House of Cards: Kevin Spacey politikai sakkjátszmája

A House of Cards-ra Kevin Spacey kapcsán figyeltem fel, plusz mostanában a politikai célzatú szériákat (Scandal, The Good Wife) szívesen elnézem, bár magában a témában nem vagyok otthon, sőt nagyon filmeket sem néztem. Mindenesetre a Netflix csinálta, hát az Orange Is The New Black szuper volt, úgyhogy náluk minden megérdemel egy esélyt. Nem bíztak a véletlenre semmit. Az első két részt az elismert rendező, David Fincher rendezte, aki amúgy exkluzív producernek megmaradt. A főszereplő az Oscar-díjas Kevin Spacey, a sorozattal Golden Globe-díjat nyert Roben Wright és Kate Mara. Amúgy az Emmy-díjátadón három kitüntetést is kapott.

A történetről nagy vonalakban: Francis Underwood képviselő a Kongresszusban, aki segített a demokrata elnöknek megnyerni a választást, cserébe megígérte neki, hogy ő lesz a külügyminiszter, azonban hoppon maradt, mert más kapta meg a pozicíót, ezért bosszút áll a saját piszkos eszközeivel. Közben felesége támogatja az ügyben. Megismerhetjük Claire-t, Peter Russo-t, a lelkes újságírónőt, Zoe-t és Frank jobbkezét, Doug Stampert. Szemtanúi leszünk terve megvalósításának.

 

Frank Underwood az egyik legellenszenvesebb sorozatszereplő, akivel valaha "találkoztam". Az igazi antihős, aki bárkit letarol, bármibe szívesen belenyúl, ha céljának eléréséhez ez szükséges. Olyan határokon belül, hogy a büszkesége nem sérüljön meg. Szó szerint megtanítja az embert kesztyűben dudálni, hisz az aljas eszközöktől sem riad vissza. Abban hisz, hogy a cél szentesíti az eszközt. Számtalan olyan tette van, ami egyrészt szórakoztató, másrészt eléri, hogy a néző szívből utálja, mert látod, hogy a csúcsra feljut erkölcstelenül.

Az írók nagyszerűen kitaláltak ezt a karaktert, hisz színezik, elárulják a motivációját. Nem is céljuk szerintem az, hogy megkedveltessék az emberrel, hisz egy ilyen embert hogyan lehetne szeretni, maximum az iránta való gyűlöletet lehet imádni. Kevin Spacey pedig Kevin Fuckin Spacey. Méltósággal, büszkeséggel, mégis egyfajta lazasággal alakítja a főszereplőt. Egyszerűen félelmetesen jó a szerepben. Ennek az embernek a kisujját sem kell mozdítania, még szalvétaként is hiteles lenne. Nagyon átérezi a szerepet. Emmy-t vagy Golden Globe-ot neki.

Frank karakterén kívül a házasságáról is tanulmányt lehetne írni. Első pillantásra elég ridegnek tűnik, hisz különösebb meleg ölelés vagy csókot nem láthattunk közte és Claire közte. Az első gondolatom az volt, hogy nem szexelnek sokat. A ridegség ellenére hihetetlen az egymásba vetett bizalmuk, ami egyszer-kétszer megingott, de mindenről beszámolnak egymásnak. Egymás számára nyitott könyvek. A másik házasságon kívüli kalandjait természetesen kezelik. Érdekesen viszonyulnak egymáshoz. Azért meglátszik, hogy törődnek egymással meg a szeretet aprói szikrái is felfedezhetőek.

Minden a politikai ármánykodásról szól, amit Frank mutat be nekünk. Olyan az egész, mint a valódi természet, ugyanis az őserdő törvényei érvényesülnek, az erősebb eltiporja a gyengébbet, viszont itt ésszel csinálják, hisz terveket szőnek, megalkusznak, üzleteket kötnek. Emiatt egyik szereplő sem nő az ember szívéhez, hisz nem a megszokott emberi morális értékeket képviselik. A politika szerintem még a pokollal is egyenlő lehet, plusz itt is érvényesül a gazdagok ereje, hisz a pénzükkel, a befolyásukkal mindent el lehet tüntetni, tussolni. A főcímben az amerikai zászló is meg van fordítva, hisz maga az alkotó szerint is az USA romlásnak indult. Ezen a téren kitűnő a játszma.

Első pillantásra a mezei néző számára egy távoli, sterilnek tűnő világot mutat meg, azonban ezt a mocskos területet igyekeznek közelebb hozni hozzánk. Ez is olyan széria, ami egy adott rétegnek fog nagyon tetszeni, hisz sokan elkerülik ezt. Szóval az úgy nevezett falat lebontják, így a nézőt is gyakorlatilag bevonják a történetbe. Francis sokszor kikacsint vagy hozzánk szól, hogy elmondja a tervét, gondolatait, felvilágosítson minket. Nekem legjobban az oldalpillantások tetszettek. Amúgy nem lehet szájbarágósnak nevezni, hiszen hagyják, hogy minden leessen nekünk.

A végén leesik az embernek, hogy valószínűleg ez az egyik legjobban átgondolt széria. Az alkotók semmit sem bíznak a véletlenre, minden szálnak, szereplőnek megvan a maga szerepe Franci Underwood játékában, hisz ő a rendező. A készítők nagyon okosan építették fel azt a bizonyos kártyavárat, hogy a szememben hatalmasat nőttek, hisz a végén sikeresen minden összeért. A forgatókönyv feszes dialógusokkal is tele van. Amúgy nagyon pörög a történet, úgyhogy a nézőnek eléggé figyelnie kell rá.

Annak ellenére, hogy egy pokolian erős dráma, azért voltak dolgok, amik kimondottan zavartak engem. Konkrétan Peter Russo engem halálra untatott, mert nem tudott meghatni a magánéleti drámája. Alkoholista lett a saját hibájából, pedig ott vannak neki a gyerekei vagy a barátnője, meg egy igazi sakkbábú. Arról meg nem tehet, hogy a legirritálóbb magyar celebre hasonlít. Egyedül őt a végén sikerült érdekessé tenni. Claire-nek voltak néha olyan jelenetei, amikkel nem tudtam, mit akartak elérni, mert eléggé töltelékszagúak voltak. Néha Claire alapítványos ügyei is hidegen hagytak.

A többi szereplő közül Frank kívül leginkább a feleségét, Claire-t tudnám kiemelni, aki olyan, hogy a férjével megérdemlik egymást, gyakorlatilag az ő férfi mása. Olyan nő, aki szép, csinos, viszont nem fél romba dönteni az életed. El kell ismerni, hogy rajtuk kívül majdnem az összes szereplőt sikerült árnyalni, érdekessé tenni számunkra, sőt szinte mindenki megkapta a maga botját. Jelentős szerephez jut még Zoe Barnes, akit Kate Mara alakít, aki vérbeli újságíró, mert sztorit szerezni bármi áron, vagy Doug Stamper, aki a jobbkeze Frank-nek, nem lóg ki a sorból. Egyedüli jóravaló léleknek Peter Russo barátnőjét lehet nevezni vagy Claire egyik kolléganőjét.

Összességében: 10/8
Kétségtelenül a tavalyi év legerősebb drámája, ami nem mentes a hibáktól, azonban ékes bizonyítéka a Netflix előretörésének, és, hogy lehet szórakoztató, érdekfeszítő politikai sorozatot összedobni egy rohadék szemétládával a főszerepben, plusz egy kitűnő szereplőgárdát összehívni egy Oscar-díjas színésszel, egy Golden Globe-díjas színésznővel, az első két részt a világ egyik legismertebb rendezőjével megcsináltatni. Ha ilyen ínyencségeket dob nekünk a Netflix, akkor szívesen néznék tőlük mást is.