkal, mint neki, aztán én is szívesen töltöm a szabadidőmet sorozatozással. Nála a legszembetűnőbb a jellemfejlődése, amit Zsani érte el nála. Az elején egy visszahúzódó lány, aztán egy mindenkivel barátkozó leányzó. Egyedül a Teréz Anyuságával vitt néha a sírba, azért ez a mindenkin segítek hozzáállás idővel engem teljesen kiakasztott.

Zsani karaktere is szépen volt árnyalva, hogy külsőleg tökéletesnek látszik, aztán belül tele van bizonyítási vággyal, Ákos enyhe szarkazmussal szemlélte a világot. Jó volt, amikor ez a két karakter néha egymásnak feszült. Ági egy könyvmoly, aki néha közömbösnek tűnt, valójában rendes lány, viszont nem bírtam megérteni, hogy az Anyegin, hogyan lehet jó, ahogy A bűn és bűnhődés, mi tetszett benne neki. Én utálom az orosz irodalmat, mert unalmas és nyomasztó. Flóra öccse is a szívemhez közelre került, mikor egyre inkább megismertem. Kedveltem Gábort, Ginnyt és Márkot is.

A szerelmi szálak kezelését is elég korrektnek éreztem, főként azt értékeltem, hogy Márk és Flóra kapcsolatával nem tököltek sokat a találkozásukkal, bár a fene nagy titkolózás sokat elvett belőle, mert a srác egy tucat problémát letudhatott volna, hogy ha elmondja az igazat. Furcsa ezt mondani, de szerintem elég működőképes kémiájuk volt, ahogy Ákosnak és Áginak is. Kíváncsi vagyok, hogy a folytatást illetően mit hoznak ki belőlük.

Összességében: 10/9
Apróságok, mint Ági olvasott könyvei, Flóra Teréz Anyusága és az elhúzott titkok miatt vontam le, azonban realitás, a karakterábrázolás terén remek volt, ahogy a cselekmény is végigpörgött, így fenntartotta a figyelmemet, plusz a rengeteg popkult utalás, ne meg az enyhe humor. Azt hiszem, hogy talán ez is olyan könyv lesz, mint az SzJG, hogy elég sok fiatal, főként lány érdeklődését fogja felkelteni.