Oldalak

2013. március 30., szombat

Albumkritika: Imagine Dragons - Night Vision

Az Imagine Dragons tavaly robbant be az amerikai zenei életbe It's Time című slágerükkel, amivel egy csapásra a legnépszerűbb indierock banda lettek az USA-ban és a nemzetközi porondon sem kell szégyenkezniük. Nekem a figyelmemet egy ajánló hívta fel rájuk, és, mivel mostanában a rock al-műfajaival barátkozom, ezért kíváncsian hallgattam meg a banda első stúdióalbumát. Eddig csak EP-ket adtak ki. Sajnos többet a háttérsztorijukról nem tudni, ugyanis a Wikipédia csak a karrierjük előttről ír egy picit, de hogy miért és hogyan jöttek létre egy morzsányi infó sincsen. Mindegy az album számít.



Hamisítatlan indierock banda, akiket összehasonlítani másokkal mégis van különlegessége a zenéjüknek, így nem egy újabb indie banda lesznek. Modernizáltak, ugyanis vannak elektronikus hangok, viszont nem a zavaró fajta, ami kiüldözi az embert a világból, csak finoman adagolva. Leginkább az fogott meg bennük, hogy a rock mellett keleties zene is feltűnt sok dalban, ami különlegessé teszi őket. Olyan érzésem van, hogy egy híres keleti vezér harcindulóit hallgatnám, ez részben a hip hopos beütéseknek is köszönhető, ami Alex da Kid producernek köszönhető. Szóval a zene indie és alternatív rock, hip hop, keleti zene és elektronika, ez aztán a jó stílus ötvözés. Ettől lesz nem annyira szokványos a hangzásvilága. Meg kellett néhányszor hallgatnom, hogy eldöntsem tetszik-e, mert igazából az It's Time győzött meg, hogy érdemelnek egy próbát, és ezt így kell csinálni. Az énekes hangja is jó, kellemes, úgy bele is illik ebbe a világba.


Szerencsére a dalok is egységesek nincs igazán kilógó felvétel, amit döntsön el mindenki, hogy jó vagy rossz. Ez nem egy vidám korong, inkább komoly, harcos, inspiráló, így elgondolkodhatsz a hallgatás közben az élet nagy dolgairól. Ha rágondolok a harc szó jut róla eszemben, fogalmam sincs miért, mintha ez lenne az üzenete a daloknak, ez a legjobban a Radioactive-ben érződik, ahol egy új irányról beszélnek. Az It's Time-ban arról szól, hogy valaki sosem változik meg. Igazából olyan, hogy mindenki talál a saját kedvére való nótát. Például, ha maga akar lenni vagy a démonaival küzdeni. Szerintem a lemez első felén emlékezetesebb dalok vannak. Talán slágeresebbek.

Összességében: 10/9
Egy gyöngyszem egy jó zenekartól. Nálam az indierock listámon letaszították a The Killers-t az első helyről, ebből következik, hogy második lemezre is vevő vagyok. Én jó szívvel ajánlom komolyabb lemezre vágyóknak vagy ha unjátok az önismétlő popzenét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése