Az ösztönzött, hogy megnézem, hogy olvastam Jennifer Lawrence megkapta az Oscar-díjat ezért az alakításáért. Persze, először utánaolvastam a tartalomnak, ami tetszett. Leginkább vígjátéknak volt írva, bár ahogy a kommenteket olvasgattam, ez inkább dráma. Talán a Legjobb film kategóriában jelöltek közül, ez is áll a legközelebb hozzám. Megvan a tökéletes alap. Tovább spoilerekkel folytatom...
Tartalom: Pat Solatano mindenét elvesztette - a házát, az állását, a feleségét. És most kénytelen újra a szüleihez költözni, miután nyolc hónapot töltött egy elmegyógyintézetben. Pat szeretné újra rendbe hozni az életét, pozitívan szemlélni a világot és szeretne újra összejönni ex-feleségével is. A szüleinek csak annyi a vágya, hogy Pat képes legyen ismét lábra állni a nehéz időszak után. Ám a dolgok még bonyolultabbá válnak, mikor Pat megismeri Tiffanyt, a titokzatos fiatal lányt, aki szintén nem kevés problémával küszköd. Tiffany felajánlja Patnek, hogy segít neki visszahódítani egykori kedvesét, de csak akkor, ha cserébe majd ő is tesz érte valami nagyon fontosat. Mikorra pedig egyezségük kezd beteljesülni, meglepő módon azt tapasztalják, hogy felettébb közel kerültek egymáshoz, és talán a saját elrontott életükre is érvényes lesz a "minden rosszban van valami jó"-tézis.
Nehéz erről írni, mert egy jó film, egy jó dráma habkönnyű humorral. Emiatt szimpatikus leginkább az egész, mert nem veszi túl komolyan magát, persze ott van bent a dráma, de a színészeken nem a komolykodást látjuk. Elég a Patet alakító Bradley Cooper-re gondolni, aki úszott a szerepben. Hozzá köthető a kedvenc jelenetem is, amikor úgy gondolja, úgy tudja visszahódítani a ex-feleségét, ha elolvassa azokat a könyveket, amikből tanít. Elolvassa Hemingway-t, aztán olyan ideges lesz a végétől, hogy kidobja az ablakon, közben a szüleinek magyaráz hajnali órákban, ebben dúskál a film. Bírtam, amikor Tiffany-val randira mentek, berágott asszem' a csaj a múltja miatt, mert Pat valamit mondott, kimegy, szép középső ujjas mutatás, azon is jót röhögtem. Olyan jó a humora az egésznek, mert még most is elmosolyodom, amikor ezekre a jelenetekre gondolok. A dráma működött. Nem tudom, hogy miért, de áttudtam érezni a szereplők helyzetét, még jó, hogy komikus volt némely részein.
Az abszolút kedvencem, Pat volt, aki kijött az elmegyógyintézetből. Szerintem azért volt élvezetes figura, mert jó szövegeket adták a szájába, meg Bradley Cooper is remekül elsajátított, mintha ő lenne. Még mindig tudok mosolyogni, amikor eszembe jut és gyorsan beszél. Ráadásul egy igazi pasi. Igazából egy emberi karakter, aki rendbe akarja hozni az életét.
Mármint, egész idő alatt... ... hadd magyarázzam el nektek... az egész idő alatt szurkolsz ennek a Hemingway ürgének, hogy túlélje a háborút, és, hogy együtt legyen a nővel, akit szeret, Catherine Barkley-val.. ... és ez történik. Sikerül neki. Túléli a háborút, túléli, hogy felrobbantották és elmenekül Svájcba Catherine-nel. Catherine terhes lesz. Hát nem csodálatos? Terhes. És elmenekülnek a hegyekbe és boldogok lesznek és bort isznak és táncolnak... ... szeretnek egymással táncolni, sok rész szól erről, ami elég unalmas volt, de jó volt olvasni, mert boldogok voltak. És szerintetek itt van vége? Nem! Ír egy másik befejezést. Catherine meghal, apa! Úgy értem, a világ így is elég kemény. Így is kibaszott kemény. Nem tudná valaki azt mondani, hogy? Hé, legyünk pozitívak!
Tiffany, a rendőr özvegy, aki az elején begyöpösödött figurának tűnik, de végül is, hogy belegondol az ember min ment át, nem várhatja azt az ember, hogy tapsikoljon. Szerintem Jennifer Lawrence-nek nem állna jól. Nos, beleadta mindenét az egészbe és övé lett a karakter, szerintem, megérdemelt az Oscart. Ember, aki a sok szexszel próbál vigasztalódni. Sajnálod mindkettőjüket.
Igazából két sérült ember, akik egymáson próbálnak segíteni. Pat a feleségét próbálja visszaszerezni, míg Tiffany rendbe jönni próbál és erről szól az egész, hogy kialakul közöttük egy barátság, ami mindkettőjüknek segít. A lelki békéjük szerintem a táncaik során kezd helyre rázódni, nevezhetjük terápiának. Néha csak az érheti meg az embert, aki átment hasonlón. A táncuk érdekes volt, mert néhol klasszikus, rockos és erotikus volt, viszont tetszett. Igazából nem tudom megmondani, hogy mitől van varázsa, amitől odaszegezett. Ez a kapcsolat különleges. Amúgy a sztori engem emlékeztet a Barátság extrákkal-ra, amiben szintén hasonló volt az alapszituáció, viszont itt sokkal jobban működik, hiszen olyanokat látunk, akik próbálnak visszarázódni a társadalomba. Talán ez volt az egész mozgató rúgója és a tök jó párbeszédek, amiből egyet már kiraktam. Néha talán túl csöpögősekké válnak, bár nem hiszen kellő ízlés határain belül marad. Annyira tetszettek, főleg, amiket Bradley Cooper szájába adtak. A kémia jó volt. Már az első találkozásuk és közös témájuk is nagy volt. Olyan, mintha igazi embereket néztem volna, nemcsak színészeket.
A remek élményhez szerintem a mellékszereplők is hozzáadnak. Ott volt a babonás apa szerepében Robert De Niro, akit most láttam életemben először játszani, akinek a viselkedéséből rájöttem, hogy nem csoda, hogy Patnek személyiségzavara van, a haverjairól szót nem is ejtettem a két öreg, akik közül egyik a feleségével flörtölt, aztán Pat bátyját is kedveltem, aki nem őrültként, ha nem tök normálisan kezelte az öccsét, viszont a kedvencem, Danny volt, aki olyan, mintha SPEED-en élt volna, iszonyú jófej volt, bár szerintem nem volt fontos része a sztorinak annyira, de bírom.
Érthető filmecske egy üzenettel, amit már a tartalom elolvasása után tudunk és többször is elhangzik, hogy 'Nézd az élet Napos oldalát!' és 'Csak feljebb!'. Tetszett, hogy nem volt szájbarágós, hanem egyszerűen volt megfogalmazva. Amúgy az is jó volt, hogy apránként leestek a dolgok, hogy mik miért lehetnek.
Összességében: 10/10
Mostanában ez volt a legjobb film, amit láttam, úgyhogy kijár a maximális pontszám, hiszen a szintjét fenntartja, új csavarokat is hoz és ilyen jó főszereplőpárossal meg kell nézni. Ez egy kötelező darab. Lehet, hogy még egyszer neki állok, de nem ma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése