Arrow: Az első négy rész után

Az Arrow-ot tartják a tavalyi év egyik legjobb újoncsorozatának. Általában jókat olvasgattam róla, de a szuperhős sztori eltántorított, mert úgy gondoltam, hogy ez nem nekem való. Végül egy elég hülye ok miatt néztem meg, hogy helyes a főszeplőt játszó színész. Komolyan. Ilyen ok mellett nem is hittem a sorozatban, ami alaposan meg is lepett. Néztem is, hogy hogyan sikerült levenniük a lábamról. Mondjuk nemcsak én jártam így, hiszen elég nagy siker az egész az USA-ban, de itthon is az egyik legnézettebb sorozattá vált. Enyhén spoileresen folytatom tovább...

A történetről pár szóban: Oliver Queen visszatér a társadalomba miután öt évig egy lakatlan szigeten élt és mindenki azt hitte, hogy halott. A korábbi életében a tipikus gazdag ficsúr volt és mindenki ezt is hiszi róla, pedig nagyon megváltozott, de ezt a látszatot igyekszik fenntartani. Egy hajóbaleset miatt került a szigetre, ott hunyt el az édesapja is, akinek ígéretet tett, hogy rendbe hozza a család bűneit, így lesz belőle Arrow avagy a Zöld íjász. A lényeget fel is vázoltam. Igazából minden részre kapunk egy gazdagot, aki kizsákmányolja az embereket, nos, Oliver pedig meglátogatja. Emellett annak is tanúi lehetünk, hogy próbál visszazökkenni a normális életbe.

Az akció és a dráma remekül ellensúlyozza egymást, hiszen nem mennek egymás kárára, így mindenki talál benne olyat, amiért szeretheti. Persze, leszögezném előre, hogy ez nem egy csajos sorozat, én inkább fiúknak ajánlom a sok akció és talán a könnyebb azonosulás miatt. Engem inkább a drámai részek fogtak meg, ahogy Oliver próbál visszarázódni, de hát öt év után magány után lehetetlen újra a hétköznapokban élni. Engem zavart, hogy a családtagjai örültek neki, de azt várták, hogy mondjon el mindent, hogy mi történt vele, és furcsállották, hogy miért ilyen zárkózott. Szerintem a furcsa viselkedése pont, hogy normális, persze első blikkre úgy tűnik, hogy a barátunk fejében minden rendben, de annyira nincsen. Bizonyos dolgokra a flashbackekkel próbálnak rávilágítani.

Az akciók látványosak és gyorsak, amelyek akármelyik Hollywood-i filmben megállnák a helyüket max. egy-két verekedést leszámítva, bár néha a lövöldözős jelenetek szerintem követhetetlenek. Ezek mellett a látványvilág is nagyon tetszik, hogy általában éjszaka játszódnak a jelenetek, nagyon jól néznek ki a helyszínek is. Gondolom, hogy sok pénzt ölnek az egészbe. Szerencsére a sztori sem halad nyögvenyelősen, hanem van egy üteme ahogy minden apróság kiderül. Jó még benne, hogy full komolyan nem veszi magát, hanem van humora, hiszen ellőnek egy-két popkulturális utalást is.

A Zöld íjász egy szimpatikus hős, de egy tipikus hős, ahol előjönnek a magányos dumával, amit minden hős el szokott sütni vagy feltesznek neki és engem kísértetiesen emlékeztet Batmanre. Teszem hozzá, egy Batman-filmet sem láttam, de tisztában vagyok a háttértörténetével valamennyire. Mindegyikük egy város őrangyala, magányosak, hidegvérűek, gazdagok, csak szerintem vannak párhuzamok? Ezt leszámítva Oliver egy emberi figura, aki húsból és vérből van és végül is az embereket szolgálja. Afféle modernkori Robin Hood, ezt elsütik a sorozatban is, hiszen elveszi a gazdagok pénzét, hogy a szegényeknek adja. Emellett hatalmas jellemfejlődést tapasztalhatunk a régi önmagától a maiig. Talán van akiknek nem lesz szimpatikus, mert néha egy rideg katonának tűnik, mert néha ártatlan emberekkel, a testőrökkel is végez, akik szerintem csak a munkájukat végzik, még ha egy gonosz fickót is őriznek. Zavar, hogy semmiféle lelkiismeret-furdalása sincsen a gyilkosságok miatt. Milyen furcsa, hogy ez más szereplőnek is feltűnik, úgyhogy összhangban vagyunk a sorozattal ilyen terén.

A szereplők szimpatikusak, én leginkább Digget és Oliver mostohaapját, Waltert kedveltem meg. Az okát nem tudom. Digg olyan lazán vesz mindent, jól kezeli a dolgokat. Thea (meg is innék egy teát) a korábbi romlott fiútesó útját járja, akit bratyó próbál megvédeni. Nem csodálom, hogy elkallódott. Moira anyu az én szívemtől elég távol áll, főleg a háttérben való kavarásától. Valahogy a tipikus gazdag nőnek tűnik. Tommy Ollie legjobb barátja, aki mindig szórakozni akar, szintén kedvelhető figura. A végére hagytam Laurelt, a barátunk korábbi szerelmét, amiből mindenki tudja, hogy mi következik. Szerencsére a romantikus szál finom és romantikus, nem pedig ezzel ütik el a játékidőt, pedig kedvelem az ilyet, de hátast dobnék, hogyha az első évad elején összejönnének az előzőek ismeretében.

Összességében: 10/8
Lesz ez még több is, hiszen van potenciál az egészben, de egyelőre még velem az ismerkedés folyik, úgyhogy ezért adtam ennyit, pedig a fentebb leírtak miatt repülhetne a maximális pont, de egy-két csipkelődő dolog miatt nem vagyok hajlandó megadni. Amúgy ajánlom, mert szórakoztató és nem egy üres szuperhősös sorozat. Amúgy szerintem a készítő Christopher Nolan-rajongó.