Filmkritika: Beautiful Creatures - Lenyűgöző teremtmények (2013)

Lehúzó kritikák, úgyhogy meg kellett néznem úgy, hogy szétszívattak a videólejátszók, ezért az utolsó 8 percét nem láttam a filmnek, bár utána olvastam. Tinédzserek pozitívan értékelték, mások új Twilight-ként emlegették (lásd: Warm Bodies), a párhuzam nem hiábavaló. A könyvet olvastam és nem nyilatkoztam róla jól. A filmbe nagyjából az alaphelyzetet átemelték, de a forgatókönyvben sok mindenen változtattak. 

Tartalom: Gatlin nevű kisvárosba újonnan érkező Lena Duchannes (Alice Englert) hamar felkelti Ethan Wate (Alden Ehrenreich) érdeklődését. A fiú elvágyódik a szerinte reménytelenül unalmas városkából, ám rövid időn belül annyi izgalom zúdul rá, amennyire sosem számított: Lena ugyanis természetfeletti képességekkel bír. Lena és Ethan bimbozó szerelmét Lena családjának sötét öröksége is veszélyezteti, és hogy a lány Igéző, akinek a tizenhatodik születésnapján örökre eldől: a Fényé vagy a Sötétségé lesz-e, a jó vagy a gonosz oldalára áll-e.

Azt hiszem, hogy a filmkészítői a szerelmi szálra és Lena döntésére igyekeztek helyezni a hangsúlyt. Nos, a szerelmi szál összecsapott, mert már 30. percben el akarják velünk hitetni, hogy a két fiatal halálosan szerelmes egymásba, ami nem hihető és látszólag nincs kémia igazán a két főszereplő közül. A másik problémám (mint a könyvben) a narráló személye ugye Ethan, és, ahogy a végére érünk Lena kerül előtérbe, akkor neki kellene narrálnia. A romantika Alkonyatos kollégáikat üti, de ugyanolyan, mint ott, és én nem vagyok erre vevő, viszont el kell ismernem, hogy volt egy-két megmosolyogtató jelenetük pl. ablakos jelenet.

Szerintem ez egy vígjáték, mert szétröhögtem magam rajta. Nem tudom, elszúrták a műfajbesorolást. Olyan vicces volt, főleg, amikor a hősszerelmes arcát nézted. Legalább egy jó pasit csodálhatna az ember. Mondjuk, ez személyes, hogy kinek mi tetszik. Azért néhol kellően sötét volt az egész, de inkább CGI miatt és nem az irritáló Ridley vagy anyuci miatt, akik azt akarták, hogy a kislány átálljon a sötét oldalra, ez nem ismerős valahonnan. Hm.

Túl hosszú, tudom, hogy a könyv is az, de ott is megy a felesleges szócséplés, hiszen hamar lerendezték a romantikát, ebből elég lett volna másfél óra. Sajnos, nem kíméltek meg és nézegettem, hogy mennyi van ebből az egészből hátra. Amúgy a címet nem értem, mert ezek nem lenyűgöző teremtmények, ez is figyelemfelkeltés céljából lehetett, hát ez nagyon nem fogott meg senkit, hiszen totális bukás az egész, pedig jobb, mint az a bizonyos fantasynak csúfolt valami, hiszen kínodban röhöghetsz rajta. A finálé -amit láttam- izgalmas és ötletes volt. Gondolok itt arra, hogy anyuci próbálta a gonosz oldalra állítani a kislányát és egy meglepő fordulatot dobtak be. Az átokos ötlet és a visszaemlékezés is tetszett. Plusz a látvány is jó lett, teljesen valóságosnak látszottak a dolgok, főként a ház. Itt legalább értem mire ment el a 60 millió dollár.

A szereplők jön az, hogy a két főszereplő kívül bárki jobban érdekelt volna. Macon, akit Jeremy Irons játszott jól, mert tényleg féltem tőle, sokkal érdekesebb volt, dettó hasonló a helyzet a könyvhöz, Ama és még Lena anyja is jó lett volna, még talán a múltbéli átok hosszabb verziója is jobban lekötött volna. A diákok annyira sablonosak, hogy vannak az utálatos plasztikok, akik az új lányt kiszúrják. Nem ismerős? Ethan igazából egy tök átlagos amerikai srác, akit már egy csomó filmben ellőttek, de legalább normálisan kezelte a helyzetet. Lena élettelen volt, mintha egy zombit láttam volna, hát nem jött be a színésznő. 

Összességében: 10/5
El lehet szórakozni rajta, de nem jó, csak közepes, mert kiszámítható és el van húzva.  Legalább a film sem okozott csalódást, hozta tökéletesen a könyv szintjét. Annyira amúgy nem rossz, mint aminek beállítják. Ez is olyan tipikus kis fantasy, ami ugyanazokra a sablonokra épül, mint az összes mai. Kár, hogy már semmi jó nincs.