Filmkritika: Egy kosaras naplója (1995)

Keresgéltem magamnak egy jó DiCaprio-filmet, mivel mostanában érdekel a munkássága. Erről a filmjéről egy poadcast adásán belül hallottam konkrétan, ahol a nézője lehúzta, míg akik régebben látták, dicsérték. Ahogy olvastam a tartalmat, hát láttam magam előtt, hogy a Rekviem egy álomért-hoz fog hasonlítani a drogos történet miatt, bár ahhoz képest annyira nem depresszióba hajló, viszont viccesebb, plusz nagyon tetszettek a főhős saját gondolatai. Ez is eléggé a realitás határain belül mozog. Amúgy Mark Wahlberg is fontos szerepet játszik.



Tartalom: New York kábszeres utcagyerekei közül került ki az amerikai irodalom egyedi hangú, hírhedt költője, Jim Carroll. Regényét kritikusai Salinger klasszikusához, a Zabhegyezőhöz hasonlítják. Iskolai balhék, fegyveres rablások az utcai bandákkal, sikertelen elvonókúrák tizenévesen. Másokat drogossá tett a tehetség és siker. Őt éppen ez mentette meg.

Úgy látszik minden nyárra találok egy drogokkal foglalkozó filmet. Azért ez közel sem juttatott depresszió közeli állapotba, mint a fentebb említett klasszikus. Pontosan bemutatja azt, hogy a kábítószer mennyire tönkreteszi az embert és az életét, és, hogy mennyi mindent megtesz, hogy megszerezze a cuccot. Igazából ez a téma sajnos manapság is elég aktuális, hisz rengeteg fiatal nyúl ezekhez. Nagyon szépen látjuk, hogy tényleg azt történik, hogy a srácok bejárnak a különböző boltokba, amiket kirabolnak, aztán valaki embert is öl.

Jim, a tipikus amerikai gyerek példája, aki a kosaras tehetsége révén kitörhetne a nyomorból, viszont a drogok miatt a pokolban ragad. Nagyon tetszett, ahogyan párhuzamot vontak közé és Neutron közé. Neutron, az egyik legjobb barátja volt, akinek volt annyi esze, hogy nem igazán kísérletezgetett a cuccal, hanem feljutott a csúcsra, elismert kosaras lett. Míg Jim a két barátjával karöltve igyekezett egy csomó pénzért pitiáner grammnyi gyógyszert szerezni maguknak. Igazából Jim-ben is ott volt az ígéret, mert simán az övé lehetne Neutron helye, azonban kicsapták az iskolából, lecsúszott. Ott van egy drogos lány, aki kilábalt a bajból, aztán kigúnyolja őt.

A film erőssége a brutalitásban és realitásban rejlik, hisz látunk erkölcsileg megkérdőjelezhető tetteket, mint a gyilkosság vagy az egyik barát cserbenhagyása. A függőség megszállottá teszi őket, hisz bármi áron kell nekik a por. Nem érdeklik őket a szeretteik vagy a tetteik súlyossága. Be kell lőniük magukat, hogy ne lássák a nyomasztó valóságot. Szép lassan a pöcegödör mélyén találják magukat. Amíg nem ismerik fel a problémát, addig segíteni sem lehet rajtuk. Emiatt lesz számunkra Jim és két barátjának sorsa szánni való és nyomorúságos, maguk a karaktereknek meg azt kívánod, hogy a pokolra kerüljenek. Tetszettek a hallucinációk is.

A 102 perces játékidőt némely szál kibontására én kevésnek éreztem. Ott volt Jim és az egykori legjobb barátjának a kapcsolata, amelyekről csak foszlányokat kaptunk, pedig kíváncsi lettem volna, hogy hogyan találkoztak, mi játszódott le bennük, amikor kiderült, hogy a barát rákos. Mindenesetre az ő tragédiája volt az egyik ok, hogy az anyaghoz nyúlt a főszereplő. Pontosan ez a helyzet Jim és Reggie kapcsolatával. Reggie az az ember, aki segíteni akar Jim-en. Érdekelne, hogy hogyan találkoztak ilyesmi. Az idióta haverok helyett velük lehetett volna több közös pillanat.

Jim karaktere szerintem elég árnyaltra sikerült. Mondjuk ő a valóságban is egy létező személy volt. Nekem leginkább a belső monológjai, gondolatai tetszettek, ami magyarul a narrációt jelentette. Meglepett, hogy ahhoz képest, hogy nem tűnt olvasottnak, milyen szépen sikerült kifejeznie magát. Megmagyarázták miért lett drogos, miért nem tudott leállni, aztán, hogy mikor kezdett mérlegelni. A kitörésre vágyó fiatal, aki elszalasztja élete lehetőségét.

Belevitték a reményt, hogy van esély a pokolból való menekülésre, emiatt vált szimpatikussá leginkább a film. Mutat egy utat, hogy az ember, otthagy ezt az egészet, amivel mindennap szembe kell néznie. Nem Jim Carroll volt az egyetlen ember, akinek sikerült leszoknia erről, ahogy másoknak is van esély a mindenféle függőségüktől elszakadniuk. Az is az üzenete, hogyha be is szippant a sötétség, az embernek van lehetősége arra, hogy lámpát gyújtson.

A színészi játékot pedig csak dicsérni lehet. Az x-dik szerepében látom már Leonardo DiCaprio-t, és csodálkozom, hogy az Akadémia hogy a francba nem adott még neki Oscar-t, amikor ezért a szerepért is kijárt volna neki. Amúgy itt még szerintem elég nyeszletten festett, hát Mark Wahlberg-hez viszonyítva, akin már akkor volt izom. Igazából mindenkinek az alakítás szerintem hiteles volt. Nekem leginkább DiCaprio alakítása tetszett.

Összességében: 10/8
Azért az időhiányt megérezte a filmet, viszont ajánlom megtekintésre, ha egy nagyjából hiteles képet akarsz kapni a drogok világáról. A függőségnél meg sem említettem a prostitúciót, pedig az is akad itt, bár nem olyan durván. Aztán ott van a pozitív végkifejlet, ami miatt egy kicsit jó érzéssel kelhet fel az ember a székéből.